Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-09 / 265. szám, szerda

Hosszú volt az út... Harmadszor csengetek a to­ronyház ötödik emeletén Michal Pohoriljak nyugalmazott ezredes ajtaján. Ezúttal szerencsém van, otthon találom az egyszobás laká­sában. Hellyel kínál, feketekávé kerül az asztalra, aztán a házigaz­da belelapoz az emlékeibe.- Kárpátalján születtem. A né­hány hold föld, amit szüleim mű­veltek, nem volt elég ahhoz, hogy a kilenc éhes gyerek minden nap jóllakhasson. A polgári iskola el­végzése után, mivel abban az idő­ben más munka nem akadt, favá­góként dolgoztam. Amikor elértem a sorköteles kort, önként jelent­keztem a hadseregbe. Levoőán szolgáltam, mint rádiós. Innét mentünk a nyugati határra. Ször­nyű volt a visszavonulás... Még egyszer átéltem ezt a Kárpátalján, amelyet Horthy hadserege szállt meg. Tudtam, nehéz idők követ­keznek. Az ún. szlovák állam megalaku­lása után leszerelt, tartalékos tize­desként tért vissza szülőfalujába. Mivel fennállt az a veszély, hogy újra behívják, 1940-ben átszökött a Szovjetunióba. Az arhangelszki körzetben dolgozott, amikor elju­tott hozzá a hír: a Szovjetunióban megalakult az első csehszlovák tábori zászlóalj. 1942 végén Buzu- lukuba ment. Néhány hetes kikép­zés után megkapta a frontra induló egységben a beosztását. Mint új­donsült szakaszvezető a zászlóalj törzskaránál lett a rádiós raj pa­rancsnoka.- Ma is jól emlékszem, Mirgo- rodban ünnepeltük meg március 3-án a 25. sžúletésnapomat - folytatja. - Néhány nap múlva kemény harcokban vettünk részt, mint ismeretes Szokolovónál sike­rült helytállnunk. Amikor Novohoperszkban meg­alakult a dandár, mint őrmestert, a rádiós szakasz parancsnokát a kiképzés irányításával bízták meg. Reggeltől estig folyt a gya­korlat, aztán Zsukov marsall előtt tettek tanúbizonyságot arról, hogy jól felkészültek a további harcokra. Innen a frontra, Kijev térségébe mentek.- A bevagonírozás előtt a sza­kaszomba beosztottak egy kato­nalányt, aki azelőtt a törzsnél szol­gált. Haragudtam, de útközben megtanítottam a rádióállomás ke­zelésére. Mire a Kijev előtti hídfő­höz értünk, egyenértékű rádiós volt a szakaszban. November 6- án Kijev felszabadult, s ebben mi, a csehszlovák dandár katonái, a szovjet hadsereg hathatós tá­mogatásával érdemeket szerez­tünk - mondja. A harcok folytatódtak Vaszilkov, Csernyakov térségében, majd de­cember 12-én azt a parancsot kapták, hogy települjenek vissza Kijevbe. Ezt az alkalmat használta ki Pohoriljak őrmester arra, hogy feletteseitől engedélyt kérjen a nő­sülésre. December 16-án anya- könywetezető elé vezette a már említett rádiós lányt. Erre az ese­ményre így emlékszik vissza.- Az anyakönyvvezető nem tu­dott házassági bizonyítványt kiállí­tani, mivel Kijev romokban hevert. Nem volt nyomtatvány, sem pe­csét. A házassági kérelmünkre je­gyezték rá, hogy egybekeltünk Ebből a felszabadulás után prob­léma támadt, formálisan még egy­szer ki kellett mondani a boldogító igent. A dandár útja Zsazskov, Ruda, Bieloj Cerkev felé vezetett, ezek­nek a településeknek a felszaba­dításában maga is részt vett. A hadtestté szervezett katonai egységben alhadnagyi rangot ka­pott és a híradós század parancs­noka lett. Részt vett a kárpát- duklai hadműveletekben. Az első