Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-29 / 307. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG Nemzetközi együttműködés Tudományos-műszaki fejlesztés a KGST-tagországokban Nem másodlagos feladat A becslések szerint hazánkban évente mintegy 440 millió tonna hulladék keletkezik a különböző termelőágazatokban, így a vegy- és fafeldolgozó-iparban, könnyűiparban, a szén- és ércjövesztésben, illetve -dúsításban, a mezőgazdaságban, az energetikában, a háztartásokban stb. Ez olyan mennyiség, amellyel számolni kell, gondoskodni kell elhelyezéséről, környezetrontó hatásának mérsékléséről, s amennyiben lehetséges, az egyes hulladékok hasznosításáról. Az ipari termelés növekedése világszerte kikényszeríti, hogy többet törődjenek a termelés valamelyik fázisában, vagy a felhasználásban keletkező hulladékok okozta gondok enyhítésével, miközben mindenütt a már említett újrahaszno­sítás tűnik a legjárhatóbb útnak. Az ehhez szükséges feltéte­lek megteremtése azonban tervszerű, előrelátó cselekedete­ket igényel, aminek bizony ebben a vonatkozásban még eléggé híjával vagyunk. A hazánkban évente keletkező hulla­dékmennyiségnek eddig mindössze elenyésző részét, mint­egy fél százalékát hasznosítjuk, ami vajmi kevés. Lényege­sen nagyobb lehetne ez az arány, ha nem akadályozná a feldolgozó kapacitások hiánya, a számos szervezési és technológiai fogyatékosság, és - amint az kitűnik egy felmé­résből - a már ugyancsak említett tervszerű cselekedetek hiánya ezen a téren. Márpedig nemcsak hogy érdemes, hanem kell törődni a hasznosítható hulladékok sorsával, azzal, hpgy a lehető legtöbb kerüljön belőlük a feldolgozó kapacitásokba - a vas­müvekbe, a papírgyárakba hogy az egyes ágazatokban tervszerűen törődjenek a másodlagos nyersanyagok hasz­nosítására szolgáló kapacitások építésével. Erre ösztönzik az illetékes ágazatokat, szakágazatokat azok az intézkedések is, melyeket a szlovákiai központi szervek foganatosítottak a 7. ötéves tervidőszakra. Főleg a vegyiparra, a fafeldolgozó iparra és a papíriparra vonatkoznak ezek az intézkedések, melyek végrehajtásával az öt év folyamán például 12 ezer tonnával több hulladékpapírt használnak újrafeldolgozásra, jelentősen csökkentve ezzel a faanyag-, illetve energiaszük­ségletet. Noha még korántsem a kívánt mértékben, de az utóbbi években egyre többet hallhatunk, olvashatunk arról, hogy egyik-másik vállalat megoldotta az addig sok nehézséget okozó hulladéka hasznosításának kérdését, hogy egy kutató- csoport olyan technológiai eljárást fejlesztett ki, melynek során lényegesen kevesebb hulladék keletkezik, mint a régebbi esetében. Ugyanakkor olyan esetekről is értesülhe­tünk, hogy valahol valakik nem élnek a kínálkozó lehetőség­gel, noha környezetükben már megszületett a másodlagos nyersanyag hasznosítására az ésszerű és kivitelezhető ja­vaslat. Tény, hogy az energiatakarékos megoldások keresése illetve gyakorlati megvalósítása már fokozatosan minden termelőüzemben, munkahelyen bekerül a gazdasági, a műszaki-fejlesztési tervekbe - egyszóval a gazdasági tevékenység szerves részévé válik. El kell érni, hogy - nem utolsósorban a 02-es állami energiatakarékossági célprog­ram teljesítése révén - a másodlagos nyersanyagok haszno­sítása, a kevesebb hulladék keletkezésével járó technológiai eljárások kifejlesztése is hasonló rangra emelkedjen a kezde­ményezőmozgalomban, a komplex racionalizációs brigádok tevékenységében, és hogy bekerüljön a vállalatok műszaki- fejlesztési, gazdasági terveibe. Csak így képzelhető el, hogy a másodlagos nyersanyagok kihasználását sehol sem keze­lik majd másodlagos feladatként. PÁKOZDI GERDTÚD ÚJ ÉPÜLETBEN Napjaink fő jellemzője a tudo­mányos-műszaki haladás szünte­lenül növekvő szerepe a gazdasá­gi, a