Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-18 / 246. szám, kedd

Tizenöt gazdag év ÚJ KARNAGY, ÉRDEKES HANGVERSENYEK Ha a Föld nem lenne gömbölyű (NDK-beli) A kortárs szlovák zeneművé­szet egyik legkiemelkedőbb egyé­niségét, Eugen Suchoňt ünnepel­ték születésének 75. évfordulója alkalmából szeptember végén a kassai (Košice) Állami Filharmó­niában. Az ünnepi hangverseny egyben a 15. zenei évad megnyi­tását is jelentette. Eugen Suchoň Bach szellemiségében fogant szimfonikus fantáziáját Ladislav Slovák nemzeti művész, a kassai Állami Filharmonikus Zenekar új karnagya dirigálta, mély élményt nyújtva. Kassa zenei élete sohasem volt szegényes, jóllehet egy állandó jelleggel működő hivatásos szim­fonikus zenekar létrehozása és fenntartása - noha voltak is ilyen törekvések - két évszázadon át nem sikerült. A kassai Állami Fii­harmonikus Zenekar 1968-ban alakult meg a Szlovák Nemzeti Tanács határozata nyomán azzal a céllal, hogy zeneművek igényes, rendszeres és céltudatos bemuta­tásával járuljon hozzá a lakosság kulturális igényeinek kielégítésé­hez, egyszersmind esztétikai ne­veléséhez is. A kassai filharmoni­kusok kezdettől fogva igyekeztek méltóképpen reprezentálni a ze­neművészetet, s fenntartások nél­kül elmondható, hogy felvirágoz­tatták a koncerttevékenységet. A művészi sikerek elérésében, a zenekar szakmai felkészítésé­ben Bystrík Režucha karnagy szerzett elvitathatatlan érdemeket. Tizenkét éven át volt a zenekar élén, s ez alatt az idő alatt nagyon sok egész estés hangversenyt ad­tak - és nemcsak Kassán, hanem az ország több városában és kül­földön is. Ezenkívül nagy érdeme a karnagynak, hogy sokat tett a zene megszerettetéséért a fiata­lok körében. Főként azok körében, akik az iskolában zenei nevelés­ben nem részesültek, külön neve­lői hangversenyeket szervezett A másik Nagyosztályos óvodások? Vagy elsősök lehetnek? Min­denesetre apró emberkék még. Pityu! Pityu! - kiabálják ütemesen, és ugrándoznak, és tapsolnak hozzá, hogy a beke­rített tágas játszótér fáiról messzire röppennek ijedtük­ben a madarak. Mi zajlik itt, vajon miért, kiért ez a hangor­kán? Közelebb lépek, és látom, hogy két pöttöm srác rohan hétköznapi ruhában a játszótér nagy nyolcast leíró betonjárdá­ján. Alig fél méternyi távolság közöttük. Tehát nekik szól a szurkolás. Pontosabban: Pi­tyunak. Még a tanító néni is lázban van, bár ó csak tapsol, nevet. És közben nem szűnik az ütemes Pityu! Pityu!, és tart az ütemes taps, ugrándozás. Nem tudom, hogy a lélek­szakadva futó két kislegény közül melyik lehet a Pityu, nem is ez izgat most. Hanem inkább az, hogy mit érezhet a másik, a nem Pityu. Akinek itt egyet­len szurkolója sincs, se a lá­nyok, se a fiúk között! Vajon miért? Ki lehet ó, mit követhetett el? Elkövetett-e egyáltalán valamit? Minden­esetre: itt senki sem kívánja az ó győzelmét. Úgyis mondhat­nánk, itt mindenki ellene van. De ó azért csak fut, csak azért se adja fel. Célba érnek. A győztest üdvrivalgás fogadja, mindjárt gyűrű alakul körülötte, ünnep­ük. Vagyis Pityu győzött. A má­sik, akit talán Péternek hívnak, talán Jancsinak, félreáll, aztán leül a fűbe, közönyösnek lát­szó tekintettel néz maga elé. Mit érezhet belül? A tanító néni újabb párt szó­lít a rajtvonalra. (bodnár) számukra. Ilyenképpen e téren is érezhető már némi javulás. A kassai Állami Filharmónia dramaturgiájáról elmondható, hogy a szlovák zeneszerzők idő­sebb nemzedékének: Moyzes, Cikker, Suchoň, Očenáš, Grešák, Kardoš, Hemerka stb. műveire épül, de a cseh zeneirodalom gyöngyszemeit is bemutatják, s olyan nagy művészek jubileumá­ról is méltóképpen emlékeztek meg, mint Bartók, Brahms, Sztra­vinszkij, Wagner, Szymanovszky. A Filharmónia ideológiai-esztétikai és művészeti célkitűzései értelmé­ben ösztönző szerepet vállalt új szlovák szimfonikus zeneművek gyarapításában is. Több zene­szerzővel alakítottak ki jó kapcso­latokat. Ennek az együttműködés­nek az utóbbi években látszik be­érni a gyümölcse. 