Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-10 / 266. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1983. XI. 10. Az ENSZ-közgyűlés a közép-amerikai helyzetről tárgyal NICARAGUA AMERIKAI AGRESSZIÓTÓL TART (ČSTK) - Az ENSZ-közgyűlés kedd este kezdte meg a közép­amerikai helyzet vitáját. A vitában felszólaló nicaraguai külügymi­niszter elítélte az ún. Reagan- doktrínát, amelynek értelmében a jelenlegi washingtoni kormány­zat „jogot formál arra“, hogy min­den módszerrel - a fegyveres tá­madást is beleértve - megakadá­lyozza a térség népeinek arra irá­nyuló törekvéseit, hogy a függet­len fejlődés útjára lépjenek. Mi­guel d’Escoto idézte az amerikai elnök közelmúltban tett cinikus ki­jelentését arról, hogy az Egyesült Államoknak „joga van“ titkos had­műveletek végrehajtására, ha úgy véli, hogy ez megfelel az USA érdekeinek. A nicaraguai külügy­miniszter abban látja a legna­gyobb veszélyt, hogy ezek a sza­vak a világ katonailag egyik lege-! rősebb országa elnökétől szár­maznak, olyan országétól, amely nemcsak képes, hanem kész is az' ENSZ alapelveinek és céljainak a megszegésére. Daniel Ortega, a nicaraguai kormányzótanács koordinátora ma­„Felbuzdulva a sikeren.. (ČSTK) - Az Egyesült Álla­mok hadügyminiszterei ameri­kai tartalékos katonákkal való találkozóján kijelentette: „Olyan fegyveres erőkre van szükségünk, amelyek legalább olyan gyorsan, rugalmasan és hatékonyan reagálnak, mint az elmúlt hónapban Grenadán.“ Weinberger szavai azt tá­masztják alá, hogy Washing­ton továbbra sem mond le a durva erőszak alkalmazásá­ról nagyhatalmi ambícióinak megvalósítása céljából és a jö­vőben is beavatkozik az USA- tól távol eső területeken is a független országok bel­ügyeibe. A hadügyminiszterrel párhu­zamosan ugyanezt erősítette meg John Wickman hadsereg­tábornok, a szárazföldi erők vezérkari főnöke a The Balti­more Sunnak adott nyilatkoza­tában. Kijelentette, hogy a gre­nadai hadművelet „sikerén fel­buzdulva“ az Egyesült Álla­mok újabb intervenciós gyors­hadtesteket létesít, amelyek közepes és kis intenzitású har­ci tevékenység folytatására ké­pesek külföldön. Ezek az ún. zöldsapkások főleg a vietnami háború idején elkövetett bűn­tetteikkel váltak hírhedtekké és fontos szerepet játszottak a Grenada elleni támadásban. LIBANON A Genfben pénteken befeje­ződött és november 14-ig elnapolt libanoni nemzeti megbé­kélési konferencia már azzal is rácáfolt a nyugati teljes mértékben borúlátó jóslatokra, hogy egyálta­lán sor került rá. A tárgyalások viszonylag higgadt hangneme, a Libanon hovatartozásáról kiadott közös nyilatkozat és a libanoni-iz­raeli csapatkivonási egyezmény­nyel kapcsolatban elfogadott kompromisszum nem várt ered­mény volt. Habár a libanoni közös­ségek ennél többet vártak, még­pedig a polgárháborús veszélyt tápláló elavult és igazságtalan ál­lamigazgatási rendszer megrefor­málását, az idegen csapatok eltá­volítását - ezeket a részeredmé­nyeket is megelégedéssel fo­gadták. Nem igy Washington és Tel Aviv, a libanoni háborús tűz kitartó szítói, a megrögzött pecsenyesü­tögetők. Elsősorban a májusban kötött ún. csapatkivonási egyez­ményt féltik. Genfben ugyanis olyan döntés született, hogy a megbékélési konferencia máso­dik szakaszának megkezdéséig Gemajel elnöknek folytatnia kell a belső és külső erőfeszítéseket az izraeli megszállás felszámolá­sára és az ország teljes szuvereni­tásának helyreállítására. Az államfő eme megbízatása értelmében hamarosan Szaúd- Arábiába és Szíriába utazik, s mint naguai sajtóértekezletén kijelen­tette: az Egyesült Államok amilyen könnyen hajlamos intervenciók végrehajtására, ugyanilyen köny- nyen hajlamos nukleáris fegyve­rek kilövésére is. Éppen ezért irányvonala súlyos veszélyt jelent a világbékére nézve. A nicaraguai politikus szerint a Grenada elleni fegyveres agresszióval a Fehér Ház igazolta, hogy a világ bármely más térségében képes hasonló beavatkozásra. Éppen ezért