Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-18 / 7. szám
és magasabb lesz. Spanyolországban és olasz földön a 30—40 centimétert is eléri. De a divat újra megteszi a hatását: le a cipőorral, elő a lábujjakkal, mondják azok, akik minden ujjúkra gyűrűt akarnak húzni, hogy hovatartozásuk még a padlón is villogjon. Ahány stílus váltja egymást a festészetben és a szobrászatban, annyi stílus nyomja rá a bélyegét a cipőkre is.- Gyűjteményünk legféltettebb kincsei külföldről származnak - mondja Vlastimil Mizera, a múzeum vezetője. - Van egy csizmánk az 1820-as napóleoni háborúból; hatalmas és nehéz, nem irigylem azokat, akik ezt viselték. Kínából magas fapapucsokat kaptunk és egy aranyozott piros női szandált. Japánt a szamurájok fekete papucsa képviseli, Ausztráliát pedig a strucctollból készült kada- tija. Érdekessége, hogy a tollakat vérrel ragasztották egymásra és női hajszállal varrták körbe. Orra, sarka egyforma széles, hogy még a nyomból se lehessen következtetni a járás irányára. Algírból, Iránból, Etiópiából, Indiábólés Vietnamból belépők és papucsok sorakoznak a polcokon, de legalább ennyire érdekes az amerikai indiánok gyöngyből készült moka- színje is. A Balkán-félszigetet bojtos papucsok és nyírfaháncsból készült belépők képviselik. Szóval van itt csodálnivaló bőven. Háromezer cipó várja a látogatókat. És a cipészmesterek szerszámjairól, a cégek pecsételőiről, zászlóiról még nem is beszéltünk, pedig ezek is féltett kincsnek számítanak a múzeumban. Itt van például II. Ferdinánd cipészeinek pecsételője 1631-ból és az első cipővarrógép a 19. századból. Tényleg, mit gondol, mennyi idő alatt varrtak meg egy pár cipőt a varrógépek feltalálása előtt? Azt mondja, egy nap alatt? Hát ilyenre még csak véletlenül sem volt példa. Két és fél nap kellett egy pár cipőre. Ma a gottwaldovi Svitben egy másodperc alatt hat és fél pár cipő készül a gépeken.- Kitől származik az ötlet, hogy a városban cipömúzeum létesült? • Ezek a papucsok ma is divatosak, pedig a feudalizmus hajnalán készültek- Nem tudok nevet mondani, mert erről a papírok sem beszélnek. Valószínűleg a gyár dolgozói találták ki, hogy ha már olyan nagy hagyománya van itt a cipőgyártásnak, akkor nem lenne rossz egy állandó kiállítás sem. Várakból, kastélyokból, múzeumokból kaptuk az első darabokat, s ahogy szaporodtak a cipók, úgy nőtt a gyüjtökedvünk. A múzeum 1959-ben nyílt meg, s azóta minden évben körülbelül 50 ezer látogatónk van. Ha külföldiek járnak erre, az az első, hogy megkérdezzék, van-e valami az ö országukból is a gyűjteményünkben. Ha nincs, mindent megtesznek, hogy beszerezzenek nekünk egy-egy mintadarabot. Legutóbb például Lappföldröl és Azerbajdzsánból kaptunk papucsokat és sikerült megszerezni G. Sz. Sonyin szovjet űrhajós cipőjét is, aki 1969-ben V. N. Kubaszowal nyolcvan napig keringett a Föld körül. Magyarországról sajnos egyetlen lábbelink sincs, pedig hallottam, hogy az Alföldön híres cipészműhelyek voltak.- Ezt most úgy mondta, mintha önnek is a cipógyűjtés lenne a hobbija.