Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-11 / 10. szám
TUDOMÁNY Jjjjgä TECHNIKA A földtörténeti krétakor és a harmadkor határán, kereken 65 millió éwel ezelőtt, valószínűleg az eddig ismert legnagyobb katasztrófát szenvedte el a földi élővilág. A Földünket borító buja növényzetnek és a hihetetlenül gazdag állatvilágnak csaknem fele, geológiai időskálán mérve rendkívüli gyorsasággal kipusztult. Ekkor tűntek el örökre Földünk színteréről a dinoszauruszok is. A történtek megmagyarázására számtalan elképzelés látott már napvilágot, de mind a mai napig nincs közöttük kellően pontos, megingathatatlan érvekkel alátámasztott elmélet. A tudósok egy része kozmikus hatásnak mások földi jelenségek tragikus össze- csengésének, vagy fokozatos változások eredményének tulajdonítják a katasztrófa bekövetkezését. Annyi megállapítást nyert és bizonyítható, hogy a kérdéses időszakban (néhány 100 év) a Napból származó sugárzási energiának csak jelentéktelen része érte el a Föld felületét. Egy Berkeley-i kutatócsoport szerint a sötétedést és a tömeges pusztulást egy aszteroida (kisbolygó) becsapódása okozhatta, aminek következtében nagymennyiségű por került a légkörbe. Állításaikat geokémiai vizsgálatokra alapozzák. Ha vegyi analízisnek vetjük alá a Föld felszínére becsapódó meteoritok' anyagát, képet kaphatunk a bennünket körülvevő térrész, vagyis a Naprendszer anyagi összetételéről. Ez a módszer használatos a kozmikus elemgyakoriságok meghatározásánál is. Tény viszont az, hogy egyes elemek, mint pl. az iridium és az ozmium, a földi elemgyakoriságukkal összevetve földúsultan vannak jelen a meteoritokban. A tengerfenék üledékes kőzetei jórészt elhalt élőlények maradványaiból, valamint iszapból és mikrometeorit szemcsékből állnak. Ezek az alkotóanyagok hosszú évmilliók során ülepedtek, rétegződtek, szigorúan időrendi sorrendben. Minden egyes rétegnek megfelel egy kor. Ezen szabály értelmében a mélytengeri fúrásmagok vizsgálatakor a tengeri élővilág evolúciós fejlődése elég pontosan rekonstruálható. A mikrometeoritok olyan aprók, és tömegük olyan kicsi felületükhöz képest, hogy a légkörben nem égnek el, hanem lefékeződnek és lassan, teljes épségben lehullanak a Földre. A tengeri üledék és a sarki zónák jege hosszú évmilliókon keresztül konzerválja számunkra ezeket. A Berkeley-i kutatócsoport a tengeri üledékrétegek irídiumtartalmának vizsgálatakor azt találta, hogy a krétakor és a harmadkor határán elhelyezkedő kb. 65 millió éves réteg irídium tartalma, és így a kozmikus eredetű anyag meny- nyisége is kiugróan magas az alatta elhelyezkedő öregebb Kréta, és a fölötte lévő, fiatalabb Paie- océn rétegekhez képest. Ezeket a vizsgálatokat a Föld 6 különböző pontján végezték el (Új-Zéland, Dánia, Csendes óceán, Ausztrália stb.) és a vizsgált rrijnták - igaz különböző mértékben - de ugyanazt a különös elemfeldúsulást mutatták. A paleontológiában elfogadott módszer a tengeri üledék (iszap és elhalt szervezetek) mennyiségének a mikrometeoritok mennyiségéhez való viszonyítása. Ez annak az alapján történik, hogy eleve feltételezik, hogy minden időben a Föld egész felszínére azonos mennyiségű kozmikus részecske hullott. Ez a vizsgálati módszer mutatta ki, hogy az általunk vizsgált időszakban hihetetlenül nagy, közel harmincszor nagyobb meny- nyiségű a kozmikus por anyag, mint más korszakok üledékes rétegeiben. Harold Urey-nek 1974- ben már volt egy hasonló elmélete, mely szerint a krétakor lezáródását egy üstökös becsapódása idézhette elő. Valószínűbb azonban - és a kutatók is egyetértenek ebben -, hogy egy kisbolygó csapódott be Földünk felszínére. Számos olyan kisbolygót ismerünk amelyek keresztezik Földünk pályáját. Átlagos átmérőjük 10 km, amely elegendő tömeget jelent ahhoz, hogy megmagyarázhassuk az elemfeldúsulást. Földünk átlagban 100 millió évenként ütközik össze egy kisbolygóval. A számítások azt mutatják, hogy egy ilyen becsapódás során mintegy 100 kvadrillió tonna olvadt, összetöredezett és porrá változott földi kőzet szóródik szét a légkörben. A finom por anyag hosszú évekig is megmaradhat a légkörben, ezáltal a napsugárzás jelentéktelen része érheti csak el a földfelszínt. A növények emiatt elpusztultak a szárazföldön és a tengerekben egyaránt, a tápláléklétra fokozatosan alulról fölfelé kihalt, a fajok jelentős része eltűnt. A becsapódás ,,sebe“ valószínű, hogy valahol az óceánok mélyén rejtőzhet, ugyanis a mintegy 130 -160 km átmérőjű kráter nyomait a szárazföldön nem találni. (A legújabb kutatások szerint az Aral-tó medre szintén becsapódás nyoma.) A kisbolygó becsapódására alapuló elméletek ugyan ,csábítók, de megvannak a gyenge pontjai is. A szakemberek szerint - akik a becsapódá- sos kráterekkel foglalkoznak - a határréteg túl sok meteoritikus anyagot tartalmaz. Szerintük a becsapódás során a földi eredetű fölverödö por igen nagymértékben feldúsította volna a kisbolygó anyagát. A határréteg néhány százalék meteoritikus anyagot tartalmaz. A Dán-réteg pl. 10 % körüli. Megjegyzendő, hogy a Holdat borító por, amely mintegy 4,5 milliárd éve folyamatosan gyűjti a meteorit anyagot és a becsapódásokkor keletkező törmeléket is, kevesebb mint 4% meteoritikus anyagot tartalmaz. A Dán-réteg nyolcszor sűrűbb kozmikus eredetű anyagban, mint az várható lenne .abban az esetben, ha feltételezzük, hogy a kisbolygó saját tömegének 60 szorosát szórta szét a légkörben. Más kutatók szerint ez az alsó határ, de sokkal valószínűbb, hogy legalább az ezerszeresét szórta szét a légkörben, ezzel méginkább lecsökken a kisbolygó anyagának százalékaránya. Az ellentmondások föloldását többen abban látják, ha feltételezzük, hogy a kisbolygó nem érte el a Föld felszínét, hanem még a légkörben szétrobbant. A kétkedők egy másik csoportja szerint nem is volt kisbolygó, hanem a határrétegben amiatt nagy az elemfeldúsulás, mert az élőlények száma nagyon megcsappant (valamilyen egyéb földi hatás következtében) így az aláhulló vázuk, tetemük nem hígította fel az üledéket olyan mértékben, mint egyébként, normális időszakokban. A paleontológusok szerint nem valószínű, hogy olyan egyszerű lenne a kipusztulási folyamat, mint ahogy azt a Berkeley-i kutatócsoport állítja. Hickey szerint a szárazföldi növényi fajok 70 - 80 százaléka kihalt. A legnagyobb veszteségek Alaszkában és Szibériában voltak, ugyanakkor a trópusokon kisebb mértékű volt a kipusztulás. A sokkal érzékenyebb trópusi növények lényegesen nehezebben viselték volna el az el- sötétedést, mint a hosszú, fagyos telekhez, állandóan fagyott per- mafroszt talajhoz és fél évig tartó éjszakákhoz eleve alkalmazkodott sarki növényzet. Hickey szerint nincs kizárva, hogy kisbolygó becsapódás is történt, de a katasztrófa sokkal nagyobb volt, mint amilyen egy ilyen eseménytől származhatott volna. Ami viszont az elsötétedés mellett szóló leg- megingathatatlanabb tény, hogy a mikroszkopikus tengeri élőlények kipusztultak. H. Russel, a katasztrófa elméletek legismertebb képviselője azt állítja, hogy semmiféle jelét nem látja a fokozatos klimatikus változásoknak a krétakor végén. A dinoszauruszok és más élőlénycsoportok kihalása rövidebb idő alatt ment végbe, mint ami igazán mérhető geológiai időskálán. A kérdéses időintervallum sokkal kisebb, mint a klimatikus változások időtartama, lehűlés vagy felmelegedés. Hasonlóan gyors környezeti változások - jégkorszakok és melegebb periódusok - között ingadozik a Földi klíma az utóbbi 2 millió évben is, és mégsem következett be semmilyen komolyabb katasztrófa. Egyesek szerint az utóbbi 500 millió év négy nagyobb katasztrófájának egyike sem volt olyan gyors és mélyreható, mint a kréta - és a harmadkor között. Erie Kauffman egy kissé másként értelmezi a geológiai leleteket. Szerinte bármely faj kipusztulása pillanatszerűnek tűnhet a leletek gyér volta miatt. Megjegyzi, hogy a kréta vége felé a tengerszint néhány száz métert lecsökkent. Ezért a sekély tengerek k;száradtak. A kontinensek lábazatai szárazra kerültek, ezáltal hatalmas területek üledéke eróziós hatásoknak lett kitéve, ami nagymértékben meghamisíthatja a képet. Kauffman szerint a szárazföldi leletek 80 - 90 százaléka használhatatlan a krétakor végének tanulmányozására. A maradék leletek fokozatos környezeti változásokat mutatnak - egészen a határrétegig. Az egyetlen kivétel a mélytengeri üledék esete, amelyből világosan látható a me- legvizi