harcokban megsebesült a híradós zászlóalj parancsnoka, helyére őt nevezték ki. Ebben a beosztásban Prostéjov térségében érte meg a háború végét. A zászlóalj élén vett részt 1945. május 17-én a prágai óvárosi téren megrende­zett díszszemlén. A háború után a néphadsereg­ben maradt. Az első dolga volt, hogy leérettségizzen, aztán több katonai iskolába járt. Évekig dol­gozott a martini járási katonai pa­rancsnokságon. Tagja volt a járási pártbizottságnak, képviselőként tevékenykedett a városi nemzeti bizottságban. Később a kerületi katonai parancsnokságon, majd a keleti katonai körzet parancs­nokságán dolgozott, szíwel-lélek­(A szerző felvétele) kel, úgy, ahogy az egy kommunis­tához illik. Közben gyermekei, Ju­raj és Natália felnőttek.-A fiam elektromérnök, Tren- činben dolgozik. Nemrég kapta meg a Klement Gottwald Állami Díjat. A lányom, aki itt lakik a kö­zelben, kutatómérnök. Gyakran meglátogatnak, különösen azóta, hogy öt évvel ezelőtt magamra maradtam. Idestova tíz éve annak, hogy nyugdíjba vonult, de nem tétlenke­dik. Szabad idejében a leánya kertjében dolgozgat. A IV. város­kerületi pártbizottság aktivistája, az utcai pártszervezet taqia.-A közelmúltban tértem vissza gyógykezelésről. A frontszolgálat, a lövészárkokban eltöltött idó ki­kezdte az egészségemet. Szere­tek az emberek közé járni, az emberekkel dolgozni. - hangsú­lyozza. - Néha az egykori harcos­társakkal is összejövünk, de saj­nos, egyre kevesebben vagyunk. Feláll, kinéz az ablakon. A kö­zeli óvoda udvarán gyerekek ját­szadoznak.- öt unokám van — jegyzi meg. - A legidősebb az idén érettségi­zik, a legkisebb negyedik osztály­ba jár. Azt szeretném, ha békében nőnének fel, ha sohasem tudnák meg, mi a háború. Azért, hogy ők és a jövő generációk békében él­hessenek, minden tőlem telhetőt megteszek. így vélekedik Michal Pohoriljak nyugalmazott ezredes, aki Buzu- luktól Prágáig harcolva tette meg az utat. németh János Lelkesedés, odaadás Eredményesen tevékenykedő Vöröskereszt-szervezet Az önkéntes munkáért csak kö­szönet jár, vagy még az sem- tartják sokan. A Vöröskereszt köbölkúti (Gbelce) helyi szerveze­tének 400 tagja mégis lelkesen, odaadóan végzi fontos tevékeny­ségét. Szekeres József, a szerve­zet elnöke szívesen számolt be az elvégzett munkáról.- A napokban tartjuk évzáró gyűlésünket, s ez jó alkalom az értékelésre, összegezésre. A Vö­röskereszt egyik legfontosabb fel­adata az önkéntes véradók tobor­zása. Tagságunk is kötelezte ma­gát, hogy évről évre emelni fogja az önkéntes véradók számát. Az idén már 122-en adtak vért, s ez év decemberére még további öt- venen jelentkeztünk véradásra, így a tervezett számot - a 150 véradót - teljesítjük - mondta elé­gedetten, majd így folytatta.- Ugyancsak fontosnak tartjuk a társadalmi munkába való bekap­csolódást. Kétszáz ledolgozott óra van a hátunk mögött, de a szüreti idény befejeztével ötvenen a borá­szati üzemben dolgoznak majd valamelyik hét végén, örvende­tes, hogy egyre többen jönnek jó ötletekkel, tervekkel, mit, hol kelle­ne még tenni, hol lehetne segíteni. Az elnöktől azt is megtudtuk, hogy nem minden területen megy egyformán jól a munka. .Az idősek­kel való törődést teljes egészében még nem oldották meg. Igaz, hogy a jószomszédi kapcsolatok nyo­mán nem marad magára a rászo­ruló, s míg szükség van rá, mos, főz, takarít, gyógyszert vált ki, vá­sárol valamelyik szomszéd.- Tisztelni a kort, tisztelni öregein­ket nemcsak szervezetünk tagsá­gának a feladata. A nószövetség- gel együtt szervezzük a falu nyug­díjasainak összejöveteleit. Előadássorozatok szervezésé­vel egészségnevelést is végez­nek. Dr. Marian Zbojan körzeti orvos szívesen áldozza fel szabad idejét ezek szervezésére, megtar­tására, de néhány egészségneve­lési tanács elhangzott már a han- gosanbeszélőn keresztül is. S nemcsak Köbölkúton, hanem a szomszéd falvakban. Sárkány­ban és Libádon is elhangzottak, ugyanis egy körzetbe tartoznak, a tagság egy része ott él. A szervezet vezetősége úgy döntött, hogy nem fogja szorgal­mazni a gyakori gyűlésezést, in­kább találkozzon a tagság munka vagy szórakozás közben.- Évente két alkalommal kirán­dulásra invitáljuk tagságunkat, ezek mindig jól sikerülnek, s je­lentkező is van bőven. A vidámság közepette nem gondolunk a szer­vezési munka nehézségeire, a sok utánjárásra, csak arra, hogy tagja­ink eljussanak más vidékekre, lás­sanak szépet, gyűjtsenek tapasz­talatot. Fontosnak tartjuk, hogy egy-egy ilyen kirándulás ne jelent­sen anyagi terhet egyik tagunknak sem. Beszélgetés közben sok min­den szóba kerül. Az, hogy kevés fiatal kapcsolódik be a Vöröske­reszt tevékenységébe, pedig ne­kik is ott lenne a helyük, hogy a csoportos véradás után baráti összejövetelen köszönik meg a véradóknak ezt a humánus cse­lekedetet, hogy a szervezet részt vesz különböző versenyeken, hogy kitüntetést is kaptak, melyre nagyon büszkék.- Sajnos, gyakran ütközünk olyan akadályokba is, amelyek ne­hezítik munkánkat - említi meg Szekeres József, majd elmesélte a vándorló hirdetőtábla esetét.- Hirdetőtáblánknak nincs ál­landó helye, pedig ez is egy ka­pocs a tagsággal. Azt szeretnénk, hogy a véletlen járókelő is észre­vegye, elolvassa, s kíváncsi le­gyen arra, hogyan, mit csinálunk. Lehet, hogy kedvet kap, s tagunk lesz. De a hirdetőtáblánk egyik üzletkirakatból a másikba vándo­rol, majd onnan a harmadikba... Ennek ellenére dolgozunk] amire köteleztük magunkat, azt elvégez­zük- mondta búcsúzóul. A beszélgetés után arra gon­doltam, hogy egy jól működő tár­sadalmi szervezet nemcsak felet­tes szervének felel tevékenységé­ért. A község büszke lehet, hogy körülbelül 4000 lakásból 400-an tagjai a Vöröskeresztnek és ered­ményes munkával öregbítik nem­csak a szervezet, hanem a község hírnevét is. És talán nem is lenne olyan megoldhatatlan feladat, ha közösen hozzáférhető, méltó he­lyet találnának a hirdetőtáblának, amely továbbra is tájékoztatná a lakosokat a szervezet elismerést érdemlő tevékenységéről. PETER FI SZÓN Y A APRÓHIRDETÉS felesége, 5 gyermeke, vejei, menyei és 8 unokája. Ú-2893 ■ A Staving k. v. 1 -es számú üzeme (Zväzácka 80, Bratislava) azonnali belépéssel, toborzással fel­vesz- ácsokat,- vasbetonozókat,- építömunkásokat, továbbá felvesz:- kőműveseket,- éjjeliőröket,- úthengerkezelöt (gépészigazolvá­ny szükséges)- gépkocsikezelőt 1203-as gépkoc­sihoz- takarítónőket. A kőművesek, ácsok, vasbetonozók lakásigényét a felvétel után rövid időn belül kielégítjük. Az érdeklődők jelentkezzenek a sze­mélyzeti osztályon Staving k. v., 1-es számú üzem, Zvä­zácka 