Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-10 / 239. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1983. X. 10. Az idei birkózó-világbajnokság után Egy híján húsz... Nem volt nehéz megjósolni az idei birkózó-VB előtt, hogy a szovjet birkózók világelsősége újabb bizonyításának leszünk tanúi a kijevi Sportpalotában. Minden előjel erre vallott, ráa­dásul a szovjet válogatott kötöttfogású szakági főedzője Gennagyij Szapunov azt mondta köz­vetlenül a VB megnyitása előtt, hogy az ő csapa­ta is van olyan erős, mint az a szovjet együttes, amelyik egykoron a minszki VB-n nyolc arany­érmet szerzett! Vagyis lélektani „hadviselés­Nézzük előbb a kötöttfogást. Az szinte már-már hagyomány, hogy az aranyérmek felét a szovjet ver­senyzők nyerik, és az is, hogy mögöttük ott vannak szorosan a bolgárok, de hogy a finnek is két aranyérmet szerezzenek, erre már rég nem volt példa. Az pedig, teljesen váratlan volt, hogy arany­érmet akasztottak japán verseny­ző nyakába is. Már a legkönnyebbek között a 48 kilós súlycsoportban nagy meglepetéssel rajtolt a VB, hiszen világbajnokveréssel kezdődött: a bolgárok Európa-bajnoka Bra- tan Cenov, magabiztosan verte már a csoportmérkőzések so­rán a tavalyi világelső szovjet Kazarasvilit. Tehát már az első súlycsoport alapján megállapítha­tó, hogy a sorsolásnak mekkora szerepe van a mai birkózásban, hiszen valószínű, hogy egy-egy világversenyen a pillanatnyi leg­jobb győz, de a második legjobb legfeljebb csak harmadik tud lenni. Tulajdonképpen egy súlycsoport­tal följebb is mindenki egy ágra került, és a hazai reménységnek, Jankovics Tibornak ezúttal sem volt szerencséje: Cekov, Pasa- jan, Kierpacz, Alexandru is ott volt vele egy csoportban. A bol­gártól leléptetéssel szenvedett ve­reséget, utána pazar birkózással Az idei VB-n még csak egyszer emelték a magasba Jankovics Ti­bor kezét de akkor Alexandru ellen így ez kevés volt az átütő sikerhez. Majd legközelebb... meggyőzőbb versenyzéssel nyer­te végül is a világbajnoki címet, hasonlóan magabiztos formát csak a 82 kilós szovjet Aphazava mutatott. Ebben a fogásnemben tehát még nem sikerült a cseh­szlovák csapatnak jelentősen elő­re lépnie, azonban a jövőre nézve megnyugtató, hogy több olyan Tánc... A szovjet Artyuhin (szemben) kisfiúnak számít a maga 115 kilójával a kötöttfogásúak között a nehézsúlyban. Ezúttal azonban a súlyhátrány nem volt túl nagy hátrány... (A szerző felvételei) verte a kétszeres világ- és ötszö­rös Európa-bajnok román Ale- xandrut, és már-már a levegőben lógott a szenzáció, mert Pasajan csaknem kétvállra került ellene! Bár helyezetlen maradt, a csapat egyik kellemes meglepetését sze­rezte birkózásával. Két csehszlovák birkózó is elju­tott az érdemszerzés küszöbére. Krysta az 57 kilóban csoportmá­sodikként végzett, és sokan nem értették, miért kapott ki a japán Etótól. Nos, Eto a szovjet Fatkul- lin ellen bizonyította, hogy nem véletlenül nyerte csoportját, s vé­gül az aranyérmet. Krysta a bolgár Balov ellen nem tudta megsze­rezni a bronzot. Akárcsak Stárek a 62 kilogrammban, pedig ígérete­sen küzdött. Durőák hatodik he­lye a 90 kilóban már csak azért is- dicséretes, mert ott kiesett a tava­lyi világbajnok, svéd Frank An- dersson! Csak egyetlen magyar érem született, és ezt Durőák súlycso­portjában az olimpiai bajnok Nö­vényi Norbert szerezte, akinek Moszkva óta világversenyen ez volt az elsó valamirevaló eredmé­nye. A szupernehézsúlyban a