Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám, szerda

Ó-JSZÚ 5 1983. X. 5. Tizenegy község - egy szövetkezet A nem is olyan régen még élén­ken zöldellő meleghegyi (Teplý Vrh) erdők lombjait szinte napok alatt érlelte sokszínű látnivalóvá a legnagyobb tájfestő, az ősz. A két parcellát elválasztó országút egyik oldalán traktorok kapasz­kodnak a domboldalra, nyomuk­ban széles krumpliásógépekkel és egy-egy népes asszonycsoporttal. A túloldalon üde színű másodve- tésü silókukoricát takarít be két teljes gépsor. A két különálló munkacsoport irányítójával, Alenka Baníkova ag- ronómussal és Jaroslav Suja gé- pesítövel egy útszéli diófa árnyé­kában beszélgettünk. s a beszélgetést ott folytathatjuk, ahol az imént abbahagytuk.- Hát igen - vesz egy mély lélegzetet vendéglátónk nagy­szerű dolog az öntözés, ezt csak most tudjuk igazán értékelni. A hosszan tartó tavaszi és nyári szárazság idején a burgonyát és néhány takarmányfélét kezdtünk öntözni, s ennek most nagy hasz­nát látjuk. A korai burgonya példá­ul 11,3 tonna termést hozott hek­táronként, s miután már június 3- án megkezdtük a szedését, igen kedvező értékesítési árokat értünk el. Sajnos, az alig 150 hektárnyi öntözhető terület túl kicsi ahhoz, hogy komolyan befolyásolhatná- A burgonya szedését tulaj­donképpen már június elején el­kezdtük, s azóta lényegében szü­net nélkül folyik a munka - szólalt meg elsőként az agronómus. - A nyári szünidőben három kö­zépiskolás diákcsoport is segített a begyűjtésben a ružomberoki textilipari középiskolából, a tanév megkezdése óta pedig a nagyba- logi (Veľký Blh) szociális otthon lakói vállaltak munkát. Naponta általában 20-25 vendégmunkás és 18-20 saját dolgozó szedi fel a kiszántott burgonyát, a termés mennyiségétől függően átlagosan 0,8-1 hektáros területről. A hoza­mokat illetően még nincsenek pontos értesüléseink, annyi azon­ban bizonyos, hogy a 65 hektáron ültetett korai burgonya jobb ter­mést hozott a vártnál. Időközben mellénk telepedett Anna Bošelová, a szociális otthon ápolónője, a dolgozó csoport ve­zetője is.- A helyi földmúvesszövetkezet és a mi intézményünk közötti kap­csolat már nem újkeletű, így bát­ran kijelenthetem, hogy mindkét fél számára igen hasznos. Ottho­nunk lakóinak nem árt a napi 5-6 órás fizikai munka, a szövetkezét számára pedig azért jó ez a kap­csolat, mert ha kell, mi mindig jövünk. Keresetünkön általában berendezési tárgyakat, társasjáté­kokat vásárolunk, esetleg kirándu­lásra fordítjuk az így szerzett pénzt. A munkát természetesen önkéntes alapon szervezzük, bár mondhatom, ide mindig szívesen jönnek az asszonyok.- Ezzel ellentétben mi csak sa­ját dolgozóinkra és gépeinkre szá­míthatunk - mondotta a takar­mánybegyűjtésnél felügyelő gépe­sítő. Most éppen a silókukorica szecskázása folyik azonnali zöld­takarmányozásra, ezt követően pedig a 45 hektáron vetett takar­mánykeveréket szeretnénk leka­szálni. Hála az öntözésnek, vi­szonylag mindkét növényfajtából jó termésre van kilátás. Persze, még többet is kiérhettünk volna, ha a nyolc öntözóegyüttes közül öt nem lett volna állandóan üzem- képtelen. Bosszantó, hogy szinte az egész nyáron nem tett eleget szervizkötelezettségeinek az olo­mouci Sigma. A meleghegyi víztározótól csak néhány percig tart az autóút a gazdaság derencsényi (Drien- čany) központjáig. A kétszintes irodaépület alagsorában berende­zett üzemi konyha és étterem irá­nyából kiszivárgó ínycsiklandozó pörkölt illata már az ebéd közeled­tét jelzi. Ján Huba mérnököt, a gazdaság elnökét azonban még dolgozószobájában ' találjuk, 3600 hektáros gazdaságunk ter­melését, eredményességét.