1979-ben Ga- hér Concerto grossoját, Hatrik 1. szimfóniáját, Novák Hogy legyen élet a földön című zeneművét mu­tatták be nagy sikerrel. 1980-ban Dibák témavariációját, 1981 -ben Podprocky dramatikus előjátékát és Breiner szimfóniáját adták elő. Breinernek 1983-ban az Ilyen egy burleszk című újabb szerzemé­nyét is megszólaltatták. A kassai Állami Filharmónia el­ső hangversenyét 1969. április 16- án tartotta. A zenekar 47 taggal kezdett. Tíz évvel később már 78 tagjuk és egy szólistájuk volt, vala­mint külön együttesként a Kassai Vonósnégyes. A Filharmónia megalakulásától 1983-ig több mint 950 hangversenyt tartott. Kassán 413-at, külföldön 71-et, a többit az ország városaiban. Művészetüket nagyra értékelte az olasz, a spa­nyol, a szovjet, a magyarországi, a svájci, az NDK- és NSZK-beli, a portugál, a jugoszláviai, a bulgár zeneértó közönség is. Kassa, s egyben Kelet-Szlová- kia, zenei életére rendkívül jó ha­tással van az 1956-tól minden év­ben hagyományosan megrende­zésre kerülő Zenei Tavasz, s 1971-tól a nemzetközi orgona­fesztivál. Ezeknek szintén a Fil­harmónia a szervezője és házi­gazdája. 1980-tól a kassai Állami Filhar­mónia vezetésében több személyi változás történt. Az igazgató - An­na Kovárová - 1980 nyarán nyug­díjba vonult. Tőle a stafétabotot Vladimír Čuchran, a konzervatóri­um tanára vette át. 1981-ben ti­zenkét éves aktív tevékenység után Bystrík Režucha is megvált a zenekartól. Helyét 1981-tól Két fiatalember (méghozzá testvérek) izgalmakban bővelke­dő, de értelmetlen kalandja köt­hette le a Csehszlovák Rádió ma­gyar adása hallgatóinak figyelmét 1983. október 9-én. Az Utolsó pró­bálkozás című vasárnapi hangjá­ték ugyanis krimi volt. Mégpedig egy nálunk és napjainkban játszó­dó cselekményü krimi, melynek szerzője Zdenék Stŕešnák. A re­gényt (eredeti címe Egy különös élet) Jakál István alkalmazta rá­dióra, aki (s ezt ismételten bebizo­nyította) már nem kezdő e műfaj­ban. Ez nemcsak a kiválóan meg­alkotott párbeszédekből és mono­lógokból derült ki, hanem abból is, hogy a hallgató talán észre sem vette, hogy átültetett műről van szó. Nemcsak a darab tartalma és felépítése volt sikeres, hanem a szöveg lexikális és szerkezeti megoldásai is. Vagyis a mű stílusa megerősítette a mondanivalót. Ez különösen az elvetemült idősebb fivér szövegére vonatkozik. A fia­talabb testvérnek elsősorban az elbizonytalankodást és rettegést kifejező monológjai voltak hatáso­sak. A cselekmény mindvégig iz­galomban tartotta a hallgatót, hi­szen fegyverrablással kezdődik, szökéssel és nyomozással folyta­1983-ig Stanislav Macura töltötte be. A 15. jubileumi évadtól kezdő­dően Ladislav Slovák nemzeti mű­vész vállalta a vezetókarnagyi tisztséget, helyettese Richard Zimmer lett. Ladislav Slovák, a csehszlovák kultúra egyik legnagyobb egyéni­sége, aki karmesteri tudását a le- ningrádi filharmóniában a világhírű Jevgenyij Mravinszkij assziszten­seként tökéletesítette, s maga is vezényelt Európa, Ázsia, Amerika, Ausztrália és Új-Zéland legjelen­tősebb hangversenytermeiben, minden valószínűség szerint jó hatással lesz a majd a kassai Filharmóniára és egész Kelet- Szlovákia zenei életére. Ladislav Slovák kassai terveiről a rá jellemző szerénységgel eze­ket mondotta: - Segíteni akarok, ezért fogadtam el a kassaiak meg­hívását. Minden tudásommal azon leszek, hogy felemeljük Kelet- Szlovákia zenei kultúráját. Meg kell mondanom, hogy olyan mű­vészanyagra találtam itt, amely jól formálható. Úgy érzem és tapasz­talom, hogy minden feltétel adott a jó munkához. A fiatalok zenei érdeklődésének felkeltését és el­mélyítését én is fontos feladatom­nak tartom. Szeretném velük nem­csak a klasszikus komoly zenét, de a világ zenekultúrájának jelenét is megismertetni. Dolgozni fogunk Kassán! Hiszem, hogy amit elkez­dünk, annak jó folytatója lesz ta­nítványom, Richard Zimmer. Richard Zimmer kétségtelenül nagyon tehetséges fiatalember. Müvészcsaládban született, Brati­slavában. Édesapja ismert zene­szerző és kiváló zongoraművész. Édesanyja festőművész. Ó maga előbb a bratislavai konzervatóri­umban tanult, majd a zeneművé­szeti főiskolára került, melyet vö­rös diplomával fejezett be, s neki ítélték a rektor különdíját. Richard Zimmert a szélesebb közönség a Magyar Televízió karmesterver­senyéből ismerhette meg, ahol eredményesen szerepelt. A tehet­séges fiatalembert Kelet-Szlováki- ához egyébként családi szálak is fűzik, hiszen itt él a nagyapja - Jo­zef Grešák, aki szintén ismert ze­neszerző. A kassai Állami Filharmóniában erre az évadra 42 hangversenyt terveztek. Minden jel arra mutat, hogy ebben a zenei évadban a ko­rábbiaknál még nagyobb, még magasabb szintű zenei élmények­ben lesz részünk Kassán. SZASZÁK GYÖRGY tódik. Az is kiderül, hogy a bűntény értelmi szerzőjének ez már a so­kadik bűncselekménye, s azért akar nyugatra szökni, mert azt hiszi, ott még a levegő is más. Elhatározása mellett annak elle­nére kitart, hogy megtudja, barát­nője, Véra, a büféslány (Petrécs Anna) nem hajlandó vele tartani. Sőt, nagyon is józan szavakkal figyelmezteti: „Tényleg azt hiszed, hogy ott pont rád várnak?!“ A szö­késben levő testvérek elszakad­nak egymástól, és Stépán, a fiata­labbik (Pőthe István) öngyilkos lesz, Rudolf, az idősebbik (Ropog József), pedig (miután többszöri figyelmeztetésre sem adja meg magát) egy rendőr fegyvere által hal meg. Az, hogy a darab mindvégig gördülékeny volt, a cselekményen kívül a jó színészi teljesítmények­nek is köszönhető. Az említette­ken kívül hallhattuk még Dráfi Má­tyást, Kuczman Etát, Holocsi Ist­vánt, Turner Zsigmondot és Faze­kas Imre érdemes művészt. A ren­dező Lelkes Júlia helyesen értel­mezte a darabot, s valóban a lé­nyeges részeket domborította ki. Az elhangzott hangjáték a magyar adás sikeres músorszámai közé tartozik. FÜLÖP IMRE Emancipáció, leányanyaság, hűség a néphez és államhoz, amely a diáknak lehetővé teszi a tanulást külföldön is, bizalmat előlegezve, egyéni és közérdek egyeztetése, különböző kultúrák találkozása, szolidaritás a fejlődő országokkal... Ezeket a kérdése­ket veti fel az Iris Gusner rendező­nő és Günter Haubold operatőr által közösen írt film. Christiane, a főhős szovjet egyetemen geológiát tanul. Bele­szeret Hatembe, egy arab diák­társába, akitől kislánya is születik. Közelednek a záróvizsgák, a dip­loma, s az NDK-beli diáklány vá­laszút előtt áll: hogyan tovább, s fő­leg hová. A film elsősorban egyé­ni, emberi problémaként ábrázolja Christiane gondját: hazáját vá­lassza-e, oda térjen-e vissza vagy Hatemmel tartson Szíriába. A le­ány - gyermeke betegágyánál - végiggondolja addigi életét, a boldogságot, amelyet ez a sze­relem adott neki, a sok vitát, amely kettejük kapcsolatából eredt. Két világ szokásai, hagyományai, er­kölcsei találkoznak össze szerel­mükben, s ez törvényszerűen ma­gával hozza az állandó összecsa­pásokat. Közvetlenül a második világhá­ború előtt, az 1936-1939-es évek­ben, egy katonai középiskolában játszódik e francia film története. A Harcra fel! bepillantást enged az iskola életébe, melyben léleköló drill, az önálló gondolkodást nem tűrő vasfegyelem, hiú katonai des­potizmus uralkodik. Yves Boisset munkája Yves Gibeau önéletrajzi ihletésű regénye alapján készült; az alkotást a legutóbbi Karlovy Vary-i filmfesztiválon az egyik fő- díjjal jutalmazták A film központi alakja a tizenhat éves Simon, akit a kispolgári men­talitású, hamis hazafias érzelmek­től fűtött apa katonai középiskolá­ban taníttat, noha a fiúnak ez cseppet sincs kedvére. A túlérzé- keny fiatalember múvészetrajon- gó, s arról álmodik, hogy egyszer filmrendező lesz. Érthető hát, hogy a társainál is nehezebben viseli a szüntelen parancsolgatást, és ösztönösen tiltakozik a kiszol­gáltatottság, a lélektelen vakfe­gyelem, a drasztikus viszonyok el­len, s képtelen beletörődni az örö­kös megaláztatásba és személyi­Egyre szélesebbnek érzi a köz­te és Hatem közötti szakadékot. Christiane éppen úgy nem akarja felcserélni addigi életét egy más­fajta szabályoktól igazgatott élet­tel, mint ahogyan szerelmese sem. Pályafutását is veszélyeztet­ve érzi a Közel-Keleten, Hatem lel­kesedése pedig, amellyel a fiatal­ember népe felemelkedéséről be­szél, mindinkább csak konokság- nak, önzésnek tűnik fel a szemé­ben. Visszatekintve hát az elmúlt évekre, inkább a különbségekre, feszültségekre, a súrlódásokra emlékszik Christiane, s bár a gyer­mek összeköti őket, kettejük múlt­ja és remélt jövője nem tudja egyesíteni útjukat. S noha a válást magának meg tudja indokolni, a vesztes - a gyermek. Együttérzést és ellenérzést, vi­tát és tiltakozást vált ki ez a film a nézőkben, s nem biztos, hogy az alkotók gondolatai mindig egyetér­tésre találnak. A nemzetközi sze­replőgárda közreműködésével ké­szült filmben a lengyel Božena Stryjek és az azerbajdzsán Ra- szim Balajev kelti életre a fiatal szerelmespárt. ségének céltudatos elfojtásába. Emiatt állandóan összeütközésbe kerül korlátolt és fanatikus felette­seivel, akik hogy térdre kénysze­rítsék és lelkileg megtörjék, mind­jobban megalázzák és emberi méltóságát lábbal tiporják. Ül­döztetésének „hősi“ halála vet véget. Simon életét a náci táma­dás első napjaiban a Maginot- vonalnál egy német golyó oltja ki. A lázongó fiatalból parancsnokai egy csapásra hőst, példaképet kreálnak... Yves Boisset alkotása erőtelje­sen ábrázolja a film fiatal hősének tiltakozását az erőszak, a militaris­ta politika ellen. Munkája tulajdon­képpen bátor kiállása mindenfajta agresszió és katonai szellem el­len. A főszerepet Lucas Belvaux, egy belga fiatalember játssza - kulturáltan, élethűen. Az apát Jean Carmet kelti életre; hitelesen formálja meg a kicsinyes és ve­szélyes kispolgárt, aki kritikátlanul rajong a hadseregért, csodálja a katonai szellemet, s egyetlen álma, hogy a fiát tiszti egyenruhá­ban láthassa. -ym­Jelenet a francia filmből; középen Lucas Belvaux, mellette Jean Carmet Az utolsó próbálkozás Ötven perc izgalom - a rádió mellett Božena Stryjek és Raszim Balajev, az NDK-fi lm főszerepében Harcra fel! (francia) ÚJ SZŐ-V, 4 1983. X. 18. ÚJ FILMEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents