Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-22 / 16. szám

A munka nem állhat le IV. 22. E ste kilenc körül járhat az idő, így sötétség borítja a tájat. Ahhoz, hogy a Jaslovskó Bohunice-i V-2-es atom­erőmű építkezésén ilyenkor is dolgozni tudjanak, erős reflektorokat gyújtottak. Most éppen a második blokk biztonsági rendszerének szerelését figyelem. Körü­löttem több tucat szakember szorgosko­dik, mozgásukat kissé nehézkesnek talá­lom. - En is észrevettem - mondja az egyik szaktárs - ez viszont ilyenkor, éj­szaka, természetes. A mesterséges megvilágításnál nehezebb tájékozódni, megtévesztöek az árnyékok is, s jó, ha a lábunk alá nézünk. Az elmúlt napokban az itt dolgozók száma már csaknem elérte a hatezer főt, ami egyben a korábban foganatosított intézkedések eredménye. Ezzel is a ne­hézségek mielőbbi elhárítását követték, L (NEM)OLDOTT ELLENTMONDÁSOK ezért most annak próbálunk utánajárni, így valóra váltak-e az elvárások. Múlt év október elején keltezett beszá­molót tartok a kezemben. A munkaerőlét­számmal kapcsolatos érdekes megálla­pítások már az első mondatban szerepel­nek. Mint olvasom, egyre nő ugyan az ideérkező szakemberek száma, az arány viszont még mindig nem kielégítő. Na­gyobb kapacitásokat kéne bevetni, főleg a határidőkhöz szigorúan kötött munkák­nál. Ebben az építők gárdájának kéne az élen járnia, mert éppen az általuk végzett munka ütemétől függ a szerelők sikeres munkakezdése is. Az akkori helyzetet kifejezően jellemzi az egyik megállapítás, miszerint: egymás sarkát tapossák itt az építők és szerelők. E tárgyban idézzük fel a szakember szavait is. Akkor október­ben Frantisek Horky mérnökkel, a plzeni Skoda Müvek itteni igazgatójával is be­szélgettem.- Valóban van több olyan szakasz, ahol az építők után még jóformán ki sem hűlt a terep, máris fölvonulnak a szerelők. Ilyesmi gyakran előfordult a primér rend­szer szerelésénél is, ahol pillanatnyilag egy ötszázas csővezetéket fektetünk, s ezt a munkát az év végére kell befejez­ni. A brnói Král'ovopolská Gépgyár által szerelt ún. segédrendszerek szerelésé­ben nehézségekkel küzdünk, a gépgyári­ak még nem uralják a helyzetet. A leg­főbb hiányosságok az akadozó szállítá­sokban vannak, amelyek viszont a gya­kori tervdokumentáció-módosításokból erednek. Sajnos, sem az előbbi, sem a most következő eset nem szolgál rá a tervek dicséretére. A tárgyilagosság kedvéért illik leszögezni, hogy a múlt év első nyolc hónapjában az építők 190 esetben nem tudták idejében teljesíteni tervezett fel­adataikat. Ez legtöbbször azt is jelentette, hogy a szerelők nem kezdhették meg utánuk a munka reájuk háruló részét. A késések okát kutatva a nyomozás nem­egyszer a tervek irányába mutatott. De halljuk ismét a szakembert.- A szekundér rendszernél a gépház berendezései szerelésének befejezése előtt állunk - mondja Horky mérnök. - A további munkák közül ezen a szaka­szon az ún. vízrendszer szerelése a leg­fontosabb. Ezzel november végére kell elkészülni, hogy a nyomáspróbákat is elkezdhessék. Nyugtalanító a helyzet a hőcserélő állomásnál, aminek szerelé­sét munkaerőhiány miatt nem kezdte meg a prágai Sigma vállalat. Itt nem is a munka mértéke okozott gondot annakidején, hanem maga az a tény, hogy a hőcserélő állomásnak fontos szerepet szántak a közeledő tél sikeres leküzdésénél. Úgy tervezték, eb­ből az objektumból