Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-02 / 285. szám, péntek

á J szú 7 1983. XII. 2. Gustáv Husák elvtárs beszéde Gustáv Husák beszédet mond az Ursus Traktorgyárban megtartott nagygyűlésen (Telefoto - ČSTK) (Folytatás az 1. oldalról) gyei Népköztársaság együttműkö­désében. A nemzetközi gyakorlatból és saját tapasztalatból tudjuk, hogy főleg a jelenlegi tudományos-mű­szaki fejlődés rohamos ütemével az egyes országok egymaguk nem tudnak lépést tartani. Ha lé­pést akarunk tartani a világgal, az eddigieknél nagyobb mértékben kell egyesítenünk erőinket, s a gyorsabb előrehaladás érde­kében nagyobb mértékben kell ér­vényesítenünk a termelési koope­rációt és szakosítást, s a gazdasá­gi integráció további hatékony for­máit. Mi is erre törekszünk Csehszlo­vákiában és amint ezt tegnapi eszmecseréinkben tapasztaltuk, önök is ugyanezt teszik. Kölcsönös együttműködésünk és a KGST keretében megvalósu­ló kapcsolataink a legjobb választ jelentik az imperializmus részéről hozott különböző diszkriminációs intézkedésekre, a legjobb utat je­lentik ahhoz, hogyan fokozhat­nánk gazdasági függetlenségün­ket a tőkés világtól. Megbeszéléseink ebben a kér­désben is konkrét intézkedéseket irányoznak elő. Elvtársak, a jelenlegi időszak megköveteli, hogy fokozott figyelmet fordítsunk a nemzetközi helyzetre, amely az amerikai imperializmus hibájából nagymértékben bonyolulttá vált. Annak ellenére, hogy a Szovjet­unió és a szocialista országok nagy erőfeszítéseket tesznek a kelet-nyugati kapcsolatoknak a mindkét fél számára elfogadható alapon, az egyenlő biztonság elve alapján történő konstruktív rende­zésére, az Egyesült Államok fo­kozza agresszív politikáját. A nuk­leáris konfliktus veszélyét főleg az új amerikai közepes hatótávolsá­gú rakéták európai elhelyezése növeli. A szocialista országok külpoliti­kai irányvonalának közös alapja marad a békéért, a békés egymás mellett élésért, a nemzetközi együttműködésért és a leszerelé­sért vívott harc. Nem engedhetjük meg azonban, hogy az amerikai imperializmus a maga javára bont­sa meg a jelenlegi globális straté­giai erőegyensúlyt, hogy megte­remtse saját uralmát, és más or­szágokra rákényszerítse saját akaratát, saját elképzeléseit. Ezért a Szovjetunió és a Varsói Szerző­dés államai a béke és saját bizton­ságuk érdekében olyan megfelelő ellenkitézkedések elfogadására kényszerülnek amelyeket Jurij Andropov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­gának titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke november 24-i nyilatkoza­tában jelentett be és amelyek előkészítésében a Csehszlovák Szocialista Köztársaság is aktívan részt vesz. Tisztelt elnök elvtárs, tisztelt je­lenlevők! A kilencvenéves Ursust érte az a megtiszteltetés, hogy a test­véri Csehszlovákia párt- és állami küldöttségét vendégül lássa. Min­den ipari üzem Lengyelországban rendkívüli magas kitüntetésnek tartana egy ilyen látogatást. A lá­togatás az Ursus Traktorgyárban, amely hosszú évek óta hagyomá­nyosan kölcsönösen előnyös koo­perációt folytat a csehszlovák iparral, nemcsak a barátság meg­nyilvánulása, hanem annak a nagy jelentőségnek igazolása is, amelyet mindkét testvérpárt és kormány országaink szoros gaz­dasági együttműködésének tulaj­donít. Szeretnék rámutatni e találkozó