Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-25 / 8. szám
r( \ ISZÚ 9 33. II. 25. A Februári Győzelem - Bártfay Tibor szobrászművész alkotása osztály hatalmi gépezetének fenntartására még a gazdasági világválság éveiben is. Akkor, amikor az egymillió munkanélküli jelentős hányada ún. koldusutalványokból tengette életét. Az egyik ilyen sárguló cédulán az alábbi szöveg díszeleg: ,, Utalvány egy 1,20 kg súlyú kenyérre“. Egy másik okmány arról ad számot, hogy e húsz esztendő alatt a köztársaság 47 helységében lőttek a tüntetők, a munkások, a zsellérek, a nincstelenek soraiba. Azt is kiolvashatjuk belőle, hogy az áldozatok között ott voltak a kosúti (Ko- suty) és a gömörhorkai (Gemerská Hör- ka) tüntetések résztvevői is. Tovább megyünk. Az egyik vitrinben a négy nyugati hatalom gyalázatos müncheni egyezménye utolsó oldalának fényképmásolata ötlik a szemünkbe. Kissé odébb az ún. birodalmi védnökség létrejötte előtt két hónappal megkötött egyezmény a csehszlovák és a náci rendőrség „ügyletéről“. A kommunisták & tlfMüHfMH E lőtérben a nuslei völgyet merészen átívelő korszerű Klement Gottwald viadukt. A hídfőn bronztábla hirdeti, 1973-ban, a Februári Győzelem huszonötödik évfordulója alkalmából adták át rendeltetésének. A völgyhídon túl, a másik parton, utam célja. Prága történelmi emlékműveinek egyike, a kerek hat évszázadra emlékező volt ágostonrendi kolostor, IV. Károly király alapítványa. Ma a Nemzetbiztonsági Testület és a belügyminisztériumi fegyveres alakulatok múzeuma.- Tudtommal a testvéri szocialista országokban nincs még egy ehhez hasonló létesítmény. Fő feladata a nyilvánosságot szemléltetően tájékoztatni a kommunista párt, a szocialista állam biztonsági politikájáról és biztonsági szerveinek tevékenységéről - vezet be a témába Ludék Drbal alezredes, a múzeum helyettes vezetője. - Jelenlegi formájában 1975- ben jött létre s tavaly júniusban fogadtuk félmilliomodik látogatóját. Nemcsak hazaiak jönnek el ide, hanem Ausztráliát kivéve eddig minden földrész képviseltette magát. Bőven akad itt fiatalabbnak, idősebbnek egyaránt mit megtekinteni és min elgondolkodni, ha végigjárja a magas boltíves termeket, amelyekben a történész lényegre tapintó hozzáértése harmonikus egységbe ötvöződik a képző- művészeti megoldás hatékonyságával.- Az évtizedek óta gondosan gyűjtött, az utókornak megőrzött és szüntelenül kiegészített anyagot időrendben tíz témakörbe foglaltuk, kezdve a polgári köztársaság éveivel... Az első teremben egyebek között az idősebbek által jól ismert szürke és kék csendőr- és rendőrsisakok, szuronyok és a „pendrekek“, a gumibotok emlékeztetnek arra a két évtizedre. A masaryki időkre, amelyek ugyan előrelépést jelentettek a félfeudális Viszonyokhoz és a szomszéd országok félfasiszta rendszereihez képest, de sok vonatkozásban megcsúfolták az akkoriban, majd egyes körökben később is fennhangon hirdetett „humanizmust“. Csak egy példa a sok közül. Ez a rendszer évente csaknem félmilliárd koronát költött az uralkodó névjegyzéke ez, amelyet átjátszottak a Gestapo kezére. Magyar neveket is olvashatunk rajta: Steiner Gábor, Major István, Tamási Mária... Innét már csak néhány lépés a hírhedt, Vetítik a húszperces multivi- zlós műsort a Nemzetbiztonsági Testület és a belügyminisztériumi fegyveres alakulatok tagjainak életéről és tevékenységéről tület megafakulásáról és fejlődéséről adnak képet. S mivel február napjaiban járunk, hosszabban elidőzünk ott, ahol a harmincöt évvel ezelőtti eseményekről szól a történelem. Tudnunk kell elsősorban azt, hogy az 1948. február 20-án kirobbant ellenforradalmi puccskísérlet közvetlen előzménye éppen a polgári pártok „berzenkedése“ volt a kommunista Václav Nősek által irányított Belügyminisztérium tevékenysége ellen. A polgári pártok miniszterei lemondásának ürügye az volt, hogy a Belügyminisztérium, hatáskörével élve, áthelyezte a testület nyolc prágai tisztjét. Az ún. hivatalnoki kormány létrehozását, vagyis a hatalomból a kommunista párt kiszorítását célzó mesterkedéseik során - ezt is számos tárgyi bizonyíték erősíti meg - a provokációktól sem riadtak visz- sza. Például nagy vihari kavartak akörül, hogy „ismeretlen tettesek“ éppen a hatalmi-politikai harc tetőzése idején, 1947 őszén, a posta útján kis pokolgépeket küldtek három polgári miniszter címére. A szándék világos volt - lejáratni, megrágalmazni a kommunista pártot. Mint ahogy ahhoz sem fért semmi kétség, hogy mire is szánták azokat a géppisztolyokat és egyéb fegyvereket, amelyeket később a Nemzetbiztonsági Testület tagjai Prágában a Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt központi bizottsága titkárságán találtak. Csakhogy a burzsoázia tervei a közismert módon kudarcba fulladtak. Fényképre esik a pillantásunk - Eduard Benes köztársasági elnök a kommunista párt és az általa mozgósított tömegek nyomására kénytelen-kelletlen aláírja a polgári pártok minisztereinek lemondását. S egy másikra: Klement Gottwald 1948. február 28-án az Óvárosi téren beszédet intéz a népi milícia és a Nemzetbiztonsági Testület felsorakozott tagjaihoz. Egy gombnyomás és a hangszalagról lassú, tagolt, fáradt, de mégis lelkes és lelkesítő mondatokban felhangzik a beszéd bevezető része: ,, Engedjék meg, hogy ma, miután már sikeresen visszavertük a köztársaság elleni reakciós cselszövéseket és amikor újra hozzálátunk a további egyetértő országépítő munkához, engedjék meg, hogy megismételjem azt az üdvözletét, amellyel néhány nappal ezelőtt még tele voltak a lázban élő prágai utcák: Éljen a Nemzetbiztonsági Testületi Éljenek a munkásmilíciák! Éljen a felfegyverzett nép, amely megvédi köztársaságát a reakciósoktól és a felforgatóktól!“ Gottwald ezekkel a szavakkal is „nyugtázta“ a Nemzetbiztonsági Testület és munkásmilícia elévülhetetlen érdemeit a februári napokban, helytállását a nép vívrőányai védelmében. A hatalom kérdése végérvényesen eldőlt. Az osztályharc azonban - s erről a múzeumban számos további exponá- tum meggyőzően tanúskodik - lankadatlanul, még élesebb és furfangosabb formákban tovább folyt. Nem egyszer vért is követelt. Pedig a kommunista párt, a nép győzelme 1948 februárjában alkotmányos keretek között, békés módon valósult meg és a burzsoá propaganda legendái, koholmányai ellenére - két kisebb, a véletlenen múló sebesüléstől eltekintve - nem követelt áldozatot. goztak érte, de eltökélt szándékuk, hogy a megtisztelő címet ebben a kiképzési évben is megvédik, a munkában sem lazítanak, személyes példamutatással járnak elő. Hogy is illene össze a felemás eredmény! Miközben a tüzérek ismét tüzelőállást változtatnak, a domb mögött megszólalnak a Montostroj üzemi egységének aknavetői. Zárótüzet lőnek az ellenségre. Aztán a domb peremén egy másik lövészegység hatalmas rohama indul meg. A géppisztolyok zaján át is jól hallani kiáltásukat. Az „ellenség“ fejvesztetten vonul vissza. A rádión keresztül parancs érkezik: tüzet szüntess! Újra csend borul a tájra, felállnak a lövészek, jókedvűen cigarettára gyújtunk. Közben sáros fegyverükre, ruhájukra esik a tekintetük.- Néhány óra alatt mindent rendbe teszünk - jegyzi meg Teodor Iván, az újdonsült rajparancsnok. - Ma minden bizonnyal később megyünk haza mint máskor, de feleségeink ezt már megszokták. Közben Bucek elvtárs tüzérei az elvonulásra készülnek. Az üteg parancsnoka társaihoz fordul:- Addig nem megyünk haza, amíg a iövegeket rendbe nem tesszük. Igaz-e fiúk? Beosztottjai helyeslőén bólogatnak, aztán a gyülekezőhely felé veszik az útjukat. A falu szélen gyülekezik a zászlóalj, hogy kiértékeljék a mai bemutató gyakorlatot. A fegyverek ebben az esetben csak vaktölténnyel tüzeltek, nem fütyültek körülöttünk golyók, mégis mindenki úgy viselkedett, mintha életre halálra ment volna a harc. Most vidáman tréfálkoznak.- A népi milícia egység tagjai vidám emberek - mondja magyarázólag Dominik Jenecek gépjárművezető, a Bratislava! Autógyár automechanikusa. - Jómagam is szívesen veszek részt a gyakorlatokon. Egyébként ma a szakácsok is kitettek magukért. Kiváló gulyást főztek. A gyakorlatokon rendszerint jobban megéhezem, mint máskor. Ötvenéves vagyok, de amíg erőm s egészségem engedi, nem vetem le az egyenruhát. Megérkezik a kéksapkás „ellenség“ is. Csupa idősebb ember. Köztük van a hatvanéves Jozef Sajan, a Kábelgyár népi milícia egységének alapító tagja is. Arra a kérdésre, hogy nem fáradt-e el, ezt mondja:- Már hogy fáradtám volna el, nem érzem még öregnek magamat. Annak ellenére sem, hogy hat gyereket neveltem fel, s már hét unokám van. Áldozatkész munkájáért, a népi milícia egységében való helytállásáért a Februári Győzelem 35. évfordulója alkalmából a Vörös csillag érdemrenddel tüntették ki. Felsorakozik a zászlóalj. Pavel Kurcík elismerő szavai után gépkocsira ülnek. Sárosak, átfáztak, de holnap friss erővel ott lesznek a munkahelyükön, a munka- padoknál. Olyan emberek ők, akik munkahelyükön és a gyakorlótéren egyaránt helytállnak. NÉMETH JANOS félelmetes pankráci börtön gilotinjának hú mása. Borotvaéles kése és Weiss hóhér kesztyűs keze alól 1943 április és 1945 májusa között 1075 hazafi feje hullott a fűrészporos kosárba. S noha a háborús éveknek ebben az országban 360 ezer áldozata volt és a kommunista párt 51 ezer főre becsült tagállományából huszonötezer fő életét követelte meg, a harc egy pillanatra sem szünetelt. Egy kis pecsét is tanúskodik erről. A mauthauseni haláltábor kommunista foglyaié volt, ezzel a szöveggel: „Az egyesült Csehszlovák Kommunista Párt végrehajtó bizottsága. Mauthauseni koncentrációs tábor“. Megvirradt a felszabadulás napja. A múzeum további termeiben egymás mellé sorakoznak azok a kiállítási tárgyak, amelyek a Nemzetbiztonsági TesAnnál megdöbbentőbb az egyik terem hatalmas paneljén kiállított 444 különféle gyártmányú és típusú pisztoly és revolver, amelyet az osztályellenségtöl, a di- verzánsoktól, a beszivárgó kémektől csak az 1952-es esztendőben koboztak el. Ezek a fegyverek nagyrészt nem maradtak némák. A harci dicsőség termében márványba vésett 385 név sorakozik. A Nemzetbiztonsági Testület és a belügyminisztériumi fegyveres alakulatok 1945-től az osztályellenséggel vívott harcban hősi halált halt tagjainak a neve.- Néhány évvel ezelőtt, kijártakor - szólal meg halkan kísérőm - Jurij Andropov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártjának jelenlegi főtitkára is kegyelettel adózott emléküknek... GÁLY IVÁN Az elesett hősök márvány- táblája a harci dicsőség termében