fűtik majd a többi szerelés alatt álló csarnokot. Mielőtt vi­szont időben is előbbre lépnénk, jegyez­zünk fel még egy jelenséget, amire érde­mes lesz a későbbiek során is odafigyel­ni. Az állványszerelők hiányáról van szó. Aki csak egy kicsit is. ismeri az épülő atomerőműben uralkodó körülményeket, tudhatja, hogy a szerelés jelenlegi szaka­szában az állványszerelők döntő módon befolyásolhatják a munka menetét. A fő feladatuk, hogy még a látszólag hozzá­férhetetlen helyekre is kényelmes odaju- tást biztosítanak a szerelők számára. Decemberben, tehát a korábbinál jó két hónappal később, ismét az atomerőmű­ben járok. S mert mostanában az éjsza­kai műszakok alakulása érdekel ezen a beruházáson, a mai látogatásom ugyancsak estére terveztem. Kísérőmül Milan Karaba, a Szlovák Energetikai Be­ruházó Vállalat itteni szakembere szegő­dött. Órámra pillantva megállapítom, 20 óra van.- Vajon hány ember van jelenleg mun­kában?- Ma úgy 500 ember jelentkezett délu­táni, illetve nyújtott műszakra. Ebből csaknem 300 az építőmunkás, a többiek a gépeket és a berendezéseket szállító vállalatok szakemberei.- Vagyis, a teljes létszámnak csupán az egytizenketted része jött el. Nem tart­ják ezt kevésnek?- De igen, és szeretnénk, ha a két fökivitelező növelné az esti órákban a be­vetett dolgozók számát, csakhogy igye­kezetünk eddig nem hozott eredményt. Mi lehet ennek az értelmetlen ódzko­dásnak az oka, tűnődöm el a jelenségen, de mert konkrétabb válaszra vágyom, elindulok fölkeresni az építkezési rész főkivitelezőjének képviselőjét. Ebben az esti órában nem is olyan egyszerű meg­lelni őt, de két-három útbaigazítás után a harmadik szinten összefutunk. Simon Srank mérnököt, a Hydrostav itteni épí­tésvezetőjét régi ismerősként üdvözölhe­tem. Nem egy párbeszédet folytattunk már eddig is a munka menetéről, így most kertelés nélkül vallatóra foghatom.- Nem gátol minket semmi abban, hogy a mostani 300 ember helyett ezret állítsunk az esti műszakba — hangzik az őszinte válasz. — De a nyújtott, illetve az éjszakai műszaknak megvannak a sajá­tosságai, amelyeket nekünk kötelessé­günk figyelembe venni. Annyi embert tehát semmi esetre sem tudunk, és nem is akarunk bevetni éjszaka, mint nappal.- Hogyan fogadják az emberek, ha éjszakára osztja be őket?- Az építőiparban még nem nagyon szoktuk meg az éjszakázást, ezért előfor­dul, hogy megmorogják az efféle utasí­tást. Rendszerint viszont eljönnek, és becsületesen dolgozzák a munkaidőt.- A vezető szempontjából látja-e vala­milyen előnyét az éjszakai műszaknak?- Több előnyét látom. Ilyenkor a nap­közben túlterhelt, s rendelkezésünkre csak ritkán álló toronydarukat gyakrab­ban igénybe vehetjük. Ugyanez vonatko­zik a többi darura is. A szállításokat tehát folyamatosan végezhetjük, s mert így az emberek is rendszeresebben kapják az anyagot kezük alá, a munka is folyamato­sabban halad. Előnye az is, hogy keve­sebb ember mozog az építkezésen a partnervállalatoktól, így nem akadá­lyozzuk egymást a szükebb helyiségek­ben. Egyébként a bent végzett munkához csaknem mindenütt világítani kell nappal is, így igazán mindegy, milyen időpontok­ban dolgozunk. Igen, tehát a szakember szerint sem elhanyagolható a munka, amit az éjsza­kai műszakban el tudnak végezni. Rá­adásul a nyugodtabb körülmények közt nincs gond azokkal a nehézségekkel 1 sem, amelyek napközben