Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-22 / 302. szám, csütörtök
Távol a központtól - közel az élethez Annak idején század eleji falusi kúriára emlékeztető egyszintes épületben rendezték be Kövecsesen (Štrkovec) a magyar tanítási nyelvű mezőgazdásági szakiskolát. Fiatalok, s felnőtt fejjel az iskolapadokba került diákok százai szereztek a kollektív gazdálkodás első két évtizedében alapfokú szakmai ismereteket és képesítést e félre eső gömöri kisközségben. A rusztikus környezet mit sem változott az elmúlt évek során, annál mozgalmasabb volt viszont az élet a masszív épület falain belül. Az önálló igazgatóság négy évvel ezelőtt megszűnt, s a képzést tekintve is jelentős változásokra került sor. Kövecsesen jelenleg három kihelyezett magyar tanítási nyelvű osztály működik, hatvannyolc tanulóval. Az igazgatóságot Rimaszombatba (Rimavská Sobota) helyezték át, illetve a kövecsesi szaktanintézet olvadt a járási székhelyen működő szlovák tanítási nyelvű mezőgazdasági szakmunkásképzőbe. Az integráció után Kövecsesen csak két pedagógus és három szakoktató maradt, míg a többi tanár a Rimaparti városból jár a harminc kilométerre fekvő határmenti falucskába. Korda Sándor egyike a helyben maradt szakoktatóknak, s készséges hozzájárulásával részt vehettem az egyik foglalkozáson, az elsősök műhelygyakorlatán. A jól felszerelt, kivilágított csarnokban Kovács Imre, Rácz Gábor, Mács László, Kiss Gyula és a többiek éppen a lemezhaji ítás és a forrasztás fortélyaival ismerkedtek. Valamennyien külön munkapad mellett szorgoskodtak, s még a lányok sem idegenkedtek a forrasztópisztolytól.- Az új oktatási program és a mezőgazdasági termelési szak bevezetése óta van néhány leánytanulónk is - magyarázta a szakoktató mivel a környéken az utóbbi években elég sokan nem tudtak elhelyezkedni az alapiskola befejezése után. A gyerekek egy részét gyengébb tanulmányi előmenetelük miatt nem veszik fel középiskolákba, mások nem is hajlandók szüleiktől távoleső vidékekre menni. Vannak, akik a tankötelezettséget az alapiskola hatodik, hetedik osztályában befejezve kerültek intézetünkbe, s csak addig maradnak, amíg nem vállalhatnak munkát. Mindez természetesen kihat az itt folyó oktatómunka színvonalára is. Főként a már említett mezőgazdasági termelési szakon tanulók összetétele és tudásszintje eltérő. A tanulók az iskolapadban töltött három nap mellett hetente kétszer gyakorlati foglalkozáson vesznek részt, a harmadévesek pedig már a tanév nagy részét a mezőgazdasági termelésben töltik. Az iskola hosszú évek óta szoros kapcsolatban áll a szentkirályi (Kráľ) földmúvesszövetkezet- tel, melynek gépműhelyeiben és szántóföldjein végzik a tanulók a gyakorlati munkát. Különösen a gépszerelő szakon tanulók köelavultak. A pedagógusok szlovák és cseh tankönyvekből adják elő a tananyagot. A számos gond, nehézség ellenére a gépszerelő szak színvonala kielégítő. A diákok többsége a tanulóévek során megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretekre tesz szert, amit a későbbiek során jól kamatoztatnak a termelésben. Ezt számos visszajelzés is tanúsítja a mezőgazdasági üzemekből. Nem kis vonzerőt jelent a fiaTIBOR BÁRTFAY TÁRLATA szönhetnek sokat a jónevű gazdaság tapasztalt vezetőinek és szakmunkásainak, akik időt s fáradtságot nem kímélve foglalkoznak a fiatalokkal. Az idei ősz kissé hosszú volt, így a tanulók többféle munkában is kipróbálhatták rátermettségüket. Különösen helytálltak a szőlő, a zöldség és a cukorrépa begyűjtése során, de nem volt panasz azokra sem, akik a szántásban, vetésben segédkeztek.