Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-23 / 302. szám, péntek

ŠJSZÓ 5 1983. XII. 23. A part tevekenysegenek betiltása A kommunista, a demokratikus és haladó mozgalmak erőszakos betiltása a fasiszta rendszerek megszilárdulásának kísérő jelen­sége volt. München után a cseh és a szlovák burzsoázia azzal is te­tézte bűneit, a nemzet elárulását, hogy a legreakciósabb elemek előtt utat nyitva, lehetővé tette a politikai élet fokozatos fasizálá- sát. A reakció elsősorban a kom­munista párt teljes felszámolására törekedett. A CSKP feloszlatására 1938. december 27-én került sor. Az évfordulóra ezekben a napok­ban emlékezünk. Az a folyamat, amely a kommunista pártot foko­zatosan kiszorította a politikai élet­ből, nem is annyira hosszú, inkább bonyolult volt és a pártnak a de­mokrácia megőrzéséért, valamint a nemzeti front kialakításáért foly­tatott megalkuvás nélküli küzdel­me jellemezte. Az állami masinéri­ával folytatott harcban a legális küzdelem minden formáját és le­hetőségét kihasználták, s meg­született az illegális CSKP és SZLKP. A burzsoá Csehszlovákia kor­mánya 1938. szeptember 30-án kapitulált és minden feltétel nélkül elfogadta a müncheni diktátumot. A cseh és a morva határvidék elvesztése nemcsak területileg, gazdaságilag és katonailag gyen­gítette a köztársaságot, egyidejű­leg magát a rendszert is mélyen megrázta. A Beneš-kormány, amely külpolitikai koncepcióját tel­jesen a nyugati hatalmaktól való függőségre és az ő segítségükre alapozta, elvesztette minden poli­tikai távlatát és Beneš lemondott. Syrový tábornok hivatalnok kor­mánya a cseh burzsoázia reakciós rétegeinek hatására fokozatosan megváltoztatta a köztársaság jel­legét, a burzsoá demokrácia elto­lódott a fasizmus felé. A burzsoá pártok és a nemzeti szocialisták egy része önként lemondott a pár­tok részvételéről a politikai hata­lomban, és létrehozták a kollabo- ráns nemzeti egység pártját. A szociáldemokraták kijelentették, hogy a szocializmus tévedés, le­mondtak az osztályharcról és ön­ként feloszlatták a pártot. Szlová­kiában a Hlinka Szlovák Néppárt­ja, a Kárpátokon túli területeken pedig az Ukrán Egységpárt fogta össze a legreakciósabb elemeket. Az egyetlen párt, amely a Mün­chent követő nehéz, depressziós viszonyok között is képes volt reá­lis, haladó programot adni a nép­nek, a CSKP volt. A fasisztákkal szembenálló cseh és szlovák burzsoázia a de­mokratikus és haladó mozgalmak pacifizálására törekedett. Az üldö­zések első áldozata a kommunista párt lett. Szlovákiában 1938. októ­ber 9-én tiltották be a működését, október 20-án pedig Csehország­ban. Žilinában 1938. október 6-án ülésezett a CSKP szlovákiai veze­tősége és már akkor tájékoztatta a pártot az illegalitásba vonulás lehetőségéről. A párt tevékenysé­gének betiltása után az volt a leg­fontosabb feladat, hogy minden legális lehetőséget felhasználja­nak a demokrácia és az ország megmaradt része egységének megőrzésére. A kommunisták a be nem tiltott egyesületekben, szakszervezetekben, üzemi bi­zottságokban fejtették ki tevé­kenységüket, ők alkották az ellen­zéket a kormányban és a parla­mentben. A párt tevékenységének betiltása a kommunista sajtó ki­adására s terjesztésére is negatív hatással volt. A Szlovák Belügymi­nisztérium különrendelete betiltotta a kommunista sajtó terjesztését, közvetítését