Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-15 / 296. szám, csütörtök
Továbbtanulásról egy kisiskolában Könözsi István felvétele MAGYAR KÖLTŐK CSEH ANTOLÓGIÁJA Szürke házsorok, néptelen utcák decemberi képe fogad. Évekkel ezelőtt, amikor még négy önálló kisközségből állt a falu, máshogy festhetett ez a táj. Ma már csak azok élnek itt, akiket ide kötnek a gyökerek. A fiatalok, főleg az értelmiségiek, hátat fordítanak a falunak, a környező kisvárosokban keresnek munkát és családot is ott alapítanak. így maradnak magukra a szülők, így csendesednek el a házak.- Bizony, az utóbbi években egyre inkább tapasztaljuk, hogy csökken tanulóink száma - mondja Kovasitch József, az lllésházi (Nový Život - Eliašovce) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója. - Nem olyan régen még több mint négyszáz gyermekünk volt; az idén már csak kétszáznegyvenkettő. Közülük hatvanöt cigány; s bár tény, hogy az egész dunaszerdahelyi járásban nálunk hiányoznak a legkevesebbet a tanítási órákról, oktatásuk, nevelésük azonban így is gondot okoz tantestületünknek. A legnagyobb baj az, hogy nem szeretnek tanulni. Iskolánk fennállása óta, 1950- töl, csak hatan jutottak el az érettségiig, helyzetüket tekintve azonban ezt is nagy eredménynek könyvelhetjük el. S ha már adatokat említettem, itt jegyzem meg: körzeti iskolánk új épületét 1970- ben adták át, korábban egy régi kastélyban tanítottunk. Jelenleg tizenkét osztályunk és két napközis csoportunk van, nevelőtestületünk tagjainak száma pedig húsz. Tizennégy tantermes iskolánk jól fel van szerelve; három szaktanterem, tanműhely, tornaterem, könyvtár és tankert áll rendelkezésünkre.- A korszerű feltételek, gondolom, nagyban elősegítik oktató- nevelő munkájukat s ennek eredménye lemérhető a tanulók felkészültségén is.- Akár a tanítás színvonalát, akár a tanulók előmenetelét vagy elhelyezését vesszük figyelembe, iskolánkat a járásban a jODbak között tartják számon. Gyerekeink nemcsak a szakmunkásképzőkA barrandovi filmstúdióban az utóbbi évek kétségkívül legkáprázatosabb kiállítású filmje a 149 perces, kétrészes Jan Amos életútja, amely azonban, mint Otakar Vávra rendező hangsúlyozta a sajtóvetítést követően, nem életrajzi film. Eredetileg négyrészesre tervezték, s több mint egy évtizedig tartott, amíg a tervből film lett. A forgatókönyv írója, Miloš V. Kra- tochvíl (akinek több könyve jelent meg magyarul) még a kezdet kezdetén elkészítette a forgatókönyv vázlatát, majd megírta Jan Amos élete című regényét (Československý spisovatel, 1975). Fordított helyzet állt elő: a félkész forgató- könyvből készült a regény, majd a regényből a forgatókönyv. Az alkotók nemes célt tűztek ki: bemutatni azt a Komenskýt, akit a világ a népek tanítójaként ismer.- Komenskýt alig ismerik, még a pedagógusaink sem igen - mondta Otakar Vávra. - Csak az utóbbi években kezdett iránta érdeklődni a világ. Nagy szellem volt, merész elveket vallott az ember származásáról, amelyért máglyára is vethették volna, de mivel a cseh-morva testvérek felekeze- tének híve és utolsó püspöke volt, a zsinat mindössze mérsékletre intette. Modern volt, megelőzte korát, ugyanakkor erősen hitt a kozmosz harmóniájában, Kopernikusz tanítását például elvetette. Komenský 1592-ben született Fül neken. Gyerekkorára rányomta bélyegét a szenvedés, korán árvaságra jutott, szüntelen küzdés a sorsa. Feleségét, gyerekeit elveszti, az üldöztetés, a bujdosás, a mellőzés hűséges kísérője egész életében. Mindössze néhány békés esztendő, amikor nyugodtan dolgozhat, s az elismerés is megadatik neki. ben állnak helyt, a középiskolákban sem hoznak szégyent ránk. Továbbtanulásra jelentkező tanulóinkat évről évre mind felveszik, elhelyezésükkel sosincs különösebb gondunk. A felvételi eredményeket tekintve iskolánk évekig a legjobb volt a járásban, ezt az elsőséget sajnos a múlt tanévben elveszítettük, bár mind a tíz jelentkezőnk megfelelt és bejutott. Végzős növendékeinknek több mint a kétharmada érettségi bizonyítványt szerez, sokan egyetemre, főiskolára is bekerülnek. Eddig a legtöbben mérnöki diplomát kaptak, mások matematikusok vagy fizikusok lettek, de van köztük néhány tudományos dolgozó is. Akik pedig szakmunkásképzőbe mentek, azok közül sokan munka mellett tanulnak tovább.