Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-07 / 263. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1983. XI. 7. ... az iskolában kezdődik ISPORTÉLET SÓKSZELŐCÉN: Ebben a 3200 lakosú községben a sportlétesítmény és az iskolák szomszédsága legalább annyit jelent, mint a fának a gyökér. Életadó és utánpótlásforrás egyszerre. Mert Sókszelőce (Selice) sportélete legin­kább abból „táplálkozik“, amit az alapiskolákban a játékos testmozgás iránti vonzalom kialakításával a gyermekekbe nevelnek. És ez olyan többlet, amely sok fiatalt a sportolás útjára csalogat. Nemrégiben a helyi Družstevník sportegyesület fennállásának hatvanéves évfordulójára emlékezett a mintegy 260 fős tagság. Az ünnepi összejövetelen a múlt felelevenítése mellett szóba került a sókszelócei sportélet jelene is. Erről tájékoztatott Mihály József, a sportegyesület elnöke és Réső József aktív túrázó, szakoktató. Múltidézés. Sokáig a labdarú­gás volt az egyeduralkodó sportág a faluban. És a szelóceiek nem is akárhogyan futballoztak, többször diadalmaskodtak a környező fal­vak és városok csapatai fölött. Az 50-es években a szövetkezet lét­rehozása után rendszeresebb munka kezdődött a labdarúgó szakosztályban, a tagok fokozato­san szebbé tették a sportlétesít­ményt. A többi szakosztály meg­alapozása a 60-as évekre esik. Versenyszerűen sakkoztak, asz­taliteniszeztek már ekkor, később elkezdték a tömeges turisztika űzését, és a faluban egyre nép­szerűbb lett a többi tömegsport is. Nem kevés szelócei labdarúgó magasabb osztályban bizonyíthat­ta képességeit. Az elnök szavaival élve „ma valamennyi szakosztály­ban megtorpanás nélkül zajlik az aktív sportélet“. Focigondok. Jelenleg négy csa­patuk szerepel a különböző szintű labdarúgó bajnokságokban. És egyik sem kimagaslóan. A felnőtt A csapat egy éve a kerületi I. B osztályba csúszott, ahol jelenleg a középmezőnyben tanyázik, az ifik még lejjebb, a járási bajnok­ságba kerültek. Mi lehet az oka a visszaesésnek? Sókszelőcén alighanem rengeteg válasz akad­na erre a kérdésre. A sportszerve­zet elnökéé így foglalható össze: „Azokat a játékosainkat, akik az alapiskola elvégzése után elkerül­nek a faluból, nincs alkalmunk be­vonni a rendszeres edzésmunká­ba. S még valami: amíg a 70-es években az erősebb évjáratok folytán egyszerre három osztály is végzett az alapiskolában, addig jelenleg csak egy osztályra való marad ki. így kevesebb a váloga­tási lehetőség. S ez bizony meg­mutatkozott abban, hogy az elmúlt évtized vége felé gyarapodni kezdtek a foci körüli gondok a falu­ban. Törvényszerűen bekövetke­zett a visszaesés, bár közben fel­nőtt csapatunkba idegen játékoso­kat is igazoltunk. Elárulom: ebben az idényben a felnőtt csapat felju- tását tűztük ki a célul. A játékoske­ret és a feltételek indokolttá tették ezt a döntést. A győzelmes nyi­tányt azonban érthetetlenül vere­ségek és pontvesztések sora kö­vette, majd újra némi javulás. A megingás valószínűleg lélektani okokra vezethető vissza. Menet közben döntöttünk a tehetséges ifijátékosok kipróbálásáról a fel­nőttek között, és a játékfelfogá­son is változtatunk, kevesebb tak­tikai utasítással küldjük pályára a fiúkat. Csikós László edző sokat tett már a szelócei futballért, s re­ménykedem, hogy ezentúl is si­kerkovácsa lesz a csapatnak." Országos hírnév a turisztiká­ban. Ritkaság, hogy sík vidéken évtizedekben mérhető hagyomá­nya legyen a turisztikának. A ma teljesítménysportként űzött termé­szetjárás a szelóceiek körében már a 60-as években hódított, amikor egymást követték a külön­bözö kerékpártúrák, igaz, rend­szerességről akkor még nem na­gyon lehetett beszélni. A 70-es évek derekától viszont teljesít­ményosztályokban és országos szinten hódolnak a turisztikának. Olyannyira, hogy például tavaly a nyugat-szlovákiai kerületben megszerzett teljesítményosztá­lyok 32 százalékát a szelóceiek kapták. A turisztikai szakosztály sikeres munkájából Szitás Dezső vállal oroszlánrészt. Pillanatnyilag ött tartanak, hogy Szlovákiában nincsen olyan hegység, amelynek ösvényein ne jártak volna legalább néhányan a nyolcvantagú szak­osztályból. Réső József találóan vall a természetjárás szeretetéröl: „Sókszelőcén már az iskolában megszerettetik a turisztikát a gye­rekekkel. Ilyenkor még játékosan belekóstolhatnak a sportág ábé­céjébe, s ha akkor valaki megked­veli ezt, nehezen tud róla leszok­ni.“ önvallomásnak szánta e gon­dolatokat, de azt hiszem, a többiek nevében is fogalmazott. Napjaink­ban a szelócei túrázók országos hírnévre tettek szert. Az ifjúságiak kategóriájában rendszeresen a szlovákiai élvonalba sorolják őket. Részt vesznek az országos rendezvényeken, a szlovákiai baj­nokságban minden évben indíta­nak csapatot. Az 1985-ös sparta­kiád turisztikai találkozóján két jól felkészült gárdával szeretnék kép­viseltetni magukat. Addig is tovább túráznak országszerte. És jövőre is házigazdái lesznek a ga­lántai járás évadnyitó turisztikai rendezvényének: a Februári Győ­zelem gyalogtúrának. Egyéb szakosztályok. A teljesít­ménysportban számon tartott lab­darúgás és turisztika mellett más sportágakat inkább csak szórako­zásképpen űznek a faluban. Az alapozó testnevelés szakosztályá­nak 56 tagja van, de az egészsé­ges testmozgásba többen is be­kapcsolódnak. Közkedvelt a „Szülők és gyerekek“ rendez­vénysorozat, amely az őszi és téli időszakban csúcsosodik ki. Ilyen­kor nincs olyan hét, amikor ne lenne rendezvénye a szakosztály­nak, legtöbbször az iskola torna­termében. Az emberek körében van igény a mozgásra, s ezt a sportegyesület ki is tudja elégí­teni. Persze, az érdeklődés abból ered, hogy a gyerekekkel már az alapiskola harmadik-negyedik osztályában megkedveltetik a sportot, amit aztán egy életre magukkal visznek. Mindkét iskola és a sportszervezet vezetősége erre külön odafigyel. Említést ér­demelnek még a kulturisták, akik saját felszereléssel űzik kedvenc sportágukat, reménykedve a hely­séggondok megoldásában; a sak­kozók, akiknek többsége az idő­sebb korosztályból, való, és a sportszervezet évfordulóján szovjet sakkozókkal mérték össze tudásukat; az asztaliteniszezők, akiket pillanatnyilag egy vérbeli szervező hiánya tart távol a ver­senyszerű sportolástól. Sókszelőcén az iskolai testne­velés kulcsszerepet játszik a sport­élet alakulásában. Mindehhez, persze kevés a testnevelési órák száma. A tanítók többletmunkája, a pionirszervezet szervező tevé­kenysége kell hozzá. És sok-sok gyermek, akiknek nevelésébe a sportszervezet oktatói is besegí­tenek. A sportélet támogatását a helyi szervek és szervezetek, valamint a szövetkezet vezetősé­ge is szívügyének tartja, turisztikai vonalon magasabb szintről is tá­mogatják őket. Sókszelőcén nem tesznek mást, csak alaposan él­nek ezzel a lehetőséggel. J. MÉSZÁROS KÁROLY A bajnokcsapat (Berenhautfelvétele) MAGASSÁGOK ÉS MÉLYSÉGEK AVAGY EGY BAJNOKCSAPAT ÖRÖMEI ÉS GONDJAI Az októberben-véget ért első ligás vízilabdabajnokságot ezúttal is a CH Košice nyerte. Sorrendben immár huszonegyedszer s a „ha­gyományokhoz hűen“ most is ut- cahossznyi előnnyel. A huszonhat mérkőzésből huszonötöt meg­nyert, egyet döntetlennel fejezett be (Slávia UK Bratislava), egyszer sem kapott ki, 401 gólt adott (az összes csapat közül a legtöbbet) és 187-et kapott (a bajnokságban a legkevesebbet), pontjainak a száma 51, azaz 18-cal több, mint a második helyen végzett Slávia UK Bratislavának. Bottlík László mesteredző le­génységének újabb bajnoki címe egyáltalán nem számít meglepe­tésnek. Sőt, aki ismeri ennek a gárdának a játékerejét és a ha­zai vízilabdasport többi élvonalbeli csapatának a képességét, az már a ligarajt előtt biztosra vehette a ČH végső győzelmét. S az az igazság, hogy egy jó ideig még ezután is biztosra veheti, hiszen a jelenlegi országos bajnok nem­csak a bajnoki pontokban számít­va, hanem tudásban (erőnlétben, úszásban, labdakezelésben, csa­patjátékban) is messze megelőzi vetélytársait. A kassai vízilabdázók bajnoki mérkőzéseken nyújtott teljesítmé­nyén szinte nyoma sem látszott annak, hogy a fedett uszoda és az arra megfelelő tornaterem hiányá­ban csak április elejétől készültek a bajnoki évre. Annak sem, hogy az előbb említett hiányosságok következtében az edzések a ké­sőbbiek során sem folyhattak za­vartalanul (a Kirov utcai ódon sportuszoda vize hol hideg volt, hol piszkos, nyáron pedig a stran­dolni vágyók közül is sokan ezt a medencét vették igénybe). A hazai vízilabdacsapatok me­zőnyéből „kinőtt“ bajnokunk a nemzetközi porondon sem val­lott szégyent. Huszonöt mérkő­zésből tizenhatszor győztesként szállhatott partra a vízből és csak kilencszer szenvedett vereséget, gólaránya pedig 320:289. Teljesít­ményének értékét növeli még, hogy az említett mérkőzéseket nem gyenge ellenfelekkel vívta, hanem olyanokkal, amelyeket a világ élvonalában tartanak nyil­ván. Magyarországon például há­rom vízilabdatornán szerepelt. A szolnokit megnyerte (pedig köz­ismert, hogy a magyarországi csa­patok otthonában nemigen terem babér az idegeneknek), Egerben egyszer a második, egyszer pedig a negyedik helyen végzett. Ezen kívül egy hollandiai seregszemlén a harnadik lett, a szocialista orszá­gok belügyi sportolóinak bukaresti spartakiádján a negyedik helyet szerezte meg, saját otthonában pedig megnyert egy nemzetközi tornát. Sajnos, a kassaiak játékerejét az idén nem mérhettük meg (s talán jövőre sem fogjuk) a leghi­telesebb nemzetközi mércével, a Bajnokcsapatok Európa Kupájá­ban való eredményeivel, mivel e küzdelemsorozatban nem indul­tak. Nem kaptak indulási enge­délyt hazánk központi sportszer­veitől. Az indok: vízilabdasportunk nem éri el a kellő szintet, s ugyan­akkor a vízilabda