Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-06 / 18. szám

ík i< A A A A k A A A AcArArAc ** * * *Ac A^AhA* A******* A A AAArA A A A A A

emberi gondolkodás kimagaslóan nagy alakja Marx Karoly, a kiváló tudós, a tudományos szocializmus alapítója, a nagy forradalmár - internacionalista. Személyében ritka módon ötvöződtek össze a zseniális képességek és a jó tulajdonságok. Mindezt meghatványozta az, hogy képes volt eltávolodni a polgári felvilágosodás és a humanizmus hagyományos elveitől, amelyek a családot és azt a környezetet jellemezték, amelyben a fiatal Marx nevelkedett és fejlődött.

Már ifjúkorában életének legmagasabb rendű értelme a fáradhatatlan munka és az egyszerű emberek millióinak boldogulása érdekében az önfeláldozás készsége volt. Nem akart és nem tudott beletörődni a szociális elnyomásba, az igazságtalanságba, és ezért is választotta a kizsákmányoló társadalmi rend elleni harc rögös pályáját.

Forradalmi szemlélete kialakulásának kezdetén, a múlt század negyvenes éveiképpen kezdettől fogva a proletariátus harca sikerének egyik alapvető mércéjévé válik. Az emberiség történelmi fejlődésében a munkásosztály szerepe elemzésének következtetései a Kommunista Kiáltvány jelszavához vezetnek: „Világ proletárjai, egyesüljetek!“. Marx ezzel a jelszóval mutat rá a világ proletariátusa társadalmi és osztályhelyzetének közös nevezőjére, arra, hogy minden tőkés ország munkásosztályának ugyanolyan érdekei és céljai vannak, mint a nemzetközi proletariátusnak.

Marx ebben a művében és sok továbbiban is, amelyet elvtársával és barátjával, Engels Frigyessel együtt írt, megfogalmazta az osztályok és az osztályharc valóban forradalmi elméletének, a proletariátus által a jobb jövőért vívott harc kiindulópontjának alapvető gondolatait. Ezzel a materializmus érvényességét kiterjesztette a szociális jelenségek szférád jára is. Megfogalmazta azt a társadalom- tudományi elméletet, amely a dolgozók felszabadításának elméleti fegyvere lett.

tosságaitól, a munkásmozgalom egyes osztagai előtt álló feladatok jellegétől függő viszonyban dolgozta ki a proletariátus forradalmi taktikáját. Ragaszkodott következetes érvényesítéséhez, kereste és meg is találta a konkrét feltételeknek megfelelő eszközöket és formákat. Minden történelmi fordulatnál nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi méretekben is szorgalmazta a munkásosztály egységét és internacionális kapcsolatát. A tudományos szocializmus alapítói az 1848-1849-es forradalom harci jelszavát továbbra is a munkásmozgalom nélkülözhetetlen alapelvének, érdekei, egysége megnyilvánulásának tekintették a töke egységes erejével szemben.

Az adott nép és az egész világ valamennyi proletár osztaga és dolgozója vállvetett harcának helyességét s elkerülhetetlenségét igazolták a proletárdiktatúra hatalomra jutására első ízben törekvő francia munkások tapasztalatai is. A párizsi kommünt, amely számos helyes és jogos intézkedést valósított meg, véVILÁG PROLETÁRJAI. EBVESÜUEIEK!

MARX KÁROLY SZÜLETÉSÉNEK 165. ÉVFORDULÓJÁRA

ben, Németországban lényegében csak egy porondon vívhattak csatát a haladás és a reakció erői, mégpedig a politikai publicisztika porondján. Ezért semmiképp sem véletlen, hogy Marx Károly először a munkatársa, később a főszerkesztője lesz az ellenzéki Rheinische Zeitung (Rajnai Újság) c. lapnak. Itt megy át a tűzkeresztségen, itt tesz szert az első politikai tapasztalatokra. A fáradhatatlan tanulás és korának reakciós német államával való konfrontáció lehetősége, mi több, elkerülhetetlensége jelentősen formálja forradalmi öntudatát. Immár Bevezetés a hegeli jogfilozófia kritikájához cimű, 1844-ben megjelent cikkében élesen bírálja a burzsoá társadalmat és gazdasági alapját - a termelőeszközök magántulajdonát. Ezen túlmenően már akkoriban teljes mértékben tudatosította, hogy a dolgozók, a proletariátus mint osztály, az az erő, amely egyedül képes döntő csatát vívni a tőkés társadalmi renddel. Éppen ezzel kapcsolatban beszélhetünk Marx világnézete fejlődésének minőségileg új szakaszáról, új, dialektikus materialista módszeréről és a történelmi fejlődés materialista felfogásáról. Marx így a saját tudományos megismerése alapján válik az új tudományos elmélet - a tudományos szocializmus alapítójává.

Érdeklődését nemcsak kifejezetten az elmélet kötötte le, vagyis az emberi társadalom történelmi törvényeinek megismerése, amelyekkel tudományosan megindokolta forradalmi világnézetét. Ehhez az elmélethez igazodott akkor is, amikor a világ átalakításának gyakorlati feladataival, a kommunista világnézet megvalósításával foglalkozott. Ez a világnézet első ízben ölti magára formáját A Kommunista Párt Kiáltványában, a proletariátus első nemzetközi szervezetének, a Kommunisták Szövetségének dokumentumában.

Marx Károly forradalmi tevékenységében a proletár internacionalizmus ilyeténEzáltal a társadalmi fejlődés törvényeiből komplex módon kiinduló marxizmus feltárta a tőkés társadalomban az osztályharc célját és kilátásait, a kapitalizmus átmeneti jellegét, pusztulásának és az új társadalmi rend létrejöttének történelmi elkerülhetetlenségét. A marxizmus alapiján határozzák meg a munkásosztály és az összes dolgozó harcának céljait, a forradalmi erők programját - stratégiáját és taktikáját.

A proletariátus nemzetközi szolidaritásának és együttműködésének alapelve ismét előtérbe kerül az új európai forradalmi hullám időszakában, a múlt század hatvanas évei elején. Marx, a forradalmi események közvetlen résztvevőjeként, Engelsszel együtt tudatosítja, hogy a forradalmi munkásmozgalom sikere attól függ, hogyan sajátítják el és gyakorlatilag miképp használják fel világszerte a tudományos világnézetet a széles dolgozó rétegek. A feladat nem volt könnyű, ha tudatosítjuk a munkásosztály megismerési szintjét a múlt század derekán, valamint ennek az osztálynak művelődési lehetőségeit, főként azonban azt, hogy a proletariátus soraiban továbbra is léteztek különféle utópista és anarchista elképzelések a társadalmi rend megváltoztatásának lehetőségeiről.

Marx szervező munkájának köszönhető a Nemzetközi Munkásszövetségek, az I. Internacionálénak megalakulása, amelynek jelentős szerepe volt az egyes országok munkásai nemzetközi egyesítésében. Ez a szövetség felébresztette osztályöntudatunkat, s a munkásosztályt felkészítette a töke elleni döntő összecsapásra. Marx Károly tevékenysége az I. Internacionáléban így mindmáig szemléltető példája a tömegmozgalomban a forradalmi cselekvőképesség kiváltásának, a szektássággal, és a dogmatizmus- sal szembeni határozott és meg nem alkuvó viszony kialakításának.

Marx az adott történelmi szakasz sajágül is vérbe fojtották. Tapasztalataiból a tanulságokat levonva már Marx Károly, majd később Vlagyimir lljics Lenin is kiemelte a proletariátus nézet- és harci egysége fontosságát. Egyidejűleg hangsúlyozták azt a jelentős tényt, hogy a párizsi kommünben a nemzetközi proletariátus is részt vett. Ez a részvétel a közös célért folytatott harcban született, és igazolta a gyakorlatban a proletár internacionalizmus gondolatát. Hiszen a párizsi kommünben a franciák mellett részt vettek lengyelek, belgák, németek, magyarok (Frankel Leó egyik vezetője volt) és mások is. Marx szenvedélyesen ösztönözte az egyes országok munkásait, hogy vállvetve hozzák létre és a szemük fényeként védjék a nemzetközi proletariátus harci osztagainak testvéri szolidaritását. Figyelmeztetett arra, hogy a testvéri segítségnyújtás iránti közömbös, felüle- les viszony törvényszerűen kedvezőtlen következményekkel jár, sőt, az összehangolatlan törekvések és tettek kudarcba torkollnak.

S valóban, a munkásosztály, amely képviseli az összes dolgozó érdekeit - amint azt nemegyszer hangsúlyozták a marxizmus-leninizmus klasszikusai -, rendelkezik a tőkések összehangolt igyekezetének legjobb ellenszerével: sorai egységével, a proletár internacionalizmussal, amely a világ proletárjai érdekeinek és céljainak közös alapjára épül. Ez a marxizmus létrejötte óta egyik alapvető gondolataként igazolódott be és azóta is fejlődik a proletariátus forradalmi mozgalmához kötődve.

A marxisták-leninisták a nemzetközi munkásmozgalom ezen alapelvének védelmét és megvalósítását szent kötelességüknek tekintik. A proletár internacionalizmus gondolata iránti hűség a munkásmozgalom történelmi tevékenységének vezérfonala - kezdettől fogva napjainkig.

A burzsoázia és ideológusai megkísérelték és megkísérlik szétzúzni és megosztani a kapitalizmus felszámolásáért harcoló forradalmi erőket. A történetírás feljegyezte, hogy a tudományos világnézet lejáratására, hatásának semlegesítésére törekedtek már Marx életében, abban az időszakban, amikor Európát még csak bejárta a „kommunizmus kísérte- te“. Ezek a törekvések széles politikai, gazdasági és ideológiai fronton bontakoztak ki, főleg azt követően, hogy előtérbe került és hatalomra jutott az imperializmus, és különféle formáiban és megnyilvánulásaiban teret hódított szülöttje- az opportunizmus. A II. Internacionálé, amely Engels Frigyes kezdeményezésére és a világproletariátus nemzetközi szervezeteként éppen azért jött létre, hogy szembeszálljon a kialakuló opportunizmussal, Engels halálát követően tulajdonképpen az opportunizmus áldozata lett.

Viszont a proletár internacionalizmus elve, amelyet következetesen valósított meg a forradalmárok új nemzedéke, élükön a Lenin által vezetett bolsevikokkal, elősegítette a nemzetközi munkásmozgalom nagy fellendülését és kimagasló sikereinek elérését: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét és a proletárdiktatúra első államának, Szov- jet-Oroszországnak létrejöttét. A Kommunista Internacionálé - a történelem harmadik nemzetközi munkásszervezete, amely tevékenységével előkészítette az imperializmus és a fasizmus elleni harc talaját - megalakulását az internacionalistáknak, a nemzetközi munkásmozgalom egészséges erőinek köszönhette. Ezek az erők erélyesen szembeszálltak a burzsoázia és a vele szövetségre lépő szociálsoviniszták „nemzeti“ érdekeivel. A marxizmus-leninizmus és megvalósítása a Szovjetunió népének gyakorlatában, harcában később ismét megerősítette életképésségét és igazát, amikor a szovjet hadsereg megsemmisítő csapást mért a fasiszta diktatúrára és szövetségeseire. Ezen túlmenően: a proletár internacionalizmus alapjaira épült a szocialista rendszer új országainak létrejötte, és napjainkban magasabb rendű formája- a szocialista internacionalizmus - előfeltétele a szocialista világközösség létének és ereje növekedésének.

A proletár internacionalizmus gondolata, gazdagodva a világ valamennyi népe és haladó erői demokratikus és békés törekvései támogatásának és egységének eszméjével, döntő jelentőségűvé vált a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban.

Ez a gondolat a világ forradalmi mozgalmának fejlődésével párhuzamosan erősödik. Feladása nemcsak általában gyengíti a forradalmi potenciált, hanem gyakran lehetetlenné teszi a forradalmi gondolkodást és cselekvést is. S manapság - az imperializmus kiéleződött válsága idején - a proletár internacionalizmus gondolatának elárulása a nukleáris világháború, olyan háború kirobbanásával fenyeget, amelyből nincs semmiféle, sem forradalmi, sem más kiút.

E

zért semmiképp sem túlzás, ha megállapítjuk: napjainkban az emberiségnek nincs sürgetőbb és fontosabb feladata annál, hogy az imperializmus reakciós erőinek útját állja a történelem kerekének visszaforgatására irányuló meddő törekvéseikben. A világ kommunistái - Marx, Engels és Lenin müvének folytatói - az összes demokratikus és haladó gondolkodású emberrel együtt kell hogy egyesüljenek és egyesülnek is az Amerikai Egyesült Államok és más tőkés országok militarista körei pusztító háborús törekvéseivel szemben folytatott harcban.

Az internacionalizmus gondolata így új, tágabb és mélyebb tartalommal gazdagodik, a világ valamennyi népe békés egymás mellett élésének, az egész emberiség szebb és jobb jövőjéért végzett békés munkának gondolatával. Ezáltal napjainkban még időszerűbbé válik a kommunista és a munkáspártok legutóbbi, 1969-ben megtartott nemzetközi tanácskozásának marxista jelszava: „Szocialista országok népei, tőkés országok proletárjai és demokratikus erői, felszabadult és elnyomott népek, egyesüljetek az imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti szabadságért, a társadalmi haladásért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott közös harcban!“

FLORENTÍNA PRÖŐKOVÁ, főiskolai oktató

ArA~AAAAAAAAAAAAAAA A A A A A A A A A A AArAAAA AA AAAAAAAArA