még egy jellemző vonására. Az Ursus termelése békés jellegű. El­sősorban a mezőgazdaság fej­lesztését szolgálja, célja a lakos­ság élelmiszer-szükségleteinek jobb kielégítése. Ez ma nagy feladat. Lengyel- ország lakossága gyors ütemben növekedik, míg a mezőgazdasági földterület a városok és az ipar fejlesztése következtében csök­A béke megőrzése ma joggal a világ népeinek legnagyobb gondja. Valamennyi országban egyszerű emberek milliói teszik fel a kérdést, mit tegyenek azért, hogy családjaik és gyermekeik számára biztosítsák a békés élet távlatát. A válasz egyszerű: minél erősebbek, szilárdabbak és hatá- rozottabbak lesznek az imperializ­mus terveinek útjában álló erők, annál nagyobb lesz a biztosítéka annak, hogy a békét valóban meg­védik. Ezért tulajdonítunk akkora je­lentőséget a szocialista közösség- amelyben a népi Lengyelország­nak szilárd és jelentős helye van- egysége és összeforrottsága megerősítésének, gazdasági és védelmi ereje megszilárdításának. Ezért teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió - közös szövetsé­gesünk és barátunk, a béke fő biztosítéka - békepolitikáját. A há­ború utáni évek folyamán az impe­rializmus egész sor nemzetközi válságot robbantott ki, ám közülük egyik sem volt olyan komoly, mint a mostani. A háborús veszély el­len azonban sosem bontakozott ki világszerte a néptömegek hatal­mas tiltakozási hulláma úgy, mint ma. Ez megerősít minket abban a meggyőződésünkben, hogy si­kerül meghiúsítani az imperializ­mus törekvéseit és megvédeni a békét. Elvtársak, a csehszlovák nép is nagy fir gyeimet fordít arra, hogy a jelenle­gi nehéz körülmények ellenére továbbfejlessze a népgazdaságot, megőrizze az elért életszínvona­lat, megszilárdítsa a szocialista rendszert, és törődjön a védelmi képesség megerősítésével is. Bo­nyolultabb időket élünk, és a fel­adatok is igényesebbek. Népünk túlnyomó többsége ezt helyesen értelmezi. Egyesíti erőfeszítéseit a kommunista párt és a Nemzeti Front politikájának megvalósításá­ért, amely biztosítja országunkban a további fejlődést és a békés életet. Őszinte megértéssel és rokon- szenvvel figyeljük a Lengyel Egye­sült Munkáspártnak, a nemzeti megújulási mozgalomban tömörü­lő hazafias erőknek a törekvéseit a konszolidációs folyamat ered­ményes folytatására. Nagyra be­csüljük a Lengyel Egyesült Mun­káspárt és a lengyel állam vezeté­sének - élén a barátunkkal, Woj­ciech Jaruzelski elvtárssal - elvhű eljárását. Nagyra értékeljük a Len­gyel Egyesült Munkáspárt tagjai és tisztségviselői ezreinek, a be­csületes lengyel hazafiaknak a munkáját és erőfeszítéseit, akik az akadályok és nehézségek elle­nére szívósan harcolnak a népha­talom megerősítéséért és Len­gyelország szocialista fejlődésé­ért. Teljes támogatásunkról bizto­sítjuk őket. Kedves elvtársak, engedjék meg, hogy befejezé­ken. Ezért egyre jobban és haté­konyabban kell dolgoznunk a föl­deken. Gazdasági problémáink azonban nemcsak a mezőgazda­ságban keresendők. Egész gaz­daságunk egyre jobb tevékenysé­gére összpontosul a központi poli­tikai és igazgatási szervek erőfe­szítése, ez a gondoskodás vissza­tükröződik a LEMP és a többi part­nerpárt tevékenységében, egyre jobban mozgósítja az ország tár­sadalmi aktivitását. Ahhoz, hogy megvalósítsuk szándékainkat és ne csak leküzd- jük a válságot, de a fejlődés felté­teleit is megteremtsük, ahogy az megfelel a nemzet elvárásainak, nyugalomnak kell lennie az or­szágban és békének a minket kö­rülvevő világban. Csak e feltételek mellett tudjuk megfelelően szer­vezni életünket és munkánkat, és csak akkor hozhatja meg a munka a helyes eredményeket. Nyilvánvaló ez mindenki szá­mára, aki komolyan gondolkodik az országnak, hozzátartozóinak sorsáról, saját jövőjéről. Ámde nemcsak azok az okok, amelyek jelenlegi helyzetünkből következ­nek, diktálják, hogy békepolitikát sül tisztelettel adózzak a lengyel kommunista és munkásmozgalom dicső hagyományainak. A lengyel proletariátus emlékezetes forra­dalmi harcai, a lengyel forradal­márok küzdelmei a burzsoá ura­lom megdöntéséért és a néphata­lom megteremtéséért az egész nemzetközi munkásmozgalom történetének dicső fejezetei közé tartoznak. Saját tapasztalatunkból mindnyájan tudjuk, hogy az új tár­sadalmi rend megszületését és építését, sok küzdelem és nehéz­ség kíséri. Ezen az úton nem­csak a múlt terhes örökségét, a le­győzött osztályok és a reakciós erők ellenállását kell leküzdeni, hanem egyben keresni kell azon feladatok megoldásának módjait is, amelyekről a régi kizsákmányo­ló rendszereknek fogalmuk sem lehetett, továbbá azt, hogyan lehet biztosítani a dolgozók milliói szá­mára a munkát, a műveltséget, az egészségügyi ellátást, az ember­hez méltó életet. Mi is válságos helyzetet éltünk át, amelyet népünk a CSKP veze­tésével leküzdött. Meggyőződé­sünk, hogy önök is a LEMP veze­tésével képesek az akadályok és nehézségek leküzdésére. Mindnyájan tudjuk azt is, milyen erkölcsi erőt és energiát ad a mun­kásosztálynak az a tudat, hogy nem a kizsákmányolónak, hanem saját magának dolgozik, hogy igazságos, a leghumánusabb tár­sadalmi rendet építi, amelyben a legfelsőbb törvény a dolgozó ember érdeke. A munkásosztály és forradalmi pártja oldalán áll a történelmi igaz­ság, a haladás törvénye, a milliós tömegek békés élet utáni vágya. A külső és belső ellenség intrikái és provokációi, a múlt erőinek el­lenállása átmenetileg megnehe­zíthetik az előrehaladást, azonban tartósan nem állíthatják meg, nem fordíthatják vissza. Ezért optimiz­mussal tekinthetünk a jövőbe, s azzal a szilárd bizalommal állha­tunk ki a következő küzdelmek­ben, hogy a győzelem a mienk lesz. Szeretnénk önöknek és az Ur­sus traktorgyárban, Varsóban, egész Lengyelországban dolgozó munkatársaiknak a csehszlovák kommunisták, a Nemzeti Front, egész népünk nevében még egy­szer új győzelmeket kívánni a szo­cializmus ügyéért vívott harcban, a munkában, a lengyel nép boldog jövőjéért folytatott küzdelemben. Mély meggyőződésünk, hogy tovább fog erősödni testvérpárt­jaink, népeink és országaink együttműködése, hogy tovább fog virágozni a csehszlovák-lengyel barátság. Éljen a Lengyel Egyesült Mun­káspárt, éljen a lengyel nép! Éljen a szocialista közösség or­szágainak barátsága és egysége! Éljen és győzzön a szocializ­mus és a béke a világon! folytassunk, törekedjünk a feszült­ség enyhülésére, a fegyverkezési hajsza megállítására és a lehető legszélesebb nemzetközi együtt­működés fejlesztésére. Ez komo­lyabb indítékokból ered, mint ami­lyen a mi saját érdekünk vagy az országéi, amelynek a nehézségek leküzdéséhez biztosítva kell hogy legyen a zavartalan munka lehető­sége. Nemzetközi politikánk ugyanis ideológiánk alapelvéből, államunk szocialista jellegéből kö­vetkezik. Ugyanezeket az elveket váltottuk állandóan, a független­ség visszaállításának kezdetétől s ugyancsak ebből eredtek az olyan lengyel kezdeményezések, mint a Rapacki- vagy a Gomulka- terv. Vágytunk és vágyunk meg­óvni az emberiséget a háborútól, amely a nukleáris fegyverek korá­ban egyenesen szörnyű kataszt­rófát jelentene. A szocializmus alapelveiből eredő azonos magatartás, amely a Szovjetuniót megalakulása óta jellemzi, ugyanaz az ideológia ve­zeti közösségünk összes államát, amelyek a béke biztosítását a je­lenkor legfontosabb feladatának tartják. Hiszünk azonban az eltérő tár­sadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése lehetőségé­ben, ugyanígy vélekedünk minden nép szuverén létére való joga tisz­teletben tartásának szükségessé­géről, ugyanígy szerencsétlen­ségnek tartjuk a fegyverkezési hajszát, mert az e célra kiadott óriási összegeket az ember javá­ra, életkörülményeinek megjavítá­sára, az egészség védelmére és a kultúra fejlesztésére lehetne fel­használni. A jövő nemzedékek a legna­gyobb tisztelettel fogják olvasni a történelem lapjairól a szocialista államok egyre ismétlődő békekez­deményezéseit. Meg fogják cso­dálni az erőfeszítéseket, amelyek­kel az emberiséget fenyegető min­den veszély ellen harcolnak, meg­vetéssel fognak tekinteni az impe­rialista erőkre, amelyek erőszak­kal akarják rákényszeríteni akara­tukat másokra, konfliktusokat idéznek elő, és fokozzák a fegy­verkezési hajszát. Ebben az agresszív és vala­mennyi nép érdekeivel ellentétes politikában a Ronald Reagan el­nök irányította amerikai kormány áll az élen. Az Egyesült Államok óriási összegeket fordít Ame­rika fegyverkészleteinek korszerű­sítésére, ami „egyszerűbben mondva“ új és egyre nagyobb hatóerejü fegyverek gyártását, ezeknek a világ válsággócaiban való elhelyezését jelenti, hogy nö­velje agresszív tevékenységét. Történik mindez a Szovjetunió és más szocialista államok részéről állítólag fenyegető veszéllyel szembeni védelem jelszavával. Nem nehéz észrevenni ennek az érvelésnek a cinizmusát és ha­zug voltát, ha emlékeztetünk rá, hogy éppen a Varsói Szerződés tagállamaitól származnak a nukle­áris fegyverek radikális csökken­tésére irányuló javaslatok. Ezek az államok javasolták nukleáris fegyverek gyártásának leállítását és ezt követően az ilyen fegyver- készletek megsemmisítését. Nem voltak ezek csak valamifé­le általános javaslatok, hanem az esetleges megállapodások egé­szen konkrétan megfogalmazott pontjai. Például a Szovjetunió kije­lentette, hogy kész befagyasztani valamennyi nukleáris fegyverét mennyiségi és minőségi tekintet­ben, a kölcsönösség elve alapján, vagyis hogy felhagy e fegyverek arzenáljainak növelésével, nem telepít új típusokat és fajtákat, tar­tózkodik nukleáris töltetekkel foly­tatandó mindenfajta próbarobban­tástól és e robbanófejeket célba juttató mindenféle új eszközzel folytatandó kísérlettől. A Szovjetunió nem marad meg csak az említett és számos más, a fegyverkezési hajsza megállítá­sára irányuló javaslatnál, hanem bizonyítékát nyújtotta jóakaratá­nak, amikor egyoldalúan kötelezte magát, hogy nem alkalmaz első­ként nukleáris