Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-14 / 2. szám

V I L A G PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÉW m SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA pénteken érkezik az üzembe. így jófor­mán minden szombaton kénytelenek va­gyunk dotgozni. Nem értjük, miért nem kaphatjuk meg az anyagot már a hét elején? Vezetőink azt mondják, hogy en­nek objektív oka van.“ Ha egy termelési-gazdasági egységen belül a hazai nyersanyagból készített félkész áru nem érkezik meg pontosan a végterméket készítő üzembe, ennek oka lehet a felelőtlenség, hanyagság, szervezési hiba, de ezek nem minősíthe­tők objektív okoknak. Persze, e tényen a munkásnő, sőt még a mester sem tud változtatni. Az ilyen esetben a pártbizott­ságnak kell megvizsgálnia - az üzemben és a termelési-gazdasági egységben miként érvényesítik a gazdasági vezetők a komplex intézkedéseket. Az egyes irá­nyítási, döntési szinteken keletkező mu­lasztásokat, következetlenségeket nem szabad objektív okként feltüntetni. Gaz­dálkodásunk belső feltételeinek javítása felöleli a hasonló jellegű fogyatékossá­gok felszámolását is. ,,Az előrehaladás egyedüli útja csak az lehet, hogy a meg­felelő szinten a járásban, a kerületben vagy a központban bírálóan elemeznek minden konkrét fogyatékosságot, a fela­datok teljesítése elmulasztásának min­den konkrét esetét, keresik a visszássá­gok valódi okait, operatívan és konkrétan helyrehozzák a hibákat, és szembeszáll- nak az alibizmussal, amely még mindig gyakori.“ A központi bizottság tanácsko­zásán elhangzott zárszó fenti megállapí­tásai útmutatóul szolgálnak az évzáró taggyűléseken munkánk értékeléséhez. A továbblépés szempontjából pedig meghatározó jelentőségű - minden szín­tan — a kommunisták cselekvésre serken­tő példája. «, CSETÖ JÁNOS V ajon megtesszük-e, amit megte­hetnénk? Pontosabban, azt kell kérdeznem: én, a kommunista igazgató megtettem-e mindent azért, hogy vállala­tunk tiszta számlával kezdhesse az új évet? Mert csak akkor van erkölcsi alap­ja, hogy számon kérjem munkatársaimtól feladataik teljesítését, ha önmagámtól is megkövetelem ugyanazt.“ E gondolato­kat közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt jegyeztem fel egy tanácskozáson. Többen is szóltak az igényesség szüksé­gességéről. Az idézett igazgató azok kö­zé tartozik, akik már évek óta a gyakorlat­ban valósítják meg a fenti elveket. 1983-as évi tervünk számol a gazda­sági növekedés ütemének meggyorsítá­sával. Kedvezőbb feltételeket akarunk teremteni gazdaságpolitikánk alapvető céljának eléréséhez, az életszínvonal megtartásához és a szociális biztonság megőrzéséhez. E cél elérésének egyik előfeltétele, hogy szemléletváltás követ­kezzen be, mivel a gyorsabb ütemű nö­vekedés nem a mennyiségi fejlesztésen, hanem a minőségi tényezők erősítésén, a források jobb kihasználásán, a haté­konyság növelésén alapszik. Tovább fűzve a gondolatot: társadalmi érdek, a vállalatok gazdálkodjanak ered­ményesen. Népgazdaságunk mai fejlett­ségi szintjén -figyelembe véve gazdaság- irányításunk tökéletesítésének folyama­tosságát - megállapíthatjuk: az üzemek, vállalatok, termelési-gazdasági egysé­gek gazdálkodásának eredményességét döntően megszabja vezető gárdájuk ké­pessége, cselekvőkészsége. ,,A vezetők számára nem lehet más ismérve a ráter­mettségnek és az irányítási készségnek, mint a tervteljesítésben elért eredmény, a hatékonyság színvonala, a tudomá­nyos-müszaki haladásban rejlő lehetősé­gek kihasználása és a munka magas színvonala. Ók csak ilyen szempontok szerint értékelhetők és jutalmazhatók anyagi és erkölcsi vonatkozásban egy­aránt. Az említett elveket gazdasági gya­korlatunkban következetesebben kell ér­vényesíteni, ezt kiemelte a pártunk köz­ponti bizottságának 7. ülésén elhangzott beszámoló is. Mindig vegyes érzésekkel hallgatom azokat a „bátor“ gazdasági vezetőket, akik felfelé is „benyújtják“ a számlát. Miről van szó. Példával igyekszem meg­világítani. Amikor a vállalatok megkapták az 1983-as évi terv irányszámait, volt igazgató - nem is egy -, aki így gondol­kodott: akarnak tőlem X értékben nyere­séget, ha vásárolhatok a nyugati piacon X értékben, akkor rendben van, elfoga­dom a tervet. Ha csak a feleértékben vásárolhatok, akkor a nyereség is a felé­re csökken.“ Ilyen elvek alapján készült el a vállalati terv. A tervegyeztetéskor a felettesek megkérdezték: Mit tesz ak­kor , ha nem vásárolhat a nyugati piacon? Készítettek tervet ilyen szempontból is? A válasz: Nem, kelt, hogy valamit adja­nak!... Micsoda logika! így lehet tetten érni a vezetői hozzáállást... Nézzünk egy ' másik példát. „Vállalatunkban abból az elvből indultunk ki, hogy 80 százalékkal csökkentjük az importot, és a tervezett nyereséget erőforrásaink jobb kihaszná­lásával, termékeink minőségének javítá­sával akarjuk elérni.“ íme a reálisan gondolkodó, a kockázatot is vállalni kész magatartás. Akik így gondolkodnak, azok segítik elő, hogy gyorsabban alkalmaz­kodhassunk a világgazdaság egyre igé­nyesebb és gyorsan változó feltételeihez. Mi a világgazdasági helyzeten változ­tatni nem tudunk, viszont hazai viszonya­ink, gazdálkodási feltételeink javítása el­sősorban rajtunk múlik. Itt a sokat emle­getett szubjektív tényezőkre gondolok. Egy ötvenéves munkásnő, szocialista munkabrigád tagja mondotta: „A hét első napjaiban alig van munkánk, az anyag, a félkész áru rendszerint csütörtökön, 1983. január 14. XVI. évfolyam Ára 1 korona A strázskei Chemko vállalat árutermelésének egyharmadát a műtrágya-gyártás képezi. Az NPK-2A kombinált műtrágyát az Állami Minőségvizsgáló Intézet az I. osztályba sorolta, s ez a tény az éves béralap jelentős növekedéséhez is hozzájárul. A felvételen Jozef Fecenko műszakvezető mester, szocialista munkabrigád-vezető és Karol Dra- vecky az NPK-2A műtrágyát gyártó részleg vezérlőhelyiségében (Felvétel: CSTK - Svatopluk Písecky)

Next

/
Thumbnails
Contents