és szállítását a posta és a vasút igénybevételével. Azzal az indokkal, hogy a betiltás össz­hangban van a legfontosabb közérdekkel, a határozat azonnal hatályba lépett, tekintet nélkül a fellebbezési jogra. A párt tevékenységének betiltá­sát Csehországban megelőzte Syrový tábornok kormányának az a törekvése, hogy a CSKP-val „szépszerével“ próbáljon kiegyez­ni. Azt a kormányjavaslatot, hogy a párt oszlassa fel saját ma­gát a CSKP KB Politikai Bizottsá­ga 1938. október 12-én megtartott ülésén elutasította. A párt tevé­kenységének beszüntetését az ál­lami apparátus az 1867. novem­ber 15-én kiadott 134-es számú birodalmi törvény 28. paragrafusá­nak második szakasza értelmé­ben mondta ki, vagyis ez az egye­sülési jogról szóló törvény még Ausztria-Magyarország idejéből származott. A kommunista pártot az állam szempontjából veszedel­mes párttá nyilvánították, amely­nek léte a fennálló államformát veszélyezteti. Betiltották a kom­munista folyóiratok kiadását. Ezt az intézkedést a következő hóna­pokban a haladó társadalmi, ifjú­sági és testnevelési egyesületek betiltása követte. Az indoklások­ban rámutattak, hogy az érintett szervezetek irányvonala közel állt a CSKP politikájához. A fasizáció elérte a kultúra területét is. Betil­tották a haladó, a fasľsztaellenes és a szovjet művek kiadását. Be­zárták Voskovec és Werich Terü­leti Színházát mert „az utóbbi évek során a szélsőjobboldal poli­tikai céljait szolgálta“. A tevékenység betiltása, a rend­őrségi zaklatások, kutatások és razziák lehetetlenné tették a párt legális működését és nehezítették a pártmunkát. A CSKP már októ­berben fokozatosan illegalitásba vonult. Az illegális sejteket első­sorban az üzemekben építették ki, de létrejött az instruktorok hálóza­ta, a területi és a központi vezető­ség is. Biztosították az illegális sajtótermékek és irodalom kiadá­sának feltételeit, megszervezték a technikai, a lap- és könyvter­jesztő apparátust. A CSKP veze­tősége határozatának következté­ben a párt jelentős tisztségviselői elhagyták Csehszlovákiát és emigrációba vonultak. Nagyobb részük Klement Gottwald vezeté­sével Moszkvába, a kisebb pedig Párizsba ment. A párt tevékenysé­gének betiltása a CSKP képvise­lőit nem fosztotta meg képviselői mandátumától, s Antonín Zápo­tocký, J. Dolánský, és L. Kopŕiva részvételével megalakult a CSKP új, legális vezetősége. A kommunisták minden meg­maradt legális pozíciót felhasznál­tak az egyre nagyobb tért hódító fasizálódás elleni harcban. A kom­munista képvisők 1938. november 17-én egy, a müncheni diktátum elfogadásának alkotmányellenes­ségére rámutató határozati javas­latot nyújtottak be, november 22- én a Szlovákia és Kárpát-Ukrajna autonómiájára vonatkozó törvény- javaslat ellen szavaztak, novem­ber 30-án pedig Hácha Cseh­ország és Szlovákia elnökévé való megválasztása ellen. A párt igye­kezett kivédeni minden olyat akci­ót, amely a Syrový-kormány bél­és külföldi pozíciójának gyöngíté- sére irányult, mivel ez a kormány tette lehetővé - ha csak nagyon korlátozott mértékben is - a de­mokrácia és a csehszlovák állami­ság védelmét. Az új kormány, Be- rannal az élen, felgyorsította a fa­sizálódás folyamatát és tovább szigorította a haladó mozgalmak ellen folýó üldözés formáit. Ján Šverma nagyon találóan úgy jelle­mezte a Beran-kormány egész politikáját, mint a március tizen­ötödikére való felkészülést. Szlová­kiában még drasztikusabb mér­tékben mélyült a fasizálódási irányzat. Az autonóm kormány 1938 októberétől hozzáfogott a koncentrációs táborok építésé­hez. A szlovák nemzetgyűlési vá­lasztásokat 1938. december 18- án gárdista terror kísérte. A kom­munista párt röplapakciót bonta­koztatott ki a választások ellen. Csehországban 1938. novem­berétől létezett az öttagú illegális központi bizottság, melynek tagjai E. Klíma, Eduard Urx, J. Zika és a Synek fivérek voltak. A vezető­ség létrehozása és a területi inst­ruktorhálózat kiépítése lehetővé tette, hogy a párt 1938. december 20-a után is biztosítsa a mozga­lom folytonosságát. Ezen a napon az 1938. szeptember 23-án ki­adott, politikai pártokra vonatkozó rendelet értelmében a kormány feloszlatta Csehországban és Morvaországban Csehszlovákia Kommunista Pártját. Ez a rendelet a kommunista párt által befolyá­solt valamennyi egyesületre és szövetségre vonatkozott, csak a szakszervezetek képeztek kivé­telt és a Včela, a központi fo­gyasztási munkásszövetkezet. A felosztási rendelet nem érte vá­ratlanul a pártot. A párt felosztásá­val egyidejűleg érvényét vesztette a kommunisták képviselői mandá­tuma is a nemzetgyűlésben, a vi­déki, a járási és a helyi képviselő- testületekben. A kommunistáknak távozniuk kellett az üzemi és ellenőrző bizottságokból. A Beran-kormány a CSKP fel­oszlatásával igyekezett megnyerni a hazai és a külföldi fasisztákat. Kemény kezű kormányként akart bemutatkozni, amely saját erejé­ből is képes megbirkózni a kom­munista veszéllyel. A feloszlatás­sal kapcsolatban a CSKP vezető­sége nem adott ki semmiféle nyi­latkozatot, hogy ne gyöngítse a pártot és ne nehezítse az illega­litásba vonulás körülményeit. Prá­gában 1939. január 14-én a Leg­felsőbb Közigazgatási Bíróság szenátusi nyilvános ülésén Anto­nín Zápotocký tolmácsolta, hogy a párt élesen elítéli a kormány politikáját. Beszédében rámuta­tott, milyen paradox helyzet állt elő a CSKP ellen foganatosított ke­mény intézkedések következté­ben: „Minket vádolnak, hogy tevé­kenységünk veszélyezteti a közér­deket, ezért fosztanak meg man­dátumainktól, mert hajlandók va­gyunk fegyverrel is védeni a köz­társaságot, viszont nagyon sok olyan személynek megmaradt a képviselői mandátuma azok kö­zül, akik fegyvert fogtak a köztár­saság ellen“. Antonín Zápotocký beszédét röplap formájában kiad­ták, és egész Csehország terüle­tén terjesztették. A Beran-kor­mány külügyminiszterének berlini tárgyalásai következtében tovább éleződött a belpolitikai helyzet. Feloszlatták a vörös szakszerve­zeteket és a Včela fogyasztási szövetkezetei, pedig a CSKP - betiltása óta - ezek szervezeti keretei között fejtette ki tevékeny­ségét. Intézőbizottságot léptettek hivatalba. Két nappal később, 1939. január 23-án betiltották Szlovákiában is a kommunista pártot. Ezt követően 1939. febru­árjáig felszámolták az utolsó, a CSKP által befolyásolt intézmé­nyeket is. Megkezdődtek a rendőri razziák, házkutatások és letartóz­tatások. Csehországban az 1939. január 26-án megkötött egyez­mény értelmében a német birodal­mi rendőrség is bekapcsolódott a kommunisták ellen folytatott hadjáratba. Csehországban febru­ár 13-án valamennyi ismert kom­munista politikus lakásán házkuta­tást tartottak. Morvaországban és Sziléziában február 21-én zajlott le hasonló akció. A házkutatások többsége nem járt eredménnyel. A hatalom különböző körlevelek­kel, rendeletekkel és irányelvekkel kötelezte a rendőri szerveket, hogy fokozzák az illegális hálózat szétverésére irányuló igyekezetü­ket. A rendőri beavatkozás ellené­re sikeresen fejlődött a párt illegá­lis hálózata. A kommunista párt illegalitásba vonulása nem volt problémamen­tes. A CSKP már szerzett bizo­nyos, az illegális mozgalomra vo­natkozó tapasztalatokat még a harmincas években, amikor te­vékenységének megnyirbálása el­len védekezett az illegális munká­val, de ez a helyzet, amelybe a Beran és a Tiso-kormány bele­hajszolta, új volt a számára. Az illegalitásba vonulást bonyolították a márciusi események és a szlo­vák állam kialakulása is, mert erre a kommunista párt nem volt felké­szülve. A CSKP politikai irányvo­nalát a müncheni diktátum elfoga­dását követő időszakban 1939. február 8-án megvitatta és jóvá­hagyta a Kommunista Internacio­nálé Végrehajtó Bizottságának tit­kársága is. Megjegyezte, arról van szó, hogy a párt felkészül a közel­gő háborús helyzetben várható, sokkal nehezebb körülményekre. A kommunista pártot nem törte meg sem a betiltás, sem az üldö­zés, sem a klerikális fasiszta rend­szer, a megszállás viszonyai kö­zött is képes volt tevékenységé­nek továbbfejlesztésére és a győ­zelmes nemzeti felszabadító harc megvívására. N Dr. MÁRIA JIŔÍČKOVÁ A hatalmas műhelycsarnokban felberregtek a varrógépek. A Tren­číni Ruhagyár tornaijai (Šafáriko­vo) üzemében megkezdődött a reggeli műszak. Néhány perc, s az első zakót, nadrágot már a minőségi ellenőr veszi kézbe. A csarnokban találkoztam Ján Marcinekkel, az üzemi pártszerve­zet elnökével, aki bejött szétnézni, megérdeklődni a mesterektől, ho­gyan állnak helyt a párttagjelöltek.- Az idén tizenegy tagjelöltet vettünk fel a párt soraiba, főleg fiatalokat. Ennek tudható be, hogy alapszervezetünkben 29 év az át­lagos életkor - mondja. - A felvé­telkor minden párttagjelölt konkrét Jarmila Čapová feladatot kap, amelynek teljesíté­sét rendszeresen ellenőrzik. Semmit sem bíznak a véletlen­re. Jóelőre kiválasztják azokat a fia­talokat, akiket alkalmasnak talál­nak a tagjelöltségre. Egy-egy párt­tag egy éven keresztül figyelem­mel kíséri a fiatal tevékenységét, tanácsokkal látja el, segít a világ­nézetének formálásában, egyszó­val, védnökséget vállal fölötte. Ál­talában ez az elvtárs a felvételnél az egyik ajánló, a másik a SZISZ alapszervezete. Nézzünk szét az üzemben, mit csinál, hogyan dolgozik a két fiatal párttagjelölt. KÉTSZER MÉRJ, EGYSZER VÁGJ Különösen érvényes ez a régi közmondás az üzem szabászati részlegére, ahol a karcsú, szőke hajú, 19 éves rudnai lány, Jarmila Čapová dolgozik. Hol magyarra, hol pedig szlovákra fordítva a szót beszélgetünk.- Az üzemben tanultam ki a szakmát, egy éve szereztem meg a segédlevelet - jegyzi meg, majd mosolyogva folytatja. - Ép­pen ezért nagy megtiszteltetés számomra, hogy párttagjelölt le­hetek. Elhallgat, s rám néz, majd így folytatja:- Apám bányász, két testvérem van, de a családból senki sem párttag. Amikor otthon elmondtam az örömhírt, először meglepődtek, aztán helyeselték elhatározáso­mat. Apám csak annyit mondott: „Ha egyszer így van lányom, álid meg a helyed.