- És mi a helyzet a mostani nyolcadikosokkal? Hóvá, merre vezet az útjuk az alapiskola befejezése után?- Az idén huszonhármán végeznek, tíz fiú és tizenhárom lány. Előzetes felméréseink alapján a továbbtanulásra jelentkezéssel nemigen dicsekedhetünk, hiszen egyelőre csak heten szándékoznak középiskolába menni. Egy tanulónk gimnáziumba készül, a többiek mezőgazdasági, óvónői, építő- és gépipari, illetve egészségügyi szakközépiskolában akarják folytatni tanulmányaikat. Az osztály zöme szakmunkáspályára megy, mert a szülők arra ösztönzik a gyerekeket, hogy minél előbb kenyeret keressenek, s aztán ha kedvük tartja, munka mellett is tanulhatnak. Talán mondanom sem kell, hogy ezzel a szemlélettel nem értünk egyet, hiszen ideális az lenne, ha az osztály húsz százaléka gimnáziumba, harminc pedig szakközép- iskolába jelentkezne. Úgy tíz évvel ezelőtt a végzősök hatvan százaléka tanult tovább. Azóta csökkent az érdeklődés a továbbtanulás, különösen a gimnázium iránt, bár azt is meg kell mondanom, hogy az idei nyolcadikosok között kevés az olyan jó képességű és rátermett tanuló, akit nyugodt szívvel ajánlhatnánk középiskolába. Jö- Ha Komenský műveinek ismerete nélkül tekinti meg valaki a filmet, azt hiszi, aktualizáltuk őt - mondta a rendező. - De éppen azokra a műveire akartunk rávilágítani és azokat akartuk megismertetni, amelyeket egy-két szakemberen, kutatón kívül más nem ismert. Miloš V. Kratochvíl hangsúlyozta, hogy a filmbeli Komenský fejtegetései autentikusak, az eredeti szövegen semmit sem változtattak. A külső felvételeket Csehországban, Morvaországban és Lengyelországban forgatták. Az amszterdami kikötői jeleneteket Gdanskban, a lesnóiakat pedig Tarnówban, ahol mint mondták: olyan érintetlen reneszánsz térre bukkantak, amilyet nálunk már nem látni. Komenskýnak 1628- ban el kellett menekülnie a hazájából, és soha többé nem tért visz- sza. Lengyel földön, Lesnóban talált menedéket és otthont, ott írta világhírű müveit, a Januat, a Di- dactica magnát, sót valószínűleg ott adták ki először A világ útvesztőre lényegesen jobb lesz a helyzet, hiszen hetedikeseink között sokkal több a jó előmenetelű, ügyes gyerek.- A jelentkezési arány még módosítható, hiszen a végleges döntésig kerek egy hónap van hátra. Biztosan van még néhány tanuló, aki ingadozik és nem tud határozni jövője felől.- Igen, a jelentkezési arányon még feltétlenül javítani akarunk - veszi át a szót Koller Valéria igazgatóhelyettes -, mégpedig úgy, hogy rövidesen szülői értekezletet hívunk össze, amelyen remélem néhány szülővel még meg tudjuk értetni a továbbtanulás fontosságát. Mi mindent megteszünk, hogy minél több tanulónk jusson el a középiskolába, s nehézségek nélkül folytassa tanulmányait. A felvételik előtt a gyerekekkel különórákon foglalkozunk, átvesszük velük az előző évek írásbeli feladatait, s amolyan próbafelvételit tartunk. Nagy szerepet tulajdonítunk a különböző olimpiáknak; tanulóink rendszeresen részt vesznek a matematikai, fizikai, kémiai és biológiai olimpián, illetve a magyar és szlovák kiejtési versenyen; az utóbbin bejutottak a kerületi fordulóba is. Meggyőződésem, hogy a szakköri tevékenység is sokat segít a tanulók pálya- irányításában és szélesíti a látókörüket. Annak ellenére, hogy a járás egyik legkisebb iskolája vagyunk, tanulóink szereplésükkel és helytállásukkal