Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-06 / 236. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1983. X. 6. Ősz a fennsíkon Nem feledték el őket Miközben Gombaszögnél felfelé baktatok a hirtelen égnek meredő hegyoldalon, az jár az eszemben, hogy az ősz legalább annyira szereti ezt a nagy erdei tisztást, a mindig friss levegőjű fennsíkot, mint annak lakói és megművelói. S ahogy elnézem, a természet nemcsak vizet, nemcsak romantikát és dús színpompát tud ide varázsolni, hanem a helyi néppel szövetkezve ugyanakkor kenyeret és annyi más fontos eledelt is. A fennsíkon folyó őszi munkákkal a Szilice (Silica) fölött őrködő „vártemplom“ kőkerítésénél kezdem az ismerkedést, hiszen ez az a hely, ahonnan az ember úgy nézheti és láthatja az egész falut, az azt gyűrűbe záró legelők és szántóföldek többségét, mint saját tenyerét. A falu csendes határában viszont élénk a mozgás. Az egyik partról tehergépkocsi ereszkedik óvatosan alá, arrébb szántó traktorok pöfögnek, a helyi föld- művesszövetkezet gazdasági telepének peremén egy betonozott falközi silóban pedig alighanem silókukorica-szilázst taposnak, tömörítenék a gépek.- Kitűnő az idő, kedvező az ősz- elegyedek szóba az egyik ház előtti pádon beszélgető és közben engem, az idegent figyelő két idősebb asszonnyal.- Bizony szép. A nyár is az volt- mondják. - Egy időben már attól tartottunk, hogy kiszáradnak a kutak. Szóba elegyedünk. Megmutatják, hogy merre van a híres Gyü- keréti-tó, elmesélik a falu özönvízkori keletkezésének rövid történetét, majd a kertek és háztáji gazdaságok idei termésének „értékelése“ közben megjegyzik, hogy többek között a burgonya is jól fizetett, de azért a szövetkezeté sokkal szebb.- Biztosan jobban értik a módját, mint mi - szögezi le egyikük, inkább az elismerés, mintsem az irigység hangján. Dél felé Fazekas Árpáddal, a helyi efsz elnökével indulunk a határba. Mehetnénk a silókukorica-táblára, hiszen a hetvenöt hektárnyi takarmány betakarítása még tart, betekinthetnénk a hét hektáros' gyümölcsfa-iskolába, ahol ilyenkor is akad teendő, vagy megnézhetnénk a tíz hektáron termesztett takarmányrépát is, de kívánságomra a burgonyaföldet választjuk. Nem véletlenül. Az elnöktől hallottam, hogy az általában 280-290 hektáron termesztett kalászosok után ez a másik fő növényük.- Közel ötven hektáron termesztjük és aránylag jó, hiszen a hektárhozam már vagy négy-öt éve mindig eléri a húsz tonnát. Volt, amikor a 30 tonna is megtermett. Úgy becsüljük, az utóbbi évek átlaga most is meglesz. Amikor elmondom a faluban megszólított két idős nénitől hall- lottakat, az elnök bólint, hogy így igaz.- Nem tudom azt is elmondták-e, hogy a szövetkezet vezetősége felajánlotta segítségét a tagságnak, de az vonakodott és nem állt rá az egyezségre. Azt javasoltuk ugyanis, hogy a burgonya termesztésére szánt háztáji földterületet a szövetkezet beülteti, gondozza rajta a növényt és a termést majd „mindenkinek egyenlő mennyiség“ alapján szétosztjuk a tagság között. Nem találtunk megértésre. Nem, pedig amint láthatja - mutat a harminc hektáros Zepce dűlőben ingázó kiszántógép utáni „burgonyarendekre“ - aligha lett volna ez számukra rossz üzlet.-Talán majd legközelebb rá- állnak...- Lehet, jövőre is megpróbálkozunk vele. Persze, nem kényszer a disznótor. Terepszemlénk során az elnök a burgonyatermesztés jól bevált receptjét is elmondja:- Ügyeljünk arra, hogy évente új ültetóalany kerüljön a földbe. Erre a célra ugyan a biztonság kedvéért mindig félre teszünk úgy 25-30 tonnát a saját termésünkből - többet a tél folyamán nem tudnánk hol tárolni de azt még mindig más célra használtuk fel, mert az egyezmények alapján a poprádi és a Spišská Nová Ves-i járásokból, valamint a járásunkbeli Rejdo- váról rendszeresen megkaptuk a szükséges ültetóanyagot. E téren igen jó a kapcsolatunk a Leta- novicei Efsz-szel. Mindenekelőtt a tervezett vetésterület talajába hektáronként 40-50 tonna trágyát adagolunk, majd 