- Egyébként milyen jellegű a földmúvesszövetkezet gazdál­kodása?- Még nem hegyi, de már nem is síkvidéki talaj- és éghajlati vi­szonyok között gazdálkodunk, s termékszerkezetünk is ennek megfelelő. Dominál a takarmány és a burgonya termesztése, emel­lett a kalászosok és olajnövények termesztésével is komolyan fog­lalkozunk. Sajnos, nagy gondunk a szétszórtság. Szövetkezetünk tagságát ugyanis 11 környező kis község lakossága adja, ami rend­kívül megnehezíti az irányítást, s költségessé teszi a közlekedést és a szállítást. Mindettől függetle­nül fokozatosan stabilizálódik a gazdaság. Ezután az idei gazdálkodási év nyolc hónapjának adataiból emlí­tett meg néhányat az elnök. Kitű­nik, hogy az idei nyáron a közös gazdálkodás történetének legna­gyobb gabonatermését - 2600 tonnát - takarítottak be, ami 3,63 tonnás átlagnak felel meg, s a ter­vezett feladatok 107 százalékos teljesítését jelenti. Hasonló ered­mények születtek a szálas takar­mány termesztésében is. Az első kalászosokból több mint 40 vagon széna jutott a téli takarmányozás­ra, s az előzetes számítások sze­rint az idén fedezni tudjuk a szük­ségletek több mint 96 százalékát. A gazdálkodás jövedelmezőségét segíti elő a melléküzemági terme­lés is. A szövetkezet két kőbányá­jának évi termelési értéke eléri a 2,5 millió koronát, s korszerűbb kitermelőgép vásárlásával jövőre ennek dupláját szeretnénk teljesí­teni. Évi 800 ezer koronát produ­kált a másik kisegítő üzemág, a palettakészító részleg. A téli holtidényben 26 ember foglalkozik csomagolókeretek, rámák készí­tésével.- Megalapozza derűlátásunkat, hogy a szövetkezet dolgozói fele­lősségteljesen végzik az őszi fel­adatokat - mondotta mintegy összefoglalásként az elnök. - Kö­zel száz hektáron határidőre ve­tettük el az őszi repcét, 130 hektá­ron az árpát, s szinte biztos, hogy idejében földbe kerül a kenyérnek- való is. Most már főként arra kell ügyelnünk, hogy a termelésben ne következzen be törés az átmeneti időszakban, s a húseladás is fo­lyamatos legyen. A többi pedig majd kiderül a zárszámadáskor. Kisvártatva hozzátette:- Tudja, ebben a gazdaságban nemcsak a mostohább talajviszo­nyokkal és a zordabb éghajlattal kellett megküzdenünk az elmúlt évek során, hanem az emberek szemléletével is. Az apró közös­ségek a hetvenes évek elején ber­zenkedtek az egyesüléstől, össze- foghatatlannak, életképtelennek tartották a nagyüzemet. Az első évek a kétkedőket igazolták, de most már aligha kétséges, hogy végül is kinek volt igaza. Bizony jócskán elmúlt már az ebédidő, amikor elbúcsúztunk vendéglátónktól. Gépkocsink vál­tozatos, erdőkkel, gyümölcsösök­kel, legelőkkel és szántóföldekkel övezett szűk, kacskaringós utakon futva hagyja maga mögött az apró falvak izmosodó közös gazdasá­gát. HACSI ATTILA Mindenki maga választ játékot (CSTK felvétele) Tanácsadás - szülőknek Nagy sírás-rivás a bölcsőde felé vezető úton. Az anyuka húz- za-vonja maga után gyermekét, aki nem hajlandó átlépni a bölcső­de kapuját. Szeptember nemcsak a hatéves, hanem a bölcsódés- óvodás korú gyerekek életébe is változást hozott. Az édesanyával töltött hónapok, évek után nem egyformán viselik el a szülőktől való elválást. Szerencsére a kicsik többsége néhány napos szoktatás után alkalmazkodik a gyermektár­sadalom életviteléhez, s hamaro­san örömmel tölti napjait a bölcső­dében. Mégis vannak olyanok, akik­nek a beilleszkedés nehezebben megy. Mi ennek az oka, s mit lehet ilyenkor tenni, teszi fel a kérdést a kétségbeesett szülő. Bratislavában az idén először pszichológiai tanácsadó áll azon szülök rendelkezésére, akiknek gyermeke bölcsődébe jár. A négy városkerületben hat pszichológus hétfő délutánonként fogadóórákat tart. Az első ilyen fogadónap után ültünk le Viera Vlková pszicholó­gussal, a bratislavai IV. városkerü­let Bazovsky utcai bölcsödében.- Az első fogadónapon nem volt látogatónk, de ezzel számol­tunk is. Sok szülő nem vette észre a bölcsődékben kifüggesztett röp­lapokat és a gyerekek beilleszke­dési folyamata még tart. A szülők nem tudhatják, hogy szükségük van-e, lesz-e a mi segítségünkre. Hisszük, hogy idővel egyre több szülőnek nyújtunk segítséget a gyermekneveléssel járó gondok megoldásában. A gyerek nevelé­sét már csecsemókorben kell kez­deni. A rendszeresség, a szeretet kimutatása gazdagítja a kicsi ér­telmi, érzelmi fejlődését, s az ilyen harmonikusan fejlődő egyén köny- nyebben szokja meg, s fogadja el a többi gyerek társaságát. Nyu­godt, kiegyensúlyozott, örül az ér­te jövő szülőnek, de másnap ugyancsak örül a viszontlátásnak a bölcsődei társaival. Tudjuk, hogy sok apa és anya nem ért még meg a szülői szerep­re. A fiatalkorúakra gondolok, akik nem tudnak mit kezdeni a kicsivel, s gyakran az idős szülők, nagy­szülők tapasztalatai alapján ,,ne­velik“ gyermeküket, illetve nem is nevelik. Szélsőségekbe esnek, vagy túl szigorúak, ridegek, vagy mindent a gyerekekre hagynak, s játékszernek tekintik. Tőle tudtuk meg, hogy a bölcső­dében is új nevelési elvek szerint foglalkoznak a gyerekekkel. Egyre kevesebb a tömeges, kötelező foglalkozás, egyre több a szabad játék.- A közös étkezések is kis cso­portokban mennek végbe, a gye­rekek nyugodtabban, s többet esznek - tájékoztatott -. Kis cso­portokban folyik a foglalkozás is, a gyerek maga választja meg ját­szótársát, a játékot. A bölcsődei nővér csak irányítja őket és hagy­ja, hogy mindenki kedve szerint szórakozzon. Ebben a nem köny- nyü munkában segítjük a nővé­reket. Az első fogadónapon nem jött tanácsért egy szülő sem. A gyere­kek lassan megszokták már, hogy nem otthon az édesanyjukkal töltik napjaikat, hanem közösségben. Azoknak a szülőknek, akiknek gyereke nem tudta még megszok­ni a bölcsődét, már van hová for­dulniuk segítségért. PÉTERFI SZONYA Kommunista meggyőződéssel Hasznára az üzemnek - segítségére a munkatársaknak Štefan Chmela, a Milex lévai (Levice) üzemében munkacsoport vezető. Kilenc társával a tejfeldol­gozó gőztermelő, vízszolgáltató, valamint hő- és légcsere-szabá­lyozó központjaiban a gépek és berendezések karbantartója. Az üzem jellegét tekintve az említett három egység jelentősé­gét a termelésben, s így egyéni beosztásának felelősségteljessé­gét sem szükséges külön hangsú­lyozni. Szavait hallgatva az üzem ,,fő tűzoltója“ címmel is felruház­hatnánk, annak ellenére, hogy közvetlenül semmi köze sincs a tűzvédelemhez.- Itt lakom Léván, s ha valami baj van, azonnal hívnak. Nemegy­szer éjszaka cseng a telefon, hogy leállt valamilyen gép, máskor pe­dig már hajnali négykor, ötkor fel­ébresztenek, hogy jöjjek azonnal munkába, mert nincs elég gőz, veszélyben a reggeli termelés. Számára mindez természetes, valakinek ezt is vállalnia, csinálnia kell. A termelés folyamatos, bár­mikor elromolhat egy gép, adód­hat valami baj, s ilyenkor nem lehet az órát, időpontot nézni. Tudja, hogy senki sem nélkülöz­hetetlen, de azért hozzá teszi, hogy egyhamar nehezen tudna bárki is a helyébe lépni.- Már az üzem építésekor itt dolgoztam, a hűtőberendezéseket szereltük. Amikor végeztünk a munkával, a tejüzem részéről felkértek, hogy maradjak. Isme­rem a gépeket, berendezéseket, legyek karbantartó. Ennek lassan már egy évtizede lesz, s én bizony alaposan megismertem $z üze­met. Tudom, hogy melyik vezeték hova megy, mire szolgál, hol és milyen elzárócsap található. A javításokon túlmenően isme­reteit más formában is kamatoz­tatja az üzem javára. Legutóbbi újítását a nyár elején nyújtotta be elbírálásra, s jelenleg már a gya­korlatban hasznosítják. További két újítási javaslatán pedig jelen­leg dolgozik. Mindhárom lényege a vízigény csökkentése, ponto­sabban a víz újrafelhasználása, elsősorban hűtésre.- Bánt, nem hagy nyugodni, ha azt látom, hogy a csatornába en­gedjük a vizet, amit még felhasz­nálhatnánk. Ez késztet, ösztönöz, hogy törjem a -fejem, miL hova lehetne elvezetni, újrafelhasznál­ni. így született meg az üvegház gondolata is. A hulladékpárát nem engedjük a szabadba, hanem fel­fogjuk és a mintegy huszonnégy négyzetméternyi üvegházat fütjük vele. Az elmondottak után már az lenne a meglepetés, ha az üveg­házat nem ó készítette volna fel­ajánlásként, társadalmi munkában. Meglepetésről persze szó sincs, az üveg alatt a növények valóban neki köszönhetik létüket. S így már az is természetes, hogy Šte­fan Chmela az üzem kétszeres kiváló dolgozója, és a vállalattól is megkapta ezt a megtisztelő címet. Érdekelt, s bizonyára mások is megkérdezik, hogy minderre ho­Štefan Chmela karbantartó (A szerző felvétele) gyan futja idejéből. Milyen erő, gondolat ösztönzi, amikor rendkí­vüli munkabeosztása és újítói te­vékenysége mellett társadalmi fel­adatokat is vállal, s azon túlmenő­en, hogy a pártbizottság és a szakszervezet üzemi bizottsá­gának a tagja, édesapai szerepkö­réről sem feledkezhet meg. A dol­gozó feleség mellett a három lány­gyermekes család gondjaiból is vállalnia kell bizonyos részt.- Ha ésszerű a napi beosztás, nincsenek üresen eltöltött órák, akkor sok mindenre futja az idő­ből. Amit csinálok, vállalok, azzal az üzemet szolgálom és kollégá­imnak vagyok a segítségére. Ve­gyük például a pártbizottsági fel­adatokat. Figyelemmel kísérem a felszólalásokat, a pártgyülés vi­tájában elhangzó javaslatokat, s törődöm azzal, hogy azok az észrevételek, amelyekre azonnal nem lehet kielégítő és konkrét vá­laszt adni, ilyen célból a megfelelő fórumra, illetve egyénhez kerülje­nek. Majd ismét a taggyűlés elé, de már a válasszal, illetve megol­dási javaslattal együtt. Talán mon­dani is felesleges, hogy az ilyen eljárás ösztönzi a dolgozókat a fel­szólalásra és véleményük elmon­dására. Hiszen látják, hogy egyet­len gondolat sem vész feledésbe, nem marad válaszolatlan. A vita, véleménynyilvánítás pedig a hala­dást segíti.- És ha úgy érzi, hogy elfáradt, pihennie kell?- Előfordul, de a tíz ár hétvégi kert a városon kívül valóságos gyógyír számomra. A zöldség- ágyások kapálása, a gyümölcsfák gondozása közben, vagy a szőlő­sorok között sétálva teljesen ki­kapcsolódom, megpihenek. Ha csak egy mód van rá kivonulok a kertbe. Helyesebben mondva kivonulunk, az egész család, még hétközben is. A gyerekek nem egyszer ott tanulják meg a leckét, készítik el a házi feladatot. Minden bizonnyal e közös ér­deklődésnek, a családi összetar­tásnak is része van munkasikerei­ben, eredményeiben. Abban, hogy elmondhassák róla, olyan ember, aki nem vár kérésre, parancsra, kezdeményező a munkában, pél­damutatóan dolgozik. Mindenkor kommunistához méltóan. EGRI FERENC Silókukorica-betakarítás közben látható Jaroslav Hodulák (A szerző felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents