Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-26 / 253. szám, szerda
ÚJ szú 5 1983. X. 26. Közös érdekünk A tőketerebesi (Trebišov) járásban 35 000 harminc éven aluli fiatal él, akik közül 9326-an tagjai a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek. Két évvel ezelőtt, amikor Kozsár Miklós mérnököt bízták meg a járás fiataljainak irányításával, a szervezeti élet hullámvölgyben volt - következésképpen az új elnöknek - és természetesen az egész járási bizottságnak is - volt mit tennie, hogy ez a helyzet megváltozzon.- Tény, hogy az ifjúsági mozgalomban járásunkban volt bizonyos megtorpanás, de azt is meg kell mondani, hogy olyan biztos alapokkal rendelkeztünk, amire bátran építhettünk - mondja Kozsár Miklós, majd így folytatja: - Munkánk megszervezésekor mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy megismerjük a fiatalság valós helyzetét, vagyis azokat az összetevőket, amelyek előmozdíthatják, illetve fékezhetik a kibontakozást. Problémáink vannak, de mivel ismerjük őket, azt is tudjuk, hogyan lehet megoldani. Korábban a formalizmus a SZISZ-ben is sok kárt okozott. Munkánkból ezt mi igyekszünk teljesen kiszűrni. Különbnek, mint amilyenek vagyunk nem akarunk látszani. Tudjuk, hogy csak az igaz értékek tartósak. Fiataljaink közül most már egyre többen tudatosítják, hogy a SZISZ tekintélyét elsősorban jó munkával lehet erősíteni. • Melyik szakaszon sikerült a legtartalmasabb ifjúsági életet kialakítani?- Mi rendkívül fontos feladatnak tartjuk, hogy a fiatalok első találkozása a SZISZ-el jó és emlékezetes legyen. Nos, mivel a legtöbb lány és fiú rendszerint tanulóévei alatt kapcsolódik be először az ifjúsági mozgalomba, ezért mi az iskolai SZISZ szervezetek tevékenységének fellendítésére megkülönböztetett figyelmet fordítunk. Ezen a téren a pedagógusoktól is kapunk segítséget, igaz, megfelelőt még nem minden iskolában. Járásunkban a középiskolákon jelenleg hét-, a szakmunkásképző intézetekben pedig hat jól működő SZISZ szervezetünk van. Ezekben a szervezetekben négyezer fiatal dolgozik. • A tőketerebesi járás most már jelentős iparral is rendelkezik. Ezek a gyárak és az üzemek jóformán mind a felszabadulás óta épültek, vagyis nagyobb részük még egészen újnak mondható. A fiatalok közül sokan ezekben dolgoznak, vajon az üzemi SZISZ szervezeteknek van-e már megalapozott tekintélyük?- Fenntartások nélkül elmondhatom, üzemeink jelentős többségében rájöttek, hogy érdemes odafigyelni a fiatalokra, mert az akarat és a tudás nem hiányzik belőlük. A Tranzit Gázvezeték nagykaposi kompresszorállomásán igen példásan működik a SZISZ, s ez mondható el a Vajá- ni Hőerőműről, Terebesen a vagongyárról is. A esernyői vasúti átrakóállomáson voltak gondjaink, de ezeket is alaposan megvizsgáltuk, s most már bízunk benne, hogy ott is javulni fog a helyzet. A mi üzemeink különben tényleg fiatalok és sok fiatalt is foglalkoztatnak. Helmecen a bútorgyár 700 dolgozója közül 450, a terebesi kórházban a 2000 alkalmazott közül 800 fiatal. Számunkra külön örömet jelen, hogy a SZISZ-tagja- ink közül nem egyet jelentős vezetői tisztségekkel bíznak meg. Jóllehet, korántsem állítom, hogy ezen a téren már minden rendben van. Vannak üzemek, ahol passzívak a fiatalok, viszont az is előfordul, hogy néhol az üzemvezetés nem reagál a fiatalok kezdeményezéseire. Az ilyen magatartást mi elítéljük, s igyekszünk oda hatni', hogy a szemléletváltozás minél előbb bekövetkezzen. 0 És a mezőgazdaság?- Itt vannak a legtöbb tartalékaink, itt vár ránk a legtöbb tennivaló! Járásunk tizenhét egységes földművesszövetkezetében több mint 1100 harminc éven aluli fiatal dolgozik. Közülük négyszáznak van közép-, illetve főiskolai végzettsége. A mezőgazdasági szakemberek csaknem nyolcvan százalékát fiatalok alkotják. A mezőgazdasági SZISZ szervezetek megalakítása járásunkban mégis igen lassan, sok döccenövel megy. Tavaly hat efsz-ben alakítottuk meg a SZISZ-t. Tíz efsz-ben és három állami gazdaságban még nincs SZISZ-szervezet. • Nincs ez összefüggésben azzal, hogy a SZISZ falusi szervezetei sem tevékenykednek kielégítően a járásban?- Szeretnék egy fontos dolgot leszögezni: a SZISZ-től önmagára hagyatva nem lehet csodákat várni. Valahogy a mi járásunkban mintha megfeledkeztek volna arról, hogy .ennek a szövetségnek zöme tizenéves, akiket nevelni, segíteni kell, hogy olyanokká váll- janak, mint amilyeneknek szeretnénk. Ahhoz, hogy lényeges javulás álljon be, a felnőtteknek, azaz a különféle szerveknek, intézményeknek is kötelességük lenne egy s mást megtenni... 0 Történtek már ilyen irányú intézkedések?- A járási pártbizottság felelősségteljesen és rendszeresen foglalkozik felmerülő gondjainkkal. Határozatot hoztak például arra is, hogy a nagyobb pártalapszerve- zetekben úgynevezett ifjúsági bizottságokat kell alakítani, a kisebb pártalapszervezetekben pedig aktivistákat kell kinevezni a SZISZ alapszervezetek vezetőségének segítségére. A járási pártbizottság plénumának van egy ifjúsági bizottsága is, mely felmérést végzett és rámutatott, hogy a járásban tizennyolc fizetett népművelő van a központi községekben, de a művelődési házakban alig folyik valamilyen munka. Nincsenek klubok, nincs hol találkozni a fiataloknak. És ez nem csak a falvakban, hanem Nagykaposon, Ágcsernyőn, Terebesen, Sečovcében is probléma. Királyhelmecen már megpróbáltunk változtatni a helyzeten. A művelődési ház igazgatója egy dolgozót csak a klubtevékenység irányításával bízott meg. Vezetésével a helmeci fiatalok már fel is újítottak egy épületet. Nem mellékes az sem, hogy közben a városi SZISZ-szervezet taglétszáma nulláról 38-ra emelkedett. A klubot november 17-én a Nemzetközi Diáknap alkalmából nyitjuk meg. Az ilyen létesítményekre nagy szükség van, s a megfelelő berendezésükről is gondoskodni kell. Járásunkban 104 fiatal képviselő is van. Szeretnénk, ha a jövőben ők is még aktívabban bekapcsolódnának az ifjúsági mozgalomba és segítenék az előrehaladást. Nekünk mindnyájunknak át kell érezni azt a felelősséget, ami az ifjúság nevelésében ránk hárul. Mindnyájunknak érdeke, hogy felszínre kerüljön az az érték, ami az ifjúságban van. Legfontosabb törekvéseinknek néhány gyümölcse már beérőben van., bízunk benne, hogy az összefogás további eredményei is megszületnek. SZASZÁK GYÖRGY Gyarapítsuk ismereteinket A Szocialista Akadémia, a tudományos ismereteket terjesztő szervezet szlovákiai és csehországi központi bizottságai október elején Brnóban országos szemináriumot rendeztek a korszerű tudományos ismeretterjesztés és a környezetvédelem problémáiról. Több előadás hangzott el a környezetvédelem szükségességéről, ezeket vita követte környezetünk ökológiai, gazdasági és politikai vonatkozásairól. Az előadók azt az igen sürgető társadalmi igényt hangsúlyozták, hogy a tudományos ismereteket a népgazdaság különböző ágazataiban minél hamarább alkalmazni kell, mivel a fejlett ipari államokhoz képest némely területen mintegy 5-7 éves lemaradás tapasztalható. A tudományos ismeretterjesztésben az előadókra igen komoly nevelőmunka hárul, különös tekintettel a környezetvédelemre. Napjainkban mindenki tudja és érzi, hogy az elmúlt évtizedekben a nagyméretű iparosítás és a mezőgazdaság fejlesztése következtében a bioszférában sok tekintetben előre nem várt változások álltak be. Ahhoz, hogy e jelenségek tudományos okait némiképpen megtudjuk érteni arra van szükség, hogy szakmai és egyéb ismereteinket a lehető legszélesebb mértékben gyarapítsuk és amennyiben az lehetséges a maguk valóságában megértsük. Az elmúlt időszakban a Szocialista Akadémia keretében működő természettudományi és műszaki szekciók előadói a közös feladatokból jelentős mértékben kivették a részüket, (gy például 1978-tól napjainkig a fenti szekciók az elóA környezetszennyezés néhány kérdése a tudományos ismeretterjesztésben adások számát jelentősen növelték, ám a minőség javításában még sok a tennivaló. Nem hagyhatjuk