planktonok nagyon gyors kipusztulása. A tengerszint süllyedésére a tengerfenék megemelkedett, az óceáni gerincek kiterebélyesedtek, megváltozott a tengerek hőmérséklete, oxigéntartalma és a kontinensek klímája. A krétában több hasonló fokozatos környezeti változás zajlott le, melyek előidézéséhez nem volt szükség kisbolygó becsapódáshoz. Ha ennek ellenére mégis az derülne ki, hogy kisbolygóval is összeütközött a Föld, Kauffman hasonlata szerint „ez lett volna az a szalmaszál, amely eltörte a teve gerincét' Ez elpusztíthatta az óceánok és tengerek élővilágát, de nem magyarázza a szárazföldeken bekövetkezett drasztikus változásokat. Sokak szerint a környezeti változások és a katasztrófa együttes hatása idézte elő a katasztrófát. A kérdés ma is nyitott. A végleges megoldás csak a különböző tudományágak képviselőinek összehangolt munkájával, egyre több telet alaposabb elemzése útján és az elképzelések további gondos mérlegelésével érhető el. BODŐK zsigmond KOZMIKUS KATASZTRÓFA FÖLDÜNK MÚLTJÁBAN? meleg meleg periódusok A legutóbbi 150 ezer év klímain- gadozásai Földünkön. ÚJ SZÚ Érdekességek, újdonságok Azbeszt-pótlék A szizál kender és más növények kemény rostjaiból, továbbá ipari hulladékanyagokból az azbeszt kiváltására alkalmas anyagot készítettek a mexikóvárosi egyetem kutatói. A ,,fiplar“-nak elnevezett termék építőanyagként alkalmazva strapabírásával és formatartásával tűnik ki. Víztaszító és érzéketlen az erős napsugárzásra. Az ipari hulladékanyagok hasznosítása természetesen egyszersmind a környezetvédelmet is szolgálja. Mexikó számára különösen nagy jelentőségű az új anyag előállítása: hasznosíthatják az ország húszmillió hektárnyi félszáraz területének növényi alapanyagait. Napfény a szívinfarktus ellen? Télen halmozottan jelentkeznek a szívós érkeringési betegségek. Mi az oka ennek? A hideg vagy a légúti fertőzések? Vagy a napfény hiánya? A legújabb jelek arra vallanak, hogy a téli ibolyántúli sugárzáshiány növeli a szívinfarktusok számát. Az ibolyántúli fény elősegíti a bőrben levő D- elóvitamin átalakulását a D-vitamin aktív formájává, a szervezetben levő D-vitamin pedig bizonyos védelmet nyújt a szív- és keringési betegségekkel szemben. Gyaníthatóan ma még ismeretlen módon kevéssel csökkenti a vér alvadékonyságát - éppen annyival, hogy elmarad-a nagyobb vérrögök kialakulása a veszélyeztetett emberek szervezetében. Csodakristály „Földre hullt csillag" - mondják megalkotói a csodálatosan szikrázó óriás egykristályról, amelyet - a hozzá hasonlóakkal együtt - zárt ampullában növesztettek moldáviai fizikusok. A gázneművé változás hőmérsékletre hevített anyagokból célszerű hűtés hatására kristályosodnak ki a tudományos célokat szolgáló - hallatlanul tiszta - mesterséges képződmények, hogy műszerekbe beépítve tegyék lehetővé a gyógyítást, stb. eszközeinek parányítását. Tabletta az influenza ellen A vírusos influenza megelőzésére először bizonyult hatásos eszköznek egy gyógyszer szájon át bevehető tabletta formájában: az Egyesült Államokban már 1966-ban forgalomba hozott Amantadin. Az amerikai Burlington városában 450 önként jelentkezőn próbálták ki a hatását - az eredményről a minap számolt be a New England Journal of Medicine című tekintélyes orvosi folyóirat. 1981-ben az A-vírus okozta influenzajárvány idején hat héten át szedték az Amantadint, vagy a Szovjetunióban előállított hasonló Rimantadint, illetve hatástalan tablettát, placebót. A placebo- csoport tagjainak 41 százalékán jelentkeztek influenza-tünetek, a Rimantadincsoport esetében viszont csak 14, az Amantadin- csoportban pedig 9 százalékos volt a megbetegedettek aránya. A szokásos influenzavédőoltásnál hatásosabb tablettákal főként a különösen veszélyeztetett személyeket védhetik meg influenzajárványok idején. Repülő daru A léghajó és a repülőgép sajátos keveréke az a különös daru, a Cyclo-Crane, amelyet az Oregon állambeli (USA) Aerolift Vállalat mérnökei fejlesztettek ki. Erdöirtá- sokon vehetik hasznát a kitermelt szálfák szállítására, teljes faházak, továbbá nehéz szerkezeti elemek célba juttatására. Kétszer akkora terhet emelhet fel, mint a közönséges helikopterek, negyedannyi kölbség- gel. (d) 1983. III. 11.
