Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-19 / 299. szám, hétfő
Először - szerzők is Jegyzetek a Melódia ’83 első területi döntőjéről Különösen a fiatalok életében van fontos szerepe a könnyűzenének. Az ifjúsági klubokat, színházakat, iskolákat járva tapasztalhatjuk, hogy a passzív fogyasztók mellett egyre több aktív művelője van a műfajnak. Annak idején ez adta az ötletet a CSEMADOK Központi Bizottsága művészeti osztályának, hogy felkarolja a fiatalok ilyen irányú kezdeményezéseit és versenyt hirdessen számukra, elősegítendő fejlődésüket. A Melódia néven indult versenyben az idén először az amatőr zeneszerzők is lehetőséget kaptak tehetségük és képességük felmutatására Dúdor István: Táj, (pasztell, 1983) Nincs messze a képzőművészet Berzsenyi Dániel versei - lemezen A XIX. század első felében bontakozott ki a kor egyik legjelentősebb költőjének, Berzsenyi Dánielnek, a költészete. Dalai, episztolái, ódái és elégiái máig is jellegzetes színfoltjai a XIX. század magyar költészetének, de az egyetemes magyar költészetnek is. Berzsenyi, a korának állapotaival elégedetlen és a haladó eszmék ki- teljesedésére vágyó költő előfutára volt a huszadik század első évtizedeiben a megújhodásért küzdő költőnemzedékeknek, melyek annyi pezsgést, színt, forradalmi hangot, új tartalmat és formát hoztak a költészetbe. Berzsenyi alkotásai közt számos olyan költeménnyel találkozhatunk, melyek nemcsak hogy vallanak arról a korról, amelyben születtek, de előre is mutatnak egy olyan korba, amelyben a megálmodott eszmék valóra válnak, így a mához is szólnak. A Berzsenyi-költemények témaválasztásukat, formájukat, szerkezetüket, hangulatukat, érzelemgazdagságukat tekintve igen sokrétűek, valós művészi értékek hordozói. Meggyőz erről az a hanglemez is, amelyen Bessenyei Ferenc szólaltatja meg Berzsenyi Dániel 27 költeményét, közöttük például A magyarokhoz (Romlásnak indult hajdan erős magyar!), A tavasz, Az első szerelem, A magyarokhoz (Forr a világ bús tengere, ó magyar!) az Osztályrészem, A közelítő tél, Barátimhoz, A Pesti Magyar Társasághoz, A poézis majdan és most címú költeményeket. A lemez szerkesztője Orosz László, rendezője Bozó László Bessenyei Ferenc a lírai pianisszimótól a mennydörgés- szerű fortisszimóig terjedő széles skálájú, jellegzetes, színezetű hangorgánumával, a sokféle témához, hangulathoz, érzelemhez megfelelően idomuló előadásmódjával magas fokon adja Berzsenyit, és önmagát. A szép Hungaroton-hanglemez bizonyára sok örömet szerez a költészet barátainak, az előadómüvészet aktív művelőinek. SÁGI TÓTH TIBOR Nem egészen két héttel a CSEMADOK nagymegyeri (Čalovo) városi szervezetének évzárója után - melyre a művelődési házban folyó átalakítási munkálatok miatt a tüzoltószervezet épületében került sor, ezúttal is több mint 200 tag részvételével - máris újabb rendezvényt hirdettek a plakátok a városban: kórustalálkozót. Megtelt a művészeti alapiskola hangversenyterme, amely méreteinél fogva kedvezett egyfajta családias hangulat kialakulásának. A műsorban elsőként a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola sok éve eredményesen működő kiskórusa lépett föl Ág Tiborné vezetésével, és a gyermekdalokkal, népdalfeldolgozásokkal mindjárt derűt is varázsoltak a terembe Utánuk a felnőttek következtek, a magyarországi lébénymiklósi Liszt Ferenc Vegyeskar, amely Borka Ferenc vezényletével többször szerepelt már Nagymegye- ren, mint a Nagymegyeri Városi Művelődési Ház és a CSEMADOK városi szervezete Bárdos Lajoé Vegyeskarának testvérkórusa. A Melódia ’83 első területi döntője nemrégiben zajlott le a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Városi Művelődési Ház nagytermében. Résztvevői a nyugat-szlovákiai járások versenyein győztes énekesek, illetve zeneszérzők és az ő műveiket bemutató zenekarok voltak. Hét járásból 12 szerzemény és 9 előadó jutott a dunaszerdahelyi döntőbe. Három énekes még a verseny megkezdése előtt visszalépett. Az előadói kategóriában több ismert névvel találkoztunk. Ezek közül a versenyzők közül Bárdos Ágnes (Bratislava-vidék), Bencsík Lívia (Nové Zámky - Érsekújvár), és Olgyai Attila (Dunaszerdahely) teljesítményében tapasztalhattunk fejlődést. Mindhárman ügyesen éltek zenei adottságaikkal, és olyan, közismert, műveket választottak előadásra, amelyek mind a stílust, mind a kifejezési eszközöket, mind a hangterjedelmet tekintve megfeleltek egyéniségüknek. A színpadon leginkább Bárdos Ágnes ,,élt“. Hivatásos előadókra valló magabiztossággal az est legjobb teljesítményét nyújtotta, zenei szempontból is tisztán. Nagy Lea (Bratislava), aki már többször szerepelt a Melódián, csalódást keltett. Teljesítményével önmaga is elégedetlen volt. Előadásában nem volt funkciójuk a gesztusoknak, a siker erőltetése mellett ez volt a legjellemzőbb hiba. Az először bemutatkozó énekesek közül a galántai járást képviselő Szarka Gyula fellépése volt a legérettebb. Bársonyos bariton hangja jól érvényesült a dallamos művek tolmácsolása során. Csető Tünde teljesítménye gyengébbre sikeredett, amiben talán a tapasztalathiány játszott szerepet. Színesebb mozgáselemek alkalmazásával és jobb dalválasztással legközelebb méltóbban képviselheti a lévai (Levice) járást. Az előadói kategória győztese Bárdos Ágnes lett, a második Bencsík Lívia, a harmadik Olgyai Attila. A szerzői kategóriában kiemelkedett a Gravis együttes kemény rock stílusban megszólaltatott Aranymadár című szerzeménye, amely közös munka eredménye. A zenekar erénye a kitűnő összjáték, mindössze három hangszeren, a váltakozó dallamvezetés, a kultivált játék- és énektechnika, valamint a tiszta összhang, amelyben egymást kiegészítve jól funkcionál a szöveg és a zene. Ezután a nagymegyeri A két énekkar, fenntartó szerveik közreműködésével, rendszeres időközökben kölcsönösen teremt egymás számára fellépési lehetőséget, egyben lehetőséget egész napos kirándulásra, ismerkedésre, baráti kapcsolatok kialakítására. Ez a mostani különösen a nagymegyeriek számára volt hasznos, akik ebben az időszakban már a Kodály-napokra összpontosítják minden erejüket, figyelmüket. Az esten először szerepeltek új kosztümjükben, melynek elkészítéséhez a kulturális minisztériumtól kaptak anyagi segítséget. Amikor utolsó számuk végén felcsattant a taps, az bizonyára nemcsak a kórusnak szólt, hanem annak is, hogy karnagyát, Ág Tibort - Eugen Suchoň, Ladislav Burlas, Oto Ferenczy és Ladislav Mokrý társaságában - két nappal korábban Kodály-emlékplakettel tüntették ki a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulátusán.-bor (Čalovo) Klotild verzió együttes következett Balla Igor Látomás címú szerzeményével. Az Ifjú Szívek szólótáncosának remek szöveg- és dallamvázát úgyesen hangszerelte a zenekar. Az atomháborút legyőző szerelem vízióját, milliók békevágyát foglalta dalba a szerző eredeti szó- és zenei képekkel, szépen. Két tehetséges szerző és zenekar érkezett az érsekújvári (Nové Zámky) járásból. Az Omikron együttes Zitnay Vladimír Az élet csak álom című szerzeményével az élet értelméről szólt, szövegben és muzsikában egyaránt tartalmasan. És sikeresebben, mint a Spirál együttes Ďurica Róbert Az újság című szerzeményének előadásával. A szöveg gondolatiságát a zene nem tudta kellően „megemelni“, „feldíszíteni“, elsősorban a zenekar gitárosainak hiányos játéktudása miatt. A jó szerzemények közé sorolható még Tilajcsík Imre Az éjszaka fényei című alkotása, amelyet a dunaszerdahelyi VOX együttes szólaltatott meg. Varga Ferencnek, Elgyütt Pálnak, Demeter Annának, Tornóczi Ildikónak, Hertel Miladának, valamint a Szépe Rudolf-Nagy László és a Farkas Zoltán-Sas Sándor szerzőpárosnak kevésbé sikerültek a szerzeményei, illetve a szöveg és a zene egybekapcsolása. Viszont Hertel Milada kitűnt szép és tiszta hangjával, és az előadói kategóriában minden bizonnyal nagyobb sikerrel szerepelt volna. A szerzői versenyben a Gravis együttes végzett az első helyen, második a Klotild verzió, harmadik az Omikron, a már említett szerzeményekkel. A versenyt mindkét kategóirá- ban öttagú zsűri értékelte Karol Duchoň vezetésével, a közönség előtt. Ami a stílusirányzatokat illeti, a Gravis együttes fémes hangzású hard rockját követte még a Klotild verzió és a Spirál. A régebbi popzenei irányzatot, a dallamközpontú beatzenét az Omikron, a Vox és a Rolba együttes képviselte. A zselizi (Želiezovce) Homály együttes csak most bontogatja szárnyait, még nincs kialakult stílusa. A szerelmi lángolást és csalódást, a köztük „mozgó“ érzéseket blues-változatokkal próbálták kifejezni a szerzők. Ők zenekar nélkül, gitár-, hegedű- és zongorakísérettel léptek mikrofon elé. Szerzeményeikben ismerős, más slágerekben már hallott dallamszakaszok tűntek föl, ezért kaptak kevesebb pontot a zsűritől. E területi döntő tanúsága szerint az újabb rock irányzatok, a country, a heavy rock és a jazz rock még nem talált követőkre tájainkon. Függetlenül az elért eredményektől, mindenképpen dicséret illeti amatőr zeneszerzőinket: bátorságuknak, igyekezetüknek, áldozatvállalásuknak köszönhetően igazi versenyt láthatott a közönség. Sokunk számára az első próbát jelentette a verseny, így semmi okunk arra, hogy ne biztassuk őket. Tanuljanak, sajátítsák el a zene alapjait, a zenélés fortélyait, ismerjék meg a harmóniák világát, csiszolják játék- és énektudásukat, hiszen itt is érvényes a közmondás, miszerint a gyakorlat teszi a mestert. Végezetül szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a dunaszerdahelyi területi döntőn elért helyezés még nem jelent továbbjutást, az csak a második területi döntő (Fülek - Fiľakovo, 1983. december 18) után, amelynek eredményeit e cikk születésének idején természetesen még nem ismerjük, dől el. A két kategóriából tíz-tíz versenyző jut a központi döntőbe, amely 1984. január 28-án lesz Kassán (Košice), a Művészetek Házában. DEBRÖDI D. GÉZA Aki a közelmúltban megfordult a Kassai (Košice) Műszaki Főiskola Šverma utcai központi épületében, annak aligha kerülte el a figyelmét a tágas előcsarnok egyik sarkában rendezett amatőr képzőművészeti kiállítás. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a hét kiállító alkotó harminchét olajfestményét, illetve grafikáját több szempontból is érdemes volt megtekinteni. Nemcsak azért, mert néhány mű, köztük elsősorban a vietnami Le Trong Vinh munkái már-már profiteljesítmények, hanem azért is, mert e kiállítás a kívülállóban minden bizonnyal módosította a műszaki emberről alkotott képet, egyben igazolva a tárlat mottóját, miszerint: Nemcsak kenyéren él az ember. A kiállítás „hátteréről“ Czajlik Miklós kandidátussal, a főiskola kohómérnöki karának adjunktusával, a főiskola képzőművészeti körének vezetőjével beszélgettünk.- Körünk a hetvenes évek derekán alakult - mondja. - Eleinte eléggé vontatottan ment az egész, ám a hetvenkilences-nyolcvanas, s főként az azt követő tanévtől, amikor is megoldódott a helyiségprobléma, már tervszerűbben és rendszeresen dolgozunk. A Merkur áruház szomszédságában a T-klubban nekünk is van állandó otthonunk, termünk, s ott hetenként összejövünk. A város festőművészeivel - Andrej Doboš- sal, Roskoványi Istvánnal, Anna Hausovával, Filep Istvánnal és másokkal - találkozunk, továbbá a városi népművelési központ szakelőadóival. így is tanulunk. S hogy mindez szinte zavarmentesen folyik, abban a tizennégy lelkes tagúkon kívül nagy érdemei vannak a főiskola vezetőségének, SZISZ-bizottságnak, valamint a Marian Varga által irányított klubtanácsnak. Erkölcsileg és anyagilag egyaránt segítenek bennünket.- Hányadik kiállítása volt ez a körnek?- Ez év májusában rendeztük az elsőt, ez a mostani a második- Hogyan fogadták?- Mi úgy érezzük, hogy a fogadtatás felülmúlta várakozásunkat. Mindenki igen kedvezően értékelte munkánkat, és nagy meglepetésnek számított a tanárok, diákok körében, hogy mi ilyet is tudunk.- Ezek szerint a műszaki ember sem „robotember“, ő sem csak a gépeknek, a műszaki berendezéseknek, a számításoknak és tervrajzoknak él, számára sem csak a tudományos-műszaki világ létezik.- A közvélemény általában eléggé „beskatulyázott“ és ,,száraz“ embereknek tart bennünket, de ez nem egészen így igaz. Nagyon helyes az a jelenlegi kultúrpolitikai törekvés, mely a műszaki képzettséghez megfelelő szintű általános műveltséget kíván meg. Mi is ezt tartjuk szem előtt. Persze, mindez egyelőre csak čsepp a tengerben. Hogy korunk műszaki embere még tökéletesebb legyen, hogy többek között értsen a művészetekhez, hogy kultúraszerető legyen, hogy az új gépben ne csupán a műszaki fejlettséget lássa, hanem mindenekelőtt a fizikai és szellemi munka megkönnyítésének eszközét, az ember segítőtársát, ahhoz a nevelés minden szintjén és minden formájában nagy és igen jól összehangolt munkát kell végeznünk.- Ebben lehet fontos szerepe a festészetnek is.- A mi műkedvelő tevékenységünk varázsát a sikerélmény jelenti. Az, hogy egy üres, tiszta papírra, vagy vászonra sikerül „élő világot“ teremteni. Ez legalább annyi, vagy több örömet szerez a diáknak, mint egy sikeres vizsga. Ezenkívül a festés, a rajzolás edzi is az embert, mert ahányszor nekilát a munkának, annyiszor kutat, kísérletezik, tervez, újabb és újabb „tereket“, lehetőségeket fedez fel, s ennek aztán a műszaki életben is hasznát veszi. Azzal pedig szintén formálódik, erősödik, hogy alkotásával a nyilvánosság elé lép, vállalja meglátásait, munkáját, s benne önmagát.- Hogyan tervezik a folytatást?- Szeretnénk elérni, hogy főis-. kólánk hétezer diákjából minél többen dolgozzanak körünkben A kezdőknek segíteni akarunk, a haladókat magasabb színvonalra juttatni. Jó lenne egy helyi jellegű állandó képtárat nyitni, s nem utolsósorban közös kiállításokat szervezni, együttműködve az ország többi főiskolájával. GAZDAG JÓZSEF KÓRUSTALÁLKOZÓ ÚJ SZÚ 4 1983. XII. 19. ... mint egy sikeres vizsga (A szerző felvétele)