“ Jarmila példásan dolgozott a szakmunkásképző intézet SZISZ szervezetében. Először részlegén töltötte be az elnöki tisztséget, később a SZISZ üzemi szervezetének a vezetőségébe is beválasztották, ő az elnök.- Jó kollektívába kerültem, az idősebb kollégák mindenben segí­tenek, ez egy kezdő fiatal szakem­bernek sokat jelent - mondja. Saját ruháinak nagy részét is maga tervezi, ő szabja ki és varrja meg. Sőt az egyik ruhája a libereci versenyre is eljutott. Testvérei gyerekeinek is gyakran varr ruhát. Részt vett a Szovjetunióban az egyik szakmunkásintézettel közö­sen megrendezett divatbemutatón is. Másodszor járt a Szovjetunió­ban, ezúttal a jó tanulmányi ered­ményéért jutalomként utazhatott Lpnin hazájába.- Szeretném elvégezni a szak- középiskolát, ami munka mellett még két év továbbtanulást jelente­ne, de sajnos, erre üzemünkben nincs lehetőség. Mosolyogva búcsúzik, siet, mert vár rá a munka. Szerény, víg ke­délyű - mondják róla munkatársai. Szereti a zenét, de ami a legfonto­sabb, a szakmáját. Példásan telje­síti a párttag jelöltséggel kapcso­latban kapott feladatokat. SZAKMUNKÁSTANULÓ, PÁRTTAGJELÖLT A hatalmas csarnokban nem volt könnyű megtalálnom Jana Mesiarovát. Végül is a 6525/1-es műhelyben akadtam rá. Itt zakókat varrnak, s éppen felállt az egyik varrógép mellől, majd a műhely másik végén levő gép mellett fog­lalt helyet.- „Villámmunkaerőként“ dol­gozom - mondja magyarázólag. - Ez azt jelenti, hogy mindig abba a műveletbe segítek be, ahol arra szükség van, hogy így biztosítsuk a folyamatos és az egyenletes termelést. Jana 18 éves, harmadéves szakmunkástanuló, a szakvizsgá­ra decemberben kerül sor, a négy­hónapos gyakorlat után. Csak ezután kapja meg a segédlevelet.- Az alapfokú iskolában hatá­roztam el, hogy a szabó szakmát tanulom ki - magyarázza. Ez sike­rült is, aminek nagyon örül. Az iskolában a pionírszervezet csa­pattanácsának elnöke volt. Ezért is választották be a szakmunkás- tanuló intézetben már az első év­ben a SZISZ vezetőségébe, ó volt a tanulmányi felelős. Szeret spor­tolni, s leginkább az asztaliteniszt kedveli. Több versenyen vett részt.- Mit szóltak otthon, hogy párt­tagjelölt lett?-A szüleim és a testvéreim is együtt örültek velem. Nálunk ugyanis a családban rajtam kívül három idősebb fiú van, ők már családapák, s én leszek csak párt­tag a családban. A két tagjelölt, de mások is mondták, hogy szeretnék elvégez­ni a szakközépiskolát, de az Jana Mesiarová (A szerző felvételei) üzemben erre már két év óta nem nyílik lehetőség. Ligárt László, a vállalat igazgatója is azt vallja, hogy a továbbtanulás feltételeit sürgősen meg kell teremteni az üzemen belül, de sajnos ez nem rajtuk, hanem a kerületi nemzeti bizottság iskolaügyi szakosztályán múlik. A fiatalok a felvételi vizsgá­kon ígéretet kapnak a szakérett­ségi megszerzésének lehetőségé­re is. A bizalommal pedig nem szabad visszaélni annál is inkább, mert a szakmai továbbképzésre mindenütt nagy szükség van. A Trenčíni Ruhagyár tornaijai üze­mében is. -nj­Csehszlovákia nyugati határától ha­zánk belseje felé gyors ütemben folytatódik a gáztávvezeték negye­dik ágának építése. A pardubicei Plynostav 16. üzemének dolgozói egy hónappal lerövidítették a mun­kák határidejét. A képen: František Droščák a 410-es sz. építkezésen hegeszt. (Jjri Vlach felvétele - ČTK) Gondoskodnak az utánpótlásról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents