Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-01 / 13. szám
erencsémre az ablakkal szemben ültem le Frantisek Síles mérnöknek, a Rohozníki Cementgyár gazdasági igazgatójának irodájában, így most beszélgetés közben is jól látom, fogy-e a tehergépkocsik kilométeres sora a gyár elől. Hatalmas tartálykocsik várnak odakint, hogy cementet vételezzenek, s vigyék az ország különböző helységeibe. A sorban állásról nekem is keserű tapasztalataim vannak, hiszen rendszerint ott nő a tumultus, ahol egyébként hiánycikk az éppen pulton lévő áru. Kérdezem is beszélgető társamtól, vajon a cement is a nehezen beszerezhető áruk közül való? — Ha nem nekem, hanem odakint a gépkocsivezetőknek teszi fel a kérdést, most nyilván igennel válaszolnának. Én viszont nem azért mondok nemet, mert ez a vállalat nevének megvédését szolgálja, hanem mert valóban eleget termelünk. A kimutatásokkal ezt könnyen bizo, pontos felmérés készült a nehézségekről, amelyek elhárításán egy meghatározott program szerint még ma is fáradoznak. A cementgyáriak számára valóban a legjobbkor léptek érvénybe a komplex intézkedések, amelyeket alapos pontossággal bontottak le a saját körülményeikre. Döntő feladatként jelölték meg a vállalaton belüli önálló elszámolási rendszer bevezetését. Mert a vele kapcsolatos kísérlet, amit viszonylag gyorsan véghez- vittek, jó eredményeket szült, a gyakorlati alkalmazás kézenfekvő volt. A múló idő bizonyította, életképes elképzelés mellett döntöttek. A vállalatot önelszámoló egységekre osztották. Ezek vezetőivel köti meg a üzemvezetőség azokat a szerződéseket, amelyekben a két fél együttműködési elvét is rögzítik. A feladatokat tehát a részlegek vállalják, s számukra az is világos, mennyit ér, ha teljesítik, illetve túlszárnyalják ezeket. Negyedévenként • Cementre várva nyithatnám, a jelenség viszont itt van az ablak alatt. Ebből tehát arra lehet következtetni, hogy zavarok vannak az elosztásnál, a vasúti szállítás sem mindig ideális, tehát biztonságosabb gépkocsit küldeni, s nem utolsósorban kampány- szerű az érdeklődés is. A gyár előtti sor nem mindennapos jelenség. Ilyenkor viszont, amikor elárasztanak bennünket az érdeklődők, sajnos, várniuk is kell, s nem keveset. A bosszantó csak az, hogy gyárunkról a közvélemény néhány éve jogosan egy rossz véleményt alakított ki, s az ilyen eseteknek köszönhetően - mutat az ablakon túlra - nehezen szerezzük meg a bizalmat. Az üzemen belüli hanyatlásnak végső érvénnyel úgy három éve vetettek véget a felső gazdasági irányító szervek, többek között a vezetőségben végrehajtott - személycserével. Az új vezetés tehát nagyon nehéz körülmények között vette át ISZÚ 3 . IV. 1. • Jozef Staron mérnök az irányítást. Megfogadták, semmilyen körülmények között nem vonakodnak a progresszív irányítási módszerektől. Ez az elhatározás rövid időn belül éreztette hatását, s 1980-tól már részben rendeződni látszottak a nehézségek. Akkor első ízben emelkedett a gyár termelése. Egyben az év végi mérleg is javult. Eddig átlagosan évente 30 százalékkal csökkentették a veszteséget, s ha ezt a tendenciát az elkövetkező években is megtartják, az 1985-ös évet már nyereséggel zárhatják. Vessünk most egy rövid pillantást arra is, mik voltak a fő okozói az évekkel ezelőtt beállt visszaesésnek. Elsősorban az a mély szakadék, ami a vezetés és a termelésben dolgozók között tátongott. Mert a két part közé a hídverésre senki sem vállalkozott, rohamosan megnőtt a munkaerővándorlás. Akkoriban évente átlagosan a dolgozók 18 százaléka csukta be maga mögött véglegesen a gyár kapuját. Ma 8 százalékra csökkent az elvándorlás, de még ezt sem tekintik a javulás végső fokának. A korábbi évek nehézségeit fokozta az alapanyagok rossz minősége, valamint az, hogy az itt dolgozó gépek közt még tesztelés alatt álló prototípusok is dolgoztak. Ezeknél soha nem lehetett tudni, hol és melyik pillanatban következik be a baj. A fordulat évének e téren is 1980-at tekintik. Akkor ül össze egy bizottság, ami felülvizsgálja az eltelt időszakban elért eredményeket. Ugyanakkor a havi átlagokat is elkészítik, amelyek a dolgozók differenciált jutalmazásához nélkülözhetetlenek. A vállalat- vezetést negyedévente premizálják. Mint időközben kiderült, az önálló elszámolási rendszer az emberek gondolkodásában is változást hozott. Manapság a központoknak már nem mindegy, milyen önköltséggel, vagyis mennyire gazdaságosan termelnek. Annak idején könnyen neheztelhettek a szomszédos részlegre, amely veszteséggel zárta a hónapot, s azt a saját nyereségükből kellett kiegyenlíteni. Ma már a terhek viselésében, de a haszon lefölözésében is az önállóság a jellemző. Mit várnak a jövőben az önálló elszámolási rendszertől? A feladatok egyenletes teljesítését a tartalékok termelésbeni hasznosításának kell követnie. Ha pedig nő a termelési biztonság, könnyebb kidolgozni és teljesíteni a tervet is. 1981-ben például elfogadták a kezdeményezőtervet, miszerint vállalták, hogy a módosított saját termelési értéket a múlt év végéig félmillió koronával túlteljesítik. A félévi eredmény meghökkentően jól alakult, s a kimutatások 703 ezer koronáról adtak számot. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult még egy lényeges dolog. Tavaly április elsejétől kísérleti jelleggel ugyan, de az önálló elszámolási rendszert már brigádokban is vizsgálják. Pillanatnyilag a fehér künkért égető rotációs kemencénél. Értékes tapasztalatokkal gazdagodtak ezen a téren már az alkalmazás első hónapjaiban. Elsősorban az derült ki, hogy az önelszámoló brigádok életben tartásához alapfeltétel a terv stabilitása. Más szóval: itt is csak nyílt kártyával szabad játszani. Mindkét szerződőiéinek tudnia kell, milyenek az elvárások vele szemben,, s ha ezeket teljesíti, mit kap ellenértékűi. Továbbá az is bebizonyosodott, hogy az újonnan kialakított körülmények között a kollektíva az idő és egyéb veszteségek minimalizálására törekszik, s így természetes módon nőnek a teljesítmények. A dolgozók szemében az önelszámoló brigádokban a legérdekesebb minden bizonnyal a bérezés kérdése. Mindenekelőtt tehát éppen ezen a téren kellett biztosítani a tisztánlátást. Az alapszabályokban azért pontosan meghatározták a díjszabást egy tonna kitűnő minőségű fehér klinker után. Ebből bárki kiindulhat bérének kiszámításakor. Kezdetben csupán a fizikai dolgozókat bérezték így, de a rendszerbe bekapcsolják a vezető és irányító szakembereket és a karbantartókat, hogy ők is jobban érdekeltek legyenek az eredményekben. Ez 1983 január elsejével valósult meg, s egyidőben ezzel további munkahelyeket soroltak az önelszámoló brigádok közé. Három éve már tehát, hogy Rohozník- ban irányt változtattak, s mint látni, a legjobb utat választották. A rotációs égető kemence karcsú, hosszú teste komótosan fordul saját tengelye körül. Mellette alig látni valakit a kiszolgáló személyzetből. Pedig azt terveztem, az első embertől, akivel találkozom, megkérdezem, hogyan érzi és látja ő az itt végbement változásokat. Ekkor egy fiatal arc jelenik meg hirtelen velem szemben. A beszélgetés során tudom meg, Stefan Hlásnicek cementmolnárhoz van szerencsém.