figyelmen ki-, vül, hogy a környezetvédelmi ismeretek propagálásában is ügyelni kell a tudományos alaposságra és pontosságra, mert az előadások csak ezáltal válhatnak érdek- feszítővé, hitelessé. Az előadások csak akkor lesznek vonzók és érdekesek, ha a különböző műveltségű és érdeklődésű hallgatóság igényeit figyelembe vesszük és rámutatunk: ha az ember megérti a természet törvényeit, lehetősége nyílik arra, hogy a természettel harmonikusan együtt éljen. Ismeretes, hogy az ipari termelésben és a mezőgazdaságban számos helyen sikerült a gyártásfolyamatokat többé-kevésbé hulladékmentessé tenni, vagy legalábbis csökkenteni a hulladékot. Ennek ellenére manapság hazánkban a környezetet mintegy 1.5 milliárd tonna szilárd hulladék, kb. 3 millió tonna kéndioxidgáz, 3/4 millió tonna egyéb szennyező anyag pl. ólom, nitrogénoxjdok stb., 1,5 millió tonna fémhulladék, 1.5 millió tonna műanyaghulladék szennyezi. Ehhez még hozzá kell számítani a környező országokból származó szennyező anyagokat is. Az előadások és beszélgetések témája a biológiai kutatások eredményei is lehetnek. Csak érdekességként említem meg, hogy a biológiai jellegű rovar- és bogárirtás sem mindig problémamentes. A rovarcsalogató anyagok például a nemkívánatos rovarokat a pusztító kártevők közelébe csalogatják, miközben a kártevőket el sem pusztítják. Viszont tudunk olyan esetekről is, hogy a talaj termővé tételére a farmokon földi gilisztákat tenyésztenek, amelyek a talaj porhanyósításában, forgatásában, szellőztetésében fontos szerepet játszanak. A hallgatóságot rá kell döbbenteni arra, hogy hazánk légköre némely területen az átlagosnál is szennyezettebb. A széntüzelés eredményeképpen keletkező gázalakú kéndioxid a levegő páratartalmával elegyedve savas esőt alkot, ami az erdők pusztulásának egyik fő okozója. A savas esőkről tudnunk kell, hogy azok a tavak vizét is megsavanyítják. Ma már bizonyítottnak látszik az a tény is, hogy a savas víz a tófenék agyagrétegeiből alumíniumot oldhat ki, ami veszélyezteti a halakat és más vizi élőlényeket. Az országos szemináriumon érdekes előadások hagzottak el a légkör szennyezettségéről. Az elhangzottakat helyi ismeret- anyaggal bővíthetjük ki. így például Prága légterét kb. 60 százalékban a járművek szennyezik, a becslések szerint évente kb. 607 ezer tonna szennyezőanyag a gépjárművek kipufogó gázaiból, a gumiabroncsok kopásából származik. Az új tudományos ismeretek terjesztése nemcsak előadások, beszélgetések formájában történhet, hanem tematikus kirándulások és egyéb foglalkozások megszervezésével is. A lehetőségek adottak, az előadók és közönség- szervezők serény munkája kell ahhoz, hogy a széles rétegek a természeti jelenségeket megismerjék, s mindennapi munkájukban az ismereteket alkalmazni is tudják. Dr. SIMON LÁSZLÓ, docens kandidátus Utcát bontanak, csöveket cserélnek... (Gyökeres György felvétele) Bontják a prágai utcát Gödrök tátonganak az úttesten. Bosszantó látvány országszerte; a főváros lakossága azonban a hosszú évek alatt hozzászokott, hogy ha felszáll a villamosra, az út tovább tart, mintha gyalog tenné meg. A metróépítés miatt kerülő- utat tesz a busz, a villamos, naponta másfelé terelik a forgalmat. A hatalmas mélységek látványához is hozzáedződött, s már alig vesz tudomást a légkalapácsok okozta zajról, alig látja meg, hogy a járdától fél méternyire földet harap a bagger, maltert kevernek és falat raknak. Mint ahogy arra sem igen vetnek ügyet a járókelők, hogy Prágában, kiváltképpen a Moldva bal partján elterülő Holešovice és Bu- beneč szép városnegyedek utcáin nyáron is sűrű gőzfelhő tör fel az úttest vaslemezekkel fedett résein. Szökik a meleg. Egy tonna gőz előállítása húszezer koronába kerül, s így megy veszendőbe soksok korona - és meleg. A villamosra várakózók az Ob- ráncű míru utcán szeptemberben megtudták - mért a villamos csak nem jött, s végül észrevették a póznára kifüggesztett közleményt -, hogy útbontás lesz, a villamos