Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-11 / 10. szám

SZERENCSÉTLEN NAP Kovács meséli a hivatalban:- A minap jó hangulatban men­tem haza és a feleségemet, aki épp az ajtóban állt, megcsókol­tam. Erre sírni kezdett. Kétségbe­esetten kérdeztem:- Nos, miért sírsz?- Mert ma egyik szerencsétlen­ség a másik után ér.- Hogyhogy?- Reggel összetörtem egy ká­véscsészét, délelőtt itt volt a ké­ményseprő és telekormozta a szo­bát, most meg itt vagy te és része­gen jössz haza. A hét vicce Cicvarek megismerkedik a bálban egy csinos nö­vel. Pezsgőt, drága va­csorát rendel, érzelmesen táncol a partnerével. Egy idő után a nő megkérdi a férfitól:- Mondd, Jenő, mit csi­nálnál, ha hirtelen kialud­na a villany?- Feltűnés nélkül meg­szöknék a nagy számla elöl... ADOMÁNY- Miért van a skótoknak hu­moruk?- Mert a humor adomány. JAVÍTHATATLAN- Van már terve az első napra, amikor büntetése letöltése után szabadlábra kerül? - kérdezi a börtönigazgató.- Két tervem is van: egy bankfi­ók és egy ékszerüzlet. VÁLTOZÓ IDÖk- Hogy változnak az idők! Anyám még arra is emlékezik, mikor csókolta öt meg először apám. A nővérem már azt is elfe­lejtette, hogy hívták az első férjét! VIZSGA Pincérvizsga. A bizottság elnö­ke megkérdi a pincérjelölttől:- Mennyi ötször hét? Mire a válasz:- Az attól függ, hogy milyen osztályú az étterem, és ismerek-e minden vendéget... NEM ÉN MONDTAM Az élvonalbeli labdarúgás egyre inkább kollektív sport. Talán már nincs is olyan mun­káskollektíva, amely ne dol­gozna a focistákra. xxx Ma már nemcsak vándor­serleg van, hanem vándoredző is. XXX Azt hiszem a világon egyet­len kőműves sem keres annyit kilencvenperces falazásért, mint az élvonalbeli focisták, xxx Tavasszal egyre több olyan mérkőzést látunk, ahol az a vé­leményünk, hogy a focisták már az öltözőben megnemtá­madási szerződést kötöttek, xxx Sok játékos magasabb osz­tályba akar jutni. Magasabb fi­zetési osztályba. xxx Ebben a szövetkezetben sok a szegfű, a rózsa, és a - mákvirág... xxx Lehangoló vélemény: két nap múlva a legszebb újság­kommentár is már csak cso­magolópapír, amelybe halat és zöldséget lehet tenni. xxx A tulajdon édesanyád sem ismer rád, ha egy nagy bunyós kezei közé kerülsz, vagy pedig egy olyan újságíró ír rólad port­rét, aki mindent rózsaszínben lát. xxx Még nyílnak a völgyben a - kerti vendéglők... xxx Munkahelyén neves kar­mester, otthon viszont csak másodhegedűs... Sz. J. BIZONYÍTVÁNY Ez a vicc az NSZK-ból érkezett:- Mondd, elégedettek voltak a szüleid a bizonyítványoddal?- Nem, roppantul mérgesek voltak amiatt, hogy szexuális is­meretekből egyest kaptam! BÉKA A kis béka így szól:- Most már tablettát szedek, és ezentúl nem kell félnem a gó­lyától ... mufirrw /fe'fa* az iZoAÍtXeitkti KÉRDÉS A főnök dühösen megkérdi a kétbalkezes Sopánkaitól:- Mondja, egyáltalán hány éves maga?- Negyvennyolc. De miért kérdi, kedves főnök kartárs?--Azért, mert arra vagyok kí­váncsi, hány évig képes élni egy ember ész nélkül! TÉVÉ ELŐTT Szerelmes film.- Odanézz, mennyire szereti a férfi azt az asszonyt - mondja sóhajtva a feleség, és a képernyő­re mutat,- És azt tudod-e, hogy mennyit, kap érte? - feleli a férj. SZÁMLA A szerelmes fiatalember a ve­széllyel dacolva megszökteti az imádott lányt. A fiatalok taxin szá­guldanak a repülőtérre. Amikor megérkeznek, a fiú megkérdezi a sofőrtől:- Mennyivel tartozom, kedves barátom?- Egyetlen fillérrel sem, kedves uram. A hölgy papája ugyanis elő­re kifizette a számlát! EBÉD- Mit csinál az ebéddel, Ko- vácsné, ha nem ízlik a kedves férjének?- Semmit. Elteszem neki va­csorára. ÉJSZAKA- Éjszakára a biztonság kedvé­ért mindig a párnám alá teszem a pénzemet.- Ez nálam nem lehetséges, nem tudok olyan magasan felpol­colva aludni! HANGVÁLTOZÁS- Az én lányom éppen a hang­változás korában van.-> De hát lányoknál egyáltalán elő sem fordul ilyesmi.