Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-04 / 5. szám
Nehéz ügy - mondja Jozef Cipov G yakran tapasztalom, hogy az olyan hatalmas gyárakban, mint a novákyi Wilhelm Pieck Vegyiművek is, zavarbaejtően gazdag a témakínálat. Megírni való rendszerint abból kerekedik, ami van, de mint azt az alábbi eset is bizonyítja, téma lehet az is, ami nincs. Itt van például a hulladékégető, illetve nincs itt, pedig itt kéne lennie. így kísérőimmel, Jozef Cipowal, a beruházási osztály vezetőjével és Konétantin Pogorjelov mérnökkel, a fejlesztési osztály technológusával csupán egy gazos telek szélén állunk, és képzeletünkben próbáljuk idetelepíteni a hulladékégetőt, az energiatakarékossági program egyik meg nem valósított, s így sok gondot okozó beruházását. Csaknem tíz éve már, hogy Novákyban elkészült egy nyugatnémet cég által épített krakkolóegység. Az alkalmazott eljárással szorosan összefügg, hogy a krakkolásból nehézfrakció származik - melléktermékként. Annak idején úgy képzelték, hogy közvetlenül a krakkóié mellett fölépítik az égetőt, s benne pakurával keverve égetik majd el a mellékterméket. Csakhogy a dolgok természetes folyásába beleszólt egy merő „véletlen“. Történetesen az, hogy a vegyi művek közvetlen szomszédságában üzemel az ismert Novákyi Hőerőmű. Érthető módon itt is hírt szereztek a nehézfrakció keletkezéséről, s az sem volt az erőmű szakemberei számára ismeretlen, hogyan lehet a mellékterméket hasznosítani. így történt, hogy a két vállalat vezetősége közt tárgyalások kezdődtek a mellék- termékek minél jobb kihasználásáról. Mert beruházás szempontjából előnyösnek tűnt, s egyéb érvek is mellette szóltak, olyan határozat született, aminek értelmében az erőmű átveszi az összes mellékterméket, és saját berendezéseiben égeti majd el. A szakemberek igaz meggyőződéssel hittek elképzelésükben, s nem is lett volna semmi hiba, ha ismét közbe nem szól egy „véletlen“. Úgy történt, hogy miután a két fél aláírta a szerződést, a vegyi müvek a már korábban megvásárolt berendezéseket is átküldte, az erőműbe. Beindult a próbaüzemeltetés, ami csaknem (4!) évig tartott, mire kiderült, hogy az alkalmazott módszer alkalmazhatatlan. A hiba ott történt, hogy az ismerten alacsony kalóriaértékű novákyi szenet vitték nászra a köztudottan magas hökiadó melléktermékkel. E két ellentétes tulajdonságú anyag „frigyéből“ kőkemény salak született, ami oly erősen rásült a kazán rostélyrendszerére, hogy több esetben lehetetlen volt onnan eltávolítani.- Vissza az egész - döntöttek végül az erőműben, mert a további kísérletezésektől akkorra már elment a kedvük, s az ügyért felelős szakember is följebb került a ranglétrán. Csakhogy a vegyi művek szakemberei négy év után ugyanott álltak, ahonnan annak idején indultak. Mi több, időközben hatalmas mennyiségű melléktermék gyűlt össze, amit tárolni már csak egy földbe mélyített medencében tudtak a szabad ég alatt. Mert ismerték tulajdonságait, tudták, hogy kihűlés után zsírszagú anyaggá áll össze, azzal hitegették magukat, hogy ilyen formájában semmi esetre sem lehet káros a környezetre. Csakhogy rövid időn belül elszaporodtak a természetvédők panaszai, sőt, pontos mérésekkel azt is bizonyították, hogy a krakkolásból származó nehézfrakció egyes részelemei a talaj vizében is föllelhetők. Mindennek ellenére ma is úgy néz ki, a vállalatnak, olcsóbb, ha e kézenfekvő tényekkel szembeszáll. Ottjártamkor engem is a termék ártalmatlanságáról“ igyekeztek meggyőzni. Amit a helyszín szemrevételekor tapasztaltam, az egyéb veszélyekkel függ össze. Elsősorban közbiztonsági szempontból aggasztó, hogy idővel a szabad ég alatt tarolt melléktermék felszínére lerakodott por szinte észrevehetetlenné tette a tárolót, s a tájékozatlan errejáró akár azt is hihetné. hogy földgyaluk által elegyengetett terepre lép. Két-három lépés már sorsdöntő lehet számára, hiszen jómagam is kipróbáltam, a súlyosabb tárgy a kenőcsszerű termékben azonnal elmerül. Csak a csodával határos, hogy itt még nem történt tragikus kimenetelű baleset. E szándékos vargabetű után nézzük, hogyan alakult az égető ügye, miután az építésével kapcsolatos gondok ismét a vállalat szakembereinek vállát nyomták. Míg az erőműben véghezvitt próbák előtti időszakban az égetőt a nyugatnémet szállító kivitelezte volna, most erre már gondolni sem lehetett. Az új döntések szerint behozatalból már csak az égőfejek származhatnak. Ez a határozat 1979 végén született. Hazai tervezőirodánk, a Bratislavai Chem- pik nekifogott az előzetes tervek előkészítésének, s ezzel párhuzamosan kitűzték az építkezés megkezdésének és befejezésének időpontjait is. Ennek értelmében az alapkő letételére 1981 márciusában, az ünnepélyes avatasra 1982 októberében került volna sor. Mint azt már a legelején elárultam, az elképzelésekből nem valósult meg semmi. Pedig a siker érdekében az égető építését az ötéves tervidőszak feladatai közé is besorolták, sajnos, nem a kötelező címszóval ellátottak közé. Bekerült viszont a 02- es energiatakarékossági állami célprogramba. A ÖKD Dukla vállalat azzal az érvvel utasította vissza a beruházó által fölterjesztett terminusokat, hogy az építkezés nem élvez semmiféle elsőbbséget. így maga szabta meg - azt sem végérvényesen hogy a szállításokat 1984-ben kezdi meg. Persze, a beruházót arra is figyelmeztette, nehogy elhamarkodottan cselekedjen, s inkább arra Konstantin Pogorjelov mérnök szükségük lett volna a külföldi égőfejek pontos leírására, hogy minél pontosabban összehangolhassák a hazai részeket a behozatalból származókkal. Csakhogy a külföldi partner addig semmiféle dokumentumot nem ad át, amíg nem biztos benne, hogy az égőfejeket azonnal beépítik és üzembe helyezik. A beruházó kényszerhelyzetében kénytelen volt a külföldi égőfejekről szóló - pontatlan, műszakilag nem kielégítő - katalógusokat hivatalos dokumentummá nyilvánítani. Ezek nyomán kezdhették meg a ÖKD-ban a tervezést, közben azt is tudatosítva, hogy a majdani szerelésnél ezekből a rajzokból nyilván egyet sem tudnak használni, s újra tervezhetik az egészet. Hogy miért van erre szükség? A válasz egyszerű: a jóváhagyási eljárásnál (ceremóniánál?) nélkülözhetetlen a tervdokumentáció. Az már „nyilván“ kevésbé fontos, hogy mennyire pontosak azok a tervek. Könnyen meglehet, hogy sokakban fölmerült a kérdés, vajon ésszerú-e elégetni a mellékterméket. Ez engem is érdekelt, így az illetékeseknél erre a kérdésre is választ kerestem. Mint azt Pogorjelov mérnök szavai is bizonyltotVISSZASZÁMLÁLÁS készüljön,_hogy az égetőt 1985/86-ban veheti majd teljesen igénybe. Más szóval: három évvel az eredeti elképzelést követően, s kereken tizenkét (12!) évvel a krakkoló- részleg befejezése után. Nagy idő! És ráadásul azt tervezik, hegy itt égetik el majd azt a nem kis mennyiségű gázt is, ami ugyancsak a krakkoló részlegen keletkezik. Itt nem kevesebb, mint óránként ezer (1000!) köbméter gázról van szó, amit most jobb híján még kénytelenek az egyik kémény csúcsára szerelt égőfejben elégetni. Nézzük csak, milyen előnyei származnak a vállalatnak a hulladékégető üzembe helyezéséből. Le