Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-01 / 13. szám

JSZÚ 9 Talán nem akad felnőtt, de sajnos lassan gyerek sem, leg­feljebb tíz éven alul, akinek ne volnának emlékei vagy tapasz­talatai a dohányzásról. Az első, titokban elszívott cigaretta álta­lában egész életre szóló emlék lett vagy a verés - a delikvenst ugyanis irgalmatlanul elfenekel- ték -, vagy a rosszullét miatt. Az első cigarettát követte a többi, vagy nem. A statisztikák szerint - hacsak a környezet nem lépett fel erélyesen - többnyire követ­te. Eleinte azért, mert baráti tár­saságban és idegenek körében a felnőttséget szimbolizálta, ké­sőbb azért, mert megszokássá, szenvedéllyé, sőt, létszükség­letté vált. SZENVEDÉLY? A történelem azt állítja, hogy Kolum­busz nemcsak Amerikát fedezte fel, ha­nem a pipázó indiánokat is. Következés­képp ö is vétkesnek mondható a dohány­zás elterjedésében, akárcsak Jean Nicot francia diplomata, aki 1560-ban Portugá­liából nemcsak bevitte Franciaországba a dohánymagvakat, hanem a nevét is odaajándékozta ennek az átkozott nö­vénynek. A dohányzás eleinte csak az Amerikát járt matrózok körében dívott, majd spanyolországi és angliai térhódítá­sa után egész Európában elterjedt. Ám alig honosodott meg, máris harc indult ellene. Angliában Stuart Mária fia, I. Jakab angol király (1625-ben halt meg) lépett fel ellene, azt bizonygatva írásá­ban, hogy a dohányzás a pokol találmá­nya. De megemlíthetjük Vili. Orbán pápát is, aki egyházi átok alá helyezte ,,ezt az erkölcstelen spanyol szokást“. Közelebbi példát is találunk: a XVII. század vége felé három erdélyi országgyűlés hozott szigorú rendelkezéseket a dohányzás betiltására. Apafi Mihály fejedelem, aki erős dohányos volt, később ádáz ellen­sége lett e szenvedélynek. Olyannyira, hogy egész Erdély területéről ki akarta tiltani a dohányzást. Akit pipázáson értek, büntetéssel sújtották, a paraszt 6, a ne­mes 50 forint bírságot fizetett. A történel­mi hűség kedvéért eláruljuk, hogy Apafi ellenpropagandájának érthető a magya­rázata: rájött, hogy árt neki a dohányzás. Akárhogy volt is, mindenesetre elég csak körülnézni, s nyilvánvaló, hogy a harc nem mondható túlontúl eredmé­nyesnek. Pedig 1964-ben nyilvánosság­ra hozták, milyen sok betegség okozója a dohányzás. Említsük meg csak a két leggyakoribbat, a tüdőrákot és a szívin­farktust. A dohányzás hívei kapásból sorolják az ismerősöket, akik sokat szívtak, mégis alapiskola korszerű tornatermével - szövi tovább a szót a hnb titkára.- Nem lesz egy kicsit sok az építke­zésből? - vetem közbe.- Mi tagadás, próbára tesz bennünket, de fel kell nőnünk a megnövekedett fel­adatokhoz, követelményekhez - mondja határozottan Haris József. - Bízunk a la­kosság és a szövetkezet segítségében. Három évvel ezelőtt a nemzeti bizottsá­gok versenyében járási elsőségre tettünk szert, amelyért a SZSZK kormányától elismerő oklevelet és pénzjutalmat kap­tunk. Ez is arról tanúskodik, hogy ha jól megszervezzük a társadalmi munkát, az eredmény sem marad el. A település lakosai a háztáji kertjeikből, fóliasátraik­ból évente mintegy 25 millió korona érté­Az új bölcsődében jól érzik magukat a gyerekek magas kort értek meg, és orvosokkal példálóznak, akik vizet prédikálnak és cigarettát szívnak. Valóban, mi az igazság velük kapcso­latban? Kedvezőbb, mint sokan hiszik, ugyanis nálunk az utóbbi évtizedben a dohányzó orvosok száma tíz százalék­kal csökkent. A