- Dehogynem: kiadta a tenor útját, és most egy baritonnal jár! 0 ' rül az ember lelke, látván, hogyan tör utat magának a legmodernebb technika erre is, arra is - az autójavító iparban is. Bemegy a kocsi a műhelybe, hidrauli­kus emelő izmos acélkarja ragadja a le­vegőbe. Okos műszerek lesik a motor járását. Rafinált készülék vallatja a fény­szórók beállítását. Mágneses grafikon vizslatja a kerekek lengését. , Mehetünk is odább: újabb hidraulikus emelő, magas nyomáson vízsugarak tör­nek elő a falból, tisztára mossák a kocsi alvázát, elmés szerkezet préseli a zsirt a csapágyakba - ez is kész van. Ezután beül a szerelő a kocsiba, viszi a fürdőbe. Égszínkék műanyag kefeóriások polip­karjai ölelik, langymeleg vízzel körülsi­mogatják, fényesre varázsolják. Már gör­dülhet is tovább, várja a szárítógép forró lehélete. A finom elektromos érzékelő csápja, mint hű kutya kilógó nyelve kerül­geti a karosszériát, óvón, féltőn, nehogy a gépmonstrum akár csak meg is karcol­ja. Mindent gombnyomásra, műszerek­kel, automatikával csinálnak. Milyen másképp megy ez, mint régen! Mennyivel gyorsabb, modernebb, ügye­sebb és szellemesebb! így aztán egyket­tőre megleszünk. Visszakapjuk az ellen­őrzött, kijavított, olajcseréit, alul-felül le­mosott, kifényesített, megszárított kocsit, és már mehetünk is a dolgunkra! Csak még egy apróságot kell elintézni: ennek a legmodernebb technikának a legmodernebb adminisztrálását. Mert amíg ez meg nem történt és a számlát ki nem egyenlítettük, addig lélek a kapun se ki, csak be. Beállunk a sorba az üvegablak elé, és szívünk tele van reménnyel. Ahol a leg­bonyolultabb fizikai munkákat sikerült ilyen magas fokon gépesíteni, ott aztán holmi számlácska rendezése gyerekjá­ték. Az ablak mögött egy tisztviselő ül. Előszed egy blokkfüzetet, amit öt pél­dányban kell kitölteni. Egy indigó, két indigó, három indigó... Negyedik indigó nincs, illetve van, de nem fog. Emberünk elmegy az irattárba vételezni. Negyedóra múlva visszajön, berakja az egy indigót, két indigót, három indigót, négy indigót, és írni kezdi, de csöng a telefon... Egye­dül van az irodában, felveszi a telefont, vitatkozik az érdeklődővel, aztán közli, mikor jöhet szervizre, előszed egy köny­vet, bevezeti a bediktált kocsirendszá­mot, majd felém fordul, és úgy néz rám, mint akit sose látott. Mit akarok? Mon­dom, hogy négy indigó. Ja igen, keresi a megkezdett blokkot, de nem találja, aztán leírja, még egy telefon, aztán han­gosan káromkodik, hogy ezt mind neki kell intézni, aztán keresi a tasakomat, de kiderül, hogy a műhelyből még nem érke­zett vissza, megint dühöng, kimegy a mű­helybe, hogy megkeresse a tasakomat, az udvaron két ügyfél megállítja, visszajön a tasakkal, újabb telefon, akkor feljajdul, hogy a mosást rosszul számlázták, ki a mosóba, vissza, beírja a helyes össze­get, most kiderül, hogy a raktár véletlenül nem adott anyagkivitelezési jegyet, ki a raktárba, vissza, elnézést kér, de most már minden be van írva, csak még össze kell adni az egyes tételeket koronában. Megnyálazza a golyóstollát, elkezdi számolni, háromszor belezavarodik a négy tétel összeadásába, mert ötször cseng a telefon. Most végre kész van, rávezeti a számlára, de nem találja a kar­tonomat, mert más betűhöz rakták, végre az is megvan, akkor kiállítja a számlát, gondosan feltüntetve, hogy még az uno­káimnak se legyen kétsége, hogy miről volt szó. így ni: IH-523, meg CZU 41 /2, meg TRX-329. (Mert, aki nem tudná, a szervizekben éberség okán kódszá­mokkal dolgoznak, mint az angol titkos- szolgálatnál). No kérem, végre megva­gyunk, az annyi, mint összesen 431 koro­na. Adom is az ötszázast, de sajnálkozva széttárja a karját, nem tud visszaadni. Adok négyszázat, meg egy ötvenest, eb­ből se tud, tessék szíves lepni felváltani a sarki üzletben, addig a kocsi ittmarad zálogban. Elmegyek, az üzletben sincs apró, a trafikban se, a presszóban se, már jó messze járok, villamoson kell visszajönnöm, de végre itt vagyok, legu­berálom a pénzt, és mehetek. Most ugye azt hiszi, bosszankodom. Ellenkezőleg! Ellágyultan gondolok arra, hogy nem fenyegeti társadalmunkat a ri­deg technikai falanszter réme. Az auto­matikus műszerek, a hidraulikus emelők, a fotocellák, az elektromos kefélőgépek dehumanizált világában szívósan és pó­tolhatatlanul él tovább az eleven emberi munka. Legfeljebb a pajszer és a kala­pács helyét a gémkapocs és az indigó foglaltáéi. NOVOBÁCSZKY SÁNDOR Motorizált adminisztráció

Next

/
Thumbnails
Contents