- Hát persze. Ha már ilyen gazdag gyűjteményünk van, akkor legyen teljes. Egyébként nemcsak az én óhajom ez, hanem az egész városé. SZ. G. L. Kinek jutna ma eszébe cipót gyűjteni? Lim-lomok és ócska ka- catok között turkálni; padláson, pincében, kamrában anyánk első báli cipőjét keresni, nagyapánk viseltes bőrcsizmájáért az egész lakást felforgatni, századeleji bocs- korért vagy hímzett szegedi papucsért szomszédolni. Kinek lenne kedve és ideje mindehhez? Nekem nem, az biztos. Bár van egy barátom, aki az összes pénzét csizmára költi. Amikor először mondta, nem akartam hinni a fülemnek. Aztán kiderült, hogy valóban megszállottja a régi világ csizmáinak. Operatőr a pesti filmgyárban, ott, a kelléktárban határozta el vagy öt évvel ezelőtt, hogy a csizmagyűjtés lesz a hobbija. Gottwaldovban, a világ valószínűleg egyedülálló cipómúzeumában neki is elállt volna a lélegzete, az biztos, mert nem akármilyen gyűjteményt láthat itt az ember. A világ legrégibb cipője, amelyet a történészek több mi nt háromezer évesnek tartanak és Tutan- hamon sírjában akadtak rá, sajnos nincs Gottwaldovban. Mindössze annyit tudunk róla, hogy papiruszból készült és lótuszvirággal díszítették. Az ógörögök szandálja már nemcsak puszta talpalávaló volt, mint az egyiptomiaké, hanem a lábfejet is takarta. A kiállítás anyaga a rabszolgatartó társadalom első fűzős cipőjével indul, amikor már azt is le lehetett olvasni az emberek lábáról, hogy melyik társadalmi osztályt képviselik. Bőrrel és aranycérnával ékesítették a cipőjüket az uralkodók, a nemesek lábbelije pedig brokátból és selyemből készült, de az elnyomottaknak csak háncsból font papucs jutott. Később, a 12. század első felében a cipók orra a madár- csőr formáját veszi fel, de a divat diktátorai fokozatosan lefaragnak belőle. A 15. században már szélesedik az orr és megjelenik a sarok, amely aztán egyre vékonyabb • Van itt csodálnivaló bőven - mondja Vlastimil Mizera (Gyökeres György felvételei) KEVESEBB ÜZEMANYAGGAL IS LEHET Hatékonyságnövelő intézkedések a prágai építőipari vállalatokban Mi napjainkban a legfőbb követelmény? Természetesen a takarékoskodás. E követelmény megszegésével járó káros következmények ugyanis érzékenyen érintik a társadalmat és az üzemet csakúgy, mint a dolgozókat, akiknek egyszer s mindenkorra törölniük kell szótárukból a pazarlás szót. A nyolc legnagyobb prágai építőipari vállalat legújabb akciójának is a takarékoskodás a célja. A számítások szerint ugyanis a termelés központi irányításával, valamint az anyagoknak, főleg a betonnak az egyes munkahelyekre való gazdaságosabb szállításával lényegesen csökkenthető az idő- és üzemanyagfogyasztás. Hogyan valósítható meg ez a nagyon is indokolt követelmény a mintegy 500 négyzetkilométeren elterülő fővárosban? Ott, ahol javában folyik a metró építése és a közműhálózat bővítése, ahol új utak, útvonalak, hidak, térszint fölötti útkereszteződések és lakótelepek épülnek. Kétségtelen, hogy az egymástól távol eső építkezési helyek miatt nem éppen gazdaságos az eddigi gyakorlat, amely szerint a tehergépkocsik a betont naponta többször is a város egyik végéből a másikba szállítják. Az építőipari vállalatok különböző nagyságú és teljesítményű betongyárainak a termelése sem mindig hatékony. De nem is lehet ez másként, hiszen a kisebb üzemek óránkénti teljesítménye alig éri el a 16 köbmétert. A kiemelt, nagy építkezésekkel megbízott vállalatok - például az Armabeton, a Konstruktíva, a Prefa stb. - automatizált betonkeverő teleppel pedig ugyanezen idő alatt legalább 240 köbméter anyagot termelve, a fővárosban gyártott beton 80 százalékára tartanak igényt. Érthető, hogy a nagy mennyiségű építőanyagnak a helyszínre való szállítása meglehetősen bonyolult, és nemcsak a betonkeverő telepek előtt gyakran hosszasan várakozó tehergépkocsik késése miatt az. A nehézséget tetézi, hogy a kétszáznál is több gépkocsi a forgalmas helyeken naponta többször megfordulva a közlekedést is akadályozza. - Az ezzel járó üzemanyag- és időveszteség - ellentétben a komplex intézkedések elvével - semmi esetre sem járul hozzá az építőipar hatékonyságának növeléséhez - mondják a helyzet javítására törekvő szakemberek. KOORDINÁCIÓS SZERV SEGÍTSÉGÉVEL Tanácskozásaik eredményeként merült fel a már megvalósított gondolat, amely szerint Prága nyolc legnagyobb építőipari vállalata betontermelésének irányítását és a beton elosztását a Trans- portbetonnak nevezett közös szerv létesítésével diszpécseri és koordinációs bizottságra bízza. Noha a vállalatok továbbra is megtartják betonkeverő telepeiket, az építkezési helyre ezentúl az anyagot - eltekintve a tulajdonostól - a hozzá legközelebb eső üzem szállítja. A figyelemre méltó megtakarításokról tanúskodik, hogy a meglévő 27 betonkeverő telep közül 9 felszámolásával is kielégíthetők lesznek az igények. Ez azonban csupán az érem egyik oldala. A fennmaradó 18 telep teljesítménye ugyanis ily módon mintegy 20 százalékkal növelhető. Továbbá kevesebb teherautóra és gépkocsivezetőre lesz szükség. A szállítási távolságok pedig legalább 5-7 kilométerrel csökkennek. Ezt a cseppet sem lebecsülendő eredményt az évi mintegy 6 milliárd korona értékű, 350 ezer liter üzemanyag megtakarítása tükrözi. De nemcsak a pénzről van szó. Hiszen ha a tehergépkocsik rövidebb úton közlekedve elkerülik a forgalmas útvonalakat, akkor ez a főváros környezetvédelme szempontjából is nagy előnyt jelent. INDOKOLATLAN BIZALMATLANSÁG Feltételezhető lenne, hogy a jó ötletet örömmel fogadják az érdekeltek. A vállalatok azonban - mint többnyire minden újdonsággal szemben - bizalmatlanok voltak. Az alapanyag-ellátással kapcsolatos nehézségekre hivatkoztak. Azzal érveltek, hogy a betonkeverő telepeknek is gyakran kell várniuk ezekre az anyagokra. A saját építkezéseiken kívül hogyan elégíthetnék ki tehát mások igényeit is? Az anyagszállítás új módját is kifogásolták, mondván, hogy az bizonyos beavatkozást jelent az anyavállalat irányításába, s ugyanakkor a bérezéssel kapcsolatos problémák is felvetődtek. A társadalom érdekei azonban hatékony intézkedéseket követelnek. Az építésügyi minisztérium műszaki és koordinációs bizottságának a javaslata - tekintettel a kilátásba helyezett figyelemre méltó megtakarításokra - a vállalatok számára is kedvező. Erről kellett meggyőzni a dolgozókat, akik ma már tisztában vannak a javaslat előnyeivel. Az április elsején hatályba lépő új intézkedéssel kapcsolatban még ugyan nincsenek tapasztalatok, a gyakorlat híján tehát a nehézségek sincsenek kizárva. Ezzel azonban számolnak a szakemberek. Tudják, ugyanis, hogy minden újdonság megvalósítása bizonyos kockázattal jár, a nehézségek viszont idővel kiküszöbölhetők. A legfontosabb a tartalékok feltárása, tehát a gazdasági szempont, az, hogy az építőiparban is növeljék a hatékonyságot. Ez pedig megéri a fáradságot! K. M. ÚJÍ 1983. II. 1 • A szamurájok belépője KMHHM