két hónapig ezen a szakaszon nem közlekedik. Másnap megszállták az utcát a teherautók, baggerek, légkalapács kezdett iszonyú hangoskodásba, emberek vonultak fel, és felszedték a kövezetet. Kézzel vettek ki minden kockakövet, egymásra rakták, vigyázva, majd ismét szóhoz jutottak a gépek, de az ember vigyázó szeme hamar észrevette, mikor kell ismét közbelépnie. A poznaňi ipar építővállalat 45 és a varsói Chemoinstal tizenöt dolgozója egy éve Csehszlovákiában javítja, illetve cseréli a melegvízvezetékeket. A beruházó a ho- lešovicei fűtőerőmű. A lengyel munkások körülbelül két kilométernyi szakaszon bontottak utat, cseréltek, szereltek csövet, köveztek. A tájékozatlan csodálkozik.- Ilyen keveset?- Nagyon lassú munka ez.- Wieslav Flieger, a poznaňi építővállalat s a prágai munkák vezetője, elnézően mosolyog. - Háromféle munka folyik egy utcában. Az egyik oldalon a vízvezetéket tárják fel és javítják - ezt hazai vállalatok végzik, az úttest másik oldalán a melegvízvezeték cseréje folyik - ezt végzik a lengyelek -, s ha mindkét fél elkészül a munkával, a villamossínek cseréje következik. (A régi kockakövek helyett betonlapokat raknak le, s abba a síneket - így a prágai villamosok kevésbé nagy zajjal közlekednek majd.) Óvatosan kell haladni a bontással, mert nem tudni pontosan, hol milyen mélyen fekszik a vezeték. A tervező szinte mindennapos vendég az útbontásnál, s kénytelen módosításokat eszközölni. A csatorna feltárásakor derül ki számtalan esetben, hogy ugyanott húzódik a gázvezeték, a telefon- kábel, a villanykábel - s az nem szerepel a terven. - Naponta feltárunk olyasmit, amiről sajtelmünk sincs, s ilyenkor nem dolgozhatunk baggerekkel, hanem csak kézi erővel. Következésképp a tervezett idő is meghosszabbodik. Nehezíti a munkákat az is, hogy a vezeték nincs mindenütt egyforma mélységben. Két cső fut egymás mellett, az egyik szállítja a meleg vizet, a másikban az elhasználódott folyik el. Ez utóbbi van rosszabb vagy tönkrement állapotban, mert ebben a víz csak félig tölti ki a csövet, és így hamar rozsdásodik.- Milyen régiek a kicserélendő csövek?- Tíz-tizenöt évesek.- Ez azt jelenti, hogy az akkor lefektetett csövek rossz minőségűek voltak?- Nem. Nagyon jó minőségűek, de ma már nem acél-, hanem polipropilén csöveket használunk, s ezeknek az élettartama jóval nagyobb. A Kostelná utcában még 1929-ből származó csöveket találtunk. Nem is tudtuk, hogy Prágában már akkor volt gőzfűtés, az első éppen itt, Holešovicében. A beruházó kívánsága, hogy két héttel korábban fejezzék be a kijelölt útszakaszon a vezeték- cserét. A poznahiak - akik a bontást, kőművesmunkát, a talajdon- képpeni építőmunkát végzik, s a varsói Chemoinstal szerelői- feladata a csőlefektetés és az izolálás, naponta reggel héttől délután ötig dolgoznak, s a hajrában szombat-vasárnap is. Megkezdődött a fűtési idény, mindent alaposan és pontosan elő kell készíteni, hogy a lakások ne maradjanak fűtés nélkül. Gyorsan kiszerelik a régi vezetéket, s helyére illesztik az összeforrasztott újat. A lakók észre sem veszik, hogy pár óráig szünetelt a fűtés.- Télen is dolgoznak?- Hogyne. Egész télen dolgoztunk, igaz, nehezebben. De szerencsére enyhe tél volt.- És mínusz öt-hat fokos hidegben?- Az még nem akadály, de mínusz 15-20 foknál már nem lehet dolgozni. A gépeket a lengyel fél adja, az anyagot a csehszlovák. Simán megy minden, kivéve a téglaszállítást. A teherautóra kétezer darab férne rá, de csak ezret, ezerötszázat hoznak egy fuvarral, kétezret ritkán. Falat raknak a mélyben. Az aknák egy része még elfogadható állapotban van, módja Wieslaw Flieger, mégis újat kell építeni; az új normák szerint két és félszer három métereseknek kell lenniük, és az eddigi egy fedél helyett- kettő az előírt. Egy további szakaszon már új csövekben folyik a víz, a vezetékekre betonlapokat fektettek, az árkokat behányták földdel, és rakják a kockaköveket - kézzel. Prága megint szebb lett egy udával KOPASZ CSILLA