fegyvert, s a többi hatalmat is felszólította, hogy kö­vessék a példáját. Sajnos, az Egyesült Államok és a NATO más tagállamai ezt nem akarják megtenni. Tehát bizonyára annak is vilá­gos, aki minimális külpolitikai átte­kintéssel rendelkezik, kinek kell kivel szemben védekeznie, ki kit fenyeget. Talán az fenyeget má­sokat, aki kívánja a leszerelést és kötelezi magát, hogy nem alkal­maz elsőként nukleáris fegyvert, vagy az, aki nem akar vállalni ilyen kötelezettséget és beismeri, hogy hajlandó nukleáris háborút kezde­ni, és ugyanakkor új rakétákat te­lepít szövetségeseinek területén a döntő fölény elérésének szándé­kával? Az Egyesült Államok és más NATO-tagországok ugyanakkor nagyméretű propagandakam­pányt indítottak a szocialista or­szágok ellen, hogy a lehető legna­gyobb mértékben belsőleg gyen­gítsék őket. Milyen helyesen mondta erről Husák elnök elvtárs: „Minden kitalálás, minden provo­káció jó nekik ahhoz, hogy meg­próbálják igazságként beállítani a hazugságot és hazugságként az igazságot, bizalmatlanságot és bi­zonytalanságot kelteni az embe­rek között, dezorientálni őket, éket verni a szocialista országok népei közé, felforgatni társadalmi rend­szerüket.“ Jól ismerjük ezt saját tapasztalatainkból. Ki az agresz- szor: mi, akik az együttmüködés mellett vagyunk minden néppel, vagy azok, akik beavatkoznak bel- ügyeinkbe, és ránk akarják kény­szeríteni azt, ami nekik tetszik? . Az erre a kérdésre adott válasz­nak már nincs szüksége semmifé­le bizonyítékra. Tévedne azonban az, aki azt hinné, hogy a Szovjet­unió és a szocialista közösség más államai ezt tétlenül fogják nézni. Végül is számos alkalom­mal figyelmeztettek arra, hogy nem engedik meg az erőegyen­súly megbontását, hogy megteszik a megfelelő ellenintézkedéseket. Rendkívül fontos és elkerülhe­tetlen ez, de ugyanakkor össze kell fognunk a világ békeszerető erőinek erőfeszítéseit, és minde­nekelőtt erősítenünk kell egész szocialista közösségünk, ideoló­giai, politikai és gazdasági egysé­gét és összeforrottságát. Mindig értékeltük a testvéror­szágokkal folyó sokoldalú együtt­müködés óriási jelentőségét. Ez segít kibontakoztatni alkotó erőin­ket, erősíti függetlenségünket a vi­lágban mutatkozó konjunkturális kilengésektől, fokozza biztonsági érzetünket. Végül is válságunk időszakában jól felismertük, mit jelent számunkra az igazi barát­ság a Szovjetunióval, Csehszlová­kiával, és a többi szocialista állam­mal. Segítségük és támogatásuk felbecsülhetetlen volt. Mindennél fontosabb és semmivel sem pótol­ható a nemzetközi politika terüle­tén mutatkozó komoly fenyegeté­sek idején. Az ideológiai egység, amelyhez igazodunk, megkönnyíti számunkra az együttműködést a kultúra területén, a gazdasági együttműködés államaink hatal­mának kölcsönös erősítését szol­gálja. Főként azt kell hangsúlyoz­ni, hogy a Csehszlovákiával fenn­álló kooperációs kapcsolatainknak tartós jelleget akarunk adni, mert ezekben látjuk a lengyel népgaz­daságnak a KGST-re és az egyes szocialista államokra való átorien- tálódásának igen fontos eszközét. Ebből ered a Husák elvtárs, megbízható barátunk vezette csehszlovák párt- és állami kül­döttség lengyelországi látogatásá­nak nagy jelentősége. Henryk Jablonski elvtárs beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents