Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-14 / 2. szám
» 'agy, mint g többiek - mondta gfogta a lány kezét. - Egészen oldogan nézte a fiút. A szere- lizalomtól csillogott a szeme, indani, milyen, de teljesen más - Képtelen vagyok szavakkal Lilönb a többieknél. A vállad? át - az ajkad? - rátapadt az ;arjával átfonta... - Az és mégis más az egész... lerekát. ajtotta fejét, és megrészegülten ■it. S mintha arra figyeltek volna mintha a szél is ezt fújta volna: is...“ :on a kispadon ülnek. A nő 'húzódott a heves széltől, a férfi i pad másik vége felé, keze Vesztve, olyan magasra húzta orra hegye látszik ki.- kérdezte szomorúan a nő. szén a pádon... - a nő elsírta gérted... - lobbant fel a fénT <... S én, az ostoba, azt hittem, derült, hogy csak olyan... fel és gyors léptekkel távozott, egészen máshoz. BÁN PÉTER fordítása re hajlok énekelnek, Dog á remény, k. k előtt, jyötörje őt sgi zivatar, ige vagyok én még, ) meg arős szelek, nálnám terőt. : érte őrt. re hull puhán it, ó anyám, itársaim, nt a kard: hajlatain a hangja szól, legint. éti otthonát, a drágát, ik hazáját. DÉNES GYÖRGY fordítása __________________________ tán a kardokat félretették, a fegyvert körülvéve tárgyalni kezdtek. Hari- Szabadságot a rabszolgáknak, kjét mindenkinek! Tullio: Mi vaurak, hozd ide Spartacust! Még zó elhangzott, de a rómainak ennyi olt. Hiába magyarázott Harilaosz ibal. ntett, az őrség megragadta Harila- legionárius felvette a földön heverő át a te becsületed, Tullio? - jajdult zosan Harilaosz. karsz, rabszolga? - nevetett Tullio. mhoz hozzá sem nyúltam, te ennél lemelsz. V. szt egy magas kereszre feszítet- ítedéskor felállították a mezőre, végignézte a mindent eldöntő csa- Ikelte előtt halt meg, mielőtt a kese- íltak volna. A felkelést ebben a csa- teg leverték, s ehhez hozzájárult az LENDVAY TIBOR fordítása ÖRKÉNY ISTVÁN- Most este van, már megvacsoráztunk, úgy kilenc felé járhat az idő...- Még csak fél kilenc.- Anyádat, ahogy az orvos meghagyta, egy kis időre karosszékbe ültettük. így aztán most mind a hárman együtt ültünk a livingben...- Living, az nappali.- És megbeszéltük, hogy a szokásos karácsonyi levél helyett magnóra vesszük a jókívánságainkat. így legalább hallhatod édesanyád hangját.- És a húgodét meg a sógorodét.- Vagyis mindnyájunkét, de elsősorban anyádét, akinek ágyban fekve nehezére esik az írás.- Nem az a baj, hogy nehezemre esik, hanem hogy a papíron szétfutnak a betűk.- Amitől nem kell megijedni, mert ha a mama egy kicsit megerősödik, ez is rendbe fog jönni... Pillerék, akik holnap repülnek Európába, magukkal viszik a magnószalagot, és Pesten még karácsony előtt átadják neked. Reméljük, örülni fogsz neki.- Ez az a Pillér, aki egyszer megevett egy szöcskét.- Mari, ne szólj mindig közbe, ö úgyse tudja, kiről van szó.- De tudja, mert megírtam neki az egész szalonnasütést, töviről hegyire.- Akkor se fontos. És még megbántjuk Pillérekét, ha esetleg eszükbe jut meghallgatni ezt a magnószalagot.- Dehogyis bántjuk, hiszen ők maguk mesélik mindenkinek azt a szöcskeevést.. És máskülönben is, nagyon jó humoruk van.- Ez se tartozik ide. Azért vagyunk itt, hogy anyád szóhoz jusson, elmondja a fiának, mit állapított meg az orvos, hogy van, mint van, és mit üzen haza... Tessék, mama. Ide, a mikrofonba.- Még a hangomat se fogja megismerni.- A mama egy kicsit gyönge, de a hangja nem változott semmit a világon.- Csak rekedt.- Esküszöm, anyu, nem rekedt a hangja, ezt csak bebeszéli magának, mint annyi mást... Ugye, Miki?- A mama hangja teljesen a régi. És most tessék elmondani, mit mondott az orvos, mert annak örülni fog a fia.- Hogy ennem kell. De nem bírok, és nem is akarok enni, mert úgyis kiadom.- No hát ez nem igaz, mert délben is jó étvággyal megevett egy tányér húslevest.