Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-04 / 9. szám
MM BMP Detva városközpontjában több helyen reklámtábla hívja fel a figyelmet arra, hogy a főutca egyik régebbi épületében népművészeti bolt várja gazdag árukínálattal a vásárlókat. A felirat alá festett nyilak iránymutatását követve bárki könnyen odatalálhat. A bolt kirakatából a tájegység jellegzetes, tiszta formákat őrző színes szőttesei, népi hímzései, szebbnél szebb csipketerítök, abroszok, falvédök, rézveretes derékövek, díszes fokosok, pásztorsípok és egy remekbe faragott havasi kürt csalogatja befelé az érdeklődőket. Az árcédulák szerint nem is kell vastag pénztárca a jó vásárhoz.- A Pol'ana alatti községekben ugyancsak régi hagyomány a kézimunkázás - mondja Vilma Hojcová boltvezető.- Telenként, amikor általában több a falusi emberek szabad ideje, különösen sok asszony serénykedik a tűkkel, a fonalakkal és a vásznakkal. Az ügyes kezű férfiak pedig- főleg az idősebbek - többnyire fafaragással, csengettyűkészítéssel vagy bőrdíszművességgel foglalkoznak. Nem sajnálják erre sem az időt, sem a fáradságot, hiszen a kézimunkák javarésze lakásdíszítésre szolgál. Készítőik mindig büszkén mutogatják a vendégeknek az értékes egyedi alkotásokat, amelyeken bizony van mit megcsodálni. A más vidékekről idejárok nemegyszer nagyobb összeget is szívesen megfizettek volna az ősi szőttesek és hímzések motívumaival díszített remekművekért, vagy a fából faragott dísztárgyakért. Itt viszont az a szokás, hogy amit magának csinál valaki, attól nem válik meg egyköny- nyen. Évekkel ezelőtt éppen ezért tájegységünk népi kultúrájának tágabb körű megismertetése és terjesztése céljából a városi nemzeti bizottság védnöksége alatt nyitottuk meg ezt a boltot.- Honnan szerzik be az árut?-A kezdet kezdetén néprajzkutató szakemberekkel sorra felkerestük a helyi és a környékbeli kézimunkázó asszonyokat, a fafaragókat és a népművészet egyéb ágainak hódoló amatőr mestereket, és szerződéskötést ajánlottunk a rendszeres bedolgozásra. Közülük jelenleg csaknem ötven állandó szállítónk van, akiknek segítünk az anyagbeszerzésben, a munkájukért pedig tisztességes jutalmat fizetünk. A legrégibb bedolgozóink - köztük Pavol Krpelan hrinovái fafaragó, Jozef Hanes detvai kalapos és szíjgyártó és Mikulás Sufliarsky ocovái szűcs - már valamennyien nyugdíjasok. Úgy vélem, számukra nem a pénzjutalom a legfontosabb. Inkább arra büszkék, hogy alkotásaikkal, amelyek eljutnak az ország legtávolabbi vidékeire, sőt nem ritkán külföldre is, örömet szerezhetnek másoknak.- Miből mennyit forgalmaznak?- Állandóan nagy a kereslet minden olyan népművészeti tárgy iránt, amely kiegészítője lehet a mai korszerű lakás- és öltözködéskultúrának. A csipkék, a hímzések, a szőttesek, a népviseleti ruhák, a fafaragások, a bőrből készíteti gazdag díszítésű emléktárgyak és a pásztorélet jellegzetes pillanatait ábrázoló faliképek mindig gyorsan elkelnek. Évente átlagosan több mint félmillió koronát hagynak ebben a boltban a vásárlók. A tavalyi forgalomból 30 000 korona volt a tiszta nyereség. A vásárlók különösen nagyra becsülik, hogy egyedi darabokat kapnak a pénzükért, mert két tökéletesen egyforma tárgy soha sincs. Ezen kívül sokan már magában azt is értékelik, hogy nem gépekkel gyártott árut kínálnak megvételre a boltban.- Néha előfordul, hogy kételkednek ebben a vásárlók - említ egy kuriózumnak beillő tavalyi esetet Vilma Hojcová. - A nyári főidényben nem kevés külföldi turista is megfordul nálunk. Ha jó vásárt csinálnak, hazatérve rend• Vilma Hojcová boltvezetőnél mindig gazdag kínálatból válogathatnak a vásárlók (A szerző felvételei) • Veronika Golianová hímzésre tanítja a kézimunkakor tagjait szerint odaadják a címünket barátaiknak, ismerőseiknek. Az elmúlt nyáron így jutott el Detvába egy amerikai turista. Nagyon megtetszett neki a kínálatunk, amelyből egyebek mellett kiválasztott egy gyönyörű csipketerítőt. Amikor azonban a fizetésre került volna a sor, hirtelen meggondolta magát, mert nem hitte el, hogy valódi kézimunkáról van szó, mivel csak 600 koronába került az a terítő. Sehogy sem tudtuk meggyőzni, itthagyta az árut. Másnap megtudtuk, hogy a kísérője elvitte egy csipkeverő asszonyhoz, akinek kerek tízezer koronát fizetett a szeme láttára éppen befejezett hasonló darabért. Ma már tudja a boltvezető, hogy mi az esetleges újabb kételkedők meggyőzésének leghatásosabb módszere. Néhány közelben lakó bedolgozóval megbeszélte, hogy amikor csak lehet, ne otthon, hanem a boltban, a vásárlók előtt dolgozzanak. Most éppen a 69 éves Veronika Golianová szorgoskodik a hímzőállványnál. Szinte minden vásárló külön megcsodálja az ügyességét.- Nem zavarják a kíváncsiskodó kérdések munka közben?- Bárkinek szívesen elmagyarázom a motívumok technikáját - mutatja a félig kész párnahuzat mintáit. - Kimondottan örülök annak, ha jó tanáccsal vagy valamilyen útmutatással szolgálhatok a sok-sok türelmet és szorgalmat igénylő hagyományőrző kézimunkázás iránt is érdeklődő vevőinknek. Főleg azért, mert az igazán értékes népművészeti tárgyak készítésével ma már inkább csak a magamkorabeli idős emberek foglalkoznak rendszeresen. Veronika Golianováról azt is sokan tudják a városban, hogy sikerült felkeltenie a fiatalok érdeklődését is a legősibb hímzésmódok iránt. A Kukucín utcai alapiskola nyolcadikosainak kézimunkaköréből rendszeresen járnak hozzá tanulni a lányok. Közülük hatan, a legügyesebbek, már a bonyolultabb mintákat gyakorolják, ami sejtetni engedi, hogy a detvai hagyományőrzők nem maradnak követők nélkül. LALO KÁROLY Harcos életút, nyugodt öregség Mosolygós arccal nyit ajtót. A balkezét nyújtja felém. Kertes házából, főleg télen, ritkán jár be a városba, pedig szeret az emberek között lenni, elbeszélgetni, az emlékeket felidézni. Bemard Brazina megjárta a második világháborút, önként vállalta a megpróbáltatásokat, kockáztatta életét.- A családban én voltam a nyolcadik gyerek - lapoz bele élete történetébe.- A hat osztály elvégzése után munkába álltam. Tényleges katonai szolgálatom 1937-ben kezdtem meg. Zászlóalját a gárdistákkal való összetűzésért Sabinovba helyezték át. Itt hallott először arról, hogy Lengyelországban csehszlovák légió van alakulóban. Odahúzta a szíve. A második szökését siker koronázta. Mire Krakkóba értek, már hu- szonketten voltak, örömmel fogadták őket, hiszen ez volt az első szlovák csoport.- A fasiszták lerohanták Lengyelországot - folytatja -. A Vörös Hadsereggel Tarnopol térségében találkoztunk. Két évbe tellett, amíg Buzulukban megalakult az első önálló tábori zászlóalj, amelyben a géppisztolyos felderítő szakaszban raj- parancsnok voltam. Ebben a beosztásban vettem részt a szokolovói harcokban. Bátor, körültekintő katonaként ismerték. Gyakran bízták meg veszélyes, de fontos feladatokkal, felderítéssel.- Nem volt köztünk gyáva ember- emlékezik vissza. - Mi, felderítók azt váltottuk: hogy a feladatot teljesíteni kell, s ha a szükség úgy hozza az utolsó golyó (A szerző felvétele) a miénk. Szokolovónál egységünk jelesre vizsgázott... Miközben beszél, elnézem magas homlokát, azt hogy balkézzel is milyen ügyesen gyújt rá. Lelkesen beszél, majd elhallgat. Ilyenkor talán megelevenedik előtte a tüzérségi pergőtűz, a gyalogsági fegyverek ropogása, a tűzkeresztség izgalma. Hogy Bemard Brazina jól harcolt, helytállt, azt az is bizonyítja, hogy megkapta a szovjet Bátorságért érdemrendet és a csehszlovák hadikeresztet, s őrmesterré léptették elő. Amikor Novoho- perszkbe értek, ahol létrejött a dandár, törzsőrmesterré nevezték ki. Az első szakasz parancsnoka lett, s egyben a géppisztolyos század parancsnokának a helyettese. — Néhány hónap kemény kiképzés után újra az első vonalba indultunk - folytatja -, részt vettünk Kijev felszabadításában. Ki tudja megmondani hányszor néztem szembe a halállal! 1943 október 6-ának reggelén a város végre felszabadult. A harci zaj elülte után kaptam meg a Vörös Zászló Rendet. A harcok tovább folytatódtak. Brazina törzsőrmester továbbra is azok közé tartozott, akik sohasem hátráltak meg, akik az egység élén haladtak a tűzvonalban. Négy szuronyroham után azonban sorozat érte a bátor katona jobb karját. — Hónapokig jártam a kórházakat, majd Kiszlovodszkba kerültem utókezelésre. Ott ismertem meg a feleségemet, összeházasodtunk, aztán siettem a mieink után. A hadosztály abban az időben Csenyovicében állomásozott. Hogy ne szaporítsam a szót, néhány napig századparancsnokként vettem részt a harcokban, majd politikai tisztté neveztek ki. Ekkor mára feleségem is velem volt, mint katona. Mindketten 1945. december 15- én szereltünk le, én mint tartalékos százados. Rokkantnyugdíja kevés volt, így hát munka után kellett néznie. A Februári Győzelem után feljött Bratislavába. Dolgozott a Kábelgyárban, hét évig a vendéglátóiparban. Valahogy sehol sem érezte jól magát, ezért elhatározta, hogy beiratkozik az építőipari szakközépiskolába, amelyet sikeresen el is végzett.- Balkézzel írtam, rajzoltam - emlékezik vissza. - Ez kezdetben nem volt könnyű, de végül is megbirkóztam vele. Nyugdíjazásomig a Zdroj beruházási részlegén dolgoztam. Orosz szó hallatszik be a szobába. Amikor látja, hogy felfigyelek rá, ezt mondja:- Megjött a feleségem. Az édesanyjával beszélget. Az anyósom tizennyolc éve lakik nálunk, azért nem ritkaság nálunk az orosz beszéd. Szabad idejében a kertben tesz-vesz, de gyakran megfordul a katonai alakulatoknál, az iskolákban, a fiatalok közt. A felszabadító harcokról, a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egység helytállásáról beszél nekik.- Elszállt felettem az idő - mondja komoran - a hatvannyolcadik életévem taposom. Nemrég szívrohammal kórházban feküdtem... Sok minden szóba került még, így az is, ha most kellene fiatal fejjel döntenie,, s mert a szükség így kívánná, újra végigjárná a megtett utat, még sebesülésével együtt is. Hiszen gépjárművet is vezet, meg tudja metszeni a gyümölcsfákat, vizet hord a kútról. Csak a téli napok hosszúak. Ilyenkor olvas, tévét néz s türelmetlenül várja a tavaszt. NÉMETH JÁNOS