sok-sok oklevelet szereztek már. Ebben természetesen nagy érdeme van nevelőtestületünk jól képzett tagjainak is; nincs egyetlen olyan pedagógusunk se, aki ne vezetne valamilyen szakkört. Kellemes érzéssel tölt el bennünket az is, hogy ebben a tanévben már két bemutatóórát tartottunk a körzet pedagógusainak, s mindkettő olyan jól sikerült, hogy a kollégáink elismeréssel szóltak róluk. A matematika- és a fizikaóra után a szlovák bemutatóórát is magunkra vállaltuk. Hiszem, hogy ezzel sem fogunk kudarcot vallani. TÖLGYESSY MÁRIA tője és a szív paradicsomát, 1631 - ben. Komenský már mint ismert tudós, Rákóczi György meghívására négy évet Sárospatakon töltött, az ottani kollégium tanára volt 1650- tól 54-ig, s a szemléltető oktatás úttörő kézikönyvét - amelynek a film jelentős figyelmet szentel - ott írta. Sárospatakról a filmben mégsem történik említés. A rendező szerint ez további helyszínnel bonyolította és nehezítette volna a forgatást. A film utolsó kockáin Komenský majd nyolcvanéves. Ágyban fekvő súlyos betegen mondja tollba gondolatait fiának és tanítványának. Rendületlenül hitt „az emberi dolgok megjavításában“. A béke, a jólét biztosítása a földön, méghozzá mindenki számára - erre tette fel életét. A tizenhetedik század, amelyben élt, a kegyetlen csaták, öldöklések, üldöztetések százada volt. nyomorúságot, szenvedést eleget látott egész életében, a kilátásta- lanság, a kétségbeesés rajta is úrrá lett nehéz perceiben. Az Útvesztő olyan sorai tanúskodnak arról, mint például „... nemcsak én egyedül vagyok nyomorult, hanem nyomorult az egész emberi nem is, ... sosem javul meg sorsunk a világban“ ... De mélységesen hitt a humánumban, a haladásban. Valóban békét akart. Utolsó erejével is arra figyelmeztetett, hogy a békét mindenáron meg kell védeni. K. CS. Felütve a Velká Generace című- a prágai Odeon kiadó gondozásában megjelentetett szép kiállítású, remek grafikai elrendezésű- könyvet, a gazdag képanyag, a majd negyven fotodokumentum jóvoltából egyszeriben a századelő Budapestjén találja magát az olvasó, bérházak, paloták, szecessziós épületek, konflisok, ódon villamosok, nyüzsgő embertömeg közepette. A magát világvárossá kinövő Budapest hangulata árad a kiadványból, azé a Budapesté, amely nemcsak a társa- dalmi-politikai-gazdasági életnek lett központja századunk első két évtizedében, hanem a modern magyar szellemiségnek, művészetnek, irodalomnak is. Az antológiából, amelyek egyebek mellett afféle kis magyar irodalmi képeskönyv szerepét is kiválóan tölti be, Ignotus és Osvát, Ady Endre és Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád, Juhász Gyula és Füst Milán, s a nálunknál valamivel későbben indult, de hozzájuk (is) kötődő Szabó Lőrinc fényképe néz az olvasóra. Mellettük egyi- kük-másikuk múzsája, boldogsága és boldogtalansága: Léda és Csinszka s a szőke Anna. Költőkkel, versekkel találkozhatunk hát- kell-e ezek után mondanunk?- ebben a gyűjteményben; magyar költőkkel, magyar versekkel- csehül. A más nyelvű, más kultúrájú befogadó közeg tájékoztatására, kitűnő szerkesztői ötletként, a századelő magyar művészetének egyéb kis képviselői is fel-felbukkannak a kiadvány képanyagában, oly mértékben persze, amennyire közük volt valamiképpen a korabeli magyar költészethez. Láthatjuk Lippl-Rónai egy Ady-rajzát, Hinez Gyula expresszív illusztrációját Babits Mihály híres békeverséhez, a Húsvét e/őtthöz, Csontváry Magányos cédrusát, amely ezúttal egy Füst Milán-vers kopár tájába helyezve ostromolja ágaival a Mindenséget. Érdekesek és - lévén szó fordításkötetről- stílusosak azok a dokumentumok is, melyek a magyar-cseh (szlovák) kapcsolattörténet számára szolgáltatnak adalékokat (Karel Čapeknak egy Kosztolányiról készített rajza, egy Prágából keltezett Szabó Lőrinc-levelező- lap, melyen