Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-10 / 292. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Szombat: December 3-tól 9-ig Japánban kezdetét vette a választási hadjárat - Izrael libanoni célpontokat bombázott Vasárnap: Athénban megnyilt a közöspiaci csúcsértekezlet - Amerikai repülőgépek libanoni szír állásokat bombáztak Hétfő: Szófiában összeült a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottsága - Ülést tartott a lengyel szejm Kedd: Daccában megnyílt az Iszlám Konferencia külügyminiszteri értekezlete - Budapesten kétnapos tanácskozás kezdődött a szocialista országok szovjet baráti társaságai vezetőinek részvételével Szerda: Ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága - Genfben megkezdődött a OPEC miniszteri értekezlete Csütörtök: Összeült az NDK parlamentje - Usztyinov marsall vezetésével szovjet katonai küldöttség kezdte meg bulgáriai látogatását Péntek: Brüsszelben befejeződött a NATO tanácsának külügyminiszteri szintű ülése Az NSZK-beli Mutlangenben levő támaszponthoz vezető utak jelképes blokjával tiltakoznak a környék lakói a Pershing 2 rakéták telepítése ellen. A háttérben az amerikai őrszemek. (Telefoto - ČSTK) Változatlan méretű tiltakozások Annak ellenére, hogy már javában folyik az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítése, a telepítésben érdekelt kormányok reményeivel ellentétben nem csökken a rendkívül veszélyes lépés elleni tömeges tiltakozás mértéke. Kimagasló közéleti személyiségek a sajtóban, a nagygyűléseken emelik fel szavukat a fegyverkezési őrület ellen, változatlanul működnek a rakétatelepítésre kiszemelt támaszpontok melletti béketáborok Nagy-Britanniában és Olaszországban. Pietro Ingrao, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja a Rinascita című hetilap legújabb számában közölt kommentárjában rámutat arra, hogy a közepes hatósugarú nukleáris rakéták Szicíliában való telepítése ellentétben áll az olasz alkotmánynyal, amely kimondja, hogy Olaszország elutasítja a háborút, mint más népek szabadsága elleni támadást és mint a nemzetközi viták megoldásának eszközét. A napokban nagyszabású háborúellenes tüntetést rendeztek a békevédök a svédországi Göteborgban, amelynek résztvevői nyilatkozatban követelték a rakétate- lepítésröl hozott döntés visszavonását. Brüsszelben a belga fiatalok rendeztek tömeges tüntetést szintén a NATO ún. kettős döntésének megsemmisítését követelve. Washingtonban amerikai és szovjet tudósok tartottak közös tanácskozást egy esetleges nukleáris háború következményeiről. Elemezték az ezzel kapcsolatos legújabb tudományos adatokat és egyértelműen leszögezték, hogy egy atomháború az egész emberiség létét tenné kockára. Jevgenyij Velihov szovjet akadémikus kijelentette, hogy a tudósoknak ma nincs fontosabb feladatuk, mint bolygónk lakóit tájékoztatni azokról a borzalmakról, amelyeket a nukleáris fegyverek bevetése okozhat. Amerikai kollégája, Lewis Thomas megerősítette, a tudósok kötelesek bizonyítani, hogy a nukleáris háború megengedhetetlen, mivel a földi élet pusztulását okozná. A szovjet és amerikai tudósok tanácskozásának egyik szervezője, Edward Kennedy szenátor a TASZSZ-nak nyilatkozva rámutatott a hasonló akciók szervezésének fontosságára, és hangsúlyozta, hogy mielőbb hatékony intézkedéseket kell foganatosítani a lázas nukleáris fegyverkezés korlátozására. Az esetleges nukleáris katasztrófa beláthatatlan következményei miatti növekvő aggodalom jele, hogy az Egyesült Államok után Nyugat-Európában is mind több nézője van a Másnap című filmnek, amely éppen ezekről a következményekről számol be, s amely a washigtoni kormánynak nem kevés fejfájást okoz. Az NSZK-ban például a héten mindössze négy nap alatt több mint 250 ezren tekintették meg ezt az amerikai háborúellenes filmet. A film bemutatását az Egyesült Államok kormányához hasonlóan a bonni kormány is késleltette. A premierre 12 nappal a rakétákról való parlamenti szavazás után került csak sor. Az ilyen manőverek sem tudják azonban fékezni a NATO-kor- mányok lépése miatti felháborodás mértékét. Veszélyes fordulat Libanonban Szombaton izraeli repülőgépek bombáztak feltételezett palesztin állásokat a Bejrúttól keletre fekvő hegyvidéken, vasárnap pedig 24 amerikai repülőgép szállt fel a libanoni partoknál horgonyzó Independence és Kennedy repülőgép- anyahajókról, és hajtott végre támadást az arabközi biztonsági erők szíriai egységeinek állásai ellen. A támadásra Reagan elnök közvetlen utasítására került sor. Az amerikai elnök így akarta „figyelmeztetni“ Damaszkuszt, nem tűri, hogy akadályozza most már alig leplezett közel-keleti agresz- szív elképzelései megvalósítását. A szíriai légvédelem lelőtt két (egyes adatok szerint három) amerikai repülőgépet. Mind az Egyesült Államok, mind Szíria panasszal élt a Biztonsági Tanácsnál, de nem kérte a testület összehívását az ügyben. Ez nem azt bizonyítja, hogy megpróbálják egymás között tisztázni a kérdést, hanem inkább azt, hogy Damasz- kuszban - és nemcsak ott - már régen felismerték, hogy ez majd- nemhogy felesleges lépés, hiszen az Egyesült Államok sorozatos vétóival megakadályozza minden olyan döntés elfogadását, amely a hasonló visszás helyzetek tényleges megoldását szolgálná. Nem ez volt az egyetlen eset a héten, amikor az amerikaiak beavatkoztak a libanoni harcokba. Csütörtökön a bejrúti nemzetközi repülőtér térségében a siita Amal szervezet állásait lőtték a tengerészgyalogosok. Ezek után az egyszerű incidenseknek már aligha nevezhető lépésefc után nyilvánvaló, hogy a békefenntartás helyett az amerikaiak a „háborúfenntartást“ tekintik elsőrendű céljuknak Libanonban. Ilyen körülmények között a soknemzetiségű erőkbe csapatokat küldött további három ország - Nagy-Britannia, Olaszország és Franciaország - is mind kényelmetlenebb helyzetbe kerül. Elsősorban Londonban és Rómában növekszik a kontingenseik libanoni jelenlétét ellenzők tábora, mivel tartanak attól, hogy ezek a csapatok - a francia egységekhez hasonlóan - az amerikaiak mellett szintén belekeverednek a harcokba. Olaszország máris latolgatja, hogy jelenleg 2200 fős kontingensét a felére csökkenti, s ezt mintegy első lépésnek szánják az egységek teljes kivonása felé. Ezzel szemben az amerikaiak csapataik létszámának növelését tervezik, ami csak nekik és Izraelnek hajtana hasznot újkeletű, még szorosabb stratégiai szövetségük tényleges megvalósítása szempontjából, míg a libanoni béke megszületésének esélyei egyre kisebbek lennének. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA Bejrútban az amúgy is feszült helyzetet tovább fokozta az a hétfői bombamerénylet, amelynek következtében a város nyugati részében romhalmazzá vált egy nyolcemeletes lakóház. Ez volt az elmúlt három hét legsúlyosabb merénylete, melynek nagy számú áldozatai kizárólag polgári személyek. A felvétel a merénylet színhelyén készült. KM— „ ___ NY ELVŐR Mondhatta volna szebben... Egy kutató vita közben így érvelt: „Ha mindent bevennénk ebbe a tanulmányba, akkor soha a büdös életben nem készülnénk el vele.“ Érveivel nem szállhatunk vitába, de a stílusával, úgy érzem, igen. Beszédünket ugyan jogunk van érzelmileg színezni, de itt se felejtkezzünk el a bölcs rómaiak tanácsáról: „Finoman a módban, erősen a lényegben!“ Ha a beszélő érzelmi állapotának nem felel meg a soha az életben szókapcsolat, miért nem mondja így: soha a betyár életben, a világ végéig sem stb. Nem szólt egy büdös szót sem, hallottam nemrég egy csinos diáklánytól. Ejnye, kis húgom - gondoltam magamban méltóbb lett volna stílusod a külalakodhoz, ha ezt mondod: egy árva szót sem. A kölcsönkérónek gyakran így válaszolunk: nincs egy büdös vasam sem. Ám pénz nélkül is vigasztalóbb volna így: nincs egy vasam se;... egy árva fillérem se, esetleg tréfásan: ...egy árva petákom se, ... egy huncut garasom se stb. Gyakran halljuk ezt az enyhén korholó kedveskedést: „Szeretem ezt a büdös kölyköt!“ Elismerem, hogy ennek a legutóbb leírt büdös szónak már igazán nincs semmiféle „szaga“, de én még itt is más választékot ajánlok: ... ezt a betyár (vagy csibész) kölyköt; . . .ezta kis (vagy nagy) betyárt (csibészt);.. .eztagazfickót,.. .ezt a gézengúzt, ... ezt a pernahajdert, ... ezt a rosszcsontot stb. Nem óhajtok most a büdös szó eredeti jelentésével és szitkozódó szókapcsolataival foglalkozni. De leaalább átvitt értelemben nyissunk ablakot és szellőztessünk stílusukban is! Igaz, hogy a jelentésváltozás olykor erősen finomíthatja egy szó stílusértékét, de csak akkor, ha az eredeti konkrét jelentés a szó eredetével együtt már teljesen feledésbe merült. Ez történt például a huncut szóval. De hadd maradjak ezúttal adós a magyarázattal. Nem szeretnék huncutkodni... LADÓ JÁNOS „Fogalmazzunk“ ritkábban! Divatszó lett a fogalmaz. Saját jelentésén kívül is használják - csupán divatból. Mi is a saját jelentése? írásbeli vagy szóbeli közlést, gondolatait rendezve formába önt. Pl.: „Mondanivalóját meg tudta fogalmazni“; „A fiú éppen a lapnak szánt cikket fogalmazta az asztalnál.“ A mondanivalónak a szóbeli ós írásbeli kifejtésére korlátozódik tehát a fogalmaz ige használata. Nem helyes, ha más értelemben, jobban a közlésbe illő szavak helyett használják napjainkban! „Az illetékes úgy fogalmazott, hogy ezt az okmányt be kell szereznünk.“ Helyesen: „Az illetékes azt mondta, hogy ezt az okmányt be kell szereznünk.“ „Ó is megfogalmazta a véleményét.“ Helyesen: „Ó is kifejtette, (elmondta, megmondta) a véleményét.“. „A miniszterhelyettes úgy fogalmazott az újságíróknak, hogy a tervet teljesíteni fogják.“ Helyesen: „A miniszterhelyettes úgy nyilatkozott az újságíróknak, hogy a tervet teljesíteni fogják.“ „Világosan megfogalmaztuk feladatainkat.“ Helyesen: „Világosan kijelöltük (meghatároztuk, kitűztük) feladatainkat.“ Mielőtt kimondjuk tehát a fogalmaz, megfogalmaz igéket, gondoljunk arra, nem lenne-e jobb helyette a szól, mond, kijelent, kifejt, nyilatkozik, kitűz, kijelöl, meghatároz vagy esetleg más igét használni! JAKAB ISTVÁN Formabontás - normaomlás? Tiszteletben kell tartanunk a nyelvi normákat, az állandósult formákat. Ebben alighanem mindnyájan egyetértünk. De el kell ismernünk a nyelvi kísérletezés jogát is, és nem szabad mindjárt nyelvrombolást látnunk a játékos nyelvteremtésben, így bizonyos hangalakok megbontásában sem. Karinthy Ferenctól tudjuk, hogy édesapja házi használatra szódabikává formálta a szódabikarbóná-X. így a túlméretezett és többszörös összetétel hozzáidomult a körülményekhez: a gyomrával bajlódó író ugyanis türelmetlenül egyre-másra kérte, rendelte, sürgette csodaszerét. E formabontással nyelvteremtő szenvedélyének is hódolt, hiszen az idegen szót megtévesztően új „megvilágításba“ helyezte: szóda/bika. Mivel a komplikáció a bizalmas társalgásban merevnek, keménygallérosan túlöltözöttnek hat, sokan játékosan eltávolítanak róla egy réteget, midőn így beszélnek: „Éreztem, drágám, hogy lesz közben valami komplika". A latinos végződésétől megfosztott szóalak cinkos összekacsintásra ingerel. „Ha van gombiik, gomblika, ne lehetne komplika7' A fürdők és a nyavalyák világából való az orvosi massza, gyógymassza kifejezés. A szabályos orvosi masszázs, gyógy- masszázs megjelöléseket sokan túlságosan sercegónek, nyikorgónak érzik, ezért szelídítik - némelyek játékos ösztönüknek, engedve, mások inkább tudatlanságból - masszára. Az ilyesféle formabontásban - amelynek persze többféle oka lehet - én nem okvetlenül a nyelvhasználat normáinak aláásását látom. Az eredeti, a teljes forma használata ettől még bátran megmaradhat a választékos stílusban; a játékos forma pedig mentesíti a fesztelen társalgást a körülményesebb kifejezésmódtól. Teheti, mert ilyen célra „tervezi“, próbálgatja szemünk láttára, fülünk hallatára az ismert vagy ismeretlen nyelvteremtó. HERNÁDI SÁNDOR ÚJS1É 4 1983. XII. 10.
