Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-31 / 309. szám, szombat
A LEKÖSZÖNŐ ÉV időrendben első legfontosabb eseménye volt a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének január 4-6 között megtartott prágai ülése, amely új, nagy horderejű békejavaslatot tett: a Varsói Szerződés, illetve a NATO tagállamai kössenek szerződést a katonai eró alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. (Képünkön Gustáv Husák, a csehszlovák delegáció vezetője látható a tanácskozásról kiadott közlemény aláírásakor) MOSZKVÁBAN JÚNIUS 28-ÁN találkoztak Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió pártós állami vezetői. A találkozó résztvevői közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben átfogóan elemezték a nemzetközi helyzetet és a fokozódó feszültség forrásaként az imperialista erőpolitikát jelölték meg. Többek között rámutattak: meg kell szüntetni a nukleáris fegyverkezési versenyt. Újból felhívással fordultak a NATO-hoz, hogy kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. A találkozón részt vevő államok határozottan leszögezték: semmiképp sem engedik meg, hogy katonai fölényre tegyenek szert velük szemben. (Képünkön: a találkozó résztvevői.) A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSÁNAK nyári ülésszakán Jurij Andropovot választották meg a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökévé. Ez a döntés mintegy kifejezésre juttatta, hogy az országban a párt és a nép akarata egységes, s hogy a Központi Bizottság főtitkárának megválasztása erre a tisztre a társadalom és az állam legfőbb érdekeit, a XXVI. kongresszus által megjelölt célok sikeres végrehajtását és a kommunista építés ügyét szolgálja. (Felvételünk azt a pillanatot örökíti meg, amikor Jurij Andropovot megválasztották a Szovjetunió legfelsőbb állami tisztségébe) A nemzetközi politikai élet nem igazodik a naptárhoz. Az évnek vége, de a legfontosabb, a meghatározó politikai folyamatok közül egy sem zárult le, pedig alig van köztük olyan, amely az 1983-as év szülöttje lenne. Szinte valamennyit tavalyról vagy még korábbról örököltük. Mégsem mondhatjuk, hogy az idén nem történt semmi. Éppen ellenkezőleg, nagyon is mozgalmas évünk volt. A problémák ugyan majd- csaknem „örökzöldek“, de el-el- tolódó súlypontjaik, az új hangsúlyok, az élesebb megvilágítások az óév jellegzetességei. A külpolitikai mérleg az enyhülés rovására, a kapcsolatok éleződése felé billent ki. S nem valószínű, hogy az új esztendőben megfordul a helyzet, vagy legalább egyensúlyba jön ez a túlérzékeny szerkezet. A búcsúzó év hagyatékának gyorsleltára aligha ad sok okot a derűlátásra. A hetvenes években Európából indult el áldásos útjára az enyhülés, most mégis vén kontinensünk felett tornyosulnak a legsötétebb viharfelhők. Az év elején még arról beszéltünk: döntő szakasz előtt állnak a genfi szovjet-amerikai leszerelési tárgyalások. A tét nagy volt: sikerül-e megállapodni a nukleáris fegyverek korlátozásában és a leszerelésben, vagy még a meglevő megkö-^ zelítő erőegyensúly sem marad fenn, mivel a NATO hozzálát az 1979 decemberében hozott ún. kettős döntés megvalósításához. Sajnos, ez utóbbi történt, mégpedig egyértelműen az Egyesült Államok hibájából. A Szovjetunió tárgyalási és megállapodási készségéhez nem férhet kétség. Újabb és újabb indítványai, kezdeményezései, sőt egyoldalú leszerelési lépései mind-mind erről tanúskodtak. Ezzel szemben az USA kizárólag szóban törekedett a tárgyalások fenntartására és a megállapodásra az amerikai közvélemény körében is állandóan erősödő rakétaellenes hangok elhallgattatása érdekében. Tettei, obstruk- ciós magatartása, az újként feltűntetett amerikai „kezdeményezések“: a nullaváltozat vagy a közbülső megoldás előterjesztése nem szolgált más célt, mint az időhúzást, a nyugat-európai rakétatelepítés előkészítésének leplezését. H a valaki, hát a washingtoni vezetők pontosan tudták, hogy javaslataik elfogadhatatlanok a Szovjetunió számára. Éppen ezért álltak elő velük. Arra törekedtek, hogy a tárgyalások stagnálásáért, majd kudarcáért a Szovjetunióra háríthassák a felelősséget. Ezek a próbálkozásaik csak a tájékozatlan vagy rosszul tájékozott emberekkel szemben használhatók olcsó propagandafogásként. Mind több azonban azoknak a száma - Keleten és Nyugaton egyaránt - akik ismerik a szovjet javaslatokat, a szovjet álláspontot, és egyetértenek vele. Megértik azt is, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok nem nézhetik tétlenül az ellenük irányuló arnerikai rakéták teljes ütemben folyó telepítését, és válaszlépésekhez folyamodnak. Ezek az intézkedések valójában nemcsak ezen országok biztonságának garantálását szolgálják, hanem - mivel megvalósításuk után ismét helyreállhat a megközelítő erőegyensúly - az egész világ békéjének és biztonságának garantálását is. Természetesen jóval magasabb szintű lesz ez a paritás, mint eddig, de - lesz. S talán kialakul majd újra egy olyan nemzetközi légkör, amelyben ismét folytatódhátnak Genfben a szovjet-amerikai ún. euró- hadászati és SALART-tárgyalá- sok, Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről folytatott tárgyalássorozat. Vagy más tárgyalások kezdődnek, másutt, más néven, de - ugyanarról: békénkről, biztonságunkról. A világ békéjét nemcsak az Európában született új veszély fenyegeti. A nemzetközi - de elsőA PALESZTIN NEMZETI TANÁCS február közepi hogy tanácskozzon a palesztin ellenállási mozgalc séröl és konkrét intézkedéseket dolgozzon kí a p ságos rendezése elérésének céljából. A PFSZ I eg r tén, az El-Fatahon belül már akkor is folyt a vita eszközei megváltoztatásának szükségességéről, o ezeket a vitákat különösebb nehézségek nélkL A viták később fegyveres konfliktussá változtak és tek az El-Fatahban. (A felvételen Jasszer Arafat bizottságának elnöke, Bendzsedid Sedli algéria Fahum, a Palesztin Nemzeti Tanács elnöke a testi sának megnyitásakor). sorban amerikai - imperializmus Egyesült Álla a világuralomra törekedve több- lentette, hog^ frontos támadásba kezdett. A ko- elleni támad rábbi válsággócok mellé újabbak gyelmeztetés sorakoznak fel, mind nagyobb te- és latin-ameri rületekre, mind több országra tér- sősorban Nie jednek ki. Veszélyességük nőttön- nő, hiszen gyakorlatilag vala- i ibanont mennyi regionális konfliktus ese- L egész tében nem egyszerűen határviták- sonló a helyz ról vagy területi követelésekről van ként érkezet szó, hanem valamilyen formában olasz és brit a két világrendszer összecsapá- ledkeztek vo! sáról. A helyszínek többsége az sükről. A külfc ún. harmadik világban keresendő, sek jelenléte SZOVJET-NYUGATNÉMET legfelsőbb szintű tárgyalásokra került sor július 4-én Moszkvában. Helmut Kohl kancellár a szovjet vezetőkkel elsősorban a két ország gazdasági együttmúködésének elmélyítéséről tárgyalt. A Szovjetunió és az NSZK, s általában a Kelet és a Nyugat kapcsolataira azonban árnyékot vet az amerikai rakéták telepítése Nyugat-Európában, amelynek a bonni kormány feltétlen híve. Szovjet részről kifejtették: az amerikai rakéták rendszerbe állítása olyan válasz- intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek az NSZK-t is érintik. (Képünkön: Jurij Andropov és Helmut Kohl megbeszélései) A NEMZETKÖZI LÉGKOR romlásához nagymértékben hozzájárul a dél-koreai repülőgép szeptember elsején lezajlott incidense. A tények azt mutatták, hogy a gép eltért a térképünkön is ábrázolt nemzetközi légifolyosótól, és tartósan haladt a Szovjetunió légiterében, fontos katonaistratégiai terület felett. A gépet szovjet vadászgépek lelőtték. Ugyancsak tények támasztották alá, hogy a dél-koreai utasszállítóval egyidőben több amerikai felderítő gép is a körzetben tartózkodott. Az amerikai propaganda az incidenst a nemzetközi helyzet további élezésére használta ki, s az a körülmény, hogy a felfokozott szovjetellenes hisztéria idején fogadtatta el a washingtoni kormányzat legújabb fegyverkezési terveit, rávilágít a nyilvánvaló provokáció valódi indítékaira. melynek országai enélkül is súlyos, főleg gazdasági problémákkal küszködnek. A fegyveres konfliktusok csak tetézik bajaikat, még inkább megosztják őket, pedig gondjaikra éppen az összefogás lenne a leghatékonyabb orvosság. K ezdjük a sort Washington „hátsó udvarával“. Az Egyesült Államok minden eszközzel védi befolyását Közép-Amerikában, de Latin-Amerikában is. Az itt létező katonai diktatúrák, szélsőséges rendszerek egyértelműen az USA-nak köszönhetik létezésüket. Az elmúlt években az amerikai politikát ebben a térségben Nicaraguában érte a legnagyobb csapás a sandinista forradalom győzelme által. Washington számára az új nicaraguai vezetés új Kubát jelent olyan időszakban, amikor még a „régi“ létezését sem volt képes megemészteni. Pénzzel, fegyverekkel, tanácsadókkal látta el a somozista bandákat, hasonló eszközökkel nyerte meg Hondurast és Costa Ricát is a sandinista kormány elleni felforgató akciókhoz, orvtámadásokhoz. Salvadorban Washington belülről folytatja agresszív politikáját a népellenes rezsim segítségével - nem sok sikerrel. Grenada lerohanása óta a kö- zép-amerikai államok még inkább tartanak a közvetlen amerikai intervenciótól. Joggal. Hiszen az A SPANYOL FŐVÁROSBAN hosszas kompromisszum-keresés előzte meg az európai biztonsági és együttműködési értekezletet lezáró szeptemberi külügyminiszteri szintű ülést. A nyugati delegációk magatartása hónapokon át gátolta a konszenzus elérését, mivel a tanácskozás témájához nem kötődő kérdéseket próbálta napirendre erőltetni. Málta pedig mindvégig különvéleményt hangoztatva csak a külügyminiszteri találkozó résztvevőinek megérkezése napján volt hajlandó csatlakozni a záró- dokumentumhoz. Ezzel jött létre a záródokumentum elfogadásához szükséges közmegegyezés. A madridi találkozó csaknem három éven át tartó tanácskozások után kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával fejeződött be. (Képünkön a madridi kongresszusi palota, az értekezlet színhelye látható.) is - furcsán I politikai helyz oldal, főleg e lyását, s ezz( kadás vészé államfő csop< bal- és jobbc re lépései ere ség kívül nag párbeszéd é egység felúj' Ezt bizonyítj; október 31-é a libanoni r konferencia, született a ta banoni viszo nácskozás p haladást jele A közel-k rendezésére den bizonny nunk. Elodá; Izrael fokozó támogatott a vekvő ameri a térségben, megoldatlan;- közti ellentét* zódó iraki—irá E térség tosabt ban az indol- ASEAN-tagál sült ellentéte *a normális ál a regionafíis e takozását. \ A VARSÓI S Szófiában ne Ezen felhívás hogy minden megóvásáho. döttség) Egy ©a nagyvilac
