Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-27 / 21. szám
A CSKP megalapításának 62. évfordulója MARX ÉS LENIN ESZMÉIBŐL SZÜLETETT PÁRT iszá 3 Az idén abban az időszakban ünnepeljük meg Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 62. évfordulóját, amikor a forradalmi munkásmozgalom és a világ haladó erői megemlékeznek Marx Károly születésének 165. és halálának 100. évfordulójáról. Az idei év Marx Ká- rolynak, a tudományos szocializmus megteremtőjének, a Kommunisták Szövetsége vezetőjének és a Kommunista Kiáltvány egyik szerzőjének éve. Marx és hú munkatársa, Engels Frigyes fedezte fel, hogy az emberiség történelme azonos az osztályharcok történelmével. Tartalma a múltban és a jelenben is mindig az új küzdelme az elévült, a haladást fékező erők ellen, az elnyomott osztályok küzdelme az elnyomók és a kizsákmányolók ellen. A múltban ez a rabszolgák harca volt a rabszolgatartók ellen, majd a jobbágyok harca a hűbérurak ellen, korunkban pedig a munkásosztály harca a kapitalizmus és az imperializmus ellen. A múltban minden ilyen harc az egymás ellen küzdő osztályok megszűnésével és egy új, gazdaságilag fejlettebb társadalmi alakulat kialakulásával ért véget. Ez az alakulat azonban az új elnyomóknak a kizsákmányoltak fölötti uralmán alapult. így keletkezett a kapitalizmus is, de vele együtt a történelem színterén feltűnt egy új osztály, a munkásosztály, amelyben Marx Károly felismerte azt a modern osztályt, amely harcolni tud a kapitalista elnyomás és kizsákmányolás ellen és az a történelmi küldetése, hogy nagy feladatot teljesítsen - a kapitalista rend megdöntésével új szocialista civilizációt teremtsen, amelyben nem lesznek kapitalisták, nem létezik a termelőeszközök magántulajdona, s nem lesznek antago- nisztikus osztályok. Vagyis, olyan új társadalom keletkezik, amelyben az emberi munka által teremtett javak közösek, össznépiek lesznek, tehát kommunista társadalom jön létre! Marx a világon elsőként az emberiség történelmének materialista értelmezésével feltárta az emberiség fejlődésének törvényszerűségeit. Ez a fejlődés szükségszerűen a szocializmushoz és a kommunizmushoz vezet. Ezt megerősítik századunk eseményei: az Októberi Forradalom győzelme Oroszországban, a szocialista országok világközösségének kialakulása a négy világrészben, az imperializmus gyarmati rendszerének felbomlása a második világháború után, és a volt gyarmatok és függő országok népeinek milliárdos mozgalma az imperializmus, az újgyarmatosítás és a háború ellen. A munkások már Marx előtt is osztályharcot folytattak a kapitalizmus ellen. (Angliában az ún. géprombolók mozgalma, Franciaországban és Angliában az utópista szocializmus, amelynek hirdetői Owen, Saint Simon, Fourier és mások voltak, de ugyanúgy a kispolgári szocializmus is, amely nem rendelkezett történelmi távlatokkal, szilárd szervezeti felépítéssel és ideológiával, s főleg a kapitalizmus megdöntéséért folytatott harc programjával.) Marx társával, Engels Frigyessel a Kommunisták Szövetségének kérésére kidolgozta a kapitalizmus megdöntésének programját: a Kommunista Párt Kiáltványát, amely az 1848-as európai forradalmak előestéjén jelent meg. Ez volt a kommunizmus alapelveit és céljait tartalmazó első felhívás, amely ezekkel a szavakkal fordult az egész világ munkásosztályához: Világ proletárjai, egyesüljetek! A kommunista mozgalom kialakulásának egyik feltétele az volt, hogy a munkásosztály magáévá tegye a Marx és Engels által kidolgozott tudományt, a marxizmust. Készen állt a közös internacionalista harcra a kizsákmányoló és elnyomó kapitalista rendszer megdöntéséért, a szocializmus győzelméért és a továbbiak során az osztály nélküli kommunista társadalom megteremtéséért. A 19. és 20. század mezsgyéjén Vlagyimir lljics Lenin, orosz forradalmár folytatta Marx forradalmi munkásságát. Ebben az időszakban a kapitalizmus az imperialista fejlődési szakaszába jutott, vagyis a parazita financtöke került uralomra, fokozódott a munkásosztály kizsákmányolása, nemzetközi monopóliumok keletkeztek, Ázsia, Afrika és Latin- Amerika nemzetei gyarmati elnyomás alá kerültek, kisajátították természeti gazdagságukat és leigázták a hazai lakosságot. Az imperializmus a világ újbóli felosztására törekedett kisebb és gyengébb konkurenseit leküzdve és erre a provokáció és az intervenció egyre brutálisabb eszközeit használta. Háborús veszély keletkezett, s méghozzá nem helyi háborúk, hanem világháború veszélye fenyegetett. Lenin Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb szakasza című utolsó művében, mély bírálat alá vetette az imperializmust és bebizonyította, hogy az imperializmus nemcsak a legmagasabb szakasz, hanem ugyanakkor a hanyatlás szakasza és a proletár forradalom előestéje. Ugyanígy bírálta a II. Internacionálé szociáldemokrata vezetőinek opportunista politikáját, amely Marx és Engels forradalmi eszméivel ellentétben védelmezte a kapitalizmust, a kapitalizmussal folytatott együttműködést, míg végül az első világháború időszakában (1914-1918) közvetlen árulást követett el azáltal, hogy a szociáldemokrata pártok vezetői nyíltan támogatták a háborúskodó burzsoáziát. Lenin elvhú forradalmi marxistaként és internacionalistaként kitűzte a háború elleni háború jelszavát. Az orosz forradalmi munkások, bolsevikok általa alakított pártja, amely a cári rendszer elleni két orosz forradalom élén állt, (1905-1917 februárja) vezette az elnyomás és a háború elleni népmozgalmat és 1917 októberében győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Ez volt az első győzelmes szocialista forradalom, amelyben megvalósultak Marx eszméi és amely jelezte a nemzetközi munkásmozgalom marxista-leninista megújhodását, s egyúttal az imperializmusból a szocializmusba való átmenet kezdetét jelentette. Az Októberi Forradalom győzelme vi- lágjelentöségú. A Szovjetunió a szabadságért, a haladásért és a békéért folytatott munkásharc megsemmisíthetetlen támasza lett. Leninnek a szocialista forradalomra vonatkozó tanítása teljes mértékben megerősítette Marx és Engels elméletét a világ szocialista átváltoztatásáról. Óriási jelentősége abban rejlik, hogy tovább fejlesztette az imperializmusról szóló tanítást, a marxizmust új ismeretekkel, tapasztalatokkal és gyakorlatokkal gazdagította. Az Októberi Forradalom óta Marx tanítását jogosan nevezzük marxiz- mus-leninizmusnak. Október eszméiből született a nemzetközi kommunista mozgalom, amely ma a forradalmi gondolkodásmód és a világ szocialista megváltoztatásáért folytatott küzdelem fő áramlata. Október eszméiből, amelyek végérvényesen megerősítették Marx és Lenin forradalmi elméletének életképességét és érvényességét, született nálunk 1921 májusában a kommunista párt. A párt megalapítását a Szociáldemokrata Párt marxista baloldalának kitartó küzdelme előzte meg az opportunista vezetőség ellen, amely sorsát összekapcsolta az uralkodó burzsoáziával, melyet a München előtti köztársaságban híven kiszolgált. Azt a harcot, melyet a marxista baloldal Bohumír Smeral vezetésével folytatott, áthatották Marx forradalmi eszméi. A baloldal fegyvere Marx és Engels Kommunista Kiáltványa volt. A harcra elsősorban az Októberi Forradalom példája ösztönzött, ez volt az egyik fő oka az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának, a cseheknek és szlovákoknak a Habsburg iga alóli felszabadulásának. A baloldalnak a szocialista viszonyok megteremtéséért folytatott küzdelmének nemzeti és szociális motívumai voltak, amelyek később a második világháború alatt (1939-1945) Klement Gottwald érdemeként a nemzeti és demokratikus forradalmi eszmék, Csehszlovákiának a hitleristák uralma alóli felszabadításának alapját képezték és a népi demokratikus rendszer megteremtéséhez vezettek. A nemzeti és demokratikus forradalom kicsúcsosodása volt munkásosztályunknak a cseh és szlovák reakció maradványai fölött 1948 februárjában aratott győzelme. Ez a győzelem alapvető fordulatot hozott nemzeteink és államunk, munkás- osztályunk történetében. A munkásosztály a marxista-leninista tanítás szellemében a szocializmus felé vezető útra lépett, s az állam vezető ereje lett. A Februári Győzelem Csehszlovákiában határkövet jelent, ekkor kezdődött meg a szocialista átépítés és az új állam kiépítése. A nyugati reakcióra hidegzuhanyként hatott ez a győzelem. Ideológusaik az unalomig ismételgették, hogy az Oroszországban győzedelmeskedő leni- nizmus csakis az elmaradt Oroszországot jellemzi, s nem érvényesíthető az olyan fejlett iparral és kultúrával rendelkező országban, mint Csehszlovákia. A Februári Győzelem megcáfolta ezt a feltevést, s bebizonyította, hogy a forradalmi fejlődés minden országában lehetséges, sőt bizonyos feltételek között szükségszerű, ha kialakulnak ehhez az objektív feltételek és főleg a forradalom élén marxista-leninista, eszmeileg és szervezetileg egységes forradalmi párt áll. Ezt megerősítették a csehszlovákiai forradalmi fejlemények, de a szocialista nemzetek és államok egész közösségének fejlődése Európában, Ázsiában és Afrikában, vagy akár Amerikában is. Ez a fejlődés teljesen törvényszerű és megmásíthatatlan. Nem a „forradalom kivitelének“ következménye, amint azt az imperializmus ideológusai hirdetik meg akarva félemlíteni a nemzeteket a szovjet veszély hirdetésével. Az imperializmus kizsákmányoló és elnyomó politikájából, valamint abból ered, hogy nem tudja megoldani a válságot, melynek terheit a dolgozók és a gyengébb nemzetek vállaira hárítja át. Annak a politikának a következménye, amely a szegényeket még szegényebbé és a gazdagokat még gazdagabbá teszi. Igen, a világszerte tapasztalható forradalmi fellángolás az imperializmus elnyomó politikájában gyökerezik, s nem pedig a forradalomnak a szocialista országokból való állítólagos kivitelében. A szocialista építés szakaszának megkezdése nem könnyű, elképzelhetetlen hibák és tévedések nélkül. Bonyolult folyamatról van szó, amely ugyanolyan nehéz, mint a hatalom kivívása. Marx és Engels nem adhatott egyetemes útmutatást a szocializmus felépítéséhez és Lenin már több mint hatvan évvel ezelőtt felhívta a figyelmet azokra a nehézségekre, amelyek a szocializmus útjára lépő államok eltérő gazdasági, politikai és kulturális színvonalával, különböző hagyományaival függnek össze. Amint saját tapasztalataink is mutatják, sokszor nemcsak anyagi, objektív okai vannak a nehézségeknek, gyakran az emberek megrögzött szokásaiból, s abból erednek, hogy nem értik meg a dolgokat, gondolkozásukban és cselekedeteikben kényelmesek, hiányzik a szocialista fegyelem és áldozatkészség, fennmaradt az önzés a burzsoá gondolkodásmód más csöke- vénye. Ezért azonban nem okolhatók a marxizmus-leninizmus alapelvei, a párt és az állam vezetői, hanem csakis azok az emberek, akik ezeket a hibákat elkövetik, illetve megtűrik. Bohumil Smeral a párt alapító kongresszusán kijelentette: „Több vagyunk, mint politikai párt, az új élet élcsapata vagyunk. Új viszonyokat teremtve új embereket akarunk formálni!“ A szocialista építés folyamatában éppen ez a célunk: az új szocialista ember nevelése. Olyan emberé, akinek szavai összhangban állnak a magatartásával a családban, a munkahelyen és az egész közéletben egyaránt. Az első lépéseket már megtettük, de nem maradhatunk ezeknél az első lépéseknél. Már csaknem négy évtizede a kommunista párt van nálunk hatalmon és folyik a szocialista építés, amelyben vitathatatlan sikereket értünk el: hatalmas anyagi bázist építettünk ki a termelés további fejlődéséhez, az ipar, a mező- gazdaság, a közlekedés és az építőipar fejlődéséhez. A dinamikus extenzív fejlődés időszaka már mögöttünk van, most elérkezett az az idő, amikor a termelést össze kell kapcsolnunk a tudománnyal úgy, hogy kevesebb energiával, alapanyaggal és munkával nagyobb eredményeket érjünk el. Nem gyárthatunk drágábban és rosszabbul, mint a kapitalizmus. Termelésünk kiváló minősége és a termékszerkezet gyors felújítása növeli a hatékonyságot, ami pozitívan nyilvánul meg a hazai és a külföldi piacon. Ez azonban megköveteli, hogy termelésünk . minden szintjén tökéletesítsük az irányítási rendszert és elsősorban kivétel nélkül minden munkahelyen megszilárdítsuk a termelési fegyelmet. Társadalmunkban egyelőre gyenge pontot jelentenek a lakossági szolgáltatások. A javulás érdekében már megtettük a lépéseket, de ezek csak a kezdetet jelentik. Sokat, nagyon sokat tettünk az elmúlt években. Büszkék vagyunk arra, amit a munkásosztály elért, de nem elégedhetünk meg ezzel. A munkásosztály a társadalom fő termelőereje volt és ma is az, de a szocializmus viszonyai között még többé válik: egyúttal az állam vezető politikai ereje, öntudatától, képességeitől, erkölcsétől és fegyelmezettségétől függ a szocializmus további fejlődése. Erre utaltak műveikben Marx és Engels, erre tanított bennünket Lenin, akinek eszméit éleslátóan és forradalmi energiával érvényesítette Klement Gottwald. Tanításuk örökérvényű, újra és újra vissza kell hozzá térnünk, tanulnunk kell tőlük, a mai viszonyok között is érvényesítve tanításikat. Erőt meríthetünk munkásságukból ideológiai tevékenységünk során is, amelyet Lenin példáját követve egyre jobban össze kell kapcsolnunk a forradalmi gyakorlattal, az élet által felvetett kérdések és problémák megoldásával. A szocializmus nem építhető fel különböző utasítások, rendeletek, körlevelek kiadásával, hanem csakis olyan küzdelemmel, amely során az előttünk álló akadályok leküzdésére ösztönözzük a tömegeket. Az ideológiai munka legfontosabb feladata a szocialista ember nevelése a szocialista társadalomban és nemcsak az iskolákban és különböző tanfolyamokon, hanem a munkahelyeken, a termelésben és az egész igazgatásban is. Napjainkban a párt legeslegfontosabb feladata a békeharc. Egész történelmünk erre kötelez bennünket - az országunk területét érintő két világháború és Csehszlovákia földrajzi fekvése is, hiszen a két világ, a szocialista és a kapitalista világ határán fekszünk. Nemzeteink nem felejtették el a gyalázatos müncheni árulást, amelyben a legnagyobb nyugati hatalmaknak is részük volt, de nem merülnek feledésbe következményei sem - Csehszlovákia feldarabolása, majd elpusztítása, a hitleri megszállók elleni véres küzdelem, amelyben több százezer ember vesztette életét. A CSKP népünk és a Szovjetunió örök barátságának és szövetségének hű őre volt és marad. Ma az amerikai imperializmus gyűlölete, az atomháború veszélye a Szovjetunió ellen és ugyanúgy ellenünk is irányul. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai elleni nukleáris háború tervét már kidolgozták, az amerikai imperializmus felfegyverzése során az idén ősszel a NATO nyugat-európai országaiba további több száz amerikai rakétát akarnak telepíteni, amelyek a szocialista országok ellen irányulnak majd. Ezért Csehszlovákiának kötelessége, hogy a Szovjetunió oldalán harcoljon az amerikai imperializmus gálád tervei ellen. Prágából az utóbbi időben újabb figyelmeztetés hangzott el, a baráti szocialista országok is felhívták a figyelmet az amerikai nukleáris veszélyre. Az idén júniusban Prága látja vendégül a világ békeszerető erőit. Csehszlovákia ezzel járul hozzá az összes világrész nemzetei hatalmas békemozgalmához, a békéért, a haladásért, a szabadságért és a szocializmusért folytatott harchoz. VI LÉM NOVY B3.V.27.