bizony gyakran bosszantóan megbontják a jó munkánál nélkülözhetetlen folyamatosságot. Az építkezést járva mégis azt veszem észre, túl sok helyen kihasználatlanul veszte­gelnek a drága gépek. Pedig éppen a na­pokban lehetne még törleszteni a több hónapos késésből, ami már most nyil­vánvalóvá teszi, hogy az erőmű nem az eredeti elképzelések szerinti időpontban kezd majd termelni. E téren a hozzáállás vállalatonként más és más. Érdekes mó­don jelenleg is a legtöbb szakembert azoktól a vállalatoktól találom munkahe­lyén, amelyek „hozzájárulása“ a lemara­dáshoz szinte elenyésző.- Az építkezésen dolgozó 350 szak­emberünkből jelenleg 60 jött el az éjsza­kai műszakra - mondja Lubos Sprta, a brnói Chemont itteni helyettes vezetője. - Ezek az emberek éjszaka a nappal végzett varratokat ellenőrzik röntgen se­gítségével. így eleve lehetetlen, hogy most többen is dolgozzanak itt. Reggelre pontosan meg kell állapítaniok a varratok állapotát, hogy ha kell, a hibákat kijavít­suk, és folytathassuk a többi hegesztést. Egy esetben viszont eljöhetne éjszakára is több emberünk. Akkor, ha az építők átadnák már a szereléshez azokat a sza­kaszokat, amelyekre sajnos még várnunk kell. E percben érkezik Rudolf Kos, a brnói Chemont vezető szerelője, hogy felette­sével megbeszéljen egy műszaki problé­mát. Ha jól értem, a tervek minőségével van baja, ezért az egyik rövid szünetben meg is kérdezem tőle, hogy vajon mi az.- Nézze, engem kimondottan dühbe hoznak már a tervmódosítások. A jelen­legi munkát is a harmadik módosítás Frantisek Horky mérnök. (A szerző felvételei) szerint végezzük, és föltételezhetően ez még nem az utolsó változás. Épp ma kaptam egy ilyet kézhez, ezt is csak annak köszönhetően, hogy szoros baráti kapcsolatban állok a tervezővel. Egyéb­ként csak néhány nap múlva érkezne meg a módosítás postán, de akkorra már az eredeti tervek szerint itt elvégezhet­nénk a szerelést, aztán mi maradna hát­ra: a bontás! Közben a zsebéből előkerül az említett „módosítás“ is, ami nem más, mint egy kézzel megrajzolt, ehhez a fontos építke­zéshez mérten nem éppen a legrango­sabb dokumentum. Persze, nem csak itt, az építkezésen kényszerülnek ilyen pót­megoldásokkal orvosolni a bajokat. Néz­zük meg, e téren milyen a helyzet a brnói Král’ovopolská Gépgyár itteni részlegén, ahová ugyancsak az éjszakai műszakra látogatunk, a művezető kalauzol.- Most az atomerőmű egyes számú termelőegysége számára speciális csö­veket gyártunk - mondja Miroslav Buch- ta. - Egyúttal a szükséges mennyiséget már a kettes számú egység számára is legyártjuk. ◄-------------------------------­Mo st éppen az ún. speciális vezetéke­ket gyártó részlegen vagyunk, amit itt kimondottan az atomerőművek igényei­nek kielégítésére építettek. Leopold Fa­ber mérnök, a gépgyár igazgatója is hoz­zánk csatlakozik. Tőle szeretném meg­tudni, miért késnek tőlük több esetben is a szállítások.- Legtöbbször a tervmódosítások mi­att. Ezek az alkatrészek - mutat egy teli konténer felé - mind a változások nyo­mán készültek el. Azért most gyártjuk őket, mert csupán néhány napja kaptuk kézhez a gyártásukhoz szükséges terve­ket. Mit mondjak, abban bízom, hogy végre elapad már a módosítások eddigi áradata.- A lényeg viszont az, hogy ebben a pillanatban a berendezések zöme Jas- lovské Bohunicében van. Mit tesznek gyors felszerelésükért?- Nekünk a Montas és a Chemont vállalatok szerelnek az atomerőműben. A közeljövőben szeretnék e két vállalat igazgatójával találkozni és megbeszélni velük az állandó, megszakítás nélküli szerelés lehetőségét, és a munkaerőlét­szám növelését kéne újra közösen mér­legelnünk. Néhány nappal az iménti találkozás után, immár újra Jaslovské Bohunicében egy felügyeleti napon, ismét Leopold Fa­ber mérnökkel beszélgetek.- Sikerült megegyezniük a Chemont és a Montas vezetőivel?- Igen, főleg a Montas képviselője mutatott nagy hajlandóságot a segítség­re. Megállapodtunk a munkaerőlétszám növelésében, egyben arra is kötelezték magukat, hogy a buborékoltató torony szerelését már április végére befejezik. Persze, ehhez az is kell, hogy a Hydros­tav már ne halogassa tovább ennek az objektumnak az átadását a szerelők szá­mára. A vállalatok közti együttműködésnek több helyen léteznek még buktatói. Érde­kes tapasztalatokat gyűjthetünk tehát, ha most a legfelsőbb irányító szerv szavát is meghallgatjuk. Az építkezést irányító ve­zérkar élén ma Jozef Kehér, tüzelő­anyag- és energiagazdálkodási szövet­ségi miniszterhelyettes álí. Tőle kérde­zem, mi a teendő az elkövetkező idő­szakban.- A trösztök és a vállalatok igazgatói­nak olyan intézkedéseket kell hozniok, amelyek nyomán újabb munkaerő szaba­dítható fel más építkezéseken az atom­erőmű számára. Ilyen intézkedéseknek már láttuk hasznát a V-1 -es atomerőmű építésekor. Ott is főleg a befejező sza­kaszban növeltük a létszámot. Vagyis, tapasztalataink vannak, csupán kama­toztatni kell őket. Kíváncsi vagyok, hogyan adja át eze­ket az utasításokat a miniszterhelyettes a vezérkar többi tagjának, valamint a to­vábbi érintettnek, ezért résztveszek az ülésen.- Elvtársak - emelkedik szóra Jozef Kehér —, nekünk már sikerült fölépíte­nünk nem egy nagy beruházást, köztük a V-1-es atomerőművet is. Akkor viszont nem értem, itt miért nem tudjuk olyan precízen megszervezni a munkát, ahogy azt kéne.- A minap éjszaka is bejártam az építkezést, s nagy meglepetésemre is­mét nem találtam nyitva egyetlen büfét sem. Szociális téren mikor történnek már végleges változások? - kérdezem Martin Spirko mérnököt, a Szlovák Energetikai Beruházó Vállalat igazgatóját.- Az itteni Hydrostawal és a trnavai Jednotával tárgyaltunk az étkeztetés színvonalának javításáról. Megígérték a javítást, a mi dolgunk lesz, hogy ennek végrehajtását szigorúan figyeljük. De ja­vult a növekvő mimkaerőlétszám elszál­lásolása is, és az egészségügyi ellátás is. A Trnavai Járási Egészségügyi Központ éjszakai orvosi felügyeletet szervez. Befejezésül nézzük azokat a jelensé­geket, amelyek továbbra is bosszantják az érintetteket. Panaszkodik például az a munkacsoport, amelynek feladata az ütemterv elkészítése. Gyakran hibás, vagy pontatlan adatokat kapnak a kivi­telezőktől, így az ütemterv, amely ezek nyomán születik, eleve nem reális. Szó esett már korábban az állványszekré- nyekröl. Jelenleg kielégítő a létszámuk, de ami ürömként vegyül az örömbe, az a dukovanyi atomerőművel kapcsolatos. Onnan hoztak át ugyanis állványszere­lőket Jaslovské Bohunicébe, így míg itt halad a munka, ott, a hasonlóan fontos építkezésen áll. Egy következő fel­ügyeleti napon, remélhetően ennek az ellentmondásnak a feloldására is találnak megoldást. KESZELI BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents