Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-06 / 18. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1983. május 6. XVI. évfolyam 18. szám Ára 1 korona Arany Prágát nevezik a cseh nemzet r í múzeumának és nevezik száztornyú városnak is. A két - talán leggyakoribb- megnevezést vizsgálgatva a várossal ismerkedő rájön, hogy egyik meghatározás sem fedi teljesen a valóságot. Ez a város nemcsak múzeuma a cseh nemzetnek, sokkal több annál: élő művészettörténeti tankönyv. a világ bármely tájáról idelátogató idegent elkápráztatja. S aki pedig a tornyait számolta meg, jócskán tévedett, kevesebbet látott, mint amennyi valójában van. Ha hinni lehet a statisztikának, ötszázöt torony és tornyocska ragyog fényesen. A tornyok éppúgy jellemzőek Prágára, mint a múzeumok, az apró paloták, az udvarházak, a díszes kapubejáratok, a változatos lépcsőházak, a turista szemével nézve romantikusnak tűnő pici ablakú házak, csigalépcsős lakások - melyek romantikával szolgálnak ugyan, de kényelmet nem nyújtanak az ottlakóknak. De ez is Prága. És a felbontott úttest meg a foltozott járdák szintúgy: a tűsarokrongáló macskakő, a nyüzsgő belváros, a Városháza tornyának látványossága, az ötszáz éve működő csillagászati óramű, az Orloj, melyet nemcsak az idegenek csodálnak álmélkodva, hanem a született prágaiak is szívesen várnak néhány percet a magasba nézve, hogy újra és újra megpillanthassák a kisétáló apostolokat. A parkok és ligetek pihenő közönsége ugyanúgy hozzátartozik Prágához, mint az egymástól pár lépésnyire található sörözők és kiskocsmák- és törzsvendégei a nehezen szerzett színházjegy és a hozzáértő közönség, az újjáépülő Nemzeti Színház, a zsúfolt villamosok és autóbuszok, s a város talán legszebb barokk utcája, a Neruda utca, a Pinkász- zsinagóga falaiba vésett 77 298 név, a náci terror prágai és csehországi áldozatainak emlékműve. Ez mind Prága. De Prága a hidak városa is. A kanyargó Moldvát (mely sajnos nem tisztább a többi folyónál) átívelő tizenhárom híd legszebbike kétségkívül a több mint fél kilométer hosszú Károly-híd, két oldalán az őrt álló szobrokkal. Mindez a régi Prága. Az új városnegyedek nem sokban különböznek bármely más világváros lakótelepeitől, de olyan, csupa üveg Kongresszusi Palota, mint amilyen Prágában van, nem sok akad a világon. A város gyorsjárműve, a metró, már oly természetes, mintha öröktől fogva létezett volna. De hogy nem így van, arra a továbbvonuló metróvonalak majdani állomásai- jelenleg csúf mély gödrök - hívják fel a figyelmet. De Prága az emléktáblák városa is. A házfalakon elhelyezett márványtáblákon nevek és évszámok emlékeztetnek, szűkszavúan közük, hogy azon a helyen áldozta életét valaki a városvédők közül. Haláluk éve 1945, sokak halálának napja a Győzelem Napja. így született a könnyekből, gyászból az Élet Napja, az új élet kezdete, május kilencediké. Hogy rég volt? Nem kell minduntalan visszatérni a fájdalomhoz? A háborút megjárt férfiak még köztünk vannak, a férjüket, gyermeküket elvesztett asszonyok fájdalma ennyi év múltával sem enyhült. A múltat nem szabad feledni. A prágai Kongresszusi Palotában most tanácskozik a Csehszlovák Antifasiszta Harcosok Szövetségének hetedik kongresszusa. A túlélők felidézik a szenvedés éveit, mert felejteni nem szabad! Óvni kell a jelent, meg kell védeni a békét, az egész világot a háborútól- hogy Prága örökké a tornyok városa lehessen, ..minden városok leggazdagabbika“. (A CTK felvétele) A Hradcany és a Károly-híd látképe KOPASZ CSILLA
