Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-12 / 293. szám, hétfő
A színházi jubileum kiadványai A cseh színház éve lassan a végéhez közeledik, s a prágai Nemzeti Színház építése századik évfordulójának ünnepségei után a figyelem bizonyára megoszlik majd. Ezért sem mellékes legalább két, erre az alkalomra megjelentetett könyvet számbavenni. A jubileum lehetőség volt a cseh kiadók számára, hogy a gazdag színházi hagyományokat különböző műfajú kiadványokban is dokumentálják. Mi, színháziak (My od divadla) a címe Adolf Branald könyvének, amelyet a Panorama kiadó jelentetett meg. A színészek sorsa iránt mindig élénk volt az érdeklődés, különösen, ha sorsukban az olvasó önmaga vágyainak megvalósulását is látta, elfeledkezve arról, hogy a cseh színész élete mindig küzdelmes, lemondásokkal teli volt. Adolf Branald több mint száz esztendő színészi életrajzait írta meg. Elsőnek František Krumlov- skýt idézi meg, majd a romantikus színészi iskolák képviselőit veszi sorra. Végül eljut a mához, František Kovaŕík, František Smolík és Otýlia Beníšková személyéig. A legnevesebbeken kívül felvonultat több olyan színészt is, akiket az utókor elfeledett, ám mégis jelentős mértékben befolyásolták a cseh színházkultúra arculatát. A kötetet Cyril Bouda illusztrációi teszik még vonzóbbá. Szerelmes komédia (Komédia plná lásky) címen immár kilencedik alkalommal jelentette meg a Československý spisovateľ kiadó František Flachlík könyvét. Ezúttal az igényesebb vásárlók és az ajándékozni szándékozók kedvében járva. Jindrich Mosna színes és változatos élete elevenedik meg a regény lapjain. Ezt a könyvet is a nevesJestőművész, Cyril Bouda rajzai gazdagítják. (d-n) A színműíró Bertolt Brechtet szerte a világon úgy tartják számon, mint aki forradalmi, osztályharcos mondanivalójához új, egyéni művészi eszközöket keresett és használt. Drámáit - szemléletileg a népiesség és a „demokratikus intellektualizmus“ hatja át, költészete pedig egyetlen „racionális világmagyarázat“ - abban a korszakban, amikor az irracionalizmus szellemi kavargása, a misztikum félelmetes áramlása lepte el a világot. Mindez csupán azért vált lehetségessé, mert a polgárnak született Brecht a marxizmus klasszikusaitól tanulta meg a történelem törvényeit, melynek ismeretében viszonylag könnyen el tudott igazodni a korszak nagy ellentmondásainak kusza szövevényében. Brecht politikáról és társadalomról szóló írásainak gyűjteménye az 1919-től 1956-ig készült tanulmányokat és vázlatokat foglalja magába. A fejezetcímek világosan jelzik írásainak tematikáját: Jegyzetfüzetek, 1919-1926; Jegyzetek a korról, 1925-1932; Marxista tanulmányok, 1926-1939; Filozófiai jegyzetek, 1929-1941; Jegyzetek a fasizmusról, 1933-1939; Jegyzetek a korról, 1939-1947; Javaslatok a békéhez, 1948-1956. Jegyzetfüzeteinek lapjai arról tanúskodnak, hogy az élet alapkérdései korán izgatni kezdték. Egyes megállapításai sajátosan meghökkentőek: „A húszévesek egy eszméért nem tehetnek egyebet, minthogy meghaljanak érte“; „Egy nagy gondolatért odaadnék minden asszonyt, csaknem minden asszonyt! Sokkal kevesebb a gondolat, mint az asszony!“ Korjegyzetei a társadalmi ellentmondások mind teljesebb megértését jelzik, a marxizmussal való tényleges találkozása intellektusát, és a polgári gondolkodással való szakításhoz vezeti el. A marxizmus számára munkamódszerré, a gondolkodás eszközévé válik. Minden megismert tételét gondolatilag feldolgozza és beépíti saját világszemléletébe. Teszi ezt oly módon, hogy előbb szembesíti a társadalmi valósággal, társadalmi tapasztalataival. Filozófiai jegyzetei egy sokoldalúan gondolkodó ember portréját rajzolják meg. Izgatja Descartes híres tétele, a „Cogito, ergo sum“, elsősorban a megismerés és a kételkedés viszonylatában. Vitatkozik I. Kantnak a „magánvaló dologiról szóló nézetével, elemzi a dialektika társadalmi jelentőségét, és megállapítja: „A világ meg- csuszamlott, az emberiség lába alatt megingott a talaj. Hegel-képe figyelembe veszi ezt. Csakúgy az éppen befutott polgárság, az az osztály, amelynek forradalma véghezviteléhez egy másik osztályra, a proletariátusra van szüksége és ÚJ KÖNYVEK Marie Majerová: SZIRÉNA * Brecht ideológiai nézetei Betű és hang 1. Tudunk róla, számíthatnánk is rá. Évről évre megérint bennünket a láz, s néha hatalmába is kerít. Mégsem törődünk az ajándékokkal előbb mint december tolakodásokkal, tapintatlan megjegyzésekkel felajzott hónapjában. Van azonban az ajándékvásárlásnak egy csendesebb, bennsősége- sebb gondolatokat és érzelmeket felszabadító módja. A könyvesboltokban (sajnos) még ilyenkor sem tolakszanak az emberek. Többségben vannak azok, akik a könyvet még mindig fölöslegesnek, esetleg illendő járuléknak, vagy pótléknak tekintik. Nem tudom, él-e még bennünk a hajlam, hogy téli esték gondolkodtató csendjét ígérő könyvnek ugyanúgy örüljünk, mint a csak pénzértékében mérhető ajándéknak? Bár erről ilyen egyoldalúan vélekedni veszélyes dolgonak tűnik fel, mivel egyre több az olyan könyv, amelynek értékét olykor csak az ára jelzi. Persze az ár sokszor csupán a fizikai előállítás értéke. Éppen ezért aligha állíthatja bárki, hogy nálunk a könyvek alacsony árai arányosak lennének a bennük olvasható gondolatok értékével. Még az oly sok áhítattal nézegetett képzőművészeti albumok, egy-egy művészeti ág történetét bemutató képes monográfiák magas árai sem a tartalmi értéket jelzik. Éppen ezért merem remélni, hogy az anyagi értékre figyelő ajándékozásból sem marad ki a gondolat, az alkotás értéke. A megajándékozottak járnak jól. A hanglemez ugyanúgy hozzátartozik a könyvesboltok áruválasztékához, mint maga a könyv. Könyvtárak széles rétegeket kiszolgáló zenei részlegei nemcsak az írott szót, de a hangot, az emberi beszédet is megőrzik. A hanglemezek sorsa egyre inkább kezd hasonlítani a könyvek sorsához. Kevésbé kopnak a lemezek, így tartósabb élvezetet nyújthatnak tulajdonosaiknak, s egyben muzeális értékük is nő ... Olykor mégis jó lenne túladni rajtuk. A könyveket kínálóknak ott az antikvárium, de mit tehetünk lemezeinkkel. Néhány módja ismert: csere-bere, egy-egy ritkaság esetében feketézés felárral. (A minap szereztem tudomást arról, hogy a fővárosban lemezbörzét rendeztek. Az érdeklődés állítólag minden számítást felülmúlt. Ráadásul ha eszembe jut, hogy mennyire szeretnék venni néhány egzotikus országbeli népzenét, netán madárhangokat, akkor szinte nincs esélyem. Zenei antikvárium a hangrögzítés immár lézerlemezeket produkáló korában nálunk nincs. Börzéket pedig olyan ritkán rendeznek... DUSZA ISTVÁN amely hatalma építése érdekében kénytelen mind jobban megerősíteni ezt a másik osztályt, ez a polgárság rossz, gátlásos szószólója a dialektikának. Helyzeténél fogva jobb szószólója a proletariátus“. Hozzá kell tennünk, hogy Brecht a gondolkodást sajátos módon, mint viselkedést fogja fel. Ugyanakkor a gondolkodás hatékonyságának szükségességét hangsúlyozza. A kötet legérdekesebb része a fasizmusról szóló írások fejezete. Szinte félelmetes az a logikai és politikai analízis, amellyel a német „nemzetiszocializmus“, a fasizmus „gondolatrendszerének“, cselekvési programjának természetét feltárja: „Van ugyanis többfajta strici. Van közönséges strici, aki a prostituáltakkal kerestet pénzt magának, és van politikai strici... Ahogy a közönséges strici prostituáltat „védelmezi“, úgy „védelmezi“ a politikai strici a proletariátust.- írja Brecht egyik 1935-ben keletkezett eszmefuttatásban. A fasizmus szörnyűségeiről, a rettegés és iszonyat birodalmáról így fogalmaz: „Németország, hazánk, kétmillió besúgó és nyolcvanmillió besúgott népévé vált. Élete abból a perből áll, amelyet megrendeznek neki...“ A kötet utolsó fejezete a békéről, a békesség óhajtásáról és a szabadságról szóló írások gyűjteménye, olyan írásoké, amelyekben Brecht hitet tesz a béke mellett, harcol, hadakozik minden lehetséges esztelenség ellen. A mintegy 40 esztendővel ezelőtt, az 1952-es bécsi béke-világkongresszushoz küldött üzenete, sajnos, ma is időszerű: „... az emberiséget olyan háborúk fenyegetik, amelyekhez képest az eddigiek szánalmas próbálkozások voltak, s ezek óhatatlanul bekövetkeznek, hacsak azoknak, akik teljesen leplezetlenül előkészítik őket, le nem fogjuk a kezét...“ TÓTHPÁLJÓZSEF Marie Majerová hatalmas család- regényében négy bányásznemzedék életútját kíséri figyelemmel. Az írónő vallomásaiból: „Prózámat is a véremmel írtam, a proletár véremmel... műveimmel a forradalomért harcolok, mert benne látom az új kultúra, az új művészet alapját.“ Karéi Houba: A FEHÉR PARIPA A regény címében szereplő fehér paripa jelkép és valóság is egyben. Házasságának elsó estéjén, séta közben pillantja meg a szabadon kószáló fehér lovat Katerina, a könyv fiatal hősnője. Úgy érzi, boldogságának, szerelme beteljesülésének ígérete ez az élmény. Az ígéret valóra válik ugyan, Katerina házassága mégis csakhamar válságba jut. Szembe kell néznie a hűtlenséggel, a megalkuvással, a képmutatással, ám a csalódások ellenére is megőrzi hitét az emberekben és az életben. Az 1920-ban született cseh író, Karéi Houba tucatnyi könyv sikeres szerzője. A fehér paripa az első olyan regénye, amely magyarul is megjelenik. Josef Klíma: MEZOPOTÁMIA Josef Klíma könyve az ókori Mezopotámia művelődéstörténetének nagyszabású összefoglalása. Az időszámításunk előtti 4. évezredtől kezdve végigvezeti az olvasót a Tigris és az Eufratész vidékének történelmén, egészen az i. e. 6. századig, az újbabilóni birodalom letűnéséig. Ahogy olvassuk a könyv fejezeteit, nyomon követhetjük az ókor legrégibb civilizációjának kibontakozását és fényes kiterjedését. Klíma könyvéből megismerjük a Folyamköz történetét, népeit, e népek: a sumerek, akkádok, asz- szírok társadalmának felépítését, gazdálkodásuk különböző ágazatait, különösképpen a földművelést és az egyes mesterségeket, a kereskedelmet, a pénzforgalmat és a bank- rendszert, a diplomáciát, a hadművészetet, a hitvilágot, a szellemi életet, az írást, az oktatási rendszert, a jogalkotást, a tudomány különböző területein, a matematikában, a csillagászatban, az orvoslásban stb. elért eredményeket, az irodalmat, a művészetet, az építészetet. Mindennek alapján képet alkothatunk az emberiség fejlődésének egyik nagyszerű korszakáról. Josef Kleibl: ÁDÁM NYOMÁBAN Az ember fejlődésének történetével, az ősember életmódjával foglalkozik a könyv. A számtalan színes rajz, az érdekfeszítő szöveg nemcsak az ifjúság számára kínál maradandó élményt. Az ismeretterjesztésnek ez a formája a cseh tudósok egy részének a sajátja, s Josef Kleibl könyve a legjobbak közé tartozik ebben a műfajban. + Egy spanyol kommunista asszony börtönemlékeit adta közre a tekintélyes madridi Alfa- guara kiadó Soledad Real börtönei címen. A dokumentumkötet szerzője-lejegyzóje Consuelo Garcia, aki tizenhat éve Münchenben él, és eddig öt könyvet publikált. Az ötödikkel, Soledad Real történetével - a spanyol kritikák tanúsága szerint - átütő sikert aratott. A siker egyik oka az, hogy a hősnő sorsa ritka élességgel villantja fel a polgár- háborút megelőző és követő időszak Spanyolországának még mindig kevéssé ismert tényeit: a bukást megelőző zűrzavart, a menekülteket a visszatolonco- lásig befogadó francia koncentrációs táborok világát, a Franco- rendszer börtöneiben megesett borzalmakat. A könyvet megrázó dokumentummá mégis a személyesség ereje, az az.erkölcsi tartás teszi, amellyel Soledad, az egyszerű barcelonai munkáslány minden kínzáson, megaláztatáson belső válságon át is megőrizni igyekszik emberi méltóságát. ♦ Vaszilij Suksin, a fiatalon elhunyt szovjet író, filmrendező és színész emlékének adóznak tisztelői. Az Altaji kerületben fekvő szülőfalujában - Szrosztkij- ban - irodalmi múzeumot létesítenek, amelyet szülőházában rendeznek be.-f Galambtoll (Die Taubenfender) a címe annak a gyűjteménynek, amelyben a világ íróinak békéről írt gondolatait adták közre. A gyűjtemény az NDK-beli Mitteldeutscher Verlag kiadóban jelent meg. A kétszáz- hatvan oldalas könyv a békemozgalom múltját és jelenét dokumentálja amelyet kilenc plakát reprodukciója egészíti ki. + Pekingben ünnepélyes keretek között osztották ki a tavalyi esztendő legjobb regényeinek ítélt Mao Tuna-díjat. A szerzők a szimbolikus bronzplaketten kívül 3000 jüant is kaptak. A dologhoz tartozó adalék, hogy ez az első irodalmi díj a Kínai Nép- köztársaság fennállása óta, amelyet regényíróknak ítéltek oda. Ki volt Mao Tun, a díj névadója? Ez volt az írói álneve Shen Jenping kiváló kínai írónak, kritikusnak és műfordítónak, aki 1981-ben halt meg. Halála előtt alapította ezt adíjat, amelyet három évenként osztanak ki. ÚJ SZÚ 4 1983. XII. 12. Világkönyvtár
