Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Október 1 .-7. Szombat: Moszkvában 800 ezer ember részvételével béketünte­tést tartottak - Megkezdődött a japán légierő hadgya­korlata 240 ezer katona és 250 repülőgép részvételével Vasárnap: Brightonban Neil Kinnock személyében megválasz­tották a brit Munkáspárt új elnökét - Weinberger amerikai hadügyminiszter befejezte pakisztáni látoga­tását Hétfő: Vittelben megnyílt a francia-afrikai konferencia - Bécsben megkezdődött az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (OGP) 10. országos kongresszusa Kedd: Rancaguából Santiagóba indult a chilei bányászok tiltakozó menete - Valid Dzsumblatt libanoni ellenzéki vezető nyugat-európai körútra indult Szerda: Jicchak Samir kijelölt izraeli miniszterelnök megalakí­totta kormányát - Helmut Kohl, az NSZK kancellárja egyhetes közel-keleti körútra indult Csütörtök: Genfben felújították a SALART tárgyalásokat - Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az államtanács elnöke hivatalos baráti látogatásra Bukarestbe érkezett Péntek: Berlinben megemlékeztek az NDK megalakulásának 34. évfordulójáról - Befejeződött a brit Munkáspárt konferenciája Az ENSZ-közgyúlés XXXVIII. ülésszakának általános politikai vitájá­ban kedden szólalt fel Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió küldött­sége vezetőjének helyettese, s terjesztette elő azokat az új javasla­tokat, amelyek megvalósítása döntően elősegítené bolygónk béké­.KIS „ __ NY ELVŐR Fizetett vagy fizető néző? Kezdjük egy viccel! „A színház bemutatóra készül. A kijelölt rendező azt mondja a bemutatásra kiszemelt történelmi színmű szerzőjének:- Körülbelül ötszáz statisztára lesz szükségem!-Történelmi kosztümben?- Nem, estélyi ruhában.- A színpadra?- Nem. A nézőtérre.“ Szellemes, ugye? Csakhogy én nem pusztán hangulatkeltésül idéztem. Egyik lapunkban ugyanis nemrégiben a következő cikkrészletre bukkantam: ,,A kultúrház nagyterme 310 férőhelyes... A legutóbbi magyar- nóta-esten 290 fizetett néző volt.“ Tehát nem 290 fizető néző, azaz, ember, aki belépőjegyet váltott, hanem 290 fizetett néző; olyan, akit megfizettek azért, hogy végigülje a magyarnóta-estet. Más szóval: statiszta, mint az imént idézett viccben. Most pedig fordítsuk komolyra a szót! Igéinket négy nagy csoportra oszthatjuk: tárgyas igékre (pl. most) és tárgyatlanokra (pl. fürdik). Bennünket a továbbiakban csak a tárgyas igék érdekelnek, mivel a példánkbeli szó, a fizet is tárgyas. Nos, a tárgyas igék -t, -ff, képzős melléknévi igeneve általában szenvedő értelmű, ellentétben a tárgyatlan igék megfelelő igenévi alakjával. Az operált beteg nem ó maga operált, hanem öt operálták meg, tehát elszenvedte a cselekvést. Hasonlóképpen a körözött bűnöző sem maga köröz, hanem öt körözi a rendőrség. S a természetes nyelvhasználat szerint a fizetett néző sem ő maga fizet, hanem neki fizetnek. Aki maga fizet vagy fizetett a jegyéért, az fizető néző. GRÉTSY LÁSZLÓ Mi is az a szolgálati pozíció? Bűnügyi rovatban olvastam ezt a hírt: Angliában kilenc nyomo­zót letartóztattak. A vád: visszaélés a szolgálati pozícióval, zsarolás stb. Azt, hogy mi a visszaélés meg a zsarolás, nem kell magyarázni, de a szolgálati pozíció kifejezéssel szerintem valami nincsen egészen rendben. A poz/'c/ólatin eredetű szó, jelent állást, tisztséget, munkakört, hatáskört, rangot, társadalmi helyzetet stb. A mai magyar nyelvben a társadalmi pozíció kifejezés még itt-ctt használatos, szolgálati pozícióról azonban nemigen szoktunk beszélni. Amivel egy hivatalos személy visszaélhet - márpedig a nyomozó természetesen hivatalos személy az vagy a szolgá­lati beosztása, vagy a hivatalos hatalma. Ha egy államhatalmi szerv képviselője, mondjuk, egy, nyomozó, jogellenesen cselek­szik, önkényesen használja fel a rábízott, az öt beosztásánál , fogva megillető hatalmat, akkor hivatalos hatalommal való vissza­élést követ el, vagy visszaél szolgálati beosztásával. Legjobb tudomásom szerint erre ez az elfogadott jogi kifejezés, nem pedig a visszaélés