Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-25 / 8. szám
JSZÚ 3 383. II. 25 GYŰZOTT A NÉP (Folytatás az 1. oldalról) Szlovákiában ráadásul a munkásosztály kis létszáma, szétforgácsoltsága és erős kapcsolata az elmaradott falvakkal, komoly következményekkel járt a nemzeti felszabadító küzdelem zárószakaszában kivívott egységét illetően. Szlovákiában az opportunizmus felélesztését jelezte a Szociáldemokrata Párt - az ún. Munkapárt felújítása 1946. január 20-án. Ez a párt azzal az ürüggyel kezdett ismét munkálkodni, hogy a szlovák lakosság legrosszabb szociális helyzetben levő rétegeinek egy része a kétpártrendszerben politikailag passzív maradt. A nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatait gazdagítja az a mód, ahogyan a CSKP megbénította azon kísérleteket, amelyek a munkásság és a nép elért egységének megbontására irányultak. A párt következetesen harcolt a munkásság és a nép, a munkásosztály és a többi dolgozó közvetlen érdekeinek és céljainak megvalósításáért, akcióegységének megszilárdításáért. A munkásság akcióegysége olyan erőt képviselt, amely egyértelmű győzelemhez vezetett már 1945 októberében, az államosításért folytatott küzdelemben. Ez nagyon jelentős bizonyítéka volt annak, hogy bővül a forradalmi változások eredeti kerete, a forradalmi folyamatban megerősödnek a szocialista elemek, a nemzeti és a demokratikus forradalom békés úton szocialista forradalommá fejlődik. Az államosítás megdöbbenést keltett a cseh és a szlovák, de az egész nemzetközi reakcióban, mivel egyértelműen és lényegesen gyengítette a burzsoázia gazdasági és politikai pozícióit, míg a munkásosztály politikai hatalma egyre szilárdabb gazdasági alapra támaszkodott. A csehek és a szlovákok Nemzeti Frontjában elmélyültek az ellentétek és ellentmondások. Ezek már az államosítás folyamatában, a földreformért folytatott küzdelemben, majd 1946 elejétől más kérdésekben is megnyilvánultak. 1945-1946 telén a válságos gazdasági helyzet lett a Nemzeti Frontban egyesült politikai erők blokádjában elmélyülő ellentmondások egyik katalizátora. Ezt bizonyították például a CSKP politikája ellen intézett támadások, amelyek a rossz gazdasági helyzettel kapcsolatban a cseh és a szlovák nem kommunista sajtóban, az egyes pártok sajtószerveiben jelentek meg. Ezek a pártok mint a Nemzeti Front tagjai, egyformán felelősek voltak a helyzet alakulásáért, de nem riadtak vissza attól, hogy hol nyíltabban, hol burkoltabban a kommunistákra hárítsák a felelősséget a társadalmi és politikai problémákért. A cseh és a szlovák kommunisták programcéljai összhangban voltak a forradalmi erőknek a felszabadulás óta kifejtett tevékenységével. A figyelmet az építő feladatokra irányították. A CSKP felhívta az állampolgárokat, hogy saját munkájukkal szilárdítsák a köztársaságot. Ebben' a szellemben valósult meg a CSKP Vili. kongresszusa is. A marxizmus-leninizmus többek között tanítás a szocialista forradalom céltudatos előkészítéséről is. A kommunista mozgalom mindig végcéljának tartja a szocialista forradalmat. A forradalom előkészítése nem azt jelenti, hogy várni kell a megfelelő alkalomra. A forradalom stratégiái mindent megtesznek azért, hogy a kedvező objektív feltételek között megteremtsék a szubjektív feltételeket is, főleg a tömegek és a forradalmi marxista -leninista párt felkészítésével, a cél elérésére. A cseh és a szlovák kommunisták is így cselekedtek a Vili. kongresszus után. A felszabadulás utáni években kiélezett osztályharc folyt Csehszlovákia belpolitikai jellegéért és külpolitikai irányvonaláért, a munkásság és a többi dolgozó jogos és igazságos követelményeinek teljesítéséért. Gustáv Husák szavai szerint „nyílt harc folyt azért, milyen irányba fejlődjön a köztársaság és Szlovákia - vagy a népi demokratikus rendszer elmélyítésével a szocialista rendszer felé, vagy pedig a forradalmi vívmányok megszüntetésével vissza a formális demokrácia és a tőkés rendszer felé. Különösen az 1946. évi választások után Szlovákia az egyik politikai válság után a másikba került, ami fékezte politikai és gazdasági fejlődésünket“. A forradalom további fejlődése szempontjából a legfontosabb az volt, hogy a kommunista párt ennek keretében folytatott harcot a munkásság és a nép egységéért, hogy a többséget megnyerje a forradalmi erők támogatására. 1947 szeptember elején a dolgozók tömeggyü- lésein már nagyon egyértelműen nyilvánult meg a felháborodás amiatt, hogy a gazdaságban és a közéletben, sőt a kulcsfontosságú vezető pozíciókban olyan emberek vannak, akik tudatosan szabotálják a köztársaság törvényeit, a kormány programját és rendeletéit. Szlovákiában a huzamos politikai válság heveny stádiumába került, és a kommunista párt kezdeményezésére hozzáláttak a válság megoldásához. A Demokrata Párt vezetőségében összpontosult reakció ellenállt. Amikor azonban megmutatkozott, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a nép, az SZLKP és a forradalmi tömegszervezetek akaratát, a Demokrata Párt vezetői taktizálni kezdtek. Több fontos kérdésben meghátráltak: egyetértettek a Megbízottak Testületének átépítésével. Jozef Lett- rich, a párt elnöke érvénytelennek nyilvánította azt a megállapodást, amelyet 1946 tavaszán a politikai klerikalizmus képviselőivel kötöttek. A tömegszervezeteknek a Nemzeti Front tevékenységében való részvételét illetően és abban a kérdésben, hogy ki állítsa össze az új Megbízottak Testületét, az álláspontok merőben ellentétesek voltak, így a válság megoldása a Szlovák Nemzeti Front keretein kívülre kérült. A kommunista párt - úgy mint a súlyos pillanatokban azelőtt és a későbbiekben is - a néphez fordult. ,,Az üzemekből, az ellenállók szervezeteiből, a parasztságból kiinduló hatalmas népi mozgalom óriási erejű tiltakozást jelentett mindennemű politikai és társadalmi bomlasztás ellen, a helyzet gyors és határozott megoldását követelte" - mondotta ezekben a napokban rádióbeszédében Gustáv Husák. A parasztság szlovákiai konferenciájának résztvevői november 14-én támogatták a kommunisták által megfogalmazott követelményeket, melyeket az üzemi és alkalmazotti tanácsok kongresszusa s a földművesek szlovákiai konferenciája is jóváhagyott. Huszonkét napig folyó éles politikai harc után 1947. november 18-án megalakult az új Megbízottak Testületé. A Demokrata Párt politikája óriási politikai és erkölcsi vereséget szenvedett, ami abba is megnyilvánult, hogy az új legmagasabb szlovák kormányszervekben is jelentősen meggyengültek pozíciói. Az előző kilenc helyett csak hat tárcát kapott. Gustáv Husák 1946 tavaszától a Megbízottak Testületének elnöke volt és továbbra is ebben a jelentős funkcióban maradt. így a kommunisták küzdelme és helyes taktikája eredményeként végleg felszámolták ebben a szervezetben a politikai erők kedvezőtlen konstellációját, amely annak következtében alakult ki, hogy a Demokrata Párt 1946-ban győzelmet aratott a választásokban. Az új Megbízottak Testületében egy politikai párt sem szerzett többséget. „Az utóbbi hónapok mindenkit megtanítottak ebben az államban arra, hogy nagyon ügyelni kell a széles néprétegek hangjára“ - jelentette ki 1947. november 22-én Gustáv Husák. 1947-ben Szlovákiában az őszi politikai válság megoldása jelentős határkő volt a csehszlovák nemzeti és demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átmenetéért folytatott harcban. Azonban Szlovákiában sem ért véget a burzsoázia végleges vereségéért folytatott küzdelem. „Talán Szlovákiában is továbbmehettünk volna - írta 1948 júniusában Gustáv Husák -, de országos viszonylatban még nem értek meg ehhez a feltételek... 1947 őszén Szlovákiában vereséget szenvedtek a reakciós erők, elvesztették tömegbázisukat a széles néprétegekben, ezért minden reményüket a cseh reakció terveibe és ügyeskedéseibe vetették.“ A Szlovákiában 1947 őszén lezajlott események nagy tanúságul szolgáltak a forradalmi erők számára. Bizonyos szempontból az első nagy erőpróbát jelentették az 1948 februári döntő összecsapás előtt. xxx A burzsoá pártok képviselői tudták, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a csehszlovák nemzeti és demokratikus forradalom vezetője és kezdeményező ereje, ez a párt áll azoknak a társadalmi rétegeknek az élén, amelyek arra törekedtek, hogy ez a forradalom fokozatosan szocialista forradalommá változzon. Ugyancsak világos volt előttük, hogy az 1948 tavaszára tervezett általános választások még átütőbb sikert hoznak a kommunista pártnak, mint 1946 májusában. Ez határozta meg a burzsoázia képviselőinek azt a törekvését, hogy országos viszonylatban politikai válságot idézzenek elő, amely lehetővé tenné, hogy még a választások előtt félreállítsák a kommunistákat a politikai életben, vagy legalábbis átmenetileg hivatalnokkormányt juttassanak uralomra, amely megteremtené a feltételeket a CSKP politikai befolyásának megszüntetéséhez. így 1948. február 20-án a burzsoá pártok képviselői nyíltan csatlakoztak a Gottwald-kormány Országépítő Programja konstruktív feladatainak szabotá- lásához: a burzsoá pártok képviselői a kormányban lemondtak, ezáltal kormányválságot idéztek elő, azzal a céllal, hogy ellenforradalom útján megváltoztassák Csehszlovákia belpolitikai és külpolitikai irányvonalát. A munkásosztály és politikai képviselője, a CSKP határozott álláspontra helyezkedett: el kell fogadni a Nemzetiszocialista Párt, a Demokrata Párt és a Néppárt reakciós minisztereinek lemondását, nem szabad megengedni, hogy a jövőben részt vegyenek a kormány munkájában. A CSKP vezetősége a burzsoá politikai pártok következetes megújhodását követelte a csehek és szlovákok Nemzeti Frontja keretében. Azt követelte, hogy a reakciós miniszterek tárcáit a néphez és a köztársasághoz hű politikusok kapják meg. A prágai dolgozók hatalmas nagygyűlése, amelyet február 21-én, az Óváros téren tartottak meg, valamint az üzemi tanácsok február 22-i kongresszusa támogatta ezeket a követeléseket. Az ország dolgozói több ezer összejövetelen, gyűlésen fejezték ki támogatásukat, különösen átütően és egységesen az egyórás általános sztrájk során. Gustáv Husák a hatalmi politikai válság második napján, február 21 -én levelet küldött a Megbízottak Testületé demokratapárti tagjainak, amelyben közölte' velük, hogy „kiváltásuknak a kormányból logikus következményei vannak Szlovákiában is. A Demokrata Párt képviselői az adott helyzetben nem teljesíthetik a Megbízottak testületé és a kormány programját... Ezért a Demokrata Párt tagjainak lemondását a kormányban úgy kell tekinteni, mint a Demokrata Párt képviselőinek lemondását a Megbízottak Testületében is.“ Február 21-én az esti órákban a brati- slavai Redoute nagytermében nagygyűlést rendeztek az ilyen megoldás támogatására. A Klement Gottwald vezette Csehszlovákia Kommunista Pártja stratégiai-taktikai eljárását nagy hozzáértéssel összehangolták a dolgozók hatalmas tömeg- mozgalmával, ami kapitulációra kényszerítette a burzsoá pártok reakciós képviselőit, akik nem tudtak jelentősebb ellenakciót szervezni. Végül Eduard Benes elnök arra kényszerült, hogy 1948. február 25-én elfogadja a reakciós miniszterek lemondását és aláírja a Klement Gott- wald által javasolt új kormánytagok kinevezését. Csehszlovákia Kommunista Pártja volt a csehszlovák nemzeti és demokratikus forradalom vezető ereje, a párt állt e forradalom fokozatos elmélyítésének és a szocialista forradalomba való átmenet élén. A nemzetközi kommunista mozgalom általános érvényű tapasztalatait és a marxista-leninista elméletet alkotóan összekapcsolta a párt eljárásával a konkrét csehszlovákiai viszonyok között, amint azt Gustáv Husák által Szlovákiában foganatosított intézkedések is bizonyították. Ez volt a döntő feltétele annak, hogy a haladó társadalmi erők offenzíven lépjenek fel a reakció ellen, s a munkás- osztály, valamint a dolgozók 1948 februárjában győzelmet arassanak. Csehszlovákiában a burzsoázia februárban végleges vereséget szenvedett. Mindez fegyveres összecsapások nélkül, az alkotmányos rend következetes tiszteletben tartásával történt. A történelemben első ízben relatíve fejlett, gazdag burzsoá demokrata hagyományokkal rendelkező országban győzött a szocialista forradalom. Ezt az tette lehetővé, hogy a nép döntő többsége támogatta a társadalom sokoldalú fejlesztéséhez szükséges legkedvezőbb feltételek kialakítását. A cseh és a szlovák nemzet, valamint a köztársaságban élő nemzetiségek haladó rétegei a Szovjetunióval való szilárd szövetségre támaszkodhattak, érezték a nemzetközi proletár szolidaritás erejét. 1948 februárjában megnyílt az út a szocialista építéshez. Minőségi szempontból új szakasz kezdődött a csehszlovák társadalom fejlődésében, az a szakasz, amelyben fokozatosan kialakult a munkásosztály új egysége. A társadalmi élet összes területén betöltött vezető szerepe volt az alapja és feltétele a munkásság és a többi dolgozó dialektikus egységének, a csehek, a szlovákok és a köztársaságban élő nemzetiségek egységének, annak az egységnek, amely helyettesíthetetlen szerepet töltött és tölt be a jelenben is a szocialista változásokért, és ma a fejlett szocialista társadalom felépítéséért folyó küzdelemben. A népi milícia Óváros téri díszfelvonulása 1948. február 28-án (Archív felv.) *5«r'
