Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-11 / 10. szám

ínvonalasan, szervezetten folyt a művelődési házban azárszám- adó közgyűlés. Alaposan felkészült fel­szólalók rajzolták meg a múlt évi gazdál­kodás felfelé ívelő görbéjét. A tagság szemmel láthatóan elégedett volt, mert amint az adatok is bizonyították, a szám­vetés mérlege jobbra billent. Erősödött, gyarapodott a szövetkezet. Az eredmé­nyek alapján a dunaszerdahelyi (Dunajs- ká Streda) járásban a szoros termelési versenyben az elsők közé sorolták. A nö­vénytermesztési és állattenyésztési dol­gozók egyaránt túlteljesítették tervüket. A zsúfolásig megtelt teremben Csóka István, a Pozsonyeperjesi (Jahodná) Efsz elnöke beszámolójában az 1982-es évet nem tartotta túl nehéznek. Előfordul-, tak problémák, adódtak nehézségek, gondokat okozott az időjárás is - mert éreztette hatását az aszály - mégis nagy termésre kényszerítették a határt. Még a járási és kerületi szervek is felfigyeltek eredményeikre. A gabonafélék hektárho­zamával járási méretben az első, kerületi méretben pedig a negyedik helyre kerül­tek. A növénytermesztési ágazat dolgo­zói szemesekből 6,2 tonnát takarítottak be hektáronként. A cukorrépa hektárho­zama 43,5, a silókukoricáé 49,4 tonna volt. Bő termést értek el zöldségfélékből. Az állattenyésztési dolgozók is jó munkát végeztek. Erről részletesen beszélt az elnök. Munkakollektívák szerint említette meg az eredményeket. A gondozók pél- duál kocánként 19 malacot választottak el. Általában növekedett az állatok terme­lékenysége. A szövetkezetben már egy hektárra 979 liter tejtermelés jut. Az elnöki beszámoló jó alap volt a vitá­ra, mert az eredmények elismerése mel­lett konkrétan rámutatott a mulasztások­ra. Felhívta a figyelmet a még gazdasá­gosabb termelésre, és a termékek rugal­masabb, jobb áron való értékelésére. Megemlítette, ha a cukorrépa több cukrot tartalmaz, akkor a szövetkezet jóval több pénzt kapott volna érte a feldolgozó üzemtől. Hasonló példákat hozott fel az állattenyésztésből is. Véleménye szerint a tejet is jobb áron értékesíthették volna. Bár gazdagon zárták az évet, mégis arról beszélt, hogy a jövőben még éssze­rűbben kell irányítani a pénzügyi gazdál­kodást. Akkor is fogukhoz verni a garast,- Az állattenyésztésben tíz százalékkal növeljük a termelést - jelentette be Gyurcsek István mérnök, fózootech- nlkus ha van miből fizetni. A fejlesztési progra­mok megvalósítására is jól kell felhasz­nálni a pénzt. Hangsúlyozta, hogy a ter­melést csak úgy növelhetik tovább, ha minden tag gazda lesz a munkahelyén. Vezető, beosztott egyanárt figyeli a ter­melés alakulását és idejében javaslato­kat tesz a munkamódszerek tökéletesíté­sére. A boldogulás útja a még nagyobb összefogás és a nyílt bírálat. A jövőben sem szabad elnézni egymás hibáit, ha a közös érdekről van szó. Hasonló szellemben beszéltek a többi- Jól alakult a pénzügyi gazdálkodás mérlege - tájékoztatta a tagságot Czajlik György mérnök, üzemgazdász felszólalók is, akik az eredmények alap­ján úgy ítélték meg a helyzetet, hogy az 1983-as évi termelési terv teljesíthető. Nagy Ferenc agrármérnök, a szövetkezet fóagronómusa a növénytermesztésben többek között indokoltnak tartotta, hogy szemesekből legalább hat tonnát termel­jenek hektáronként. Évek óta megközelí­tőleg ilyen hozamot érnek el és jó tapasz­talatokat gyűjtenek a megfelelő termelési módszerek kialakítására. Az öntözött te­rületeken még nagyobb hozamokra is számít. Elemzése szerint a takarmányfé­GAZDAG ZÁRSZÁMADÁS A KIS-DUNA MENTÉN Csóka István az efsz elnöke átadta a jutalmakat a legjobb dolgozóknak A tagság figyelmesen hallgatja a vezetők beszámolóját (Gyökeres György felvételei) lék hozama is tovább növekedhet. Nem lesz túl nagy gond elegendő szemes és tömegtakarmányt termelni az állatállo­mány számára. Gyurcsek István mérnök, a szövetke­zet fözootechnikusa nagyon igényes ter­vet terjesztett a tagság elé. Az állatte­nyésztésben 10 százalékos termelésnö­vekedéssel számolnak. Nem kis feladat, de a feltételeket létrehozzák a termelés növelésére. A szarvasmarhatenyésztés­ben a tervek szerint a tehenek évi átlagos tejhozama legalább 100 literrel lesz több, mint a múlt évben. Egy-két év alatt elérik a tehenenkénti évi átlagos 4000 literes tejhozamot. Az állatállomány jó termelé­kenységű és a gondozók is képesek nagyobb teljesítményre. A múlt évi eredmények és az idei tervek ismertetése után szólaltak fel az egyes szakaszokon dolgozó tagok. Egy­részt jóváhagyólag nyilatkoztak az elnöki beszámolóról, a pénzügyi mérleg alaku­lásáról, másrészt a vezetőkhöz hasonló érdemben szóltak hozzá a termelési érte­kezleten elfogadott tervjavaslatokhoz, és a zárszámadó közgyűlés felvetett problé­mákhoz is. Előtérbe került a takarmány gazdaságosabb etetése. Erre vonatkozó­lag már megtették a kötelezettségválla­lást. Néhányan viszont megjegyezték, úgy kell takarékoskodni, hogy ne menjen a termelés rovására. Ha a hízó sertések nem kapják meg az 1 kilogramm súly- gyarapodáshoz szükséges abraktakar­mányt, akkor nem érhetik el a tervezett súlygyarapodást, ezáltal lelassul és meg­drágul a termelés. A tejtermeléssel kap­csolatban is hasonló megjegyzések hangzottak el. A nyári időszakban a szükségesnél jóval kevesebb abrakta­karmányt adhattak az állatoknak, ezért átmenetileg a tervezettnél kevesebb tejet adtak el. Olyan helyzet alakult ki, hogy amíg egyrészt elegendő szemes és tö­megtakarmányt termelnek, másrészt a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasá­gi Igazgatóság szabályozza számunkra az abraktakarmány-fogyasztást. Évek óta nem szorulnak az állami takarmányalap­ra, mégpedig másoktól függ, hogy a meglevőt hogyan használják fel. Pergett, parázslott a vita, azon a zár­számadó közgyűlésen, amelyen a veze­tők nagy eredményekről tájékoztatták a tagságot. Olyan szövetkezet tanácsko­zásán, amelyen Czajlik György mérnök, üzemgazdász szerint az 1 hektárra jutó termelés értéke 29 602 korona. Egy dol­gozó 197 ezer 208 korona értékű termé­ket és terményt állít elő. Olyan gazdaság­ban, amelyben a főbb termelési ágaza­tokban nagy hatékonysággal folyt a ter­melés. Lényegesen csökkentek a költsé­gek. A pénzügyi gazdálkodás kedvező alakulása megmutatkozott a tagok jöve­delmében is. A zárszámadó közgyűlésen 100 korona munakdíjhoz az év közben kifizetett 20 koronához még 30 koronát fizettek. Az elégedett tagság azért vitá­zott bíráló szellemben, hogy a jól gazdál­kodó szövetkezet a jövőben még jobb erredményeket érhessen el, és továbbra is az élenjáró szövetkezetek közé tartoz­hasson. BÁLLÁ JÓZSEF Amikor tavaly a legmagasabb szintű fórumokon esett szó az építőiparról, tárgyilagos betekintést kaptunk e nép- gazdasági ágazat helyzetébe. Várható