Nica­raguát és Salvadort különösen nagy veszély fenyegeti. Egy másik nicaraguai politikus, Victor Tirado Lopez, a Sandinis­ta Nemzeti Felszabadítási Front egyik vezetője arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a hondurasi hatá­ron a somozista ellenforradalmi erők és a hodnurasi egységek csapatösszevonásokat hajtanak végre. Kijelentette, hogy El Gua- saule és Teotecacinte települések térségében mintegy 3000 ellenfor­radalmár és csaknem 2000 hon­durasi katona állomásozik. Az északi határnál hondurasi terüle­ten mintegy 25 ezer katona átcso­portosításával számolnak, akiknek nagy részét a hondurasi hadsereg és a guatemalai fegyveres erők adnák. A nicaraguai politikus hoz­záfűzte, hogy az Egyesült Államok 25 ezer fős csapatot tart készen­létben az esetleges beavatkozás céljából. Hondurasi területen már jelenleg csaknem 4000 amerikai tengerészgyalogos tartózkodik. Hazatért az utolsó csoport (ČSTK) - Grenadából Barbado- son keresztül kedd este hazatért Kubába az a kubai építőmunká­sokból és más szakemberekből álló legutolsó csoport is, amely az amerikai agresszor elleni hősi küzdelemben az inváziós erők fogságába esett. A kubai légitársaság IL-62 típu­sú gépének fedélzetén az említett 102 tagú csoporttal közösen haza­tértek a grenadai kubai nagykö­vetség diplomatáinak feleségei és gyermekei is. Jelenleg már csak a kubai dip­lomáciai személyzet tartózkodik Grenadán, akiknek egy része teg­nap tért vissza Havannába. To­vábbra is megoldatlan azonban a harcokban elesett kubai interna­cionalisták holtteste hazaszállítá­sának a kérdése. A Grenadában tartózkodó észak-amerikai intervenciós erők főparancsnoka megerősítette: a szigetország belterületén még folytatják az elsősorban a népi forradalmi hadsereg tagjaiból álló néhány felkelő csoport üldözését. A napokban közölték, hogy az amerikai intervenció során megdöntött grenadai katonai ta­nács vezetőit egy, a főváros kö­zelében levő börtönbe szállítot­ták át (képünkön bekötözött szemmel Hudson Austin tábor­nok és Bemard Coard ezre­des) (Telefoto - ČSTK) 7,1 milliárdos külföldi segélyprogram A washingtoni képviselőház 30 milliót szavazott meg Izraelnek (ČSTK) - A washingtoni képvi­selőház jóváhagyta az Egyesült Államok külföldi segélyprogramjá­nak a tervezetét. A képviselőház 7,1 milliárd dolláros külföldi se­gélyprogramot szavazott meg, amelyből elsősorban az Egyesült Államok elképzeléseinek megfele­lően cselekvő rezsimek kapnak támogatást. A legnagyobb összeget Izrael­nek szánják, amely 30 millió dol­lárral kap többet a tavalyinál. Wa­shington közel-keleti szövetsége­sének ily módon segít a Libanon elleni agresszió költségeinek a fe­dezésében, valamint a Lavi típusú új bombázó mielőbbi kifejlesztésé­ben. A megemelt támogatás ezút­tal elismerés Tel Aviv címére azért, hogy az amerikai közel-ke­leti elképzelések hű megvalósító­ja. Jellemző, hogy Izrael katonai támogatás címen 1,7 milliárd dol­lárt kap, míg gazdasági célokra mindössze 910 millió dollárt for­díthat. Az Egyesült Államok szenátusa mindössze egy főnyi szavazat- többséggel (47:46) javasolta, hogy a jövő pénzügyi évben 124,1 millió dollárt fordítsanak újfajta vegyi fegyverek gyártására, beleértve a bináris légibombákat, valamint az ideggázzal töltött tüzérségi lö­vedékeket. CSEHSZLOVÁK-MAGYAR KAPCSOLATOK Eredmények, lehetőségek Csehszlovákia és Magyaror­szág kapcsolatainak, együttműkö­désének fejlesztésében kétségte­lenül a két ország legfelsőbb szin­tű párt- és állami vezetőinek rend­szeres találkozói járulnak hozzá a legnagyobb mértékben. Ilyen al­kalmakkor határozzák meg az élet minden területére kiterjedő együtt­működés alapvető irányait, s eze­ket a kormányfők, a minisztériu­mok, vállalatok vezetői, a parla­mentek, kutatóintézetek, a kultu­rális intézmények képviselői öntik konkrét formába. Hogy valóban rendszeresek ezek a találkozók, bizonyítja az elmúlt nem egész egy évtized. Kádár János, az