- És ahogy javul az állapota, úgy jön meg az étvágya is.- De az állapotom nem javul.- És ezt épp ma mondja, mama, kérem, ahelyett, hogy az örömhírt tudatná a fiával? Hát mit mondott az orvos?- Hogy a vizeletemben nem találtak cukrot.- Hallod? Anyád vizelete teljesen normális!- Lesz most öröm Pesten! van karácsony, a legnagyobb hőségben, és gyertyagyújtáskor besüt a nap. Meg hogy azt a szép fát a pincébe kellett levinni, mert az erkélyen egy nap alatt elszáradna.- Ez így van. De azért szépek a karácsonyaink.- Csak nincsen hó.- Néha otthon sincs hó.- De itt sosincs hó.- Ezt úgy mondja, mintha valaha is szerette volna a havat az anyu, és Pesten, ahol szintén nem szeretik a havat, azt fogják hinni, hogy panaszkodik.- Ilyet ne is mondjatok, Mari. Én hálát adok az Istennek, hogy ilyen nagyszerű vöm van, és a lányomról is csak azt tudom mondani, hogy a szívét kitenné értem...- Most ne minket tessék dicsérni, mama.- De igenis dicsérlek, mert minden dicséretet megérdemeltek, te is, Mari is, szinte versenyeztek érte, hogy mindenem meglegyen. Ki tehet róla, hogy már nem kell semmi? De a napom úgy kezdődik, fiam, hogy Mari megmosdat, és aztán megkérdezi, hogy mit szeretnék ebédelni, és akkor azt mondom, hogy őt megnyugtassam, ami éppen eszembe jut. Múlt szerdán például borjúpörköltet nokedlivel.- És csütörtökön grenadirmarsot.- Egyszer halászlét is tetszett kérni, ami tengeri halból nem az igazi. *- A káposztáskocka se maradt meg bennem, pedig azt nem tengeri halból csináltad.- De a meggyes rétes ízlett.- Egyszer viszont, amiért ki fogsz nevetni, fiam, barátfülét kértem, mert amikor kicsi voltál, az volt a kedvenced.- Még lencsefőzeléket is megkívánt az anyu.- Füstölt oldalassal.- Hát az itt nincs. De az Újházy-tyúklevest meg tudtam csinálni.- Meg a mazsolás túrós palacsintát.- Ami az itteni túróval nem jól sikerült.- Mindegy, Mari. Én rá se tudtam nézni.- Még a tejfölös bablevesre sem, pedig átpaszíroztam.- Hadd ezt, Mari. És a mamát is arra kérném, ne emlegessük többé az evést, mert nem a zaba a fontos, hanem az, hogy a vizelete teljesen normállá1. És most mondja el, mit üzen a fiának.- Mit mondjak?- Ami eszébe jut.- Én, ami eszembe jutott, már elmondtam.- De hiszen még nem is üzent neki semmit.- Nehéz így üzenni, gyerekek.- Ha tetszik, kimehetünk a szobából.- Nekem nincs titkom előttetek.- Akkor meg mondjon valamit a fiának.- Mit mondjak így, bele a messzeségbe?- Legalább boldog karácsonyi ünnepeket kívánjon neki.- Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok, fiam. Pillerék - jobban mondva Pillér Gézáék, mert a nevüket rosszul értettem a hangszalagon- karácsony előtt nyolc nappal érkeztek Budapestre. Este, egy óbudai kisvendéglőben elmesélték a szöcskeevést. A szalonnasütésre kizárólag magyar vendégek voltak hivatalosak. Ö, Pillér, miközben a parázs fölött sercegő szalonnadarabot tartotta szemmel, nem vette észre, hogy a bal kezében tartott kenyérre fölpattant egy szöcske. Rányomta a zsírját cseppentő szalonnát, aztán szöcskéstül bekapta és megette a kenyeret. Anyám hogylétéröl - minthogy a magnószalag fölvételének másnapján útnak indultak- semmi újat se tudtak mondani.- Miért lenne? Sose volt semmi baj a vizeletemmel, de már felülni sincs erőm az ágyban, ha a gyerekek nem segítenének.- Minek erről beszélni, mama, kérem. A mama jobban lesz, a mama ülni meg járni is fog tudni, és pont amikor jön a karácsony, és nincs cukor a vizeletében, ahelyett hogy a jó hírnek örülne, még megszomorítja a fiát.- Fiam, én nem akarlak téged szomorítani.- Hát akkor a karácsonyról tessék beszélni neki.- Mit beszéljek róla?- Például, hogy Miki már megvette a fát.- Tényleg, fiam. Miki már megvette a fát... Ö mindenre gondol, az is neki jutott eszébe, Fekete Zoltán: Magány hogy előszóban üzenhessek neked és máskülönben is aranyosak a gyerekek. Amit csak lehet, megtesznek értem, ezért hát ne csinálj gondot magadnak, hogy így el vagyok távolodva tőled. •- De ha jön az ynnep, gondolatban együtt leszünk vele.- Csak azt nehéz megszokni, hogy itt nyáron K ezembe fogtam dús haját, égszínkék szemében gyengédség tündökölt. Még soha nem láttam ilyen gyönyörű szemeket. Csókolództunk a földalattin, moziban, parkokban és aluljárókban. Diszkókba és kávéházakba jártunk táncolni. Koktélt ittunk és boldogok voltunk. Szvetka nélkül nem volt értelme az életemnek, összeházasodtunk. Egyszeriben abbahagytuk a csókoló- dzást. A szerelem helyett lakás- és anyósproblémák keletkeztek. A fizetésem kevésnek bizonyult. Aztán előszobafalat akartunk vásárolni. Nap mint nap jártam érdeklődni a bútorüzletbe. Aztán Gyenyiszka is megszületett és állandóan bömbölt, mint aki bánja, hogy a világrajött. Gyenyiszka bömbölése váltotta fel számunkra a diszkót, a pelenkamosás a táncot, az anyóssal való csatározások a színházi premiereket. Szvetka már rendesen meg sem fésülködött, mindig ugyanabban a ruhában járt és mor- gott. Gyakran vitatkoztunk arról, hogy melyikünk járt jobban. Szvetkának az volt a véleménye, hogy tönkretettem az életét, nekem pedig éppen az ellenkezője. Az egyik veszekedés alkalmával már nem tudtam türtőztetni magam és ráordítottam:- Buta liba! Aztán kiszaladtam a lakásból. Sokáig bolyongtam az utcákon. A szökökútnál a pádon formás lábú, kékszemú lány üldögélt. Független és divatos, akár egy filmcsillag a mozivásznon. Leültem melléje. Vi- kának hívták. Tanárképző főiskolát végzett. Üde volt, finom kölni- és cigarettaszagú... Randevúzgatni kezdtünk. Csókolództunk a földalattin, moziban, parkokban és aluljárókban... Kezembe fogtam dús haját, égszínkék szemében gyengédség tündökölt. Jártuk a kávéházakat, diszkókat, francia filmeket néztünk meg... A feleségemnek azt mondtam, hogy túlórázom... Hamarosan rájöttem, hogy Vika nélkül nincs értelme az életemnek. Fél év múlva otthagytam a pelenkákat, a veszekedéseket, a vasárnapi nagytakarításokat, az anyóst... Tiszta, igazi szerelemre volt szükségem. Vikához költöztem, összeházasodtunk. Három hónappal később tömött batyu alatt görnyedve szennyes fehérneműt cipeltem a mosodába. Visszafelé be kellett mennem a bútorüzletbe egy kétszemélyes heverőt vásárolni, aztán pedig az élelmiszerboltban marhahúst venni... . Formás lábú, kékszemű nő jött szembe velem, kerekarcú kisfiút vezetett kézenfogva. A fiatalasszony divatos frizurát viselt, jó alakjára importból származó bőrköpeny simult. Alig ismertem fel Szvetkát, első feleségemet.- Szvetka, elpusztulok nélküled! - kiáltottam fel, miközben a lábai elé dobtam a batyut a szennyes fehérneművel ...- Ó, ez ám a találkozás! - mondta Szvetka, s közben elpirult.- Hurrá! Visszatért a papa a kiküldetésből! - üvöltötte Gyenyiszka és a nyakamba csimpaszkodott... Randevúzgatni kezdtünk. Csókolództunk a földalattin, moziban, parkokban és aluljárókban. Kávéházakba és diszkókba jártunk táncolni. Vi- kának, a feleségemnek azt mondtam, hogy túlórázom, mert a főnökeim utasítására egy sürgős munkát kell elvégeznem. Egyszer a régi lakásomban maradtam éjszakára. Kezembe fogtam dús haját, égszínkék szemében gyengédség tündökölt. Szvetka nélkül nem volt értelme az életemnek.- Keljünk egybe - mondtam csendesen ...- Jól van — súgta a fülembe Szvetka - hiszen nekem is szükségem van rád, főleg most. Ugyanis nagytakarítást akarok csinálni a lakásban, s egyedül nem tudom a bútorokat megmozgatni... Meg a szőnyegeket sem porolta ki már régóta senki... Ábrándozva lehunyta a szemét és homlokon csókolt... SÁGI TÓTH TIBOR fordítása Viktor Treszkov ha zajlik... t * % \ Úgy szép az élet,