sok „emberhegynek“ számító birkózó között a 34 éves Artyuhin végre győzni tudott, és talán ennek a si­kernek örült legjobban a kijevi kö­zönség. Ha már nem örülhetett a 100 kilós Avdisev győzelmé­nek... Öt ugyanis az aranyérem megszerzésének lehetőségétől „eltiltotta“ a bolgár Dimitrov, aki talán ebben a fogásnemben a leg­versenyző is van, aki képes bele­szólni a helyezések sorsába. Ez utóbbi elmondható a sza- badfogásúakról is, ahol az idei év egyik nagy fölfedezettje, a 82 kilós Lohyňa harcolhatta ki annak lehe­tőségét, hogy bronzéremért mér­kőzhessen. Pedig mérkőzhetett volna akár az aranyéremért is. Ö okozta a szabadfogású VB egyik legnagyobb szenzációját az­által, hogy legyőzte a tavalyi világ­bajnok Dzgojevet, aki végül úgy lehetett ismét világbajnok, hogy a lengyel Ciota megtette neki azt a szívességet, hogy legyőzte Lohyňát. A bronzért a fiatal fiú azzal a bolgár Kamberowal mér­kőzött, aki volt már Európa-baj- nok, és akit tavasszal a budapesti EB-n már legyőzött. Most nem sikerült. Akárcsak Schwendtner Józsefnek a tavaszi bravúr, ami­kor Budapesten bronzérmes volt. Közben nyert egy junior világbaj­noki címet, de utána sok edzést volt kénytelen kihagyni. így is klasszishoz méltóan versenyzett. Ö azonban ez idén már megtette kötelességét, ebben a roppant ne­héz súlycsoportban. A régi meg­bízható csapattagok közül Kara- binnak nem sikerült dobogóra ke­rülnie, de ötödik helyével nem sokkal maradt el a várakozástól. Ugyanez nem mondható el Strniskóról, aki ugyan taktiku- sabb birkózással előrébb végez­hetett volna. így a csehszlovák csapat hat szerzett pontjával a mezőny második felében foglalt helyet. Akárcsak a magyar együt­nek“ sem volt rossz a múlt idézése, és bár a klasszikus fogásnemben csak öt aranyérmet tartottak otthon a házigazdák, jó mérleget zár­tak, hiszen mindössze egy versenyzőjük, a 62 kilós Nasszibulov búcsúzott idő előtt, a többi kilenc érmet szerzett. Azonban túltettek rajtuk a szabadfogásúak, akik hét aranyat tartottak otthon, és minden szovjet szabadfogású birkó­zó érmet szerzett. A két fogásnemben együtt tehát a húsz versenyzőből 19! tes, amelyiknek mindössze egy ponttal volt többje, mint a cseh­szlováknak, és a Hegedűs-le­génység is érem nélkül tért haza, bár a bronzra két lehetősége is volt. Mindkét csapat esetében hi­vatkozhatnánk a sorsolás szeszé­lyeire, amely ebben a fogásnem­ben is a súlycsoportok többségé­ben egy csoportba hozta a legjob­bakat, hogy aztán az országok közötti végső sorrend csak meg­közelítően tükrözhesse az erővi­szonyokat. Annyi biztos, hogy a szovjet csapat hét aranyérmének jogossá­gához nem fér kétség. Annak elle­nére, hogy négy újonc volt az együttesben, azok egyáltalán nem tűntek annak. így aztán a 68 kiló világbajnoka Fadzajev szemreb­benés nélkül nyilatkozhatta az eredményhirdetés utáni sajtótájé­koztatón, hogy „Nem volt nehéz mérkőzésem..Hasonlóan nem fért kétség a 48 kilós kóreai Kim Ser Hvan győzelméhez, aki olyan hátrányból tudott a második három percben fordítani, ami csak klasz- szis versenyzők esetében fordul­hat elő. Három amerikai verseny­ző is a győzelem kapujában állt, de mindannyiszor szovjet ver­senyzővel találták szembe magu­kat, s ezt az akadályt csak a 74 kilós Schultz tudta sikerrel venni. Sokkal nagyobb meglepetés, hogy csak egy aranyérem jutott a bolgár csapatnak, amely abban remény­kedett, hogy még „hazai pályán“ is meg tudja szorítani a házigazda szovjet együttest. Mindent egybevetve: Kijevben egyértelműen bizonyítást nyert, hogy azoknak lett igazuk, akik arra számítottak, hogy az ukrán fővárosban rendezik a jelenlegi olimpiász legrangosabb világ- versenyét ebben a sportágban. Az ott látottakat nehéz lesz a kö­zeljövőben túlteljesíteni! MÉSZÁROS JÁNOS Barátság Kupa ’83 A perbetei (Pribeta) Klement Gottwald pionírcsapat immár he­tedik alkalommal rendezte meg a Barátság Kupa ’83 néven ismert nemzetközi röplabdatornát. Ezen magyarországi együttesek is sze­repeltek. A küzdelmek péntek dél­után kezdődtek, szombaton reggel fejeződtek be. Ez a végeredmény alakult ki: 1. Szeged, 2. Almásfüzi­tő, 3. Komárom (Komárno), 4. Lé­va (Levice), 5. Perbete, 6. Brno. A legjobb játékosok értékes ju­talmat kaptak: Bezdán Katalin (Szeged), Tóth Mónika (Komá­rom), Jakab Erzsébet (Perbete), József Rita (Almásfüzitő), Ürge Szilvia (Léva). A rendezők és a nézők elégedettek voltak a ver­seny jelentős színvonalával. HÉGER RUDOLF Háromesélyes színhely Október 19-én a Sparta Praha labdarúgó UEFA Kupa mérkőzé­sen a lengyel Widzew Lodz ven­dége lesz. Egyelőre még nem le­het tudni, hol játszanak. A Widzew pályáján ugyanis a Juventus elleni mérkőzésen megdobták a partjel­zőt. A holland bíró ugyan kisvár­tatva megengedte, hogy folytas­sák a találkozót, de az UEFA fe­gyelmi bizottsága úgy intézkedett, hogy a lodzi legénységnek követ­kező kupatalálkozóját a várostól legalább 300 kilométer távolság­ban lévő helyen kell lebonyolíta­nia. Három város közül kell vá­lasztani, ezek Bialystok, Gdyna és Sczeczin. A legértékesebb labdarúgó klub kupát, a Bajnok- csapatok EK-ját a májusi döntő után Hrubesch, a Hamburger SV csapatkapitánya, a sikeres együt­tes tagja emelte magasba. Idén országos bajnok­ként a Bohe­mians először szerepel ebben a sorozatban és aí elsó forduló akadályán meg­erőltetés nélkül jutott túl. A má­sodik fordulóban hozzá hasonló színű, vagyis zöld-fehér szere- lésú együttessel küzd, a Rapid Béccsel, amely­ben volt Bohe­mians játékos, Panenka a gól­gyáros. Tegnapi önmagunkat felülmúlni A sportról mindig lehet elmél­kedni. Mondjuk az értelméről. Ar­ról, hová és milyen irányba fejlő­dött. Az ókori görögök nem mérték az olimpikonok eredményeit. A napórán nem lehetett megálla­pítani, hogy hány óra és perc alatt futották a maratonit. De közömbö­sek voltak az iránt is, ki mennyit dobott diszkosszal, gerellyel, mennyit ugrott távolba. Csak az érdekelte őket, ki győzött, kit kell, kit lehet babérkoszorúval jutal­mazni. /­Egyszóval csak a győzelmet is­merték, nem jutottak el az ered­mények fogalmához. A modern sportban viszont az eredmény az alfája és ómegája a versenyzés­nek. Mert nemcsak az érdekel bennünket, hogy ki győzött, ha­nem az is, milyen eredménnyel. A modern sport alapjában véve minden teljesítményt számokban is ki tud fejezni és átszámítani azt matematikai értékekre. Mivel min­den teljesítmény számokban is ki­fejezhető, egy bratislavai magas­ugró anélkül is versenyezhet mondjuk ugandai ellenfelével, hogy valaha is találkoztak volna egymással. Ugyanis az átugrott magasság világosan tanúsítja: ki a jobb, a „magasabb“. A teljesít­mények számokra való „lefordítá­sa“ eredményeképpen a sportoló önmagával, tegnapi eredményei­vel is versenyezhet, olyan áttekin­tést nyerhet fejlődéséről, mint éle­tének semmilyen más területéről. 