- Általános tapasztalatunk - folytattuk a beszélgetést már a tantestületi szobában hogy a gyerekek szívesebben tartózkodnak a szabadban, mint az iskolapadban. Az az igazság, hogy a tantárgyak egy része nem köti le igazán a figyelmüket, s ebben észrevételeink szerint közrejátszik az is, hogy sok a tanulnivalójuk. Jelenleg ugyanis a magyar, a szlovák és az orosz nyelv éppúgy szerepel az órarendben, mint a fizika, a kémia, a matematika, a biológia vagy a szaktantárgyak: a mezőgazdasági termelés, a gépszerelés, a műszaki rajz, a technológia és a testnevelés. A pedagógusok munkáját a tankönyvhiány nehezíti. Az utóbbi években nem is adtak ki magyar nyelvű tankönyvet ilyen jellegű iskolák számára, a régi kiadványok viszont már teljesen Példatár - matematikai logikából Sokáig nélkülöztünk egy példatárt matematikai logikából. Urban János Matematikai logika (Példatár) című feladatgyűjteménye a matematikai logika legfontosabb alapfogalmaival és alkalmazásaival foglalkozik. Az egyes feladatok megértéséhez konkrét matematikai előismeret szükséges (kb. a gimnázium első két osztályának matematika tanyaga). A fogalmak megértése, a feladatok megoldása komoly matematikai érdeklődést és absztrakciós készséget igényel. A példatár egyes pontjai általában három részre tagolódnak. Az első rész a legfontosabb fogalmak és tételek rövid összefoglalását tartalmazza. A második részben feladatok és ezek megoldásai következnek. A harmadik rész önálló feladatokat tartalmaz, amelyeknek megoldását - fejezetenként - egy helyen találja meg az olvasó. „A gyakorló feladatok és feladatok anyagában sok fontos elméleti ismeret található. Az is előfordul, hogy fogalmak definícióját, tételek megfogalmazását is megtalálja az olvasó. Aki a matematikai logika alapjainak rendszeres felépítését akarja megismerni, annak fontos, hogy sorra vegye - és lehetőleg önállóan oldja meg - a gyakorló feladatokat és feladatokat.“ A példatár előszavából azt is megtudjuk, hogy a többi rész ismerete nélkül mely fejezetek és pontok dolgozhatók fel. Szükséges még megemlíteni, hogy a matematikai logikában - tekintettel a tudományág fiatal voltára - nem _ alakult ki egységesen elfogadott jelölésrendszer és terminológia, ezért a szerző a magyar nyelven meghonosodott - nagyrészt Kalmár László által bevezetett - terminológiát használja, megemlítve egyéb, újabb elnevezéseket is. A példatár öt fejezetből áll. A szerző halmazműveletekkel kezdi a tárgyalást, majd áttér a kijelentéslogika alapjainak ismertetésére. Ennek alkalmazásaként ' bemutatja a logikai áramköröket. Az első három rész (A halmazalgebra és logikai alkalmazásai; A kijelentéslogika; A kijelentéslogika alkalmazásai) feladatanyaga jól feldolgozható a középiskolákban. Az utolsó két fejezet (Következtetési szabályok, axiomatizá- lás; Első rendű logikák és alkalmazásaik) már részben egyetemi tananyagot tartalmaz. így feladatanyaga is nehezebb, mint az előzőké. A szerző összesen több mint 200 kidolgozott logikai feladatot tárgyal. A könyv a Bolyai sorozatban jelent meg, ennek megfelelően felépítése, terjedelme, formája rövid, tömör, könnyen és jól kezelhető. E hézagpótló munkát elsősorban azoknak a középsikolásoknak és főiskolai hallgatóknak ajánlom, akik a matematikai logika alkalmazásai iránt érdeklődnek. OLÁH GYÖRGY talok számára, hogy tanulmányi idejük alatt nemcsak traktorra és kombájnra, hanem személygépkocsira és teherszállító járművekre is vezetői jogosítványt szerezhetnek. Nagyon sok diák tesz hegesztői vizsgát is, melynek főként a gépjavító műhelyekben látják hasznát. Amint azt már elöljáróban is említettük, a kövecsesi kihelyezett szakmunkásképző hátránya, hogy távol esik a központtól, s ez különböző szervezési és irányítási gondokat okoz. Nagy előnye viszont, hogy alig pár lépésre van a szövetkezet munkahelyeitől, az éltető termőföldtől. És egy mezőgazdasági szakmunkásképző iskola számára talán ez a legfontosabb. HACSI ATTILA A bratislavai Művészetek Házában Tibor Bártfay alkotásaiból rendeztek átfogó jellegű tárlatot, melynek anyagát először a trenčíni Bazovský-galéria mutatta be 1982-ben a szobrász 60. születésnapja alkalmából. A kiállításon látható hatvan szobor, valamint a - tizenöt további alkotásról készült - fotók egyértelműen utalnak Bártfay stílusára, a monumentalitásra,-elsősorban köztéri alkotásai nak és történelmi tematikájú kisplasztikáinak a bemutatásával. Ehhez méltón járul hozzá a nagyszerű kivitelezésű