Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-21 / 249. szám, péntek

Ami megtermett, kerüljön a fogyasztókhoz Legyen szorosabb az együttműködés a termelő és feldolgozó üzemek között KOMMENTÁLJUK A zöldséges- és gyümölcsös­kertekben már beérett a termés. Ilyenkor, a betakarítás vége felé ezért jó lehetőség kínálkozik az eredmények értékelésére, okulni az elkövetett hibákból és össze­gezni a jó tapasztalatokat, a szük­ségletek figyelembe vételével meghatározni a következő idő­szakra szóló termelési programo­kat. Ebből a célból jöttek össze a komáromi (Komárno) járás a naszvadi (Nesvady) Csehszlo­vák-Szovjet Barátság Efsz ta­nácstermében a párt- és gazdasá­gi szervek, szervezetek, felvásárló vállalatok és különféle intézmé­nyek képviselői. Volt miről beszélni, mert a zöld­ség és gyümölcs termelése, érté­kesítése és feldolgozása minden évben sok gonddal jár. Igaz, a múlt év októberében összehív­tak egy ilyen jellegű értekezletet, amelyen határozatokat hoztak a feladatok megvalósítására, de még nagyon sok a tennivaló, hogy a felek elégedettek legyenek. Né­mi haladás azért történt, František Otawának, a Zelenina vezérigaz­gatójának értékelése szerint az idén jobban együttműködtek a ter­melők és a felvásárlók, mint az elmúlt években. Kisebb zökkenők­kel sikerült értékesíteni a zöldsé­get a fóliasátrak alól és a szabad­földről, a gümölcstermelésben azonban csak öt-hat év múlva vár­hatók kedvező változások. Az értékeléssel nem minden résztvevő értett egyet. Többen bí­rálták, hogy a felvásárló és feldol­gozó vállalatok még mindig nem veszik át rugalmasan az árut. Egyes zöldségfélék kínálata nem fedi a szükségletet. A szárazság és más okok miatt 45 ezer tonná­val termett kevesebb zöldség és 29 ezer tonnával kevesebb gyü­mölcs. Bár ezek az adatok nem fedik teljesen a valóságot, mégis azt mutatják, hogy a tervteljesítés­ben lemaradás észlelhető. A becslések szerint a felvásárló szervek a tervezettnél, kevesebb almát, káposztát, sárgarépát, pet­rezselymet vesznek át a termelő üzemektől. A hiányt a KGST-or- szágokból - főleg a Magyar Nép- köztársaságból és a Román Nép- köztársaságból - behozott zöld­séggel pótolják. Ha ez sikerül, ak­kor az alapvető zöldségfélékből eleget vásárolhatnak a fo­gyasztók. A további vita igazolta, hogy a lassú felvásárlás az áru minősé­gének rovására megy. A túl hosz- szú ideig szállított és tárolt karalá­bé, káposzta, paradicsom, karfiol jelentős része megromlott. Az ér­tekezleten is megemlítették, hogy míg a másodosztályú alma egy része a fák alatt marad, a feldolgo­zó üzemeknek nincs elég nyers­anyaguk gyümölcslevek készíté­sére. Számos zöldségkertészetből csak sok utánjárás, kilincselés ha­tására szállítják el a pirosra érett paprikát. A Naszvadi Efsz vezető­ségének is elég sok gondja volt ennek az értékes árunak eladásá­val. A Füzesi (Vrbové) Efsz kerté­szetéből több esetben csak a két hétig „pihentetett“, majdnem tel­jesen megromlott piros paprikát vitték el. Hasonló eseteket sorol­tak fel a járási és kerületi mező- gazdasági igazgatóságok képvi­selői. Élénk vita kerekedett a válasz­ték bővítése körül. Ján Gregor, a szlovák kormány alelnöke bírálta a Semex termelési-gazdasági egységet, hogy nem szerzi be ide­jében az új zöldségfélék vetőmag­ját. Javasolta, hogy a jövőben annyi káposztát termeljenek a me­zőgazdasági üzemek, hogy egész évben legyen belőle elég. Hiszen a káposzta kedvező hatása az emberi szervezetre szintén bizo­nyított. Kifogásolta, hogy a gyü­mölcspiacon még mindig kevés és A vágsellyei (Šaľa) Duslo vállalat dolgozói a napokban befejezték a hármas számú ammóniagyártó és az ugyancsak hármas számú karbamidgyártó üzemegység generáljavítását, amely a legnagyobb idei nagyjavítás volt. A munkában több mint 400-an vettek részt. A képen: Ľudovít Pál kiváló dolgozó és újító a gőzturbina lapátjait ellenőrzi. (Vlastimil Andor felvétele - ČSTK) «Jobb szervezéssel A tiszacsernői (Čierna nad Ti­sou) vasúti átrakóállomás pártbi­zottsága a szakszervezeti üzemi bizottsággal közösen rendezte meg az üzemi, ideológiai konfe­renciát. Dudás Zoltán, a pártbi­zottság elnöke beszámolójában megállapította: 59 előadó és 70 propagandista gondoskodott az előző oktatási évben a hallgatók politikai képzéséről, a tanfolyamok látogatottsága 93 százalékos volt. Utána a következő pártoktatási év feladatait ismertetve utalt a szak­szerűbb előkészítés, a jobb szer­vezés szükségességére. Az ered­mények értékelésekor 18 előadó, 16 propagandista, köztük a legjob­bak: Lázár János, Fedák Imre, Lackó József, Knut István, dicsé­retet, és jutalmul ajándékokat kaptak. Sor került a szakszervezeti ne­velés tanfolyamainak értékelésére is. Az előző oktatási évben 500 dolgozó vett részt ezeken a tanfo­lyamokon. Kívánatos, hogy a jövő­ben több előadás foglalkozzék a helyi problémákkal, és még több gazdasági vezető vegyen részt a tanfolyamokon. Az ifjúság nevelése, politikai képzése fontos feladat, ezért az üzemi pártbizottság a legjobb elő­adókat és propagandistákat bízta meg a számukra tervezett‘tanfo­lyamok megszervezésével. A vitában felszólalt Kopinyec Rudolf elvtárs, a járási szakszer­vezeti tanács titkára is. Elsősor­ban a politikai ismeretek gyakorlati alkalmazását és az oktatás folya­matának jobb megszervezését sürgette. Ragány Miklós, az előa­dók egyike pedig több olyan javas­latot terjesztett elő, amit a résztve­vők el is fogadtak. ^ SIVAK BELA nem megfelelő választékú cseme­geszőlőt árulnak. Az alapos értékelés feltárta mindazt a fékező jelenséget, amely a több és jobb minőségű zöldség termelését gátolja. Az egyik legnagyobb problémát a ru­galmatlan árképzés jelenti. Ugyanis egyes zöldségek terme­lése a jelenlegi árszint mellett na­gyon nyereséges, más zöldségek termelői pedig alig kapják meg a ráfordított költségeket. A mező- gazdasági igazgatóságok képvi­selői bizonyították, hogy a káposz­ta termelése sem kifizetődő, és javasolták egy ármódosítás végre­hajtását. Javasolták azt is, hogy a zöldségtermelésben vegyék fi­gyelembe a helyi adottságokat is. A közép-szlovákiai kerületben pél­dául a hűvösebb időjárás miatt két-három héttel később értékesít­hetik a primőr zöldséget, mint a melegebb vidékeken, tehát na­gyobb a termelési költség is. Jó lenne tehát a nehezebb körülmé­nyek között termelő mezőgazda- sági üzemek felárat vagy prémiu­mot kapnának a zöldségért. Az árképzéssel kapcsolatban többen javasolták, hogy a Szlovák Árhiva­tal ármegállapító bizottságában kapjanak helyet azoknak a mező- gazdasági üzemeknek a képvise­lői, amelyek nagy területen termel­nek zöldséget. Ezek konkrét pél­dákkal érvelhetnének az árak megállapításakor. Az értekezleten elhangzott ja­vaslatokhoz Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB tit­kára fűzött megjegyzéseket. Hangsúlyozta, hogy ami megter­mett, be kell takarítani, illetve veszteség nélkül kell feldolgozni. Bővíteni kell a sokoldalú kooperá­ciós kapcsolatokat a termelőüze­mek és a felvásárló vállalatok kö­zött. Továbbra sem lesz akadálya annak, hogy a szlovákiai mező- gazdasági üzemek időszaki ter­mésfölöslegüket a cseh országré­szekben értékesítsék. A lényeg az, hogy ami megtermett, az ke­rüljön a fogyasztókhoz. BALLA JÓZSEF A párt munkastílusa Az egyik pártszervezet elnöke arról panaszkodott, hogy amióta üzemükben a csökkentett energiakeretből gazdálkod­nak, hiányosan teljesítik a népgazdasági feladatokat, a kere­seti lehetőségek szükülése következtében egyre több mun­kás távozik a gyárból. Ezt a jelenséget a gazdálkodási feltételek nehezebbé válásával magyarázta. Hasonló problémákkal küzdöttek a vágsellyei (Sal’a nad Váhom) Duslóban is - mondotta az üzemi pártbizottság elnöke. Ám ők nem ölbe tett kézzel figyelték a fejleményeket. Aktivizálták az alapszervezetek kommunistáit és megmagya­rázták a munkásoknak: csak jobb, hatékonyabb munkával, ésszerű takarékossággal léphetnek tovább. Ez a feltétele a reálbér növekedésének is. Az eredmény? A tervteljesítés folyamatos, s a dolgozók is elégedettek keresetükkel. Ez a példa is bizonyítja, hogy mennyire fontos a dolgozó tömegek őszinte, nyílt tájékoztatása és megnyerése politi­kánknak. A meggyőzés alapszervezeteink tevékenységének egyedül helyes és célravezető módszere, s a párt lenini munkastílusának egyik alapja. A CSKP XIV. kongresszusa az 1968-69-es évek tanulságait levonva nagyon helyesen és máig érvényesen fogalmazta meg: „Pártunk az osztályharc fél évszázada alatt rengeteg tapasztalatot szerzett, hogyan nyerjük meg és vezessük a tömegeket, milyen szervezeti formákat válasszunk, hogy az embereket áthassa a kommunista igazság és meggyőzzük őket politikánk helyességéről.“ Kézenfekvő ezzel kapcsolatban idéznünk az: „Arccal a tömegek felé“ gottwaldi jelszót is, amelyhez újra és űjra vissza kell térnünk. Vagyis következetesen érvényesítenünk kell a pártmunkában a lenini munkastílust. A galántai járásban például a Gottwald-napok szervezésé­nek keretében a párt- és az állami szervek tisztségviselői rendszeresen találkoznak a vállalatok és a mezőgazdasági üzemek dolgozóival. Meghallgatják problémáikat, nézeteiket, javaslataikat, s ez nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a járás sikeresen teljesíti népgazdasági tervét. Hasonlóképpen erősítik tömegkapcsolataikat a lévai (Levice) járás pártalapszervezetei, ahol bár nem sikerült egyenletesen biztosítaniuk a tervteljesítést, mindent meg­tesznek azért, hogy összefogásra, jó munkára és a hibák leküzdésére serkentsék a dolgozókat. Gazdaságpolitikai céljaink elérése minden területen meg­követeli a politikai munka színvonalának emelését. Nagy szerep hárui ebben a pártszervezetekre és minden kommu­nistára. A pártbizottságok nyújtsanak hathatós segítséget a tudományos-műszaki fejlesztésben, segítsenek a gazdál­kodás intenzív módszereinek kialakításában. A külső és a belső körülmények egyaránt megkövetelik, hogy gyorsabban haladjunk a megkezdett úton. Am a lépé­sek üteme mégis lassúbb a kívántnál és a lehetségesnél. Az októberi taggyűlések jó alkalmat nyújtanak arra, hogy a kom­munisták határozott válaszokat adjanak a miértre és keres­sék a gondok, problémák megoldásához a leghatékonyabb módszereket. SZOM BATH AMBRUS ORVOSI TANÁCSADÓ Egészségünk és a zaj Az egészségvédelem fogalmá­hoz tartozik a sokak által gyakran alábecsült zajártalom elleni küz­delem. A zajt ma jellegzetes civili­zációs ártalomnak kell tekinte­nünk. A WHO (Egészségügyi Vi­lágszervezet) adatai szerint a Föld lakosainak több mint egy százalé­ka halláskárosodott és ezek felé­nél a kór oka a zaj. Zajnak nevezzük az olyan han­got, vagy hangkeveréket, amely kellemetlen (fárasztó, idegesítő, fi­gyelemelvonó) érzést vált ki. Ha­tására szervezetünk több szervé­nek, szervrendszerének működé­se megváltozik. Ez az állapot ke­letkezhet egyszeri, hirtelen, nagy erejű hanghatás nyomán, vagy is­mételt, tartós, magas rezgésszá­mú összetevőket tartalmazó zaj­behatásként. Hallószervünk kez­detben, de csak rövid ideig alkal­mazkodni képes a zajhoz. Később azonban hallásunk kifárad. Más szóval mindenütt, ahol az ember füle meghatározott jellegű, állandó zajnak van kitéve, 5-6 év alatt olyan mértékben elfajulhat a halló­idege, hogy az elváltozás mara­dandó - a kortól független - hal­lásromlást (nagyothallást, süket­séget) okozhat. Ennek következ­tében korlátozódnak nemcsak a mindennapi életfolyamatok, ha­nem a normális hangélmények hi­ánya az egész idegrendszerben feszültséget okoz. A kialakult ká­rosodással kapcsolatban pedig te­rápiás lehetőség nincs! A zajártalom megelőzésének több lehetőségét ismerjük. Ehhez tartozik a zajforrás megszünteté­se, szigetelése, tompítása, eset­leg az ártalmas hangkeverékből a magas hangok kiszűrésére. Az egyéni zajvédelem fontos lépése a hallásvizsgálat (a zajos munka­körben való foglalkoztatás meg­kezdése előtt), az ismételt hallás- ellenőrzés, szükség szerint a munkakör (vagy munkahely) vál­toztatása és az egyéni hallásvédő eszközök (pl. füldugók) használa­ta. Az egészségvédelmi szabályok ugyan előírják az üzemekben a zajcsökkentést, a zaj kiküszöbö­lését, vagy a hangszigetelést, csakhogy ez nem valósul meg teljes mértékben és mindenütt. Több felmérés adatai is bizo­nyítják, hogy a városi lakosság mintegy 30 százalékának a meg­engedettnél nagyobb a zajterhelé­se. A közterületi zaj ingerlő hatást vált ki (különösen az éjszakai órákban) és kedvezőtlenül befo- lyásoja az ember élettani folyama­tait. Köztudott az éjszakai zajok (utcai vagy otthoni hangoskodás) káros hatása az alvásra. Meg kell említeni a vendéglátóipari létesít­ményekkel kapcsolatos zajkeltést is, mely különösen a kerthelyisé­gek működésekor időszerű. Az üdülőterületeken (kempingekben, motelokban) tapasztalható indo­kolatlan zaj csökkentése is gyak­ran visszatérő probléma. Erősen zavarják a lakosság nyugalmát a járművek. Tartózkodni kellene a járművek fölösleges túráztatásá- tól és a kipróbálás ürügyén, hogy szórakozásból történő ide-oda mo­torozástól. A megfelelő karbantar­tással, a hibás alkatrészek kicse­rélésével is csökkenthető a közle­kedés, az utcai forgalom zajszint­je. Társadalmunk zajellenes küz­delméhez tartozik az otthoni tevé­kenykedéssel összefüggő zaj ki­küszöbölése is (házibulik, rádió, magnetofon, lemezjátszó bömböl- tetése stb.). Külön szeretném felhívni figyel­müket a felnövekvő nemzedék hallóképességének megőrzését hátrányosan befolyásoló problé­mára, a diszkórendezvények egészségkárosító hatására. Annál is inkább, mert a fiatalok a hallás- károsodásra érzékenyebbek, mint a középkorúak. Amíg az iparban szabályozott a zaj elleni egészség- védelem, addig a diszkóba járó fiatalokat semmiféle megelőző in­tézkedés vagy rendszabályozás nem védi. A diszkóklubok többsé­gében a hangnyomásszint értéke a megengedettnél jóval maga­sabb, meghaladja a 100 dB-t (de­cibelt). Ez jóval túllépi az iparban megengedhető zajszintet. Tájékozódásul, illetve összeha­sonlítás céljából felsorolunk né­hány, a hangerővel összefüggő értéket: ébresztő óra ketyegése 30 dB csendesre állított rádió 40 dB mérsékelt hangú beszélgetés 50 dB hangos beszéd, kiabálás 70 dB a hangerősség kritikus értéke 75 dB fünyírógép motorja 80 dB Forgalmas utca 90 dB légkalapács 100 dB hangtompító nélküli motorkerékpár 110 dB beat zenekar 120 dB szuperszonikus repülőgép 130 dB kozmikus rakéta 170 dB Alapvető kötelességünk kerülni azokat a veszélyes helyzeteket, melyeknél a hang intenzitása meg­haladja a 75 dB-t. Tudatosítanunk kellene, hogy a zene által nyújtott örömélmény mögött jóvátehetet­len következményű kockázat rej­tőzik. A zajártalom csökkenése érde­kében szükség van tehát a tuda­tos zajellenes küzdelemre. Ebben a küzdelemben nem lebecsülendő a nevelés ereje. Ilyen értelemben kellene kitartó meggyőzéssel küz- denünk főleg a zene hangerejével kapcsolatban kialakult helytelen elképzelések, valamint a mások iránti érzéketlenségből adódó zaj­források ellen. Dr. SZŐKE ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1983. X. 21.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents