Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-06 / 18. szám
AUTŐSO MOTOROSOK A gottwaldovi Ipari Építővállalat sofőrjei 20 OOO kilométerrel többet tesznek meg járműveiken a gumiabroncs kicserélése nélkül, mert járműveikre felújított profilminőségű abroncsokat szereltek. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a Tatra 148 tehergépkocsik gumiabroncsa így 15-20 ezer kilométerrel többet kibír, a személy- gépkocsik gumiabroncsainak élettartama még ennél jobban is meghosszabbodik. A képen: a profilok felújítása. (Vít Koreák felvétele - CTK) Országúti repülőgép Jim Bede neve elsősorban a repülősöknek mond valamit. Ez, a neve után feltehetőleg magyar származású fiatalember, főképpen mini repülőgépek tervezésével szerzett magának világhírnevet. A repülős berkekben jól ismert tervezőmérnök, most egy sem autó, sem nem motorkerékpár, sem nem repülőgép-féleséggel „tette bele“ magát a lapokba. Az Autocykel - mert ez a neve - áramvonalas, keskeny, motorkerékpár alapokra épülő jármű. Elöl és hátul egy-egy nagyobb keréken fut, és egy-egy kicsikén oldalanként. A kéthengeres, 250-es Honda-motor 190 km/órás sebességgel repíti a rendkívül kedvező légellenállású járművet. A jármű hovatartozását illetőleg még annyit, hogy motorkerékpár jogosítvánnyal vezethető az Egyesült Államokban. Lada - forgódugattyús motorral Az elmúlt esztendő nagy meglepetésének volt tanúja az az újságíró, aki egy moszkvai benzinkútnál azt látta, hogy egy - látszatra a többitől semmiben sem különböző Lada A-78-as benzint tankol. Amint kiszállt a kocsijából, hogy a különös látványt jobban szemügyre vegye, az autó motorjának hangja sokat sejtetett. Az igazi meglepetés azonban még hátra volt: ugyanis a motorházfe- dél alatt nem más, mint egy Wankel-motor „dohogott“. A váratlan és meglepő hírt a Technika Mologyozsi című lap közölte, I. Zsinevjev tollából. Nem más derül ki belőle, mint az, hogy a Togliatti gyár fejlesztőmérnökei a hetvenes évek végén, a RO 80, és vele együtt a Wankel-motor szomorú „temetésekor“ nem mondtak le a konstrukcióról, hittek benne, hogy a forgódugattyús motorban „van még valami“, csak türelmes munkával ki kell azt hozni belőle. A több évi fejlesztőmunka eredménye nem is maradt el: az Egyesült Államokban kiadott 4237848 sz. szabadalmi leírás is bizonyítja, hogy az M. A. Korzsov vezette fejlesztőcsoportnak sikerült valami gyökeresen újat alkotni. Az új, rétegfeltöltéses motort, amely VÁZ 311 jelzésű, most előkészületben levő VÁZ 21018 kocsiba szerelték. Az erőforrás 1300 köbcentiméteres, 32 kW (70 LE) teljesítményű, a kocsi 142 km/h végsebességre képes. A VÁZ 311-es motor csak működési elvét tekintve emlékeztet a Wankel-motorra, amelyet annak idején „falánksága“, meg a forgódugattyú tömítési problémái hoztak rossz hírbe. Maga az égési folyamat sem volt tökéletes, a hengerből, főként az égéstér hátsó zónájából sok, nem teljesen elégett üzemanyag távozott. A tervezők most, a jelek szerint teljességre törekedtek. Új, kopásálló szerkezeti anyagokat alkalmaztak, új rendszerű kenőszrendszert alakítottak ki. Az égési folyamatot két gyújtó- gyertya működtetésével és réteg- feltöltéssel tökéletesítették, amelyhez még katalikus után- égetöt is használnak. A motor működését elektronikus rendszer vezérli. A rétegfeltöltö révén gyökeresen és kedvezően változott az égési folyamat, és vele együtt a fogyasztása is. Az égési tér azon részében, ahol az egyébként el nem égő keverék gyűlne össze, a porlasztóból benzinben szegény keveréket vagy egyszerűen levegőt juttatnak, aminek eredményeképpen a hengertérben - amelynek alakja a dugattyú forgása közben állandóan változik - nagyjából azonos tulajdonság alakul ki. Két dologról nincs hír: mennyit fog fogyasztani mindezek eredményeképpen a Lada forgódugattyús motorja, és hogy mikor kezdik gyártani az azzal szerelt kocsikat. Egy biztató: a nullszéri- ás autók már az utakon futnak. (am) A LÁMPATESTEK KARBANTARTÁSA A karbantartási kézikönyvekben