Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-31 / 309. szám, szombat

A LEKÖSZÖNŐ ÉV időrendben első legfontosabb eseménye volt a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének január 4-6 között megtartott prágai ülése, amely új, nagy horderejű békejavas­latot tett: a Varsói Szerződés, illetve a NATO tagállamai kössenek szerződést a katonai eró alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. (Képünkön Gustáv Husák, a cseh­szlovák delegáció vezetője látható a tanácskozásról kiadott közlemény aláírásakor) MOSZKVÁBAN JÚNIUS 28-ÁN találkoztak Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió párt­ós állami vezetői. A találkozó résztvevői közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben átfogóan elemezték a nemzetközi helyzetet és a fokozódó feszültség forrásaként az imperialista erőpolitikát jelölték meg. Többek között rámutattak: meg kell szüntetni a nukleáris fegyverkezési versenyt. Újból felhívással fordultak a NATO-hoz, hogy kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. A találkozón részt vevő államok határozottan leszögezték: semmiképp sem engedik meg, hogy katonai fölényre tegyenek szert velük szemben. (Képünkön: a találkozó résztvevői.) A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSÁNAK nyári ülésszakán Jurij Andropovot választották meg a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnö­kévé. Ez a döntés mintegy kifejezésre juttatta, hogy az országban a párt és a nép akarata egységes, s hogy a Központi Bizottság főtitkárának megválasztása erre a tisztre a társadalom és az állam legfőbb érdekeit, a XXVI. kongresszus által megjelölt célok sikeres végrehajtását és a kommunista építés ügyét szolgálja. (Felvételünk azt a pillanatot örökíti meg, amikor Jurij Andropovot megválasztották a Szovjetunió legfelsőbb állami tisztségébe) A nemzetközi politikai élet nem igazodik a naptárhoz. Az évnek vége, de a legfontosabb, a meghatározó politikai folyama­tok közül egy sem zárult le, pedig alig van köztük olyan, amely az 1983-as év szülöttje lenne. Szinte valamennyit tavalyról vagy még korábbról örököltük. Mégsem mondhatjuk, hogy az idén nem történt semmi. Éppen ellenkező­leg, nagyon is mozgalmas évünk volt. A problémák ugyan majd- csaknem „örökzöldek“, de el-el- tolódó súlypontjaik, az új hangsú­lyok, az élesebb megvilágítások az óév jellegzetességei. A külpolitikai mérleg az enyhü­lés rovására, a kapcsolatok élező­dése felé billent ki. S nem valószí­nű, hogy az új esztendőben meg­fordul a helyzet, vagy legalább egyensúlyba jön ez a túlérzékeny szerkezet. A búcsúzó év hagyaté­kának gyorsleltára aligha ad sok okot a derűlátásra. A hetvenes években Európá­ból indult el áldásos útjára az enyhülés, most mégis vén kon­tinensünk felett tornyosulnak a legsötétebb viharfelhők. Az év elején még arról beszéltünk: döntő szakasz előtt állnak a genfi szov­jet-amerikai leszerelési tárgyalá­sok. A tét nagy volt: sikerül-e meg­állapodni a nukleáris fegyverek korlátozásában és a leszerelés­ben, vagy még a meglevő megkö-^ zelítő erőegyensúly sem marad fenn, mivel a NATO hozzálát az 1979 decemberében hozott ún. kettős döntés megvalósításához. Sajnos, ez utóbbi történt, mégpe­dig egyértelműen az Egyesült Ál­lamok hibájából. A Szovjetunió tárgyalási és megállapodási kész­ségéhez nem férhet kétség. Újabb és újabb indítványai, kezdemé­nyezései, sőt egyoldalú leszerelé­si lépései mind-mind erről tanús­kodtak. Ezzel szemben az USA kizárólag szóban törekedett a tár­gyalások fenntartására és a meg­állapodásra az amerikai közvéle­mény körében is állandóan erősö­dő rakétaellenes hangok elhallgat­tatása érdekében. Tettei, obstruk- ciós magatartása, az újként feltűn­tetett amerikai „kezdeményezé­sek“: a nullaváltozat vagy a köz­bülső megoldás előterjesztése nem szolgált más célt, mint az időhúzást, a nyugat-európai raké­tatelepítés előkészítésének leple­zését. H a valaki, hát a washingtoni vezetők pontosan tudták, hogy javaslataik elfogadhatatla­nok a Szovjetunió számára. Ép­pen ezért álltak elő velük. Arra törekedtek, hogy a tárgyalások stagnálásáért, majd kudarcáért a Szovjetunióra háríthassák a fe­lelősséget. Ezek a próbálkozásaik csak a tájékozatlan vagy rosszul tájékozott emberekkel szemben használhatók olcsó propaganda­fogásként. Mind több azonban azoknak a száma - Keleten és Nyugaton egyaránt - akik ismerik a szovjet javaslatokat, a szovjet álláspontot, és egyetértenek vele. Megértik azt is, hogy a Szovjet­unió és más szocialista országok nem nézhetik tétlenül az ellenük irányuló arnerikai rakéták teljes ütemben folyó telepítését, és vá­laszlépésekhez folyamodnak. Ezek az intézkedések valójá­ban nemcsak ezen országok biz­tonságának garantálását szolgál­ják, hanem - mivel megvalósítá­suk után ismét helyreállhat a meg­közelítő erőegyensúly - az egész világ békéjének és biztonságának garantálását is. Természetesen jóval magasabb szintű lesz ez a paritás, mint eddig, de - lesz. S talán kialakul majd újra egy olyan nemzetközi légkör, amely­ben ismét folytatódhátnak Genf­ben a szovjet-amerikai ún. euró- hadászati és SALART-tárgyalá- sok, Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kor­látozásáról és csökkentéséről folytatott tárgyalássorozat. Vagy más tárgyalások kezdődnek, má­sutt, más néven, de - ugyanarról: békénkről, biztonságunkról. A világ békéjét nemcsak az Eu­rópában született új veszély fe­nyegeti. A nemzetközi - de első­A PALESZTIN NEMZETI TANÁCS február közepi hogy tanácskozzon a palesztin ellenállási mozgalc séröl és konkrét intézkedéseket dolgozzon kí a p ságos rendezése elérésének céljából. A PFSZ I eg r tén, az El-Fatahon belül már akkor is folyt a vita eszközei megváltoztatásának szükségességéről, o ezeket a vitákat különösebb nehézségek nélkL A viták később fegyveres konfliktussá változtak és tek az El-Fatahban. (A felvételen Jasszer Arafat bizottságának elnöke, Bendzsedid Sedli algéria Fahum, a Palesztin Nemzeti Tanács elnöke a testi sának megnyitásakor). sorban amerikai - imperializmus Egyesült Álla a világuralomra törekedve több- lentette, hog^ frontos támadásba kezdett. A ko- elleni támad rábbi válsággócok mellé újabbak gyelmeztetés sorakoznak fel, mind nagyobb te- és latin-ameri rületekre, mind több országra tér- sősorban Nie jednek ki. Veszélyességük nőttön- nő, hiszen gyakorlatilag vala- i ibanont mennyi regionális konfliktus ese- L egész tében nem egyszerűen határviták- sonló a helyz ról vagy területi követelésekről van ként érkezet szó, hanem valamilyen formában olasz és brit a két világrendszer összecsapá- ledkeztek vo! sáról. A helyszínek többsége az sükről. A külfc ún. harmadik világban keresendő, sek jelenléte SZOVJET-NYUGATNÉMET legfelsőbb szintű tárgyalásokra került sor július 4-én Moszkvában. Helmut Kohl kancellár a szovjet vezetőkkel elsősorban a két ország gazdasági együttmúködésének elmélyítéséről tárgyalt. A Szovjetunió és az NSZK, s általában a Kelet és a Nyugat kapcsolataira azonban árnyékot vet az amerikai rakéták telepítése Nyugat-Európában, amelynek a bonni kormány feltétlen híve. Szovjet részről kifejtették: az amerikai rakéták rendszerbe állítása olyan válasz- intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek az NSZK-t is érintik. (Képünkön: Jurij Andropov és Helmut Kohl megbeszélései) A NEMZETKÖZI LÉGKOR romlá­sához nagymér­tékben hozzájá­rul a dél-koreai repülőgép szep­tember elsején lezajlott inciden­se. A tények azt mutatták, hogy a gép eltért a tér­képünkön is áb­rázolt nemzetkö­zi légifolyosótól, és tartósan ha­ladt a Szovjet­unió légiterében, fontos katonai­stratégiai terület felett. A gépet szovjet vadász­gépek lelőtték. Ugyancsak té­nyek támasztot­ták alá, hogy a dél-koreai utasszállítóval egyidőben több amerikai felderítő gép is a körzetben tartózkodott. Az amerikai propaganda az incidenst a nemzetközi helyzet további élezésére használta ki, s az a körülmény, hogy a felfokozott szovjetellenes hisztéria idején fogadtatta el a washingtoni kormányzat legújabb fegyverkezési terveit, rávilágít a nyilvánvaló provokáció valódi indítékaira. melynek országai enélkül is sú­lyos, főleg gazdasági problémák­kal küszködnek. A fegyveres konf­liktusok csak tetézik bajaikat, még inkább megosztják őket, pedig gondjaikra éppen az összefogás lenne a leghatékonyabb orvosság. K ezdjük a sort Washington „hátsó udvarával“. Az Egyesült Államok minden eszköz­zel védi befolyását Közép-Ameri­kában, de Latin-Amerikában is. Az itt létező katonai diktatúrák, szél­sőséges rendszerek egyértelmű­en az USA-nak köszönhetik léte­zésüket. Az elmúlt években az amerikai politikát ebben a térség­ben Nicaraguában érte a legna­gyobb csapás a sandinista forra­dalom győzelme által. Washington számára az új nicaraguai vezetés új Kubát jelent olyan időszakban, amikor még a „régi“ létezését sem volt képes megemészteni. Pénzzel, fegyverekkel, tanács­adókkal látta el a somozista bandá­kat, hasonló eszközökkel nyerte meg Hondurast és Costa Ricát is a sandinista kormány elleni felfor­gató akciókhoz, orvtámadások­hoz. Salvadorban Washington be­lülről folytatja agresszív politikáját a népellenes rezsim segítségével - nem sok sikerrel. Grenada lerohanása óta a kö- zép-amerikai államok még inkább tartanak a közvetlen amerikai in­tervenciótól. Joggal. Hiszen az A SPANYOL FŐVÁROSBAN hosszas kompromisszum-keresés előzte meg az európai biztonsági és együttműködési értekezletet le­záró szeptemberi külügyminiszteri szintű ülést. A nyugati delegációk magatartása hónapokon át gátolta a konszenzus elérését, mivel a ta­nácskozás témájához nem kötődő kérdéseket próbálta napirendre erőltetni. Málta pedig mindvégig különvéleményt hangoztatva csak a külügyminiszteri találkozó részt­vevőinek megérkezése napján volt hajlandó csatlakozni a záró- dokumentumhoz. Ezzel jött létre a záródokumentum elfogadásá­hoz szükséges közmegegyezés. A madridi találkozó csaknem há­rom éven át tartó tanácskozások után kiegyensúlyozott záródoku­mentum elfogadásával fejeződött be. (Képünkön a madridi kong­resszusi palota, az értekezlet színhelye látható.) is - furcsán I politikai helyz oldal, főleg e lyását, s ezz( kadás vészé államfő csop< bal- és jobbc re lépései ere ség kívül nag párbeszéd é egység felúj' Ezt bizonyítj; október 31-é a libanoni r konferencia, született a ta banoni viszo nácskozás p haladást jele A közel-k rendezésére den bizonny nunk. Elodá; Izrael fokozó támogatott a vekvő ameri a térségben, megoldatlan;- közti ellentét* zódó iraki—irá E térség tosabt ban az indol- ASEAN-tagál sült ellentéte *a normális ál a regionafíis e takozását. \ A VARSÓI S Szófiában ne Ezen felhívás hogy minden megóvásáho. döttség) Egy ©a nagyvilac

Next

/
Thumbnails
Contents