volt, hogy ezután az intézkedések egész sora lát napvilágot, merítve a to­vábblépés lehetőségeinek eszköztárából. Közben ismertté vált, hogy a döntő szerep ebben a vonatkozásban - össz­hangban a korszakváltás irányával - a műszaki fejlesz­tésre hárul. Ezért született meg az építőipar egységes műszaki politikája, amely amolyan nyitott program; alap­vető célkitűzései viszont adottak: az építőipar teljesítmé­nyének növelése, mégpedig a további iparosítás, a gépe­sítés és az építés ipari szervezésének útján. Ehhez kell majd igazítani a reszort anyagi bázisát. A műszaki politika megvalósításának további kulcsfeladata lett az építőa­nyag-gyártás egységnyi tüzelőanyag- és energiafogyasz­tásának csökkentése, valamint a külső falszerkezetek hőtechnikai tulajdonságainak javítása. FELTÉTELEK A múlthoz viszonyítva alaposan megváltoztak, s megálljt parancsolnak a mennyiségi fejlődésnek. Vegyük csak sorjában: a munkaerölétszám stagnál, a beruházási és devizaigényesség a minimumra csökken, a szállítási telje­sítmények korlátozottak, szintén csökken az acél és a szí­nesfémek felhasználása, s ide tartozik még a tüzelőanyag és energiamennyiség szükségszerű csökkentése is. Ezek mind olyan tényezők, melyek csakis az intenzív fejlesztés lehetőségeit vetítik előre. És ehhez csatlakoznak a társa­dalom mai követelményei: a minőség, az építkezések folyamatos befejezése, a környezetvédelem. Gazdasági szempontból a komplex intézkedések érvényesítése ját­szik közre e szerkezetátépítési folyamatban, de az erőfor­rások minél magasabb fokú értékesítése úgyszintén fontos alapelvvé lépett elő. KORSZAKVÁLTÁS Ilyen feltételek között az építőipar is korszakváltásra kényszerül. A szemléletben és a gyakorlati kérdések megoldásában egyaránt. Az új körülményekhez igazodva műszaki vonalon számos változás várható, elsősorban a feltételek megteremtésében. Tudvalevő, hogy napjainkig az építőipari termelés növekményét egyfelől a magasan termelékeny, másfelől az anyag és energiaigényes, s eléggé költséges technológiák és szerkezetek alkalma­zásának növelése jelentette. Ilyen úton járva a műszaki fejlesztés több vitathatatlanul értékes eredményt mondhat magáénak. De vannak adósságai is. Gyakori bírálat tárgya a befejezési fázis technológiáiban mutatkozó lemaradás. Ennek felszámolása nem túr további halogatást. Az építő­anyag-gyártásban eddig a választékhiány felszámolására törekedtek. Némely szakágazatban valóban jó eredmé­nyeket értek el, de ma mégis a megmaradt fogyatékossá­gokra kell jobban odafigyelni, hogy fokozatosan egyre kevesebb legyen belőlük, s a fejlődés mentesüljön a fölös­leges akadályoktól. HOGYAN? Kiindulva a megváltozott gazdasági feltételekből, az SZSZK és a CSSZK Építésipari Minisztériuma átértékelte műszaki politikáját. Az új változat alapvető vonása az intenzív fejlesztés lett. Kiemelt szerepet kap benne a 02-es állami célprogram teljesítése, néhány feladat megoldása más népgazdasági ágazatok helyett, s részben az eddigi import hazai pótlása. Fordulat várható az építési techni­kákban és technológiákban, méghozzá a kevésbé igényes fajták irányába. Hosszú távú folyamatról lévén szó, így eredményei mindössze 5-6 év múlva kezdenek majd jelentkezni, de addig is lesz tennivaló bőven, hogy vala­ÚJSI 6 1983. III. ■ EGYSÉGES MŰSZAKI POLITIKA AZ ÉPÍTŐIPARBAN

Next

/
Thumbnails
Contents