MSZMP KB első titkára 1974 áprilisában tett hivata­los baráti látogatást párt- és állami küldöttség élén Prágában, majd 1980 novemberében baráti mun­kalátogatáson járt a szlovák fővá­rosban. Csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök vezetésével 1977 szeptem­berében tárgyalt Budapesten, s legutóbb tavaly szeptemberben járt .Gustáv Husák baráti munkaláto­gatáson . a magyar fővárosban. E legfelsőbb szintű megbeszélé­sek között a kormányfők tárgyalá­saira került sor 1976-ban Buda­pesten, 1979-ben Prágában, 1981-ben ismét Budapesten, s épp egy hónapja tett látogatást a csehszlovák fővárosban Lázár György, a magyar kormány el­nöke. A találkozók gyakorisága egy­részt a szoros baráti kapcsolatok­ra utal, másrészt jelzi, hogy van miről tárgyalni legfelsőbb szinten is. Hiszen két olyan testvéri szom­széd országról van szó, amelyek rendkívül szerteágazó gazdasági, tudományos-műszaki, kulturális- kapcsolatokat tartanak fenn, ám ezek bővítésének lehetőségei tá­volról sem merültek ki. Az ismert tények közé tartozik, hogy a csehszlovák-magyar áru­csere szüntelenül növekszik. Ta­valy meghaladta az 1,2 milliárd rubel értéket, s az idén csaknem eléri az 1,4 milliárdot, ami 10 szá­zalék körüli növekedést jelent. Magyarországon természetesen jól ismerik a Škoda autókat, a csehszlovák sportcikkeket, villa­mosokat, nálunk viszont a magyar autóbuszok, televíziók, gyógysze­rek ismertek - hogy csak néhány példát ragadjunk ki. Ám az áru­csere struktúrája is - a szükségle­teknek megfelelően - változik. Csökken például a mezőgazdasá­gi termékek behozatala Magyaror­szágról, s Csehszlovákia ugyan­csak kevesebb energiaforrást, ás­ványi anyagot, fát szállít. Ezzel szemben növekszik a gépipari ter­mékek, a fogyasztási cikkek cse­réje. (A gépipar kb. 54 százalékos arányban vesz részt az árucseré­ben; a fogyasztási cikkek cseréje pedig a belső piaci választékot bővíti.) Mindkét fél természetesen az együttműködés progresszív for­máit részesíti előnyben: a gyár­tásszakosítás és termelési koope­rációt. S épp ez az a terület, ahol a legnagyobbak a tartalékok. Mert igaz ugyan,, hogy az egész áru- csere-forgalom mintegy 40 száza­léka szakosítási és kooperációs egyezmények alapján valósul meg (főleg a gépiparban, az elektroni­kában, a vegyiparban és a mező- gazdaságban), de az együttműkö­dés e formája bővítésének szinte nincsenek határai. Ez nem utolsó­sorban a tőkés import csökkenté­sét teszi lehetővé, ami a jelenlegi nemzetközi gazdasági helyzetben fontos követelmény mindkét or­szágban. Közös vállalatok alapítá­sára is mód van. A bányaipari hulladékokat feldolgozó Haldex Ostrava mellett egyre több ilyenre lenne szükség. Sok még a tartalék a vállalatok közötti közvetlen együttműködésben is. Kádár János küszöbönálló lá­togatása során bizonyára szó lesz az elért eredményekről. A fő hang- . súlyt azonban nyilván arra helye­zik, mit lehet, mit kell még tenni azért, hogy a csehszlovák-ma­gyar együttműködés tovább fej­lődjön mindkét ország, egyúttal az egész szocialista közösség javá­ra. (pap-) Reagan megérkezett Japánba (ČSTK) - Az Egyesült Álla­mok elnöke tegnap George Shultz külügyminiszter kíséreté­ben megérkezett két országot érintő távol-keleti kőrútjának első állomására, Tokióba. Ronald Reagan a japán fővá­rosban Nakaszone Jászuhiro kormányfővel elsősorban a wa­shingtoni-tokiói katonai és politi­kai együttmüködés kibővítéséről folytat tárgyalásokat. Japán sájtó­kijelentette, mielőbb tárgyalni sze­retne Reagan elnökkel is. Erőfe­szítéseihez bizonyára hozzájáru­lást kér Londontól, Párizstól és Rómától is, de a legfontosabb - Izrael hozzájárulása nem hogy kétséges, hanem egyenesen el­képzelhetetlen. Annál is inkább, mivel a megszálló csapatok egész Dél-Libanont kezükben tartják, a napokban jelezték, hogy az Egyesült Államok esetleg válasz­csapáshoz folyamodik megtorlá­sul a több mint két héttel ezelőtti bejrúti merényletért. Mivel a me­rénylet elkövetői még mindig is­meretlenek, az amerikaiak minden bizonnyal azokon fogják megtorol­ni veszteségeiket, akik számukra fölöttébb kényelmetlenek és aka­A tűz szítása ami számukra stratégiai szem­pontból rendkívül előnyös. Az Egyesült Államok pedig azért ragaszkodik az egyezmény­hez, mivel az - Izrael mellett és általa - számára is rendkívül elő­nyös. Azon kívül a megállapodást valójában Washington szorgal­mazta, a különleges megbízottak fáradtságot nem kímélve „kiingáz- "ták“ a megállapodást, s ha most érvényét vesztené, az bizonyos mértékig bukás lenne az USA szá­mára is. A jelenlegi washingtoni kormánynak pedig kedvenc rög­eszméje a „nagyhatalmi tekin­tély“ féltése, amelyet állítólag a grenadai intervencióval „vissza­szereztek“, de Libanonban újra kockán forog. E nagyon is kétséges tekin­télyt féltve Washington ma­gas rangú képviselői, többek kö­zött Shultz külügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter dályozzák libanoni elképzeléseik sima megvalósítását - vagyis a li­banoni baloldali és nemzeti haza­fias erőkön. Hogy nem pusztán fenyegetésről van szó, azt az is bizonyítja, hogy a Libanonban ál­lomásozó amerikai tengerészgya­logosok mintegy fele a Bejrúttól keletre fekvő hegyvidéken titkon olyan állásokat foglalt el, amelyek­ből bármikor érzékeny csapást mérhetnek a muzulmán milíciák áltai ellenőrzött területekre. To­vábbá újabb amerikai hadihajókat irányítottak a Földközi-tenger ke­leti részébe, úgyhogy néhány, na­pon belül a libanoni partok közelé ­ben már összesen 29 hajóból álló flottaegység lesz. Érdemes odafigyelni arra a tényre is, hogy a Tyr kikötőben az izraeli főhadiszállás ellen pén­teken elkövetett kamikaze-akció után az izraeli légierő nyomban két hullámban bombázta az or­szág központi és keleti részén a baloldali és nemzeti-hazafias li­banoni erők és a Szíriai egységek állásait - megtorlásul a merényle­tért. Washington sietett elítélni a merényletet, amelyért Tel Aviv- val édes egyetértésben és minden bizonyíték híján Szíriát tették fele­lőssé. Ezzel szemben a barbár légitámadásokat a Fehér Ház „jo­gos bosszúnak“ minősítette. Vagy­is az amerikai katonai előkészü­letek Libanon ellen szintén „jogos bosszúból“ táplálkoznak? Semmi esetre sem könnyű nyomon követ­ni az amerikaiak gondolkodás- módját. Úgy tűnik azonban, na­gyon előrelátó lépés volt Szíria részéről az általános mozgósítás elrendelése, s az egyes libanoni politikai csoportok között Genfben megkezdett párbeszéd is ad okot némi reményre. Az eddigi ellenfe­lek ebben a válságos helyzetben talán felismerik - éppen úgy, mint Genfben -, hogy saját érdekeiket félretéve az ország érdekeit kell szem előtt tartani. I lyen körülmények között nem sok esélye van Amin Gemajél elnöknek megbízatása sikeres tel­jesítésére. Remélni ugyan lehet, hogy a szerencse valamilyen cso­da folytán Libanon mellé szegődik, csakhát csodában bízni, amikor egy ország sorsáról, létéről van szó - nem tanácsos. GÖRFÖL ZSUZSA vélemények szerint a tárgyaláso­kon az amerikai elnök sürgetni fogja, hogy Japán fokozottabb mértékben vegyen részt a Penta­gon távol-keleti és csendes-óceá­ni stratégiai terveinek a megvaló­sításában. A japán demokratikus közvéle­mény nagyszabású tiltakozó akci­ót tartott Reagan érkezésének időpontjában. A haladó pártok és a szakszervezetek felhívására ez­rek tiltakoztak az utcákon az Egyesült Államok és Japán kato­nai szövetségének a megszilárdí­tása ellen. A japán hatóságok pél­dátlan biztonsági intézkedéseket foganatosítottak és mintegy 90 ezer rendőrt helyeztek készenlét­be a tüntetés környékén. A rendőri alakúlatok elzárták a repülőtérhez vezető utakat és készenlétben áll­tak a tüntetők elleni azonnali be­avatkozásra. Szöulban ugyancsak Amerika- ellenes tüntetésre került sor, mivel Tokió után ez Reagan kőrútjának másik állomása. A tokiói tüntető tömeg (Telefoto - ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents