Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-13 / 19. szám
e k r VIKTOR GONCSARENKO Hogyan lett Barbosz ejtőernyős? A város melletti repülőterünkön három kutya élt. Az egyiket Barszik- nak hívták és a műszaki személyzethez szegődve szórakoztatta az egész századot. Mi, pilóták, nagyon irigyeltük őket odaadó barátjukért. Az egyik növendék egyszer azt javasolta: legyen nekünk is kutyánk, megtanítjuk a repülős mesterségre. Választásunk a borzas Barboszra esett, aki egész nap a konyhalépcsőn üldögélt. Volkov velős csontot kért a szakácsnőtől, majd a kezében tartván elhaladt Barbosz előtt. Barbosz követte a csontot, de Volkov csak a repülőgépnél adta oda a kutyának a jó falatot. Néhányszor megismételte a cselt, így sikerült magához szoktatnia Barboszt. Kora ősszel megkezdődtek az útvonal-repülések. Barbosz nem tudta mire vélni, hogy barátja, Volkov mindig nélküle megy el. Egy napon Volkovhoz fordultunk.- Ne kínozd Barboszt, vidd magaddal, nem fog zavarni. Volkov hallgatott ránk és titokban, hogy az instruktor ne lássa, fölvitte magával a gépre a kutyát. Volkov elhelyezkedett székében, Karaszjov másodpilóta pedig jobbra tőle. Barbosz az ülések között talált helyet és kíváncsian nézelődött. Nyugodt volt. Mégis, amikor a magasságmérő mutatója a 2000-hez közeledett, vinnyogni kezdett, majd ejhallgatott.- Megnyugodott - gondolta Volkov és minden figyelmét a repülésre összpontosította. Elérték a 3000 métert. Amikor a pilóta ismét a kutyára pillantott, megrémült. Barbosz felfúvódott mint egy gömb, szemei elhomályosultak. Volkov rádöbbent, milyen hibát követett el. Hiszen minél magasabban repültek, a levegő annál ritkább lett, a kutya pedig nem volt hozzászokva a nagy magassághoz.- Rosszul áll a helyzet - mondta Karaszjov. - Nem fogja kibírni, szétpukkan, mint a léggömb.- Mit csináljunk?- Ereszd le ejtőernyővel - javasolta Karaszjov. - A poggyásztartóban van egy kis ejtőernyő. Kötözd hozzá Barboszt és dobd le. Volkov kivette az ejtőernyőt, egy zsineggel rákötötte Barboszt. Kinyitotta az ajtót, megsimogatta a kutyát és eleresztette. Két óra elteltével szomorúan tértek haza a repülősök.- Hol van Barbosz? - kérdezték társaik.- Ki kellett dobnunk - válaszolta Volkov szomorúan ejtőernyővel, úgy száz kilométerre lehet innen. - Majd mindent sorjában elmesélt. Két napig a repülőtéren mindenki nyugtalan volt. Harmadnapra a bokrok mögül előbukkant a mi Barboszunk. Vidáman vakkantva száguldott felénk, fogai közt az ejtőernyővel. Tehát szerencsésen földet ért. Volkov kiszabadította az ejtőernyőből, majd egyenruhájáról levette az ejtőernyős jelvényt és felfűzte Barbosz nyakörvére. URBAN GABRIELLA fordítása Parraghy Johanna Miért fél a nyúl? A hegyoldalban sárgás-vöröses színt öltött a fák lombja. A földekről, mezőkről betakarították a termést. A napok egyre rövidültek. Az erdő elcsendesedett, megszűnt a madárdal. Egy délután Cinke Cili az ágon ülve észrevette, hogy az egyik bokorban Füles Nyuszi keservesen sir.- Mi bajod, Füles? - kérdezte.- Folyton csúfolnak, hogy gyáva vagyok, pedig én igazán nem vagyok az. Miért mondják a mezei nyulakra, hogy gyávák?- Én nem tudom - felelte Cinke. - De gyere, elmegyünk a bölcs Bagoly bácsihoz, ő mindent tud, majd megkérdezzük tőle. Bagoly bácsi feltette a pápaszemét és föllapozta az állatok történetének vaskos könyvét, majd olvasni kezdett: ,, Valamikor örök nyár volt a földön. Nem éhezett, nem fázott egyetlen állat sem. De aztán valami nagy katasztrófa történt a természetben. Egy hajnalon szelek szárnyán jött a hír, hogy minden állat gyorsan keressen magának menedéket, és gyűjtsön eleséget, mert északról elszabadult a Hideg, és ezentúl minden évben egyszer körülfutja á föld nagy részét, s már nemcsak nyár lesz, hanem tél is. Az erdőben megkongattak minden harangvirágot, hogy az állatok tudtára adják a hírt. Lett is lótás- futás egyszeriben. A hörcsög föld alatti folyosókat vájt magának, és mindennap szorgalmasan gyűjtögette az eleséget télre. A róka fűvel bélelt lyukat készített a családjának, a medve kényelmes barlangot rendezeti be bocsainak és mézet gyűjtött a hideg napokra. A vakond föld alatti szabályos alagútját a mérnökök is megcsodálhatták volna. A mezei pocok annyi eleséget gyűjtött télre a földalatti otthonában, hogy három pocoknemzedék is megélt volna belőle. Fölkészült a télre az üregi nyúl is. Kényelmes, meleg otthont készített kicsinyeinek. Amíg a sok állat serényen dolgozott, a mezei nyúl ott lustálkodott, heverészett a bokor tövében. Egy napon aztán hirtelen beborult az ég, s a sötét fellegekből ismeretlen puha, fehér pelyhek hullottak. Az állatok fázósan húzódtak be a maguk készítette odúba. A mezei nyúl is fölébredt a bokorban és ijedten körülnézett. Meztelen talpa fázott, szeretett volna bebújni valamelyik meleg odúba, de sehová sem engedték be.- Miért lustálkodtál, amikor a többiek dolgoztak? - mondták neki az állatok. A nyuszi gyáván meglapult a bokor alatt, és minden neszre ijedten hegyezte a fülét. Amikor aztán megjelentek a vadászok puskájukkal, szedte az irháját, ijedten futott, amerre látott, és nagyon megbánta már, hogy lusta volt, és nem készített magának hajlékot, amely menedéket nyújtana neki." Igen, azóta gyáva minden mezei nyúl, és örök bujdosással fizet meg lustaságáért. KIS ALLATLEXIKON írta: Milena Luke sóvá és Bohumil Ríha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos LÁMA Miért nincs púpja a lámának, mint teve rokonának? Nem tudja a láma, igaz, nem is bánja. Van azonban hosszú szőrű, rojtozott bundája, patái hegyén úgy lépdel benne, mint balett-táncos lányka, nekivághat a meredek szikláknak, a jeges gleccsereknek - sehol meg nem fázhat. LÁMA Őse a ma is vadon élő guanako Az amerikai Kordillerák indián lakói teherhordásra használják. Egyetlen láma nehezebb terhet nem bír el, ezért nagy szállítások lebonyolítására akár ötszáz lámából-álló csordákat is alkalmaznak. Gyapjából fonalat készítenek. 1 GONDOLKODOM. TEHAT... Melyik világrészt mutatja a rajz, és mi a neve a mellette lévő szigetnek? BARAK LÁSZLÓ A telhetetlen teve Volt egy teve, Elek volt a neve. Történt egyszer vele, hogy mindent lelegele. Azóta hát csak homokot lát, s gyötri a Nap heve. Ismertem egy vasalót Ismertem egy vasalót, rendkívüli hasa vót. Ha jóllakott parázzsal, jól elbánt a ruhákkal. De ha enni nem kapott, vasalni biz’ nem tudott. Betették egy vitrinbe, azóta van nagy kínba. Álmodozó (vers) Elszökött minap az álmom, azóta nem találom. Keresgélem, kutatgatom, Ha meglelem neked adom. Addig is álmodok újat, mely, szavamra - el nem bújhat, elkapom, kalitba zárom - talán lesz egy szebb világom... A zsebrádióm mondja Meguntam a felnőtteket, nem mondok többé híreket. Gyermekeké lesz műsorom, biztosan jobb lesz a sorom... Zsebrádiók kövessetek, hogy szabadok lehessetek! Játszani akarunk végre hallgatóink örömére. Nemcsak szórakozás A szerző felvétele Az utóbbi években a gyermekek körében is közkedveltté vált a kisállattenyésztés. Az ipolynyéki (Vinica) alapiskolában is sok az állatbarát. Köztük van Terebessy Zoltán, aki eredményesen foglalkozik nyulakkal, halakkal, tengerimalacokkal, galambokkal. A minap megtekintettem állományát. Nyulakat kilencéves kora óta tenyészt, főként kaliforniait és francia ezüstöt; a közeljövőben szeretne csincsillát is beszerezni. Egyébként most nincs szándékában gyarapítani az állományt, mivelhogy tavaly is nehezen tudott takarmányt biztosítani az állatok számára. Pincéjük környékéről és a környező rétekről is szokott eledelt gyűjteni állatainak, bár ma már ez sem könnyű.- A tengerimalacokat kedvelem a legjobban - mondja -, igaz, csak egy éve foglalkozom velük. Miközben beszélgetünk, megjelenik Buksi kutya is, amellyel az édesapja lepte meg Zoltánt, a tizedik születésnapján. A lakásban is vannak állatok, egy nagy akváriumban különféle halak úszkálnak - gurámi, neonhal, aranyhal, vitorláshal, platti, lazac stb. Zoli elmondja még, hogy már régen szeretne aranyhörcsögöt, ékszerteknőst és papagájt, de:-Az egész lakásból mégsem csinálhatok állatkertet. Azért az aranyhörcsögről nem mondok le, és hát az állattartásról sem, mert a tanulás mellett jó szórakozást, hasznos foglalkozást jelent számomra. Bojtos Csaba Ki mit tud a csillagokról A galántai járási csillagvizsgáló intézet és a járási pionírház Ki mit tud a csillagokról? címmel vetélkedőt szervezett a pioníroknak. A benevezett 16 háromtagú csapat közül hat - a nagymácsédi (Vel'ká Maca), a nagyfö- démesi (Vel'ké Úl'any), a vízkeleti (Őierny Brod), az ábrahámi, a vágszerdahelyi (Dolná Streda) és a vágsellyei (Sala) - került be a járási döntőbe. A csapatok három kategóriában - általános csillagászat, a csillagászat története, űrkutatás — mérték össze tudásukat. A győzelmet a vágszerdahelyiek szerezték meg, így ók képviselik majd a járást a kerületi csillagászati vetélkedőn. Vezetőjük Kovács Vera pedagógus. Egyébként a versenyben elért magas pontszámok arról tanúskodnak, hogy a szakkörök eredményes munkát végeznek, a járás tanulói fokozott figyelemmel kísérik a csillagászat és az űrkutatás legújabb eredményeit. Nagy István--------------------------- MEGFEJTÉS --------------------------Az áp rilis 29-i számunkban közölt Palástolás című feladat megfejtése: a jobb alsó sarokban lévőből. Nyertesek: Pásztor Zoltán, Felsőszemeréd (Horné Semerovce); Tóbiás Attila, Nagygéres (Velky Horeé); Molnár Éva, Nádszeg (Trstice); Kecskés Magdolna, Besenyő (Bese- nov); Szlobodnyík Gyöngyi, Losonc (Luőenec). ÚJ SZÚ 18 1983. V. 13.