nálunk nem ki­emelt sportág. E döntés meg­erősítése az után történt, hogy a ČH-ra épülő válogatottunknak nem sikerült az európai B csoport­ból az A csoportba jutnia. Ez utóbbi tény bármennyire kel­lemetlen is, a ČH játékosainak nem szegi teljesen a kedvét. A legutóbbi országos bajnoki cí­met kiharcolt Bundschuh, Poláčik, Chvátal, Vidumanský, Toma, Dab- rovský, Ciliak, Márton,' Kalinka, Šraga, Kula, Jaška, Rudačko, Szalonna, Bačík (93 góllal a brati­slavai Eschwiggel holtversenyben a bajnokság gólkirálya) és Bajkay összetételű játékosgárda, vala­mint a csapathoz most igazolt Pe­ciar, Richter (mindkettő Nováky- ból), Mikuš, Janoušek, (Topoľ- čanyból) és Horňák (UK Bratisla­va) teljes lendülettel edz tovább - abban a reményben, hogy ami nem sikerült az idén, az a jövőben valóra válhat. Persze, ahhoz jobb edzési feltételek, a jelenleginél korszerűbb uszoda és nem utolsó sorban az ideinél jóval több olyan nemzetközi mérkőzés kell, ame­lyek a további fejlődés szempont­jából hasznára lehetnek a bajnok­nak, az országos válogatottnak s a csehszlovák Vízilabdasportnak egyaránt. GAZDAG JÓZSEF Remélem, minden rendben lesz! Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke válaszol a kérdésekre Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke negyedszer járt Magyaror­szágon. Első ízben tizenhét évvel ezelőtt a Real Madrid csapatával érkezett, legutóbb pedig a XXII. torna-világbajnokság vendége volt. Látogatásának célja, hogy megtekintse a Budapest Sport- csarnokban rendezett ritmikus sportgimnasztikai bemutatót. Köz­tudott ugyanis, hogy ez a sportág a jövő évi Los Angeles-i olimpián debütál, de ott még csak egyéni versenyeket rendeznek. A csapat- verseny sorsáról még nem döntöt­tek. így a NOB elnökéhez intézett egyik kérdés természetesen arra vonatkozott, hogyan látja a sport­ág csapatversenyének olimpiai perspektíváit?-Az 1984-es olimpián lesz az első alkalom, hogy a sportágban egyéni versenyt rendeznek, de Kinek segít a csoport törpéje? (za) - November 12-én Ciprus -Románia labdarúgó mérkőzésre kerül sor az EB selejtezők V. cso­portjában. A házigazda már nem segíthet sereghajtó helyzetén, ám befolyásolhatja az elsőségért folyó küzdelem kialakulását. Érdekes módon e csoport első találkozóját is Románia és Ciprus játszotta, s akkor a házigazda 3:1 arányban győzött. Lehet, hogy most a román együttes előre bele sem nyugodna ugyanilyen arányú sikerbe. A vég­ső elszámolásnál ugyanis a gól­aránynak is nagyon komoly sze­rep juthat. Amikor Nápolyban Olaszország 3:0 arányban kikapott Svédország együttesétől, a taglalok csak azt állapították meg, hogy a csehszlo­vák csapatnak a csoportelsőség kivívásához az olaszok és a romá­nok elleni mérkőzés mindkét pont­ját meg kell szereznie és e két találkozóból a gólkülönbségnek legalább hármat kell kitennie. Ez a summázás sántít, mert csak a svéd és a csehszlovák esélyeket állítja szembe egymással. A ro­mán együttes lehetőségére vár. Sok függ attól, milyen eredményt ér el Ciprus szigetén. Itt arra kell rámutatnunk, hogy a selejtezők keretében eddig Cip­ruson szerepelt csapatok közül Olaszország és Csehszlovákia együttese egyaránt 1:1 arányú döntetlent ért el, míg a svéd válo­gatott ugyanott 1:0 arányban győ­zött. A szombati mérkőzés előtti táb­lázat: 1. Svédország 8 5 1 2 14:5 11 2. Románia 6 4 1 1 7:2 9 3. Csehszlovákia 6 2 3 1 12:6 7 4. Olaszország 6 0 3 3 3:9 3 5. Ciprus 6 0 2 4 3:17 2 a Nemzetközi Torna Szövetség azt kéri, hogy a csapatversenyt is vegyük fel a műsorra. Nagy vára­kozással tekintek a budapesti be­mutató elé, amelyen négy csapat, a szovjet, a magyar, a bolgár és a spanyol lép fel. Ez ugyan még semmit nem dönt el, mert a kér­dést csak 1985-ben vizsgáljuk meg, akkor határozunk, felve­gyük-e a ritmikus sportgimnaszti­kát az olimpia műsorára. • Egyetért-e, elnök úr, azzal a megoldással, hogy két olyan népszerű sportág, mint az atlétika és a torna amerikai belügy legyen az olimpián. Mert mint a hírekből kiderül, rendkívül kevés jegy eladó? f- Problémák vannak a jegyel­osztással nemcsak az említett két sportágban, hanem a többiben is. A NOB és a többi szövetség is tartja a kapcsolatot a LAOOC-l<al; én magam a héten Los Angeles­ben találkozom Peter Ueberroth elnökkel, s remélem, a gondok hamarosan megoldódnak. • Maradjunk még a játékoknál, önnek mi a véleménye a szaraje­vói és a Los Angeles-i olimpiai előkészületekről?- Nehéz összehasonlítást tenni egy téli és egy nyári játékok kö­zött. No meg, Szarajevóval semmi gondunk, tökéletes házigazdának tűnik, minden napra kész. Ami Los Angelest illeti, elég sokáig és elég sok gond volt körülötte, de értesü­léseim szerint az év eleji tanács­kozás ezek jó részét megoldotta. • Tehát, minden rendben lesz a nyári olimpián? S a biztonsági intézkedések?- Remélem, hogy nem lesz baj!... • Mikor véglegesítik az olimpiai nevezést?- Hat héttel a játékok kezdete előtt. • öt város, közöttük három eu­rópai pályázik az 1992-es nyári olimpia rendezési jogára. Elkép­zelhető, hogy háromszor egymás­után az öreg kontinens legyen a játékok házigazdája?- 1996-ban az újkori olimpia történetének századik évforduló­ján Athénban lesz az olimpia. Hogy előtte ki kapja a rendezési jogot, azt még nem tudhatom. El kell mondanom, hogy valamennyi öt város Párizs, Stockohom, Bar­celona, Brisbane, és Új-Delhi egyenlő eséllyel indul. Bizottságot küldünk ki a helyszínre, amely ala­posan megvizsgálja a körülmé­nyeket, s a jelentés alapján dön­tünk 1986-ban, méghozzá szava­zással. • Értesüléseink szerint a NOB változtatni óhajt a nyári olimpia jelenlegi műsorán. Igaz ez és mire számíthatunk?- Igen, így igaz, módosítani akarunk a műsoron. Programbi­zottságunk dolgozik a javaslat összeállításán. Mint a ritmikus sportgimnasztikáról, úgy a többiről is csak a már említett 1985-ös berlini tanácskozáson döntünk; ezért ma még nem tudok érdem­ben nyilatkozni arról, melyek lesz­nek azok a sportágak, amelyek lekerülnek a műsorról, s melyek azok, amelyek helyet kapnak. • Elnök úr, ön hosszú évekig volt diplomata. Véleménye szerint a politikai események alakulása mennyiben befolyásolja az olimpia megrendezését?- Aggaszt minden olyan lépés, amely háborús veszéllyel fenye­get. Békére és megértésre van szükségünk, hogy ragyogó játéko­kat tudjunk rendezni 1984-ben. Mi a mi szintünkön mindent meg­teszünk, hogy a békét megőrizzük a világban. URBÁN KLÁRA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents