Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-22 / 250. szám, szombat
ÉJ SZÚ 5 1983. X. 22. Őszi határszemlén a Bodrogköz legnagyobb mezőgazdasági üzemében Idejében és gazdaságosan Az utakon szinte egymásba érnek a cukorrépával, kukoricával, istállótrágyával, silótakarmánnyal, vetőmaggal, szőlővel, almával, zöldségfélékkel megrakott gépjárművek. Igazi csúcsforgalom- s nemcsak az utakon, a mezőkön is. Talán minden munkára képes gép és minden épkézláb szántóvetó - meg az őket kisegítő helyi középiskolások és más alkalmi munkások tömege - mozgásban van.-Temérdek dolgunk akad ilyenkor, jóval több, mint aratáskor- mondja Bélán József főgépesítő, A dobrai gazdasági telepen a trágyakihordás a legnagyobb munka. Kovács János, Kerékjártó József és Körmendy János tehergépkocsival sűrűn ingázik a jövő évi cukorrépaföld és a trágyatelep között. A rakodógépet kezelő Berta Sándornak ugyancsak igyekeznie kell, ha azt akarja, hogy minél kevesebb ideig álljanak körülötte a fuvarozó tehergépkocsik. Bélyben a gazdasági telep szélén található falközi silógödörnél igazi a nagyüzem: teljes ütemben Jól előkészített magágyba kerül a jövő évi kenyérnekvaló amikor terepszemlére indulunk a Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Állami Gazdaság határába. Lehet, annak igazolására, hogy a temérdek jelzőt nem csupán megszokásból említette, azonnal felsorolja a legjelentősebb munkákat:- Végéhez közeledik a 195 hektár silókukorica begyűjtése, tart a 740 hektár szemes kukorica termésének betakarítása, szántjuk és tisztítjuk a 270 hektáron termesztett cukorrépát, s 100 hektár napraforgót két vendégkombájn csépeli. A 70 hektár paradicsomból sincs már sok a mezőn, tart az alma szedése, a szőlőszüret, folyik a trágyázás. Szántunk, s ugyanakkor van mit csinálniuk a vetőinknek is, hiszen ezen az őszön kétezer hektáron kell földbe juttatni a magot... Meglepő, hogy a gépesítő szinte szórja az adatokat, a növénytermesztési feladatokat, és azt is tudja, melyik munkával hányadán állnak. Persze, amikor kiderül, hogy ma a határi munkák irányításában helyettesíti az idei őszön már a sokadik járási értekezleten részt vevő helyi igazgatót, főmérnököt és agronómust, könnyen rájövök: nem azért magolta be a mezei munkákról szóló adatokat, hogy engem pontosan tájékoztatni tudjon. S ez így van rendjén!- Ha egy alaposabb képet akar nyerni az ember a határunkról, ahhoz egy 65 kilométeres körutat kell megtennie - jegyzi meg, miközben gépkocsinkkal megállunk a bolyi (Bol ) út menti Nyárjas dűlő végén. A harminc hektáros cukorrépaföld kis csomókban fehérló termését a járművekre rakó két gépnek egy szusszanásnyi ideje sincs a lazításra, hiszen a négy traktor és a három tehergépkocsi közül egy-kettő mindig ott várakozik - üresen - a nyomukban.- Itt a hagyományos módon, kézzel tisztítottuk a répát, hogy ezzel is csökkentsük a veszteséget - magyarázza kísérőm a helyzetet. Igaz, a répakombájnunk sem pihen, egy másik helyen dolgozik. Dobra közelében, a negyven hektáros Rókalyuk dűlőben Orosz József egy hatsoros Herszonyec típusú kombájnnal, Patasy Árpád pedig egy kétsorossal gyűjti a szemes kukorica termését, s egyben szecskázza a tömegtakarmánynak készülő kukoricaszárat. A munka üteme teljes. Kár viszont, hogy az idei tavasz végi és nyári időjárás nem a földművesek terve szerint alakult. Az aszály nyoma meglátszik a növényzeten. folyik a kukorica tárolása. A kombájnoktól beérkező szem-csutka keveréket darálók őrlik, majd szállítószalagok viszik a tározóba.- Tavaly próbálkoztunk először ezzel a módszerrel - mondja Nagy Imre, helyi agronómus. - Bevált, ezért mintegy 150 vagonnyit az idén is így tartósítunk. A terméshozam is szóba kerül. lyen igen gyenge a termés, hiába teszünk vele bármit is. Nagy Imre szavainak igazáról pár perccel később a huszonnégy hektáros Szuszta dűlőben meggyőződhetünk. Szabó Pál és Kertész István kombájnjaikkal hol szép, hol pedig eléggé silány kukoricarengetegben köröznek, s így a gépek tartályai is egyszer gyorsabban, másszor lassabban telnek. A Battyány (Botány) felé vezető országút mentén, a Rozosalja dűlőben vetőkkel találkozunk. Veres János, Orosz Mihály és Palágyi László jól porhanyított talajba vetik a búzát.- Menne ez, mint a karikacsapás, hiszen kitűnő a talaj és szép az idő is - adják a helyzetjelentést -, csupán annyi a baj, hogy a magtartályból a sortárcsák közé vezető gumicső egy kicsit hosszú, így amikor azt a talaj egy picit megemeli, a cső a kelleténél jobban behajlik, a szem pedig nem hull rajta végig a földbe, hanem itt- ott megakad. A főgépesítő szemügyre veszi a gépet és megígéri a vetőknek, hogy azonnal intézkedik, küldi a szerelőket. Útban Királyhelmecre még egy pillanatra megállunk a Fejszés tanya előtti napraforgóföldön.- Ez megadja a két tonnát - tájékoztat minket a betakarítást végző két magyarországi Claas Domi- nátor kombájn legénysége, Tarjányi János és Palkó Gusztáv. Utána azt is megtudom tőlük, hogy a karosai Dózsa Tsz-bői jöttek a körülbelül október végéig „vendégeskednek“ a bodrogközi állami gazdaságban. Bélán Józseffel délután érkezünk vissza Királyhelmecre. Per- Búzából itt az idén 3,67 tonnás átlagot értünk el - mondja -, kukoricából pedig a becslések szerint túlszárnyaljuk a 4,7 tonnás hozamot, hiszen eddig 5,4 tonna körüli a termésátlag. Szerintem a termesztési technológiával nincs nálunk baj, viszont annál több a talajjal, annak minőségével. A Vadkertben például kilenc tonnát fizetett a kukorica, ugyanakkor sok a talajvizes területünk, amesze, ezzel neki még korántsem ért véget a napi teendője, hiszen a gazdaság holnapi részletes munkatervét még ma kell elkészíteni. S nem mindegy, hogyan. A tét ugyanis óriási: a lehető legügyesebben kell betakarítani az idei termést, ugyanakkor a jövő évit is most kell megalapozni. Nemcsak jól, nemcsak idejében, hanem a leggazdaságosabban is. GAZDAG JÓZSEF Sokat tudó kisgépek A hegyaljai és a hegyvidéki mezőgazdasági termelési körzetekben gazdálkodó földművesek eddig a rétek jelentős részéről csakis kézi erővel gyűjthették be a takarmánytermést a nehéz terepviszonyok miatt. Ezen a gondon könnyítenek most a bratislavai Nehézgépipari Műyek Banská Bystricai kereskedelmi vállalatának Slovenská Lupča-i üzemegységében, ahol a közelmúltban megkezdték az MT 8-042-es típusjelzésű mezőgazdasági kistraktorok tökéletesített változatának sorozatgyártását. A köny- nyen kezelhető, szervokormánymüves, négy dupla keréken gördülő és kaszáló berendezéssel felszerelt kisgépek még a 16 foknál valamivel nagyobb dólésszögű hegyi terepen is biztonságosan dolgozva nagy teljesítményre képesek. (L. K. felvétele) Eszménk és életünk tükre A béke őrsége című kiállításról Festmények, rajzok, szobrok tárlata a bratislavai Kisgalériában, a Slovnaft nemzeti vállalat kiállítási termében. Ahol sok-sok éve már hagyomány, hogy októberben a rendezők és a kiállító művészek nagy témája: néphadseregünk. A mostani kiállítás megrendezését a Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémia és a Néphadsereg Képzőművészeti Stúdiója vállalta. Tekintettel arra, hogy mindkét intézmény éppen 30 évvel ezelőtt alakult. Fel is hívta erre figyelmünket a megnyitáskor dr. Ján Kolaja, kandidátus, alezredes, főleg azért, hogy a tárlat megtekintésekor ne feledjük: amit látunk csak válogatás, aprócska tükre az akadémia és a stúdió nevelte képzőművészek tevékenységének. Megemlítette több, neves, nemzeti művész, köztük Bártfay Tibor és Pataky Klára nevét, is, akiknek a munkássága jelentősen hozzájárult, hogy gazdag gyűjteményből válogathattak. A Kisgaléria terme, szó szerint értendő, hogy kicsiny, s a rendezők szigrú válogatása; jószándékú akarata ellenére sem kerülhetett ide több, mint 20 olajfestmény, 12 grafika, 6 kis szobor. Amikor az első látogatok megtekintették a kiállítást, nem is esett szó a látott művek festői és plasztikai erényeiről, inkább azoknak a mondanivalójáról. Vonalat, formát, színt és tónust csak kevesen vizsgálgattak. A legtöbben azt méltatták, hogy mi a látvány tárgya, miként szól hozzá a mű alkotója korunk, életünk problémáihoz. Ezért keltett oly nagyfokú érdeklődést Karéi Souček nemzeti művész Anyaság című festménye, Jiŕí Brázda néphadseregünk katonáinak életét bemutató, négy színes grafikája, és Karéi .Lidický nemzeti művész A fekvő elnevezésű kis szobra. Csak később figyeltek fel a nézők az élénk színek hatása nyomán Miloslav Holý érdemes művész két festményére és Éva Her- manská A kohó mellett című alkotására. Štefan Polák Az őrtorony alatt, Jozef Saska Az állomás és Sínek elnevezésű művét