-Tavaly áprilistól valóban nincs okom panaszra - mondja. - A havi átlagkeresetem úgy három-négyszáz koronával nőtt, sőt vannak kollégák, akiknél még ennél is magasabbra szökött a bér. Persze, ez attól függ, mennyi és milyen minőségű fehér künkért gyártunk, mert ez itt a fő mutató. Úgy érzem, ezek után is tudunk még előrehaladni. Nyilván így igaz, ha ezt a legbeavatot- tabbak egyike állítja - gondolom távozóban az égetókemencétöl. Van viszont egy dolog, amit még a Síles mérnökkel folytatott beszélgetés első perceiben tisztázni szerettem volna. Az embereket ugyan megnyerték, hiszen megtalálták rá a legjobb módszert, de mi van a gyönge minőségű nyersanyagokkal és a kiszámíthatatlanul működő gépekkel. Mint kiderül, ezek a kérdések legalább annyira próbára tették az ittenieket, mint a munka progresszív módon történő átszervezése. Miben volt tehát a próbatétel? Elsősorban annak a fonák helyzetnek a megoldásában, hogy egy magas minőségi osztályú cement gyártására tervezett üzemben képtelenek voltak akár átlagos minőségű terméket is előállítani. Ezt főképpen a portlandcement gyártására használt nyersanyag gyönge minősége tette lehetetlenné. Hiányzott belőle egy lényeges komponens, a szilikátos homok. Ennek a nehézségnek a leküzdésére a termelésben dolgozó szakemberek komplex racionalizációs brigádot alakítottak. Most a csoport vezetőjével, Jozef Staron mérnökkel szemrevételezem az adagoló gépsort, aminek segítségével a fönt vázolt probléma immár végérvényesen a múlté.-Annak idején az ötletet is mi adtuk arra, hogy gyáron belül elhárítható a hiányzó negyedik összetevővel kapcsolatos nehézség. Nyomban azután, hogy a gyár vezetősége elfogadta elképzelésünket, racionalizációs brigádba tömörültünk több részleg szakembereivel. Szigorú feltételeknek kellett eleget tennünk. Új gépeket nem vásárolhattunk, be kellett érni azzal, ami a gyáron belül rendelkezésre állt. Továbbá: a részlegen nem lehetett növelni a munkaerőlétszámot azután, hogy üzembe helyezzük az adagoló gépsort. E vegyes összetételű és lelkes csoport 1981 májusában fogott hozzá a kívülálló számára kemény diónak tűnő feladat megoldásához. Az alkotás örömén túl serény munkára ösztökélte őket az is, hogy amíg nem találnak megoldást, a cement minősége változatlanul az elvárásokon alul marad, s így az eladásnál alacsonyabb árat állapíthatnak meg csupán. Tavaly júniusban már avathatták az új gépsort, s ez arról is árulkodik, mennyire felelősségteljesen viszonyultak az elvállalt feladathoz.- Csupán most látjuk, milyen hasznos dolgot hoztunk létre, - mondja Staron mérnök. - Én csak a lényeges előnyöket sorolom most fel. Elsősorban kitűnő minőségben és egyenletesebben gyárthatjuk a 325-ös portlandcementet, és végre képesek vagyunk gyártani a 400-asat is, amire építőiparunknak ugyancsak nagy szüksége van. Mert az itteni gépsor évi termelékenysége úgy 770 ezer tonna cement, adagoló gépünk ennyi áru minőségének javítását teszi lehetővé. Nem szóltam még a gazdasági hasznunkról, ami az árkülönbségben követhető nyomon. A 400-as cement minden tonnájáért ugyanis 40 koronával többet kapunk. Magával ragad Staron mérnök lelkes beszéde, s mert ó nyilván szerénységből nem mutatott rá, a további összefüggéseket most már én sorolom. Nem utolsósorban lényeges, hogy az adagoló gépsor segítségével gyártott jobb minőségű cementnek köszönhetően nő a megrendelők elégedettsége. Azt, hogy ez mennyire igaz, bizonyították már az első visszajelzések nyomban azután, hogy tavaly piacra dobták a 400-as portlandcementet. Az érdeklődés a termék iránt egyre növekszik, így most már az lesz a gond, hogy eleget tudjanak belőle gyártani. De mert egyúttal mérséklődött a 325-ös cement iránti kereslet, a megrendelők kívánságának ezen a szakaszon igazán nem lesz nehéz eleget tenni. KESZELI BÉLA • A nyersanyagba most már grammnyi pontossággal adagolják a szilikátos homokot (A szerző felvételei) MNCM SZEDETT n