10-15 hektáron már ősszel elkészítjük a barázdákat, így tavasszal ennyivel is kevesebb vele a dolgunk, ennyivel gyorsabb az ültetés menete. Mihelyt földbe kerül a burgonya, azonnal töltögetünk és ezt a műveletet a későbbiek során még háromszor megismételjük. Ugyanakkor a helyzetnek megfelelően évente négyszer-ötször permetezzük a növényt. Igaz, ez utóbbinál figyelembe kell vennünk a természeti rezervátummá minősített fennsík védelmére foganatosított intézkedéseket, előírásokat is. Egy pillanatra megállunk a rakodógép-tehergépkocsi párosnál, és amíg Bodnár Balázs a HON típusú emelővel kiüríti a megtelt faládát, addig futja annyira a várakozási időből hogy Vincze László tehergépkocsivezető elmondja:- Rozsnyón, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat üzemében dolgozom, mint autószerelő és már néhány esztendeje itt töltöm ilyenkor a szabadságomat. A tábla egyik végében diákok szorgoskodnak, a másikban helyi asszonyokkal, köztük Zakhar Já- nosnéval, Zajdó Sándornéval, Gordon Sándornéval és Vincze Sándornéval “találkozunk, viszont a járási mezőgazdasági igazgatóság kimutatásában szereplő helyi egy burgonyakombájnt sehol sem látni.- Nem, a kimutatás nem csal- igazolja a „hiányt“ az elnök.- Az az igazság, hogy a múltkorában valóban volt itt egy kölcsönkapott kétsoros gép. Kipróbáltuk, de ezen a köves talajon nem vált be. Szedés közben sok gumót megsértett, a termésnek közel harminc százalékát széthullatta, mert partnak felfelé még csak megbízhatóan működik, ám lefelé jövet nem. így hát továbbra is a hagyományos módszert alkalmazzuk. Szerencsére, a helyi assszonyokon kívül segítenek a rozsnyói bányászati szakmunkásképző iskola növendékei, a kassai orvostanhallgatók, a gombaszögi mészgyár dolgozói, a pelsóci gyógyintézet, valamint a SZISZ járási bizottságának alkalmazottai. Délutánra felhőket terelget a lenge szél a fennsík fölé. Alattuk serényen dolgozó szántó-vető emberek és gépek nyüzsögnek, teszik tarkábbá, élénkebbé az amúgy is szép őszi tájat. GAZDAG JÓZSEF A fasizmus elleni küzdelem, a felszabadulás, a munkásosztály hatalmáért vívott harc, az államosítás, a szövetkezetesítés időszaka már történelem. S mi nem feledkeztünk el az akkor történt eseményekről, a szerzett tapasztalatokat hasznosítjuk munkánkban. A veterán kommunistákat pedig, akiknek életútja volt ez a történelem, tiszteljük, becsüljük. A rozsnyói (Rožňava) járásban is több jele tapasztalható a tiszteletnek, a megbecsülésnek. Maguk, a veterán kommunisták legjelentősebbnek az üzemlátogatásokat tartják. Barczi Pál elvtárs, a mártírhalált halt Subovits János egykori társa, így véli:- Azért főleg, mert ilyen módon magunk is láthatjuk, hogy érdemes volt a harc, a küzdelem vállalása. Negyedévenként szokták megrendezni az üzemlátogatásokat, Ján Gallo elvtársnak, a járási pártbizottság vezető titkárának kíséretében, aki a járás és a meglátogatandó üzem gondjait, problémáit is ismerteti velük.- Szóval nemcsak vendégeskedés a mi látogatásunk - magyaráz Barczi elvtárs - hanem az ellenőrzés, az értékelés egyik módja, mert mi ilyenkor pártatlanul, őszintén véleményt is mondunk. Ha pedig szükséges, erőnkhöz mérten segítünk. Nagyon szerényen fogalmaz: erőnkhöz mérten segítünk. Az Állami Gazdaság berzétei (Brzotín) borjúneveldéjének meglátogatásakor került szóba a szénagyüjtés gondja. Nem hiába, mert utána Barci elvtárs húsz kaszást toborzott a Rokkantak Szövetsége és a CSEMADOK városi szervezetének tagjai sorából. Rejdová községben pedig Štefan Molčan úgy szervezte meg a szénakaszállást, hogy a Szlovák Nemzői Felkelés 39. évfordulójának tiszteletére 39 kaszás (16 és 83 év közötti) társadalmi munkában 1477 méterrná- zsa szénát gyűjtött. Legutóbb a slabosi (Slavošovce) papírgyárban jártak. Az új gépek láttán elismeréssel szóltak azok gondos kezeléséről. Persze, észrevették azt is, hogy a raktározás módja nem minden esetben takarékos.- Nem sértődtek meg - mondja- amiért szóltunk. Sót, megköszönték, és azóta, mint tudom, már intézkedtek. Jó érzés a veterán kommunisták számára, hogy nem feledték el őket, véleményükre, szavukra figyelnek.- Hát még a meglepetések!- magyarázza. - Minden alkalommai meglepnek bennünket valamivel. Az igazi meglepetés az volt, hogy közülük néhánynak kitüntetést adott át a járási pártbizottság vezető titkára. Ladislav Ruman, az alsósajói (Nižná Slaná) vasércbánya nyugdíjas igazgatója megkapta „A kelet-szlovákiai kerület fejlesztésében szerzett érdemekért“ kitüntetést. Zsúdel András, a Rozsnyói Erdészeti Üzem dolgozója, Karol Kolesár, a ČSAD rozsnyói üzemének dolgozója is megkapta ezt a kitüntetést. HAJDÚ ANDRÁS meggyőződésünk, hogy megvalósítjuk őket. Népünk építő igyekezete a nyugalmon, a békén és a biztonságon alapszik. Ezért aggodalommal töltenek el bennünket az Amerikai Egyesült Államokkal az élükön az imperializmus reakciós köreinek tettei. Szinte hihetetlen, hogy Nyugaton a háborút kívánó erők mily gyorsan megfeledkeztek az emberiségnek a legutóbbi világháborúban elszenvedett gyötrelmeiről, a meghalt és megnyomorított gyerekek, nők és felnőttek millióiról, a tömeggyilkosságokról, az ártatlan embereken elkövetett bestiali- tásokról, az atombombákkal elégetett és megcsonkított emberi testekről. Elítélendő, hogy Ronald Reagan, az USA elnöke és a hozzá hasonlók nem okultak ezekből a tényekből/ Nem nevezhetjük őket másként, mint vérszomjasoknak, ha a mai világot a háborúba, az emberiség számára pusztálást hozó rettenetes háborúba sodorják. Az emberiség reménye, hogy ezzel az elókészüló gonosztettel szemben földgolyónkon megalkuvás nélkül, tántoríthatatlanul szemben állnak a Szovjetunió és szövetségesei. Számtalanszor tanújelét adták jóakaratuknak és humanizmusuknak az iránt, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a feszültség valamennyi kérdését türelmes tárgyalásokkal és megértéssel oldják meg. Ezt a készséget ismét tapasztalhattuk Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének nyilatkozatában. Szavaival teljes mértékben egyetértünk, a benne foglaltakat teljes mértékben támogatjuk. Megvalósításuk érdekében, bármily nehézségek is gördülnek útunkba, nem fogjuk sajnálni erőnket és igyekezetünket. E bben a nyugtalan világban, bonyolult és kiéleződött nemzetközi helyzetben csehszlovák néphadseregünknek is be kell töltenie helyét. Senki sem kételkedhet abban, hogy ezt magas fokú harci és politikai színvonal jellemzi. Hiszen gerincét munkások, szövetkezeti földművesek és odaadó szocialista értelmiségiek képezik. Néphadseregünkben kellő számú tudós, mérnök, konstruktőr, technikus, tapasztalt parancsnok, politikai dolgozó, pedagógus és más szakember tevékenykedik. Soraiban elegendő kommunista és SZISZ-tag dolgozik. Mindany- nyian testvéri, fegyelmezett katonai kollektívákat képeznek, melyek a legjobb eredmények elérésére törekszenek. A népével és a nép érdekeivel szilárdan egybakapcsolt hadsereg mindig erős. Csehszlovák néphadseregünk ilyen hadsereg. A népből ered és a népet szolgálja. Tagjai nemcsak a katonai körleteken belül teljesítik kötelességeiket. Találkozhatunk velük a földeken, az építkezéseken, a természeti csapások következményeinek felszámolásakor és más helyeken. Számosán közülük választott szervek tagjaiként vagy aktivistákként tevékenykednek a helyi és a felsőbb területi szervekben. Gyakorta vesznek részt a gyerekekkel, a fiatalokkal, úgyszintén a felnőttekkel való beszélgetéseken. Úgy mondhatjuk, hogy velünk élnek, mi pedig velük. A hadseregről indokoltan mondják, hogy az élet nagy iskoláját jelenti mindazok számára, akik átlépik kapuit. Aki a hadseregben szolgált vagy szolgál, bizonyára igazolja ezt az állítást. A fiatalok megférfiasodnak, mozgékonyabbakká, körültekintőbbekké, fürgébbekké, példásabb viselkedé- súekké, közvetlenebbekké, tanulékonyabbakká és az életre jobban fel készültekké válnak. Társadalmunk nagyra becsüli azokat, akik a katonai hivatást választják életpályául. A katonai szakágakban érvényesülésük széles körű lehetőségeit teremti meg. Számuk nem csekély. Fokozatosan gondoskodnak róluk a hadseregben való szolgálaton kívül is. Nagy örömünkre szolgál, hogy évről évre egyre többen érdeklődnek e hivatás iránt. A lehetőségek jelenleg is nagyok. Az érdeklődők rövidebb vagy hosszabb időre kötelezettséget vállalhatnak a hadseregben való aktív tevékenységre. Bővebb tájékoztatást a helyi katonai szervek nyújtanak. Vonatkozik ez azokra a fiatalokra is, akik a katonai középiskolában vagy főiskolákon való tanulás iránt érdeklődnek. Az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy az érdeklődés foka itt is meghaladja a lehetőségeket. Azok, akik erre az életútra léptek, különféle formában fejezik ki választásuk helyességét. t A csehszlovák néphadsereg napja előtt néhány nappal hagyományosan megérkeznek a katonai alakulatokhoz és intézményekbe az újoncok, hogy teljesítsék a szülőhaza iránti legmeg- tisztelóbb kötelességüket- a tényleges katonai szolgálatot. Katonának lenni kétségkívül minden fiatal ember vágya. A katonai szolgálathoz, megkezdéséhez, lefolyásához és befejezéséhez feledhetetlen emlékek és népszokások fűződnek. Jó lenne ezeket újjakkal, maiakkal, szocialistákkal gazdagítani, amelyek kiemelnék a szocialista ember jellemvonásait, szülőhazája iránti hazafias és internacionalista viszonyát. Habár a katonaság kemény szolgálat, jólesik minden segítség, jó szó vagy megértés főképpen a kezdeti időszakban azoktól, akik már tapasztaltabbak. A katonai kollektívákban eltöltött időre azonban mindenki szívesen emlékezik vissza, mint sajátosra, megismé- telhetetlenre. Az újoncok túlnyomó többsége állampolgári, politikai, szakmai és erkölcsi szempontból egyaránt jól felkészült a katonai szolgálat teljesítésére. Ez az otthoni környezetnek, a munkakollektíváknak és a társadalmi szervezeteknek, főképpen a Honvédelmi Szövetségnek köszönhető. Természetesen ha egyesek nem kaptak meg mindent, ami felkészítésükhöz szükséges lett volna, annál nehezebbé válik a parancsnokok, a politikai dolgozók, a párt- és a SZISZ tisztségviselők munkája. Ebből következik az a tanulság, hogy a katonai szolgálatra a fiatalok felkészítése hosszan tartó folyamat, amelynek során semmit sem szabad elhanyagolni vagy lebecsülni. A tényleges katonai szolgálat egy vagy két éve gyorsan eltelik. A hazatérés a családba szintén nem mindennapi élményt jelent. A mostani napokban is fiúk, férjek, apák térnek haza szeretteik körébe. Szemmel láthatóan sok változás észlelhető rajtuk az életre való felkészültségükben. Az elkövetkező időszakban ezért az a feladatuk, hogy a családban, a munkában, a közéletben nagyobb kötelezettséget vállaljanak magukra. Ezek a kötelezettségek kifejeződnek az állampolgár - az építő - a haza védelmezője kölcsönös viszonyában. Más szóval úgy kell élniük, dolgozniuk, cselekedniük, amint azt korszakunk, a fejlett szocializmus érdekei megkívánják. Minden tartalékos katona bekapcsolódhat a munkába a honvédelmi nevelés rendszerében, a Honvédelmi Szövetségben, a Polgári Védelemben, vagyis mindenütt, ahol az ügy javára értékesítheti katonai tapasztalatait. /^^ehszlovák néphadsere- V./0 günk ünnepe egész népünk igazi ünnepe. A nép nagyra becsüli hadseregét, mivel az szerves része életének, a Varsói Szerződés hadseregeinek, melynek élén a Szovjetunió és dicső hadserege áll. Csehszlovákia népe a szocialista közösség véderejé- ben látja nyugodt építómunkájá- nak kezességét, az imperialista kalandorpolitika veszélyével szembeni szilárd gátat. A harminckilenc éves csehszlovák néphadsereg, bár korát tekintve még fiatal szervezet, máris sokat tett a nép érdekében. Zakhar Jánosné, Vincze Sándorné, Gordon Sándorné, Zajdó Sándorné és a többi helyi asszony évtizedekig zsákba öntögette'a kosárba vagy vödörbe szedett burgonyát, az utóbbi négy évben viszont már faládába. Azt mondják, egyszerűbb igy a dolguk, meg szaporább a szedés is. (A szerző felvétele)