szociális és a kulturális élet­ben. A tudomány és technika eredményei a legerőteljesebben a gazdasági szférában nyilvánul­nak meg. A nyersanyag- és tüzelőanyag- erőforrások csökkenése, a kör­nyezetszennyezés. és a munka­erő-állomány növekményének csökkenése világszerte olyan problémákat vet fel, melyek csu­pán a tudományos-műszaki isme­retek kihasználásával oldhatók meg - írta Cerman Viaszkin szov­jet közgazdász egy bolgár gazda­sági lapban. A KGST-tagorszá­gokban a nyolcvanas években a legfontosabb feladat az egyes országok gazdaságának intenzív fejlesztése, mégpedig a tudomá- nyos-müszaki haladás meggyor­sítása révén. Elsősorban azokat a fejlesztési irányvonalakat helye­zik előtérbe, melyek a nemzetközi együttműködés alapján valósul­nak meg. Néhány vonatkozásban sikere­sen fejlődik az együttműködés. Többek között a mikroelektroniká­Nem jutottak érdemi megegye­zésre az OPEC tagországai a vi­tás kérdésekben a szervezet e hó eleji genfi tanácskozásán. Ezért a 13 ország úgy határozott: meg­marad az idén márciusban megál­lapított hordónkénti alapár (29 dol­lár) és az összesített termelési szint (napi 17,5 millió hordó). Azt a résztvevők is megértették, hogy a piaci viszonyok alapvetően tar­tósan megváltoztak - de nem az OPEC javára. Miközben ugyanis csökkent a világ energiafogyasz­tása (az erőteljes takarékosság, a lassú gazdasági növekedés stb. miatt), a kőolaj részaránya a világ energiamérlegében az 1979. évi 48 százalékról a tavalyi esztendő végére 43 százalékra süllyedt. E kettős hatás következménye, hogy az utóbbi hónapokban na­ponta nyolcszázezer-egymillió hordónyi mennyiséget a szabad­piacon kellett értékesíteni a szer­ződéses ár alatt. Vitatkoztak azonban a termelési mennyiségek elosztásáról, noha egyelőre minden maradt a régi­ben. Genfben is kifejezésre juttat­ták egyes tagországok, hogy elé­gedetlenek a megállapított kvóták­kal, erről a következő hónapokban újabb tárgyalásokra kerül sor. Vár­hatóan ez lesz az OPEC egységé­nek legnagyobb próbatétele. Az elmúlt hónapokban többször bebi­zonyosodott, hogy az országok nagy része nem tartja kötelező érvényűnek a közös határozatot. Irak és Irán az egymás közötti háborúra hivatkozva szeretné, ha hivatalosan is emelkedhetne a ki­termelt kőolaj mennyisége. Nigé­ria indokként az ország nehéz gazdasági helyzetét hozta fel. Más országok - Algéria, Indonézia stb. - pedig úgy véli, a népesség szá­mának alapján kellene újraosztani a kitermelhető mennyiséget. Annyi azonban bizonyos: egyetlen or­szág sem hajlandó (képes) arra, hogy önként lemondva kevesebb kőolajat termeljen ki. Az egyes országok problémáira orvoslást - több szakértő vélemé­nye szerint - csak a további ár­csökkenés hozhat, de erről egye­lőre senki sem hajlandó tárgyalni az OPEC-en belül. Pedig a jelen­legi ár - úgy tűnik még túlságo­san magas ahhoz, hogy a kőolajat ismét versenyképessé tegye más energiahordozóhoz - elsősorban a szénhez képest. A szervezeten kívül álló olajter­melők (Anglia, Mexikó stb.) köz­ben azt fontolgatják, hogy már 1984 első negyedévében mérsék­lik a kőolaj árát. Például a brit olaj vásárlói - jól értesült forrásokra hivatkozva - nem tartják kizártnak, hogy tekintettel a túlkínálatra már a következő napokban jelentő­ről és a számítástechnikáról, a bio­technológiáról, a porkohászatról, a hulladékmentes technológiákról, új energiaforrások kihasználásáról és a robottechnika fejlesztéséről van szó. Csupán a KGST-tagor- szágok számítástechnikai tudo­mányos-műszaki potenciáljának összevonásával, vagyis mintegy 300 vállalat (350 ezer szakem­berrel) kooperációjával öt-hat év alatt olyan haladás érhető el, melyhez a korábbi kutatási és fej­lesztési módszerrel mintegy 25 esztendőre lett volna szükség. A kutatási és fejlesztési progra­mok finanszírozása a szocialista gazdasági közösségben az első­rendű feladatok közé tartozik. A tudományra és technikára fordí­tott kiadások növekedése a hatva­nas évektől kezdve a hetvenes évek végéig messzemenően meg­haladta a nemzeti jövedelem átla­gos növekedési ütemét, és e mu­tató vonatkozásában a szocialista országok továbbra is előkelő he­lyet foglalnak el világviszony­latban. A KGST-tagországokban a ku­tatási és fejlesztési munkahelye­kén körülbelül 5,2 millióan dolgoz­sebb árengedményt érnek el. És az idei, tavaszi forgatókönyv sze­rint az OPEC-tag Nigériának is követnie kell Angliát, mert külön­ben végképp eladhatatlanná válik olaja. A mérséklődő árbevételek ha­tására az olajexportáló országok kereskedelmi mérlegének deficitje évről évre meredeken emelkedik. Egyes előrejelzések szerint az OPEC-országok összesített defi­citje az idén eléri a 33 milliárd dollárt, szemben a múlt évi 7 milli- árddal. Főleg Algéria, Gabon, In­donézia, Irán helyzete tűnik igen nehéznek. Egyes számítások sze­rint a legnépesebb olajexportáló országoknak legalább 30 száza­lékkal kellene kiadásaikat csök­kenteni, hogy jövőre egyensúlyba hozzák kereskedelmi mérlegüket. Ilyen mértékű importcsökkentésre viszont nem igen lehet számítani éppen az országok belső gazda­sági problémái miatt. így más vá­lasztás nem lévén, több ország hitelfelvevőként jelenik majd meg a nemzetközi pénzpiacokon. A genfi tanácskozás nem iga­zolta azokat az előzetes várako­zásokat, hogy az OPEC-en belül látványos szakításra kerül majd sor. A közös fellépésből származó előnyök változatlanul többet ígér­nek, mint a külön utakon való járás. Csakhogy a közösség oltá­rán egyre nagyobb áldozatokat is kell hozni. Kérdéses, hogy erre az egyes országok, főleg növekvő belgazdasági problémáik miatt meddig lesznek képesek. (F) nak, ebből 1,6 millió a kutatási szakember, vagyis a világon dol­gozó tudósoknak és technikusok­nak több mint az egyharmada. A szocialista országokban a kuta­tó-fejlesztési és tervezőintézetek jelentős hálózata működik, mint­egy 10 000 ilyen jellegű intéz­ményről van szó. Ez a bázis jelen­tős eredményeket produkál. Az el­múlt évtizedben például a szocia­lista közösségben a regisztrált ta­lálmányok száma az évi 44 000- ről 130 ezerre növekedett, s ez mintegy harmada a világviszony­latban elértnek. E nyilvánvaló haladás ellenére megoldatlan a kutatási és fejlesz­tési munkák intenzifikálásának kérdése. Jó távlatokat nyújt e te­kintetben a KGST-tagországok kölcsönös tapasztalatcseréje, melynek célja a tudományos-mű­szaki ismeretek eredményesebb alkalmazása. A tudományos-mű­szaki haladás meggyorsítása ke­vesebb eszköz felhasználásával és rövidebb idő alatt is lehetséges, amennyiben ésszerűen kihasznál­ják a szocialista integráció nyújtot­ta lehetőségeket. A Nyugat politi­kája ellen a szocialista országok­nak koordinált tudományos-mű­szaki fejlesztéssel kell fellépniük, miközben érvényesítik a nemzet­közi szocialista munkamegosztás összes előnyét. Létfontosságúak azok az intéz­kedések, melyek a tudományös- müszaki szakosítások és a KGST- tagországokban a tudományos­műszaki potenciál kölcsönös ki­egészítését szolgálják. A szóban forgó szándékok koordinálásának konkrét formájává kell válnia a tu­dományos-műszaki haladás komplex programjának, mely 15-20 esztendőre szól majd, s melynek összeállítását a KGST tudományos-műszaki együttmű­ködési bizottsága szorgalmazza, figyelembe véve a Szovjetunió ta­pasztalatait, melyet egy 2005-ig szőlő hasonló célprogram kidolgo­zásában szerzett. A tudományos-műszaki hala­dás komplex programja lehetővé teszi az együttműködés olyan célprogramjainak kidolgozását, melyek felölelik a kutatás-fejlesz- tés-termelés-felhasználás egész ciklusát és a programok hatékony irányítási mechanizmusának elő­készítését nemzetközi és nemzeti szinten - zárja elmélkedését G. Viaszkin. Gyakorlatilag beigazolódott, hogy a nemzetközi munkameg­osztás minden részt vevő ország számára ez irányú kiadásainak 50-60 százalékos csökkentését teszi lehetővé, s hogy a fejlesztés idejét az átlagos 6-7 évről 3 évre csökkentse. A hatékony nemzet­közi munkamegosztás a munka­termelékenység 3-5-szörös növe­kedését és a saját termelési költ­ségeknek 30-50 százalékos csök­kentését eredményezi. LEV LABSKÝ Napjainkban sok szó esik a megfelelő munkakörnyezet ki­alakításáról. Nem is csoda, hiszen munkahelyünk tulajdonképpen a második otthonunk. Itt töltjük életünk egyharmadát, s nem mind­egy, milyen körülmények között. Hiszen csak a kellemes környe­zetbe térünk vissza szívesen, és csupán a megfelelő körülmények között nyújtható mindig az elvárt munkátermelékenység. De míg a szavakat nem követik tettek, addig sok helyütt maradnak a ned­ves, sötét irodahelyiségek, a po­ros, zajos műhelyek. Bosszanko­dunk és legfeljebb irigykedve gon­dolunk azokra, akik optimális kö­rülmények között töltik a napi nyolc és fél órát. Szerencsére egyre gyakoribb, hogy a vállala­tok, üzemek, intézmények nem maradnak meg a bosszankodás mezején, lehetőségeik szerint előbb-utóbb változtatnak a rossz körülményeken. Ez történt az Ér­sekújvári (Nové Zámky) VUNAR Szerszámfejlesztési Kutatóinté­zetben is. A közelmúltban költöz­hettek új épületükbe.- Előzetesként hadd mondjam el - a beruházás fontosságát is igazolva -, hogy a kutatóintézet­ben elsősorban különböző szer­számok és azok gyártási techno­lógiájának fejlesztésével foglalko­zunk, elektromos mérési módsze­reket dolgozunk ki, és a kifejlesz­tett szerszámok tulajdonságait ér­tékelő berendezéseket tervezünk - mondja Ján Štark, az informáci­ós osztály vezetője. - Feladataink között helyet kapnak a szerszám­gazdálkodás és a termelés szer­vezési kérdései is. A szerszámfej­lesztésben a KGST-tagországok- kal is szorosan együttműködünk.- Gondolom, az említett mun­kák nagy figyelmet, pontosságot igényelnek és sok függ a munka­körülményektől. Bár az előbbiek­ben nem volt hiány, munkakörül­ményeik sok gondot okoztak. De hát mindez már szerencsére a múlté.- Régi álmunk vált ezzel valóra. Az elmúlt 13 év alatt, sajnos, elég­gé rossz körülmények között dol­goztunk. Szétszórtan, a város kü­lönböző részein - összesen 12 helyen - volt a munkahelyünk, ami nagyon hátráltatta munkánkat. A munkahelyek közti nagy távol­ság miatt a szakmai eszmecseré­ket csak nehezen tudtuk megvaló­sítani, és a munkatársi kapcsola­tok sem voltak valami szorosak. Igaz ugyan, hogy mindebből a ve­lünk együttműködő vállalatok, in­tézmények szinte semmit sem ve­hettek észre, hiszen szép eredmé­nyeket értünk el.- Mi minden található az új épületben?- Korszerű gépekkel felszerelt műhelyek, termelési, fejlesztési és kutatórészlegek kaptak itt helyet - mondja Ján Štark. - Az orszá­gos és nemzetközi szintű találko­zók számára az előadóterem szol­gál, melyhez forditókabin is tarto­zik. Üzemi konyhánk és 120 sze­mélyes éttermünk is van. Az épület átadásakor a kutató- intézet igazgatója a következőket mondta: ,,A VUNAR új épülete a legkorszerűbbek közé tartozik ' a KGST-tagországokban. Az üzembehelyezés után dolgozóink számára a bizonyítás időszaka következik.“ KOVÁCS EDIT Az NDK-beli hajógyárakból az utóbbi 35 év alatt több mint 4800 hajó került ki, a teherhajók építésében pedig jelenleg a hatodik helyet foglalják el világviszonylatban. A felvétel a rostocki Neptún hajógyárban készült, amely az ország legrégebbi hajógyárainak egyike. (CSTK-felvétel) Sem együtt - sem egymás nélkül? * 1 ■ <4": " -.i* mwi ■ liUMMCRl I AlrtlUIV k -

Next

/
Thumbnails
Contents