katalógus is. Az eddig megtett út összegezésekor a köztéri szoborkompozíciók kerülnek előtérbe. Nem csupán azért, mert Tibor Bártfay főként ezek révén vált közismertté (A bajtárs sírja fölött, Slavín, Štúr- emlékmű, Klement Gottwald-, Steiner Gábor-, Lenin-emlékmü) hanem elsősorban azért, mert ezek tükrözik és foglalják egybe leginkább művészi törekvéseit. E tárlat lényegét abban látom, hogy határozottan és céltudatos részletezéssel mutat rá egy-egy köztéri szobor kialakulásának fejezeteire, egyben az egészen belül földmutatja a részletek képzőművészeti értékét is. Ezt például az Életöröm című szökőkút szemlélésekor figyelhetjük meg: a játszadozó lányok gránitba faragott arcmása teljesen különálló rész, de allegóriaként éppen így hat erősen. Ugyanakkor a látogatónak alkalma nyílik itt arra, hogy újra értékelje a szabadtéri szobrokat végső formájukban, azaz egybevetheti őket a korábbi vázlatokkal, amelyek közül némelyik talán jobban megnyeri a látogatók tetszését, mint maga a kész alkotás. Leginkább a bratislavai Ľudovít Stúr-emlékmű mondja ezt; kiállított vázlata minden szempontból kifejezőbbnek bizonyul, és térbeli hatása is nagyobb lett volna, mint a kivitelezett változaté. Erre egyébként a tárlat fotói is rámutatnak, a Štúr-emlékmú egyetlen egyszer sem jelenik meg egészében, csupán részleteiben, melyek érzékelésére az „otthonául szolgáló“ téren optikai műszerek nélkül aligha vállalkozhatnánk. A kisebb szobrok és kisplasztikák a történelmet mondják. Csák Máté, Mojmír, Rastislav, A Szalo- niki-testvérek álló szoboralakjainak közös vonásuk az oszlopszerűség. A fiktív arcmások nem önmagukban, hanem a kézben tartott tárgyakkal, mint jelképekkel idézik névadójukat. Prométheusz titáni cselekedete is több változatban öltött formát, s végül kiforrott variánsként készült el az emberi - erkölcsi jellemet kidomborító A tűz legyőzője című kompozíció, mely dinamikus körvonaljátékával rendkívüli monumentalitást sugároz. A jelképes fogalmazás legkifejezőbb példájaként a Fasizmus című szobrot kell említenünk, melyen az életerős fiatal nő torzóját vérszomjas sas marcangolja. Tibor Bártfay munkásságának szerves része a portrészobrászat. A mostani tárlaton Andrej Bagar és Ján Smrek portréját tekinthetjük meg. Ezek a Bártfay-művek a realista potréhúségból kiindulva, a fénytörés „kiegészítő“ hatásában „bízva," a felület darabos kidolgozásával nyerik el végső formájukat. Ugyanakkor egyes szabadtéri szobrai, szökókútjai központi alakjának arcmása külön is rendkívül beszédes jellemrajz (Aratóünnepély - Agrokomplex, Nyitra). A kiállításon szereplő alkotások teljes terjedelmükben átfogják Tibor Bártfay művészi törekvéseit, egész alkotói világát, tükrözve, hogy látásmódja realista, formavilága a klasszikusokra emlékezte- tóen tiszta; mestere a lágyan mintázott sima felületek alkalmazásának. A különböző expresszív és impresszionista átiratok kevésbé tudják őszintén tükrözni énjét. LEHEL ZSOLT A Montmartre festője Száz éve született Maurice Utrillo Ha létezik kényszer szülte tehetség, Maurice Utrillo joggal nevezhető annak. Nem a festészet iránti lelkesedés, a körülötte létező világ rögzítésének, újrateremtésének vágya adta kezébe az ecsetet; aligha akad még egy festő, aki fiatal korában nála nagyobb közönnyel viseltetett volna a képzőművészet iránt. Pedig szinte születése pillanatától kezdve a színek világában élt, anyja, Suzanne Valadon kitűnő festő volt. Hogy fia tőle örökölte-e tehetségét, nem tudhatjuk. Suzanne Vaiadon, aki arról volt ismert, hogy kitűnő portréin soha senkit sem szépített meg - még magát sem, pedig Degas, Renoir, Toulouse-Lautrec és Gauguin egykori modellje gyönyörű nő volt - a valóságot gyakran megszépítette. Sosem árulta el, ki volt Maurice apja, s így Utrillo életrajzírói kedvükre válogathattak a Montmartre festői között. A legtöbben egy Boissy nevű részeges dilettáns festőt vélték Utrillo apjának, ám akadtak, akik Puvis de Chavannes-t, a vallásos képek ismert alkotóját emlegették. Nevét anyja egyik ismerősétől, Miguel Utrillo y Molinstól kapta. A katalán festő és építész állítólag sosem látta a nyolcéves fiút, akit a közjegyző előtt a magáénak ismert el. Sokan kétségbevonták, hogy a fiatal férfi csak nagyvonalúságból, önzetlen segíteni akarásból adoptálta a gyermeket; 1959-ben Miguel Utrillo fia egy könyvet jelentetett meg Testvérem, Maurice Utrillo címmel. A festő baráti köre megdöbbent a két Utrillo hasonlóságán ... Utrillo gyenge idegzetű, nehezen kezelhető gyerek volt. A gyengécske tanulót anyja egy elegáns párizsi intézetbe Íratta be. Maurice reggelenként vonattal utazott be Pierrefitte-ból Párizsba, és délután, a vonat indulásáig a városban csavargott, a kocsmákat látogatta. Tizenhat évesen alkoholistává „vált. Az érettségi vizsgát nem tudta letenni, munkába állt, de rövid időn belül mindenütt igyekeztek megszabadulni a fegyelmezetlen, rossz munkaerőtől. Anyja nyakán élősködőit, s végül, amikor az idegbaj tünetei mutatkoztak rajta, be kellett szállítani egy klinikára. Itt az egyik orvos azt ajánlotta Suzanne Valadonnak, találjon a fiú számára valami vonzó, állandó elfoglaltságot, igyekezzen rávenni ót, hogy fessen. Az anya megfogadta az orvos tanácsát, Maurice- nak ajándékozta egyik palettáját és pár festéktubusát. A tizennyolc éves fiatalember nem lelkesedett az ötletért, órákig állt festóállványa mellett a nyitott ablaknál, tétlenül bámészkodva. Életében nem volt ecset a kezében, csak anyja néhány tanácsára támaszkodhatott, anyjáéra, aki maga is autodidaktaként kezdett festeni. „Festeni kezdtem, hogy anyámnak örömet szerelek“ - mondta később Utrillo. Ez csak részben volt igaz. Tény, hogy szinte betegesen imádta az anyját, de kettőjük közül nem ő volt az, aki a másiknak minden áron örömet akart szerezni. Dührohamaival, makacs kitartásával gyakran sarokba szorította az asszonyt, s az mindent megtett, hogy megnyugtassa. Utrillo tudta, hogy választania kell; vagy fest, vagy marad a csatangolás, az ivás, s akkor már semmi sem menthetné meg az elmegyógyintézettől. Mivel anyja egy ideig nem engedte az utcára, azt festette, amit az ablakból látott - a Montmartre utcáit, házait. Utrillo egy alvajáró biztonságával talált rá néhány rövid hónap alatt arra az ösztönösen primitív, ugyanakkor mégis kulturált, sajátosan realista stílusra, amely képeit oly jellegzetessé teszi. Hallatlanul termékeny festő volt, évente száznál több képett festett. Témájához - Párizshoz, de főleg saját szűkebb környezetéhez, a legendás Montmartre utcáihoz, templomaihoz - élete végéig hű maradt. Utcarészleteit gyakran levelezőlapokról másolta, de a motívumokat fanyar látásmódjának megfelelően költötte át. A festés, amely terápiának ígérkezett, most már arra szolgált, hogy pénzhez jusson. Alkalmi vevőknek, kocsmárosoknak kótyavetélte el müveit, a képke- reskedók nevetséges összegekért jutottak legjobb alkotásaihoz. A festő botrányos verekedésekbe keveredett, éjszakáit gyakran töltötte az órszobán. A rendőrök az elmegyógyintézeti ápolókhoz hasonlóan hamarosan rájöttek, hogy a furcsa, izgága alak értékes képeket fest. Ecsetet, festéket, no meg bort adtak neki: ingyen kapott festményeit később mesés összegekért adták tovább. Noha a művészettörténészek a francia tájfestészeti tradíció modern örököseként emlegették, a műfajt tovább tágította, s olyasvalamit fedezett fel, ami a régi tájképfestók előtt ismeretlen volt. Házai szinte lélegeznek, a szürke, elhanyagolt épületekbe, zegzugos utcákba életet lehelt. Legjobb képeinek különös hangulata van. A Montmartre bizarr, bohém, mégis líraian nosztalgikus varázsát mesteri erővel idézte fel vásznain. Ugyanabban a kerületben élt és dolgozott, ahol a modern képzőművészet legnagyobbjai; Picasso, Derain, Braque, Modigliani, de elszigetelt életmódjából eredően szinte nem is ismerte őket. Egy maga teremtette zárt világban, csaknem légüres térben élt, mégis remekműveket alkotott. VOJTEK KATAUN ÚJ SZÓT 6 1983. XII. 22. A köztéri szobroktól a kisplasztikákig Leánytanulók - hegesztés közben