1. És a modern sportnak éppen eme jellegzetes jegyei mozgatják a fejlődést. Ennek eredményekép­pen, illetve éppen ezért tett meg nagyobb utat a modern olimpiz- mus 90 esztendő alatt, mint antik elődje 12 századon keresztül. Fő­leg az utóbbi években gyorsult nagyot a fejlődés. Mert a sportba egyre jobban „beleszól“ a tudo­mány, amely segítségével megál­lapították: az ember még távolról sem merítette ki minden fizikai és pszichikai erötartalékát, annak el­lenére sem, hogy egyes sport­ágakban úgy tűnik: nincs tovább. A tudománynak köszönve intenzí­vebbek, hatékonyabbak lettek az edzések, az élsportolók teljesít­ménye tudományosan irányított folyamatnak az eredménye, ami­kor az edző több szakmában is járatos tudóssá válik. Ez a folyamat a szocialista or­szágokban a legintenzívebb. Gon­doljunk csak az olimpiákra és a vi­lágversenyekre, az ott elért ered­ményekre. Persze, a sport tovább­ra is játék, vagy legalábbis annak kellene lennie. Tehát a véletlenek játéka is. Az olimpiai sikereket nem lehet úgy tervezni, mint mondjuk a termelést. Most egy alapvető kérdéshez érkeztünk: van-e mindennek értelme? Van-e értelme az élsportnak, a rekord- hajhászásnak? Van-e racionális célja örökké a jobb és jobb teljesít­ményre törekvésnek? És egyálta­lán, hasznára vagy kárára van mindez az embernek. Izgató kér­dések ... 2. Az élőlények közül vitathatatla­nul az ember a legkíváncsibb te­remtés. Semmi sem hagyja nyug­ton, minden okozatnak szenvedé­lyesen keresi az okát. Az ember­érdeklődésének köszönve - tudo­mányos törvényszerűségeket fe­dezett fel, melyek nemcsak a világ fejlődését érintik, hanem önnön- magát is. Kíváncsisága és érdek­lődése arra predesztinálja ót, hogy olyan területeken is képezze ma­gát, ahol még hiányosak az isme­retei, de ahol újabb és újabb dol­gokat fedezhet fel. Ha az ember lemondana kolumbuszi küldetésé­ről, megtagadná önmagát, meg­szűnne ember lenni. Vissza kelle­ne térnie az állatvilágba. Mert csak az állatok élnek úgy, hogy képtele­nek tökéletesíteni magukat. A szocializmus az emberért van. Sokoldalú fejlődéséért, ter­mészetességéért. Ezért talál ná­lunk támogatásra az életnek min­den olyan területén végzett cse­lekvés, amely elősegíti az ember személyiségének gazdagodását és fejlődését, hogy olyan dolgokat is magáévá tegyen, amelyekről elődei még csak nem is álmodtak. A sportteljesítmények fejlődése tehát elválaszthatatlanul össze­függ a modern technikával. Ez képes az ember „megméretésé­re“, teljesítményeinek számokkal való kifejezésére. Mindez össz­hangban van az emberi természe­tességgel; az ember vágyával, ér­deklődésével, kíváncsiságával: új dolgokat felfedezni, tökéletesíteni önmagát, gyarapítani tudását és erejét. Mivel a szocializmus az emberi természetességen alap­szik, nincs mit csodálkozni azon, hogy éppen a szocializmusban érik el a sportteljesítmények a so­ha nem látott világszínvonalat, ép­pen a szocialista országok sporto­lói szerzik a legtöbb elsőséget a világversenyeken. 3. Az olimpuszi magaslatokra fel­jutni nem mindenkinek adatott meg. Ez tulajdonképpen csak ki­vételes tehetségnek és kiegyen­súlyozott személyiségnek sikerül­het. S ez a kritérium a jövőben még hatványozottabb érvényű lesz. Éppen ezért az olimpiai ver­senyzés, az erre való felkészülés azoknak az utaknak az egyike, amelyben az ember halad, hogy megvalósítsa örök és természetes vágyát: erősebbnek, okosabbnak, ügyesebbnek, tökéletesebbnek lenni apáinál, nagyapáinál, tegna­pi önmagánál. Hát ez nem csodá­latos? Nem emberi? (T. V.)

Next

/
Thumbnails
Contents