Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-18 / 7. szám

OK- Miért lopta el az autót?- Mert el kellett érnem a vo­natot.- És villamoson nem mehetett volna a pályaudvarra?- Dehogynem. De ki lopott va­laha is villamost?! MŰTÉT UTÁN- Mi történt velem? - dünnyögi a műtét után magához térő beteg.- Autószerencsétlenség érte és megoperáltuk.- Tehát én most kórházban va­gyok?- Igen - nagyobbrészt! ÁLOM- Drágám, csodálatos álmom volt: azt álmodtam, hogy még le­gényember vagyok, és megkérem a kezedet...- De miért örülsz annyira?- Mert kosarat adtál! SZAKÉRTŐK Hangverseny. Megszólal az egyik hallgató.- Nagyon szeretem Bachot.- Melyiket, kérem? A Johan Se- bastiant vagy az Offent? Aforizmák - szovjet lapokból Hogy valakit embernek tartsa­nak. ehhez nem elegendő az. hogy a kutya a barátja. A rosszindulatú emberek az igazságot egy kanál szurokba fojtják. A jóakarók - egy kanál mézbe. A sors csapásai miért, miért nem. leggyakrabban övön akii találnak. Amikor egy jó gondolattal több lesz - egy jó emberrel kevesebb lehet. Miért szülessen az igazság vitában, ha ez rendelettel is elér­hető? Temérdek időt lehet megtaka­rítani, ha valaki a divat utáni hajszát összeköti az infarktus előli futással. Ha a legendák igaznak bizo­nyulnának, akkor vajon ki hinne bennük? Megtörni valakit olykor köny- nyebb, mint szelíden vállon ve­regetni. A némaságot következetesen megőrizni kényelmesebb, mint a pénzt; a hallgatás kamatja gyorsabban növekszik. Szélmalommal harcolni ve­szélytelenebb, mint szélka­kassal. Akik arra születtek, hogy csú­szómászók legyenek, szívesen hívják ki csúszás-mászási ver­senyre azokat, akik arra szület­tek, hogy repüljenek. MINT A FELESÉG Kiss és Nagy külföldön egy au­tószalonba tértek be. Az egyik nagy kocsit nézegetik, és megszó­lal Kiss:- Ez a kocsi a feleségemet jut­tatja az eszembe. Ő is sokba ke­rül, és neki is túl nagy a fogyasz­tása ... CSÚCSFORGALOM Prágai csúcsforgalom. A taxi­ban egy ideges férfi tekintget az órájára, aztán ránéz a sofőrre:- Mondja, uram, nem tudna gyorsabban menni?- Dehogynem, kérem, de nem hagyhatom itt az autómat... SERKENTŐ- Mondja, asszonyom, hogy hatottak a férjére az előírt ser­kentők?- Ne is mondja. Amikor az első tablettát becsempésztem a leve­sébe, elrakta az újságot. Amikor a másodikat is bekanalazta, gyen­géden arra kért, üljek mellé. S az­tán amikor a harmadikat is lenyel­te, jaj, doktor úr, hát szóval...- De hiszen azt akarta, asszo­nyom?- Igen, de nem a vendéglőben! SZOLGÁLTATÁS- Igaz, hogy önöknél megvá- rásra javítják a cipőt?- Igen, kérem.- Es mennyit kell várnom?- Tíz-tizenkét napot... Érv Brahovácz kifakad:- Kérem, nem szégyelli magát? Ezért a vacak egyórás munkáért háromszáz koronát kér?- Hiszen ennyit egy mérnök sem keres egész nap alatt.-Tudom. Ezért nem mentem egyetemre! VENDÉGLŐ- Kérem, ez a sült hús nyers, és a szaga sem valami biztató. Azon­nal hívja ide a főnököt. Mire a pincér:- Hiába, kérem. Ő sem tudja megenni! MEGOLDÁS- Pincér, kérek egy bécsi sze­letet.- Milyen körettel parancsol­ja? - Egyszerűen sima bécsi sze­let legyen. Ugyanis az asztal lába alá akarom rakni, hogy ne dülöngéljen annyira! A hét vicce- Drágám, végre megkaptuk a várva-várt szövetkezeti lakást. Mondd, hogyan rendezzük be?- Kölcsönre. FOCI Az apa újsá­got olvas, és szemébe ötlik az egyik cikk nagybetűs cí­me: „Félmillió dolláros szer­ződést kötöttek egy labdarúgó­val.“ Az apa el­gondolkodva néz rá a fiára, aki éppen a számtanpél­dák megoldásá­val vesződik, felsóhajt, és hirtelen rá­förmed:- Ugyan mit vacakolsz ezek­kel az ostoba példákkal, in­kább menj ki az udvarra focizni! Szöveg nélkül Vladimír Pavlik rajza Meglepetés, avagy a tévé mindehol ott van (Járt Lusovsky karikatúrája) HALLOTTUK-f/a, JL» U. (V*t A*-*' aJtM-o'v AJÁNLÁS- Uram, egy hónapja vettem önöknél ezt a porszívót. Azt mondta, hogy ezt egész életem végéig használhatom. Ez egy hónappal ezelőtt történt, és a gép máris elromlott. Mivel ma­gyarázza ezt?- Azzal, hogy amikor vásárol­ta a masinát, ön ijesztően rosz- szul nézett ki... VÉGRE Egy vidéki házaspár autókázik a szlovák fővárosban. Karambo­loznak. Az ügyeletes orvos meg­vizsgálja őket, majd azt mondja, néhány napra be kell feküdniük a kórházba. Az asszony boldogan mondja:- Ha szállodában nem is sike­rült, azért végül mégis kaptunk üres ágyat ebben a városban. Régi történetek He és Hö egy napon nekivá­gott a világnak - kerékpáron egy szál ruhában, abszolúte üres zsebbel. Amikor rájuk es­teledett, a sok kerekezés után fáradtan dőltek le aludni egy nyeszlett vad körtefa alá. Hű­vös volt, egyre hűvösebb. He mocorogni kezdett.- Te is fázol, mi? - szólalt meg Hö.- Fázom - válaszolta He.- Valami takaró kéne- mondta Hö.- Tudod mit? Takarózzunk be a biciklivel, én az enyém­mel, te a tiéddel - mondta He. Úgy is cselekedtek. Maguk­ra húzták a bicikliket, aztán hamarosan mély álomba me­rültek. De a hideg, az hideg, nemsokára felébresztette Hét. Ahogy megmozdult, megzör- rent a bicikli. Erre Hö is feléb­redt.- Mit zörögsz annyit? - kér­dezte.- Mit zörgök? Mit zörgök? Azt, hogy fázom a bicikli alatt is- mondta He. Hö felült, és szemügyre vet­te He biciklijét, vizsgálgatta a holdvilágnál.- Hát hogyne fáznál?! Hisz hiányzik egy küllőd. x Hónapok múlván Spanyol- országba érkezetek - bikavia­dalt látni.- Hát ha már itt vagyunk, én megvívok egy jó nagy bikával- jelentette ki He lázasan, mi­után bejutottak a legnagyobb arénába, ahol pompás látvány fogadta őket, színesen höm- pölygött zúgott körülöttük a tö­meg. - Nem kell többé koplal­nunk, ne félj - tette még hozzá He.- Csak menj, ha úgy érzed, hogy menned kell - mondta Hö. Közben a küzdőtéren egy­más után rogytak le a bikák a híresebbnél híresebb torré- rók döfései nyomán. He - a tö­meg szemében a Nagy Isme­retlen - következett. Besétált az aréna közepébe, és meg­állt. Nem volt nála semmi, csak egy zsebkendő meg egy küllő, ami csak fokozta a százezres tömeg izgalmát. Megjelent a bika is. Megállt ő is, majd elkezdte tekergetni a nyakát, mintha nem tetszene neki va­lami. Aztán lefékezte fejének mozgását, és keményen He szemébe nézett a mint egy harminc méternyi távolságból. A tömeg őrjöngött. Ekkor a bi­ka, mint akit kilőttek, egyene­sen neki Henek, akit nagy meglepetés érhetett, mert sar­kon fordult és hagyat-homlok menekült. Futott körbe-körbe az arénában, a bika meg utá­na. Futott, hátra se nézett. Az­tán hirtelen: mint fülsiketítő robbanás - üdvrivalgás a né­zőtéren. He e pillanatban még­is csak hátranézett. És látja, hogy alig néhány méterre tőle a bika az utolsókat rúgja. Oda­sétált, és a küllőt..., szóval, beledöfte. Persze, volt ünneplés, ba­bérkoszorú, és rengeteg pénz.- Na végre, hogy már én is a közeledbe juthatok - lépett Hehez Hö.- Nagyszerű voltál bará- tocskám. Mondd, hogy csi­náltad?- Hát, tudod...- Én a helyedben betettem volna a nadrágba.- Hát mit gondolsz?! A bika min csúszott el?! x Ettől fogva jól éltek. Tellett már vonatra, repülőgépre is, úgyhogy a bicikliket elhagyták, (ha nem lopták el őket, tán még most is ott vannak az aréna külső kerítésének tá­masztva). He rendes barátnak bizonyult, a díjjal járó rengeteg pénz felét Hőnek adta. így, ha úgy gondolták, ketté is válhat­tak útjaik, több-kevesebb idő­re; ki-ki kedvére utazhatott. Egy napon Hö vasúti pályaud­varon várta He érkezését. A vonat befutott, mindenki le­szállt, utolsónak He. Fáradtan, hogy majd lerogyott.- Hát te veled mi van? - kérdezte Hö megrendülve.- Tudod, nem bírom, ha háttal kell utaznom a menet­iránynak. Kikészülök - mondta He. _- Miért nem kérted meg va­lamelyik szemben ülőt, hogy cseréljen veled helyet.- Hogyan kérhettem volna meg, amikor nem ült velem szemben senki. bor-

Next

/
Thumbnails
Contents