80, Bratislava-Petržalka. ÚF-128 ADÁSVÉTEL ■ Eladó fehér, ablakos mélykocsi. Jel­ige: Stegner. Ú-2859 ■ Pálma eladó, amely most hajtja 15. levelét. Magas lakást igényel. Ár me­gegyezés szerint. Érdeklődni este 18.00 óra után lehet a 819-40-es tele­fonszámon. Ú-2861 ■ Jó állapotban levő Lada 1200-as eladó. Rajkovics László, Topoľníky, Hviezdna 34, okr.: Dunajská Streda. Ú-2884 VEGYES ■ Elcserélem Dunajská Streda-i 3- szobás szövetkezeti lakásomat (I. kát.) hasonlóra Šamorínban, esetleg Brati­slavában. Cím a hirdetóirodában. Ú-2758 ■ A legdrágább feleségnek, édes­anyának, nagymamának, Szakács Miklósnénak (Padány - Padaň) 60. születésnapja alkalmából szívből gratulálnak, további jó egészséget és sok-sok boldogságot kívánnak, hogy még sokáig örülhessen családjának. Férje, lánya, fia, menye, veje vala­mint 5 unokája: Árpád, Monika, Csa­ba, Angéla és Timea, akik ezúton köszönik a nagymama hozzájuk va­ló jóságát, gondoskodását és szere- tetét. Ú-2843 ■ Csölle Vendelnek Alistálra (Hro­boňovo) 50. születésnapja alkalmából szívből gratulálnak, jó erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak sze­retettel nővére és húga családjukkal. Ú-2851 ■ Bagota Ka roly na k Muzslára (Mužla) 60. születésnapja alkalmából szívből gratulál, jó egészséget és még sok boldog évet kíván szerető felesége, két fia, menyei, kis unokái: Attila, Józsika, Rollika és a kis Andrea, akik a papát sokszor csókolják. Ú-2852 ■ A drága jó férj­nek és édes­apának, Dúsa Ferencnek Zselízre (Želiezov­ce) 55. születés­napja alkalmából, melyet október 27- én ünnepelt, szívből gratulál, és még nagyon hosszú, boldog életet kíván szeretettel felesége, lánya, veje. Ú-2853 ■ A drága édesapának, nagypapának és apósnak, Takács Istvánnak Komáromba (Komárno) 70. születés­napja alkalmából szívből gratulál, sok örömet, boldogságot és hosszan tartó, békés életet kíván ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszöne­tét minden kedves rokonnak, barát­nak, ismerősnek, a volt munkatár­^ saknak, az Osveta dolgozóinak, a női énekkarnak és a tö­megszervezeteknek, a ragyolci (Ra­dzovce) hnb elnökének a szép búcsú­beszédért és mindazoknak, akik 1983. október 10-én elkísérték utolsó útjára a ragyolci temetőbe a drága jó felesé­get, felejthetetlen édesanyát, * Nagy Magdát, akit a halál 50 éves korában váratlanul ragadott ki szerettei köréből. Ezúton mondunk köszönetét a koszorúkért és virágokon, melyekkel enyhíteni igye­keztek mély fájdalmunkat. Gyászoló férje, négy fia és menye Ú-2854 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, ismerő­söknek és kollégáknak, akik elkísérték utolsó útjára a drága jó férjet, édes­apát, Nagy Istvánt, (lllésháza - Eliašovce), és részvétükkel, koszorúikkal, virágaik­kal igyekeztek enyhíteni mély fájdal­munkat. A gyászoló család Ú-2870 ■ Fájdalmas, mély gyászunkban ez­úton mondunk köszönetét minden ro­konnak, ismerősnek és a szomszédok­nak, akik 1983. X. 19-én elkísérték utolsó útjára a drága, szeretett kislányt, Sárkány Erikát. Hálás köszönetünket fejezzük ki a ko­szorúkért, virágokért és az őszinte rész­vétért, mellyel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdalmunkat. Örökké gyászoló szülei, nővére, Me­linda és az egész rokonság. Ú-2896 ■ Fájdalmas gyászunkban hálás szív­vel mondunk köszönetét minden ked­ves rokonnak, a jó szomszédoknak, barátoknak és mindazoknak, akik 1983. szeptember 18-án elkísérték utolsó útjára a királyfiakarcsai (Kráľ. Kračany) temetőbe a szeretett férjet, apát, nagyapát, fiút és testvért, Hacsik Jánost, akit a halál 48 éves korában hosszú betegség után ragadott ki szerettei kö­réből. Köszönetét mondunk a duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) kórház sebészeti osztálya orvosainak és ápo­lónőinek a gondoskodásért. Köszönjük a búcsúbeszédet, koszorúkat, virágo­kat, részvétnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-2897 ■ Fájó, de hálás szívvel mondunk köszönetét mind­azoknak, akik 1983. október 12- én elkísérték utolsó útjara az izsai (lža) temetőbe drága hallottunkat, a sze­rető férjet, édesa­pát, fiút és testvért, az izsai hnb volt elnökét, Izsák Lajost, akit a halál 40 éves korában tragikus hirtelenséggel ragadott ki szerettei kö­réből. Külön köszönjük a járási, helyi, párt-, állami és társadalmi szervek és gazdasági szervezetek képviselőinek, Nagyigmánd nagyközség küldöttségé­nek, a járásbeli helyi nemzeti bizottsá­gok elnökeinek, a közvetlen munkahely­ről érkezetteknek, az egykori diáktár­saknak, valamennyi rokonnak, jó ba­rátnak és ismerősnek, akik a bennün­ket ért nagy veszteség okozta nehéz órákban mellettünk álltak, koszorúik­kal, virágokkal és őszinte részvétükkel igyekeztek enyhíteni mély fájdal­munkat. A gyászoló család Ú-2904 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszöne­tét minden kedves rokonnak, ismerős­nek, a Rimaszom­bati (Rimavská So­bota) Jnb vezető­ségének, a Lénártfalvi (Lenartovce) Hnb-nek és az efsz vezetőségének, valamint az egész falu lakosságának és mindazoknak, akik 1983. szeptem­ber 9-én elkísérték utolsó útjára a ri­maszombati temetőbe a drága jó férjet, édesapát, apóst, nagyapát és testvért, Privacsek Jánost, akit a kegyetlen halál 64 éves korában búcsúszó nélkül ragadott ki szerettei köréből. Köszönetünket fejezzük ki a megható búcsúbeszédekért, a sok szép virágért, az őszinte részvétért, melyekkel igyekeztek egyhíteni soha el nem múló fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-2922 MEGEMLÉKEZÉS ■ Mély fájdalom­mal emlékezünk a drága jó férjre, édesapára és nagy­apára, Simon Józsefre, aki 1982. novem­ber 9-én 64 éves korában hosszú betegség után távo­zott szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá szeretettel az első évfordulón. Gyászoló felesége, fia és családja Ú-2784 ■ Életünk legfájdalmasabb napja ma­rad 1982 október 29-e. Ezen a napon életének 75. évében távozott szerettei köréből a drága jó férj, édesapa, após, nagyapa és dédapa, id. Szabó Ferenc (Tornaija - Šafárikovo). Akik tisztelték és szerették, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú évfordulón. A gyászoló család Ú-2863 ■ Fájó szívvel emlékezünk a szeretett férjre és édesapára, Zsemlye Jenőre, akit a halál oly hirtelen, alig 37 éves korában 1982. november 8-án raga­dott ki szerettei köréből. Akik tisztelték őt, gondoljanak rá ezen a szomorú évfordulón. Emlékét őrző felesége, két kislánya és a család Ú-2924 ÚJ szó 6 1983. XI. 9. ÁLLÁS KÖSZÖNTŐ KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Next

/
Thumbnails
Contents