nézve pedig már fogalmazni kezdték összegező véleményüket: eszménk és életünk tükre a kiállítás látványa. Valóban, a bemutatott alkotások rangos, művészi erénnyel olyan példasorokat állítanak elénk, melyek bizonyítják: a békét, megvédését és oltalmazását köznapi gondjaink, örömeink, munkánk jelenti. Verescsagin azért volt ,,a béke festője“ mert buzgón izgatott a háború ellen, megörökítve annak rémes jeleneteit. Ezen a kiállításon a műveiket bemutató művészek másként, nem rémes jelenetek ábrázolásával „izgatnak“ a háború ellen, hanem a béke művészi értelmezésével. Ugyanis, ahogyan sorra nézzük a bemutatott alkotásokat, szinte önkéntelenül jut eszünkbe a művek sugallta gondolat: nincs mása eszménk, életünk, békénk nagy- szerűségének. A rendezők munkája is rászolgál az elismerésre, mert ízléses kivitelezésű, nyomtatott, hatoldalas, ismertető füzetről is gondoskodtak. A kiállítás naponta, november végéig tart nyitva. HAJDÚ ANDRÁS Tetanusz elleni védőoltás Egészségügyünk jelentős akciója Orvostudományunk fejlettségét tanúsítja, hogy a fertőző betegségek nagy része már nem veszélyezteti a lakosságot. Míg például a tetanusz - az izomzat tartós, görcsös összehúzódásával járó, súlyos fertőzés - hazánkban a második világháború előtti időkben évente több száz halálos áldozatot követelt, 1960-70-ben a felnőtt betegek száma nem haladta meg az évi hatvanat. Tavaly országos viszonylatban alig tízen betegedtek meg tetanuszban, a gyermekek körében pedig már nem is fordul elő ez a kór. Minek köszönhető ez a figyelemre méltó siker? Dr. Dana Zusková, a CSSZK főhigiénikusának szavai szerint a siker a tömeges védőoltás eredménye. Egészségügyünknek az 1973-75-ben elindított akciója bevált. Mivel azonban az oltóanyag csak tíz évre biztosítja a szervezet ellenállóképességét, ennek az időnek elteltével, - tehát az idén ősszel - ismét esedékes a tetanusz elleni védőoltás. A CSSZSZK-ban tetanusz ellen 1952 óta oltják a lakosságot. Kezdetben csak a gyermekeket, később a foglalkozásuknál fogva a fertőzés veszélyének kitett dolgozókat és természetesen a balesetet szenvedőket részesítették védőoltásban. Tíz esztendő előtt mintegy 6,5 millió személyt oltottak be tetanusz ellen. Azóta csökken fokozatosan a betegek száma. A szakemberek a betegség teljes megszüntetésére törekedve az idén elsősorban az 1952 előtt született nők és az 1947 előtt született férfiak oltását tervezik, feltéve, hogy az elmúlt tíz esztendő során más ok, például sérülés miatt nem oltották őket. Mi okozza ezt a súlyos betegséget? A Clostridium tetani nevű baktériumot főleg a talaj és a levegő tartalmazza, ahova állati ürülékkel kerül. A baktérium a nyitott sebbe jutva - levegő hiányában - toxikus anyagot termel. Ez okozza a fertőzést. Minél kisebb és minél mélyebb a seb, annál gyorsabban terjed, annál több kárt okoz ez a baktérium, amelynek többnyire alig tulajdonítunk jelentőséget. Minek is szaladnánk mindjárt orvoshoz - gondoljuk - hiszen a szálkát, vagy a rózsa tüskéjét az új- junkból, vagy a szöget a talpunkból magunk is könnyűszerrel eltávolítjuk. Nemegyszer bebizonyosodott azonban, hogy ez nagy könnyelműség. A tapasztalatok szerint ugyanis a védőoltásban nem részesült betegek 50 százaléka az orvosok minden igyekezete ellenére menthetetlen. Hogyan szervezték meg az idei oltást? A tetanusz elleni oltással megelőzhető ez a súlyos kór. Mindenkinek meg kell értenie: a védőoltás az egyének legfőbb érdeke. Az oltás a körzeti és üzemi orvosok feladata, akik az oltást a személyazonossági igazolványban is feltüntetik, hogy a beteg legközelebbi látogatása alkalmával ellenőrizhessék: megkapta-e a védőoltást, vagy sem. Az oltás esedékességének közeledtével pedig figyelmeztetik a pácienst, még akkor is, ha eddig nem oltották. Noha az egészségügyi dolgozók senkit nem kényszeríthetnek a védőoltásra, a betegség megelőzésének jelentőségéről igyekeznek mindenkit meggyőzni, mindenekelőtt az 50 évnél idősebb személyeket. Őket fenyegeti ugyanis a legnagyobb veszély. A tetanusz ma már elkerülhető, mindenki megkímélheti magát ettől a súlyos és veszélyes, gyakran halállal végződő kórtól, ezért kivétel nélkül mindenki hallgasson az orvosok utasításaira és jelenjen meg az oltáson. KARDOS MÁRTA Munkában a Herszonyec kombájn (A szerző felvételei)