kell szögezni, hogy az elképzelések szerint gőzben meghatározva 429 terrajoule a tervezett kapacitása. Az egész mennyiséget a termelés több szakaszán használnák fel. Komoly gazdasági előnynek számítana, hogy így felbonthatnák az erőműből vásárolt forró gőzre szóló szerződéseket. Nem mellékes, hogy az erőmű viszont az ily módon fölszabaduló gőztermelő kapacitásait Prievidza és Nováky fűtésénél kamatoztathatná, ami meg a sok apró, gazdaságtalanul üzemelő fütóközpont felszámolását eredményezné, s így fetemes mennyiségű szénmegtakarításhoz is vezetne. Mindezt egy 27 millió korona értékű beruházás gyors kivitelezése föltételezi. Pillanatnyilag a Bratislavai Chempik a kivitelezési terveken dolgozik - hogy meddig, senki sem tudja. A prievidzai Priemstav vállalat pedig csak úgy hajlandó elvállalni az építkezést, ha erre felettes szerve utasítja, mondván több, az itteninél sokkal fontosabb beruházáson nagy lemaradásban vannak. Ilyen körülmények között aligha nyom valamit a latban, ha a vegyi művekben arról igyekeznek őket meggyőzni, hogy a hulladékégető a Slovchémia tröszt keretén belül energiatakarékossági szempontból a legnagyobb és leghatékonyabbnak ígérkező beruházás. Van az üggyel kapcsolatban még egy érdekesség, amit az elmúlt hónapok szültek. Miután a CKD-ban elfogadták a megrendelést és megszabták a szállítás terminusát is, szerették volna elkezdeni a berendezés műszaki dokumentációjának elkészítését. Ehhez viszont okvetlenül ták, a további feldolgozás lehetőségéről már a vállalatban is volt szó. Kiszámították viszont, hogy a keletkező mennyiségnél a vegyi úton történő kezelés gazdaságtalan lenne. Maradt tehát az égetés, amit viszont itt csak évek múlva kezdhetnek el. De mi történik a napjainkban keletkező melléktermékkel? Jelenleg három megrendelőnek szállítják. Mint hallom, elviszik az egész keletkező mennyiséget, sőt, ha lenne, még többet is rendelnének. Téved, aki azt hiszi, ezzel megoldódott a tárolási gond Novákyban. Előfordul, hogy éppen nincs mibe csapolni, így nem kivétel az sem, hogy a forró folyadék ismét a szabad ég alatti tárolóban köt ki, szaporítva az első négy év alatt felgyülemlett mennyiséget. Persze, az sem ritka eset, hogy volna mibe csapolni, de éppen nincs mit. Talán megoldást hoz az az olvasztó- berendezés, aminek prototípusa már el is készült, s aminek segítségével a tárolóban szeretnék olvasztani a „megfagyott“ terméket. Bíznak benne, ily módon fokozatosan felszámolják a tároló tartalmát. De mint látom, bizakodásra a hulladékégetővel kapcsolatban továbbra is nagy szükség van, hiszen a huzavona még mindig tart. Változatlanul nehéz ügynek tetszik. Miután kezemben e temérdek információ, magam is elbizonytalanodom. Abban reménykedve, hogy talán mégiscsak gyorsabban pörögnek az események, néhány hónapig „pihenni“ hagyom a témát. Közben már itt az új év, s így elkerülhetetlen ismét utánanézni, változott-e időközben valami.- Nem sok - mondja Pogorjelov mérnök. - Újabban egy osztrák szállítóval tárgyaltunk a berendezésekkel kapcsolatban. Született is egy előzetes megállapodás. A tervező ez év első felében ígéri a tervdokumentációt, marad a remény, hogy szavát meg is tartja, Az építőket is sikerült „megnyerni“ az ügynek, ezért ismét kitűztük a kezdés időpontját, ami ez év október elsejére szól. A munkát befejezni, s az égetőt átadni 1985 év végén szeretnénk. Most már végképp szeretném hinni, hogy kezdődhet a visszaszámlálás. Mit mondjak, én is. KESZELI BÉLA A tároló sima felülete csalóka (A szerző felvételei) A krakkoló egy része