nem találunk utasítást a fényszórók, helyzetjelző lámpák, villogok karbantartására. A tapasztalat viszont azt mutatja, ha nem törődünk vele, ezek az alkatrészek is idő előtt tönkremennek. A „nagytakarítás“ során ne sajnáljunk némi időt ezekre a tartozékokra is áldozni. Szerszámszükséglet: vékony csavarhúzó, ecset. Anyagigény: pár ecsetnyi üregvédő anyag. A fényszóróbetét újbóli „vizsgaképességét“, azaz tökéletes épségét elsősorban az árulja el, hogy repedt, törött-e az üveg, illetve nem mattul-e meg a tükörbélés. Ha igen, ki kell cserélni. A fon- csor elöregedését magunk is lelassíthatjuk. Az izzót mindig csak zsírmentes kézzel, lehetőleg törlőruhával fogjuk meg, mert a melegben keletkező zsírgöz a bélés legnagyobb ellensége. Védekeznünk kell a korrózió ellen is. Először a betét külsején jelenik meg a rozsda. A lefolyó víz a lámpatest alsó élén megáll, és hamarosan elkezdődik a nem kívánatos folyamat. A rozsda idővel az üveg és a tömítés alatt a tükörbélésben is megjelenik. Ez már jóvátehetetlen kár, akárcska a mattulás. Polírozni nem lehet, mert a tükörbevonat alig néhány mikron vastagságú. Ha amúgy is ki kell szerelnünk a lámpatestet (például izzó cserénél), kenjük be a fényszóró hátfalának alsó harmadát zsírtalanítás után - de csiszolás nélkül -, bármilyen üvegvédő anyaggal. A betétet a kezelés után azonnal visszahelyezhetjük a keretbe, de a fényszórót újból be kell állítanunk. Az így kezelt lámpatest akár a harmadik vizsgáig is használható marad. A szakszerű gondoskodást a hátsó világítótestek is megkívánják. Ha repedt a búra, cseréljük ki. A izzócserénél a fényszóróbetétre érvényes szabályokat tartsuk szem előtt. A búra leszerelésekor finom ecsettel tisztítsuk meg a lámpatestet a portól, szennyeződéstől. Gyakori eset: az izzó nyaka a korrózió következtében összeötvöződik a foglalattal, s kézzel nem vehető ki. Ilyenkor törjük össze az üveget, és fogóval emeljük ki a nyakat a bajonettfoglalatból. A búrát úgy kell visszahelyeznünk, hogy a lámpatestbe se víz, se por ne jusson be. Ehhez kifogástalan épségben kell lennie a tömítésnek, amely viszont idővel veszít rugalmasságából, repedezik, elöregszik. Külön tömítés általában nem szerelhető be, tehát szükségessé válhat az egész lámpatest megvásárlása. Ha viszont a tömítés még nincs nagyon megrepedezve, segíthetünk a gondon. A legtöbb típusnál ugyanis szimmetrikusak az álátétek, a tömítések, s egyszerű megfordítással még hosszú évekig elláthatjákfeladatukat. (Krat) már többé-kevésbé közismert, hogy a gépjárművezetés fokozott figyelmet, a váratlan helyzetekben való gyors és helyes döntést, valamint az ehhez szükséges értelmi és érzelmi alkalmazkodó képességet kíván a közlekedő embertől. Ha ehhez még hozzátesz- szük, hogy az említett követelmények további biológiai vonásokkal bővülnek, és pszichés tulajdonságokkal is színeződ- nek, rögtön világóssá válik, miszerint a közlekedés - szocialista viszonyaink között is - mindenekelőtt társadalmi jelenség. Olyan fontos és nélkülözhetetlen közügy, amely az abban részt vevő minden - egyéntől kultúrált viselkedést, pontos, az írott s íratlan szabályok megkövetelte helyes alkalmazkodást, ritmusérzéket, embertársaink megbecsülését kívánja meg. A közlekedési társas együttműködés elsősorban magasfokú társadalmi felelősségtudatot igényel, melyre példák lepetnek az alábbi, úton-útszélen gyűjtött - képletesen szólva - közúti kavicsok is. Nem szórakoznak! Losonc (Lucenec) belterületén, ahol többfelé ágazik el az út, már négy autó várakozik, hogy sorra kerüljenek a délelőtti közlekedési ellenőrzésen. A forgalmas járdán néhány ráérő járókelő érdeklődéssel figyeli a fejleményeket. Aztán egy újonnan érkező odaszól a kisebb társalgó csoportnak: Mi az, már megint szórakoznak? Kire gondolt az illető? A közlekedési rendőrökre? Az egyik rendőrt már régóta ismerem. Meg vagyok győződve róla, hogy jobb „szórakozást“ is el tudna képzelni magának... Amikor más még a másik oldalára fordul, ö és társai már szolgálatba indulnak. A közlekedési balesetek növekvő száma, az anyagi károk és a fölöslegesen kioltott emberi életek ugyanis arról tanúskodnak, hogy a losonci járásban is még bőven van mit tenni a közlekedés biztonságosabbá tételéért. A balesetek leggyakoribb oka itt is a járművezetők fegyelmezetlensége, az ittas vezetés és az előírt maximális sebesség meg nem tartása. Az én közlekedési rendőr ismerősöm is nemrég olyan kocsit talált, amelyben nem működött a fék. Még rágondolni is rossz, mi történik, ha gyalogjáró - mondjuk a forgalmas Marx utcán - előtt hirtelen fékezni kell. A szondával is „fogott“ már ittasan száguldó vezetőt. Egy cserbenhagyó gázoló után napokig nyomozott - eredménnyel. Nem szórakozásból tette. Ez a hivatása, kötelessége. Arra esküdött fel, hogy óvja közlekedésünk rendjét, biztonságát, megfékezi a szabálytalankodókat mindannyiunk érdekében! Azon a tavaszi délelöttön sem szórakozott a közlekedési rend őre. Odahajolt a vezetőhöz és felhívta a figyelmét: Az éjjel eső esett, egyes helyeken nyálkás, csúszós az út, legyen óvatos! Jó utat! És ez is megért két perc várakozást s egy „köszönömöt“. Kicsoda maga? Losonc mindenhol el van látva a megfelelő közlekedési jelzőtáblákkal. Megtalálhatók ezek a Pionír-berki lakótelepen is. Azóta a közlekedésben résztvevők túlnyomó többsége szabályosan, az előírásoknak megfelelően vezeti járművét. Persze, azért néha még itt is belekeveredik a forgalomba egy-egy száguldó, a közlekedési táblákat semmibe vevő gépjárművezető. Ilyenkor - ha csak tehetik - jogos bosszúsággal mindig akadnak emberek, akik megmondják véleményüket a szabálytalankodóknak, még akkor is, ha a válasz ez: kicsoda maga? Ki lenne más, mint egy helybeli lakos, akinek kedves a saját, a családja, gyermekei és az embertársai élete. Aki szeretne még sokáig biztonságban és biztonságosan közlekedni lakóhelyén is. Egy olyan állampolgár, akinek az alkotmány jogot biztosít, hogy beleszóljon a közügyekbe. A közlekedés pedig - mint már említettük - közügy. Például állam- polgári kötelességünk másokat figyelmeztetni, ha megfeledkeznek magukról és a szabályokról. Mert a „vétkesek közt cinkos, aki néma“ és mások könnyelműségéhez nem szabad némán statisztálni. Talán éppen a szabályosan közlekedők kérdezhetnék meg a magukról megfeled- kezöktől: kicsoda maga, hogy szabálytalanul, életveszélyesen, mások életére törve közlekedik? Mert a szabályos közlekedés mindenütt kötelességünk, a szabálytalankodókat pedig figyelmeztetni - jogunk. Hamis érvelés A krémszínű Wartburg vezetője a minap így magyarázkodott Fülek (Fil'akovo) belterületén: „Azzal, hogy tilosban parkolok, még nem okoztam közúti balesetet. A forgalomban mindig vigyázok.“ Az érvelés természetesen sántít. A tolvaj sem nagy betöréssel kezdi rendszerint, hanem először elcsen otthonról egy tízest vagy húszast. Később felbuzdul a sikeren és nagyobb tételben, vakmerőbben folytatja. De idézhetünk példának egy külföldi tanulmányt is. Az NSZK-beli Münchenben egyszer egy hónap közlekedési kihágásait, a szabálysértéseket, az apróbb szabálytalanságokat összevetették a tényleges balesetekkel. Megdöbbentő képet kaptak. A csak kis szabálytalanságok elkövetőinek több mint a negyven százalékát viszontlátták a súlyos baleketeknél, közel harminc százalékuk pedig sérülést is szenvedett vagy okozott másoknak. A múltkoriban figyelmeztették az egyik Skoda vezetőjét, mert Losonc és Gács (Halic) között túllépte a megengedett maximális sebességet. „Már több mint egy évtizede vezetek, tudom, mikor mehetek gyorsan!“ - válaszolta. És néhány napra rá az ő balesete vfflt a legsúlyosabb a járásban. Az utasa a gyorshajtás miatt - életére kiható sérülést szenvedett Nincs tehát kis és nagy szabálytalanság, csupán hamis érvek vannak. Aki a kis dolgokban fegyelmezetlen, az hamarabb feledkezik meg magáról a nagy forgalomban, és ennek előbb-utóbb súlyos baleset a következménye. KANIZSA ISTVÁN Színes közúti kavicsok ÚJ szú 16 1983. V. 6.