tüdőszakorvosok pedig általában nem dohányoznak, (ők ismerik legjobban a szomorú, gyakran reményte­len eseteket). Nemcsak hazánkban, ha­nem világszerte az egészségügyben dol­gozók jelentős hányada lemond a nikotin élvezetéről. Ijesztő valóság azonban, hogy egyre több a női dohányos. (Talán ez is az egyenjogúság egyik vívmánya?) A sta­tisztikák szerint az orvosnők 30, az ipar­ban dolgozó nők ugyancsak 30, az ügy­kezelésben dolgozó nőknek pedig a 40 százaléka dohányzik. kű zöldséget adnak a piacra. De elfoglalt­ságuk mellett találnak időt arra is, hogy hozzájáruljanak a település fejleszté­séhez. Nem feledkeznek meg az idős embe­rekről sem. Annál is inkább, mivel a köz­ségben több mint nyolcszáz nyugdíjast tartanak nyilván. Az egyik volt dohány­szárítót hamarosan nyugdíjasklubnak alakítják át. Mégpedig úgy, hogy egész­napos ellátást biztosítson a magukra ma­radt idős embereknek. A múlt évben megoldódott az óvodások beiskolázásá­nak kérdése is. Ma már ott tartanak, hogy minden jogosult gyermeket el tudnak he­lyezni. A település lakosai mintegy hat­van százalékának megoldott a gázellátá­sa. Gondot okoz azonban az ivóvízellá­Közelebb került az ügyintézés a lako­sokhoz - újságolja Ba Józsefné I KÍMÉLETET! A dohányzás ártalmait az erős dohá­nyosok sem vonják kétségbe. Sokan mégis lebecsülik a veszélyt. Otthon és munkahelyen gyakran előfordul, hogy „ugyan, mit árt az a kis füst“ jelszóval és kézlegyintéssel kényszerítik a nem do­hányzó családtagot vagy munkatársat a nikotin kötelező „élvezetére“. Nem do­hányzókat mondtam? Nem is ez a helyes kifejezés. Hiszen éppen az említett pél­dák bizonyítják, hogy, sajnos, a lakossá­got - az emberiséget - már nem lehet dohányzókra és nem dohányzókra oszta­ni, hanem aktív és passzív dohányzókra. Szomorú, de igaz, hogy a gyemnek már magzatként dohányos az édesanyja „jó­voltából“, - és nemcsak a koraszülés veszélyezteti, hanem fejlődési rendelle­nességek is. Pedig a csecsemőknek a dohányfüst harmincszor ártalmasabb, mint a felnőttnek. tás. Az utóbbi években három artézi kutat is fúrtak, de egy sem ad kirogástalan vizet.- Olyan döntés született, hogy telepü­lésünket rákapcsolják a Gúta-érsekújvári távvezetékre - újságolja a titkár. - Ennek hasznát azonban csak a következő öt­éves tervidőszakban élvezhetjük. Naszvadon tehát zöld utat kapott a te­lepülésfejlesztés. Nagyobb lett a hnb jog­köre és nagyobb a felelőssége is. A kö­vetelményeknek csak akkor tehetnek ele­get, ha a jövőben az eddigieknél is job­ban támaszkodnak a képviselőkre, a la­kosokra, és ha a járási szervek még nagyobb segítséget nyújtanak a telepü­lés elöljáróinak, a helyi nemzeti bizott­ságnak. NÉMETH JÁNOS Fel kell nőni a megnövekedett felada­tokhoz - vallja Haris József A szerző felvételei A dohányban levő nikotin erős méreg. A füstbe 30-60 százaléka kerül és attól függően, hogy lassan szívják-e vagy gyorsan, 20-90 (!) százaléka a tüdőbe. A vizelettel egy kis része kiválasztódik, a többi a szervezetben lebomlik. Nem­csak a szájon keresztül belélegezve mér­gező hatású, hanem a bőrön keresztül felszívódva is: a nikotinon kívül a dohány­ban található rákkeltő benzipren is ve­szélyt jelent. Nem szabad tehát kézlegyintéssel elintézni a tartózkodók jogos óhaját, hogy füstmentes környezetben dolgozhassa­nak és élhessenek. Elkeseredett harcuk­nak köszönhetően örvendetesen szapo­rodnak az olyan nyilvános helyek - étter­mek, egészségügyi intézmények, gyer­mekintézmények stb. -, ahonnan kitiltot­ták a dohányzást. Egyébként a Munka­törvénykönyv is kimondja: a dolgozónak joga van olyan környezetben dolgoznia, ahol nincsenek az egészségre ártalmas anyagok. Márpedig a dohányfüst ártal­mas az egészségre. Az üzemi szakszer­vezeti bizottság feladata (volna), hogy a dolgozók e jogának érvényt szerez­zenek. A KIS EREDMÉNY IS EREDMÉNY A harc azért mégsem hiábavaló. Hi­szen pusztán a tény, hogy egyre többen tudatosítják a dohányzás káros voltát - eredmény. És az is örvendetes, hogy egyre nő azok száma, akik elhatározzák: leszoknak a cigarettáról. Sikerül is. Egyesek többször is abbahagyják a dohányzást, nem szívnak egy napig, két napig... a leggyakrabban olyankor következik be az absztinencia, amikor erős szívdobo­gás és mellkasi fájdalmak jelentkeznek, vagy amikor a hozzátartozó, illetve az ismerős váratlan halála döbbenti rá a do­hányost az élet múlandóságára, s arra, hogy jó lesz vigyázni. Nem szívnak egy napig, egy hétig (itt jegyezzük meg, hogy például a náthalázas nem kívánja a ciga­rettát, tehát a náthajárványok ideje esz­ményi lehetőség a leszokáshoz), az erős akaratúak akár több évig sem. A közér­zetük egyre jobb, úgy érzik, valósággal újjászülettek, megszűntek a gyomorpa­naszaik, elmúlt a hajnali torokköszörülés, a szédülés és a fejfájás, bőrük kisimult ... aztán egy szép napon baráti társaságban elfogadják a felkínált cigarettát. Az első szippantás érdekes módon nem is ízlik, sőt, olyan rosszullétet vált ki, mint a titok­ban szívott legelső... a legszívesebben eldobnák, csak hősködésből szívják vé­gig. A második már jobban ízlik, a harma­dikat már kívánják. Kezdődik minden elöl­ről. Visszaeső bűnösök. Eltelik egy kis idő, jelentkeznek az ismert panaszok és ismét elhatározás születik: abbahagyom... EGY ERŐS DOHÁNYOS VALLATÁSA • Hány éves?- Ötvenegy. • Hány éve dohányzik?- Huszonhat. Tizenöt évig pipáztam, aztán áttértem a cigarettára, mert pipázni utcán nem lehet, én meg mindenhol szí­vok. Ellenben gyerekkoromban, sem ifjú­koromban nem szívtam. • Mennyit szív naponta?- A munkámtól függően 35-40-et, né­ha többet is. • A szülei dohányoztak?-Az anyám nem, de az apám erős dohányos volt, és legalább tízszer meg­próbált leszokni róla. • A felesége dohányzik?- Esküdt ellensége a cigarettának. • A gyerekei dohányoznak?- Sajnos, a fiam sokat és ez aggaszt. • Megpróbálta már abbahagyni a do­hányzást?- Többször is - egyszer sikerült. Műtét után a kórházban egy hétig nem szívtam, aztán kíváncsi voltam, ízlik-e még. Rá­gyújtottam és undorítónak találtam, csak félig szívtam el. Később a másik felét is. • Mikor határozta el, hogy abbahagyja a dohányzást?- Nem a mikoron, meg az elhatározá­son múlik. Elhatározni nem művészet. De véghez vinni!- Vannak panaszai?-A köhögés... a torkom állandóan gyulladt. • Miért akar leszokni a dohányzásról?- Több oka is van. Árt az egészsé­gemnek, azon kívül két és fél Trabantot ,,elfüstöltem“, s végül unom hallgatni a feleségem folytonos lamentálását. Agyongyötör a cigaretta miatt, szinte már nem is ízlik... (Befejezés a következő vasárnapi számunkban) I. IV. 1. KOPASZ CSILLA (Gyökeres György illusztratív felvétele) mBÍs pMßs ww m jS&f M 491^ ÉtS StM ®üff \3Bto ísM J^mwäl l^J fflmf ■ 1 , ■ V i í^'y^ fifSßdcflQKjjTflNM h£WAj » j^^Taajjnray^p^ fcaTO, x£2?V omSK{ JfaäS Utazás a dohányzás körül

Next

/
Thumbnails
Contents