aláírással hitelesített baráti üdvözletét küldte Budapestre Ján Smrek, Vilém Závada és František Halas). A Velká generace című antológia az első Nyugat-nemzedék költőit mutatja be a cseh olvasónak. Ady Endre 25, Babits Mihály 15, Kosztolányi Dezső 20, Tóth Árpád 10, Juhász Gyula 24, Füst Milán 15, Szabó Lőrinc 12 költeménnyel szerepel a gyűjteményben, amely több, mint százhúsz vers csehre való átültetésével igyekszik képet adni a nyugatos líra említett képviselőinek költői világáról. Pars pro toto alapon természetesen, hiszen a rész áll itt az egész - a mennyiségben is, stílusváltozatokban is, esztétikai értékekben is gazdagabb, sokrétűbb egész - helyett. A fordításra kiszemelt anyag meg- válogatása azonban e részlegesség ellenére is kitűnő érzékre s líránk alapos ismeretére vall. Olyan- a magyar lírában alapvetőnek számító - költeményekkel találkozhatunk itt, mint A Duna vallomása, a Magyar jakobinus dala, az Ember az embertelenségben; mint Babits Esti kérdése, Húsvét e/őttje, Kosztolányi Európája, Ilonája, Halotti beszéde, Hajnali részegsége - és sorolhatnánk hosz- szan még tovább. E „csúcsversek“ láttán joggal állíthatjuk, hogy a cseh olvasó hézagpótló művet kapott a kezébe. Annál inkább is, hogy az eddigi cseh fordításirodalmi aktivitás a nyugatos nemzedék kínálatából főként a prózára irányult, olyannyira, hogy még a többmüfajú alkotók is elsősorban prózaíróként voltak jelen a cseh irodalmi köztudatban. Babits Mihály versei ezt az antológiát megelőzően könyv alakban nem láttak még csehül napvilágot- Gólyakalifája viszont megjelent már. Kosztolányinak cseh nyelven öt prózakötete is olvasható volt- költeményei viszont csak folyóiratokban, elszórtan voltak hozzáférhetők. Füst Milán, jóllehet karakteres költő, megújítója a modern magyar lírának, csupán A feleségem története című regénye révén volt mindeddig ismert. A példákat, még mindig a többműfajú alkotóknál maradva, szaporíthatnánk tovább, s ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy Móricz Zsigmondnak nem kevesebb, mint tíz műve jelent meg csehül, s hogy több Krúdy- és Kaffka Margit-re- gény is olvasható ezen a nyelven, akkor látnivaló, hogy a Nyugat első nemzedékének a prózája alaposan háttérbe szorította ugyanennek a generációnak a líráját. Ezt az egyoldalúságot szünteti most meg a Velká generace című antológia, fontos vonásokkal egészítve ki azt a Nyugat-képet, amely a prágai kiadók munkálkodásának köszönhetően az elmúlt évtizedekben egyre határozottabb kontúrokkal rajzolódik ki a cseh irodalmi köztudatban. A fordítók - Kamil Bednár, Karel Boušek, Václav Danék, František Halas, Ladislav Hradský, Ludék Kubišta, Jindŕich Pokorný, Jana Štroblová és Vilém Závada - kitűnően oldották meg feladatukat; az értelmi-tartalmi fordításon túlmenően sikerült tolmácsolniuk a formát, a vers nyelvi burkon átsütő „lelkét“ is. Kosztolányi Dezső Ilonájának kezdő strófája csehül is éppoly élvetegen-olvatagon, oly szecessziós édességgel és zeneiséggel szól, akár magyarul: „Dív- ka tká, / krídla má, / luna je / úplná: / smeje se / jméno tvé / Ilona, Ilona...“ Az eredetivel azonos hőfokú indulat izzik az Ady megálmodta „magyar jakobinus“ sürgető-vádoló kérdéseinek cseh változatában is: ,,Proč tisíce tužeb neslije se / konečné v silnou vúli již / Žal, jejž má Madár, Rumun, Slovan, / je stále stejný žal a kríž/ / Vždyf naše potupy i náŕky / tisíc let spolu úpéji. / Proč s nadšením se nesejdeme / na barikádách Idejí?“ Ázzál a megnyugtató érzéssel tehetjük le kezünkből ezt az antológiát, hogy magyar költők és cseh műfordítók, magyar versek és cseh olvasók ezúttal összetalálkoztak - eszmebarikádjain a szép szónak s az általa képviselt humánumnak. ZALABAI ZSIGMOND Komenský élete filmen Komenský - Ladislav Chudík (Karel Ješátko felvétele) ÚJ SZÚ 6 1983. XII. 15.