a szolgálati pozícióval. MAYER JUDIT Néhány töltelékszavunkról Fischer Sándor azt vizsgálva, hogyan beszélnek a fiatalok, egy alkalommal rámutatott, hogy „semmitmondó töltelékszavak árasztják el beszédük számottevő részét“. Az általa tollhegyre tűzött töltelékszavak között azonban nem szerepel az ért ige egyik jellegzetes, töltelékszói szerepű alakja, a tárgyas ragozású, jelen idejű, egyes szám 2. személyú érted. Tévedés ne essék, nem a kérdő hangsúllyal kiejtett formáról van szó - bár erről a sokak beszédében szintén gyakori, a beszélő partner szellemi képességeit minduntalan kétségbe vonó, modoros érted? kérdés­ről is megvan a véleményem -, hanem a kijelentő értelmű érted igealakról, ilyenformán: „Megyek az utcán, érted, szembejön velem egy csaj, érted, kék miniszoknya van rajta, érted...“ Világos, hogy itt az ige elsődleges jelentésének elhomályosulásá- val, töltelékszóvá satnyulásával állunk szemben. Persze, maga a jelenség, a beszédtöltelék alkalmazása korántsem új. Emlékszem, gimnazista koromban mindig számol­tuk, hogy egyik-másik tanárunk hányszor használja egy óra alatt a kérem, a kérem szépen, az ugye, az ugyebár szót, kifejezést. Most, ha már a töltelékszavakról írok, hadd hívjam fel a figyelmet még egy terjedő hasonló formára, a hogy úgy mondjam-ra, amelyet nemcsak a fésületlen köznapi beszédben, hanem a rá­dióban is sűrűn hallani; s amellyel az előadó mintegy a saját személyét igyekszik kiemelni. Töltelékszöveg jellegét bizonyítja egyébként az is, hogy írásban szinte sohasem fordul elő. Vajon csakugyan ennyire nélkülözhetetlenek lennének ezek az élőbeszédben? Vajon nem vagyunk felelősek azért, amiért utcán és iskolában, munkahelyen és otthon szinte leborítanak bennün­ket a henye töltelékelemek? MAY ISTVÁN jenek megvédését. ENSZ>közgyűlés A XXXVIII. ülésszak általános politikai vitájában már egy sor fel­szólalás hangzott el, s szinte vala­mennyit az emberiség békés jövő­je miatti aggodalom jellemzett. A felszólalók nemcsak globális kérdéseket elemeztek beszédeik­ben, hanem rámutattak arra is, mennyi veszélyt rejtenek maguk­ban a béke szempontjából a világ különböző részein levő feszült­séggócok. A NATO-tagállamok képviselői felszólalásainak többségét ellen­ben nem minősíthetjük másképp, mint a konfrontációra irányuló tö­rekvésnek propagálását. Ezekre a felszólalásokra méltó választ ad­tak a szocialista és a haladó fejlő­dő országok képviselőinek már el­hangzott beszédei, de elsősorban Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője, aki Andrej Gromiko külügyminiszter kikényszerített távollétében a Szovjetunió ENSZ-küldöttségét képviseli. Oleg Trojanovszkij átfo­gó indítványokat terjesztett elő. Országa nevében javasolta az atomfegyverek gyártásának, fej­lesztésének és telepítésének tel­jes befagyasztását, s indítványoz­ta, hogy az ENSZ-tagállamok nyi­latkozatban nyilvánítsák bűncse­lekménynek az atomháború kirob­bantását. Megismételte azt a szovjet javaslatot is, hogy tiltsák be a világűr katonai célokra törté­nő felhasználását. Ezek a szovjet indítványok ért­hetően élénk visszhangot váltottak ki és érdeklődést nemcsak az ENSZ-ben, hanem az egész vilá­gon. Remélhetőleg az általános vita további lefolyásával hangadó lesz a szovjet álláspont, s a józan ész felülkerekedik az emberiség létét fenyegető háborús törekvé­sekkel szemben. A libanoni helyzet A lassan már két hete tartó libanoni tűzszünet legjellemzőbb vonása, hogy állandóan megsér­tik. A drúzok lakta tartományokban (Súf, Alaj) is voltak fegyveres inci­densek, de különösen súlyos összetűzések Bejrút déli részében a kormánycsapatok és a siíta fegyveresek között robbantak ki. A szembenálló felek automata fegyverekkel és páncélelhárító lö- vegekkel lőtték egymás állásait. Az összecsapások ellenére sem szüneteltek a tárgyalások a szem­benálló felek képviselői között. Ez a vitathatatlan pozitívum elsősor­ban a szocialista-muzulmán ellen­zék, s vezetőjük, Valid Dzsumblatt megegyezési készségének, de nem utolsósorban Szaúd-Arábia kitartó közvetítési erőfeszítései­nek köszönhető. Az incidensek szaporodása és súlyosbodása arra késztette a szaúdi kormányt, hogy kedden Bejrútba küldje az uralkodó sze­mélyes megbízottját, Rafik Haririt. A megbízott intenzív tárgyalásokat folytatott a keresztény jobboldal, az ellenzéki Nemzeti Megmentési Front és a polgárháborúban érde­kelt többi politikai és vallási cso­port képviselőivel. Közben nyugat-európai körútra indult Valid Dzsumblatt, a drúzok vezetője, a Nemzeti Megmentési Front egyik tekintélyes képviselő­je. Először Athénban folytatott tár­gyalásokat, s mint a görög külügy­minisztérium szóvivője kijelentet­te, ez a látogatás „beleilleszkedik a libanoni konfliktus békés megol­dása érdekében tett görög erőfe­szítések keretébe“. Dzsumblatt Athénből Rómába utazott. Az olasz fővárosban tárgyalásai so­rán élesen bírálta az amerikai kor­mányt, amiért beavatkozott a liba­noni polgárháborúba, s ezzel pre­cedenst szolgáltatott a nemzetközi erők másik három kontingense számára is. Francia-afrikai konferencia Vittelben, a francia fővárostól 400 kilométerre fekvő üdülőhelyen hétfőn nyílt meg a 10. francia-afri­kai csúcskonferencia amelyen 24 afrikai ország államfői, illetve kor­mányfői vettek részt, s további 14 afrikai ország megfigyelőkkel kép­viseltette magát. Első ízben volt ilyen széles körű ez a már hagyo­mányossá váló tanácskozás, ko­rábban ugyanis általában csak az afrikai frankofon országok, vagyis a volt francia gyarmatok vezetői vettek részt rajta. A tanácskozás középpontjában a csádi problé­ma állt. A hivatalos plenáris ülések mellett ez volt a nem hivatalos, de valójában sokkal fontosabb kétol­dalú tárgyalások legfontosabb kérdése is. Vittelben szinte azo­nos számban képviseltették ma­gukat a Habré kormány hívei és ellenzői. Párizs azt a célt tűzte maga elé, hogy az utóbbiakat át­édesgesse saját táborába, de ez a próbálkozása kudarccal járt. S így valójában az egész konfe­rencia kudarccal végződött Fran­ciaország számára, hiszen min­den más kérdést másodrendűnek tekintett. A weimari Goethe-Schiller Archívum kincsei között nemcsak a két költőóri­ásra vonatkozó emlékeket találhatja meg az idelátogató. Itt őrzik Liszt Fe­renc 480 szerzeményének eredeti, sa­ját kézirású példányát. A weimari Liszt- hagyaték egyébként sokezer kéziratot, kottát, levelet tartalmaz A Liszt-emlé­kek összegyűjtése ezzel még nem fe­jeződött be, a munka tovább folyik. Az NDK Kulturális Szövetsége külön mun­kacsoportot hívott létre, amely célul tűzte ki a Liszt-hagyaték ápolását, ér­tékelését. Bach muzsikája tisztelőinek egyedülálló élményt nyújtanak azok az „orgonazene órák“, amelyek alkalmá­val a lipcsei Gewandhaus 1981-ben megnyitott új székháza orgonáján fel­csendülnek a halhatatlan zeneköltó al­kotásai. Ezek az orgonahangverse­nyek több szempontból is vonzóak, érdekesek. Elsó eset a nagyhírű Ge­wandhaus Zenekar történetében, hogy saját állandó orgonistájuk van, aki nem is akármilyen hangszert szólaltat meg, hiszen - négy manuáljával és pedáljá­val, 89 csengő hangjával - ez az NDK legnagyobb orgonája. Matthias Eisen­berg, a Gewandhaus ifjú orgonistája úgy tervezi, hogy Johann Sebastian Bach 300. születésnapja évében - 1989-ben - minden eddiginél telje­sebb Bach-hangversenysorozattal lepi meg Lipcse város muzsikabarát kö­zönségét. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA A chilei rendőrség október 4-én brutálisan lépett fel a tüntető bányászok ellen, s ismét letartóztatta - június óta már harmadszor - Rodolfo Seguelt, a rézbányászok szakszervezeti szövetségének elnökét. A bányászok ezt követően tiltakozó menetet indítottak Santiágóba, amely csütörtökön meg is érkezett a fővárosba. A junta az utolsó pillanatban engedélyezte tüntetésüket, a rendőrség végül mégis közbelépett, s több bányász megsebesült. - A felvételen középen Rodolfo Seguel röviddel letartóztatása előtt. (Telefoto: ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1983. X. 8. Hagyományőrzés az NDK-ban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents