Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-03 / 233. szám, hétfő
A felnőtté válás folyamatára ban rendkívül fontos, hogy gyermekkorban mennyit és hogyan játszunk. A gyerekek kreativitásuk kibontakoztatásához ugyan saját maguk is igyekeznek lehetőségeket találni, de az eszményi feltételek megteremtése elsősorban a szülők és a különböző intézmények, azaz a társadalom feladata. A bratislavai Népművelési Intézet a lehetőségekhez mérten igyekszik támogatni azokat a kezdeményezéseket, melyek a tanulóifjúság játékigényeinek tartalmas kielégítését célozzák. Más egyéb mellett megkülönböztetett figyelmet fordítanak a bábszínjátszás fellendítésére. A szlovákiai magyar amatőr bábszínházi rendezők számára az idén például már harmadszor indítottak rendezői tanfolyamot. Petőcz Csillával, a Népművelési Intézet szakelőadójával az eddigi tapasztalatokról és a továbblépés lehetőségeiről a bábszínházi rendezők egyhetes nyári tanfolyamán beszélgettünk, Jászón (Jasov).- Mit tart bábszínjátszó-moz- galmunk eddigi legnagyobb eredményének?- Azt mindenekelőtt, hogy most már van bábszínjátszó-mozgalmunk, de gyorsan hozzá kell tennem: a mozgalom életbentartásá- ért és kiszélesítéséért sokat kell még tennünk. Mindenképpen jó dolog, hogy a Dunamenti Tavasz országos fórumot biztosít legjobb iskolai bábcsoportjainknak. És én hiszem, sokat jelent az is, hogy a Jókai-napokon a felnőtt bábcsoportok is fellépési lehetőséghez jutottak.- Tájainkon elég későn, csak a hetvenes évek közepén kezdett éledezni a bábszínjátszás. A tehetséges rendezők felkarolásában a Népművelési Intézet érdemei vitathatatlanok. Hogyan szervezték meg a szakmai-módszertani tanácsadást, a rendezői tanfolyamokat?- Nem volt könnyű. Olyan bábos szakembereket kellett keresnünk, akik tudnak magyarul és hajlandók segíteni a csoportokés minden nyáron öt napig vannak együtt. Megismertetjük velük a bábjátszás történetét, elsajátítják a legfontosabb képzőművészeti és zenei tudnivalókat, de természetesen a legnagyobb hangsúlyt a bábszínházi dramaturgiára és a rendezésre fordítjuk. A tanfolyam résztvevői elméletből és gyakorlatból tesznek vizsgát. A tanfolyam végén bizonyítványt kapnak, és a járási művelődési központok kérhetik szakmai segítségüket.- Ez sorrendben, a harmadik tanfolyam. Vajon különbözik-e tartalma az előzőekétől?- A technikai dolgok ugyanazok, mint korábban. Viszont úgy érezzük, mélyebben el kellene gondolkodnunk az úgynevezett szerzői bábszínházak létrehozásáról, s erre hallgatóinkat már most fel kellene készítenünk, úgy, ahogy Egy évtizeden át táncoltak Rendezők (már) vannak Beszélgetés bábszínházi mozgalmunkról nak. Bábszínjátszó mozgalmunknak mindmáig a kassai ipari egykori (nemzetközi hírnévre is szert tett) Glóbusz bábegyüttes vezetője, Szőke István a nesztora. A rendezői tanfolyamok sikeres megszervezésében igen sokat köszönhetünk a Kassai Állami Bábszínháznak, személy szerint Suba Emilnek, valamint Klempl Veronikának, a chebi színház tagjának. Nem hiányzott a segítő szándék a MATESZ részéről sem.- A tanfolyamon mit tudnak nyújtani a hallgatóknak?- Eddig egy-egy rendezői tanfolyam három évig tartott, ezt most két évre csökkentettük. A hallgatók negyedévenként két-két napig Bojtorján - „történetek“ Történetek címmel jelent meg a népszerű Pepita-lemezek sorozatban a Bojtorján együttes második nagylemeze. Kétségtelenül nem mindennapos jelenség a hanglemezkiadásban, hogy valamely együttesnek alig két esztendővel az első nagylemeze után napvilágot lát a második is. Az első Bojtorján-lemeznek, az együttes nyilvános fellépéseinek, hangversenyeinek, tévé- és rádiószerepléseinek, külföldi turnéinak igen kedvező volt a visszhangjuk, mind a szakma, mind a közönség körében. Az is vitathatatlan, hogy ez az együttes ma a magyarországi country-muzsika egyik élvonalbeli művelője. Második nagylemezükön 13 dal szerepel, melyek nagyrészt a Pomázi-Vörös-Hor- váth szerzői munkaközösség szerzeményei. A Bojtorján együttesnek (Buchwart László, Kemény Győző, Pomázi Zoltán, Vörös Andor) a dalok előadásához a műfaj tizenhárom kiválósága (köztük Bródy János, Heilig Gábor, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs) nyújtott segítséget, így rutinos csapatmunka becsületes, profi teljesítmények eredménye ez az egészében színvonalasnak minősíthető új lemez. Az elmondottak ellenére mégis támad némi hiányérzetünk. Felmerül a kérdés: jelent-e ez a második nagylemez valamiféle előrelépést, valami újat és meglepőt az együttes életében. A kérdésre - sajnos - nemmel válaszolhatunk. A „házi szerzők“ kizárólagos szerepeltetése kétségkívül rányomja bélyegét a lemez hangzásának, dramaturgiájának egészére. Észlelhető ugyanis bizonyos monotónia, több dallam vagy dallamrész szinte majdnem azonos és nem mindig nevezhetők ötletesnek, merésznek vagy újszerűnek a hangszerelési megoldások. Persze, az új Bojtorján-lemez minden bizonnyal feliratkozik a sikerlistára, s dalai közül nem is egy (Bálterem, Lóverseny, A sárga angyalra várva stb.) slágerré válva fogja tanúsítani a country-muzsika és a Bojtorján kedvelőinek rokon- szenvét. SÁGI TÓTH TIBOR azt a gyermekszínjátszók és a kisszínpadok esetében már megtettük. Bábos szövegkönyvek ugyanis nemcsak nálunk, Magyar- országon is hiányoznak. Úgy tűnik föl, nincs más kiút, a rendezőknek maguknak kell meséket dramatizálniuk, bábjátékokat írniuk.- Tudtommal a CSEMADOK Központi Bizottsága tavaly hirdetett egy pályázatot bábszínházi és kisszínpadi művek írására...- Igen, így van és érkeztek is bábszínházi darabok, de ezekkel sajnos nem sokat lehet kezdeni. Kertelés nélkül meg kell mondanunk, hogy olyan emberek írták ezeket, akik életükben talán még bábszínházban sem voltak, nemhogy paraván mögött.- Hány ember szerzett eddig rendezői bizonyítványt tanfolyamaikon és hányán dolgoznak közülük?- Eddig harmincan kaptak bizonyítványt, és bennünket nagyon elszomorít, hogy csak kevesen báboznak. Úgy érezzük, és ezt tapasztalatok is bizonyítják, hogy sok iskolában még nem ismerték fel, hogy pedagógiai szempontból milyen sok lehetőség rejlik a bábjátszásban. Ennek tulajdonítható, hogy némelyik alapiskola igazgatója nem engedi rendezői tanfolyamra azokat a pedagógusokat, akik - elárulták nekünk - különben szívesen járnának. Ezek a pedagógusok többnyire fiatalok. SZASZÁK GYÖRGY A ,, nagy találkozás“ egy pio- n írtáborban történt, ahol a tizenhat éves Dana gyakornokként, Miloš vezetőként vett részt. A találkozásból hosszan tartó kapcsolat lett, életre szóló szerelem. De nem egymásba szerettek bele, hanem a táncba.- Miloš akkoriban már komolyan foglalkozott a társastánccal, partnernöt keresett. Megkérdezte képes volnék-e megtanulni a táncokat. Rövid idő alatt elsajátítottam a csa- csát, a polkát meg a keringőt, és Miloš szeptemberben elvitt a Dimitrov klubjába, a Slovanba. Ez 1972-ben történt. Dana Paš- teková közben leérettségizett - s jelenleg a bratislavai Dimitrov Vegyi Müvek üzemi SZISZ-szer- vezetének a titkárnője - partnere pedig, dr. Miloslav Dekánek, kibernetikus lett. Majd tizenegy évig táncoltak együtt. Gustav Pašteka, akihez Dana közben férjhez ment, és Štiavnický mérnök volt az edzőjük. Dana a latin-amerikai (szamba, csacsa, rumba, passo- doble, jive), Miloš a standard táncokat (angol keringő, tangó, bécsi keringő, slow-fox, quick-step) kedveli, jól kiegészítve így egymást. Hosszú évekig ők képviselték Szlovákiát a hazai és a külföldi versenyeken, s mindig előkelő helyen végeztek. Évek óta foglalkoztak a gondolattal, hogy abbahagyják a versenyzést, ám a siker feledtette és elodázta elhatárohásu- kat. Nemrég mégis búcsút mondtak a táncparkettnak.- Sokáig voltunk másodikok, s miután az akkori bajnok-pár félreállt, sokkal magasabb színvonalúak lettek a versenyek, egyszerűen azért, mert egészséges küzdő- szellem alakult ki. Minden páros a megüresedett első helyre akar kerülni, s ez érthető. - Es Dana így indokolta döntésüket: - Szabaddá kell tenni az első helyet, hogy az utánunk következők ösztönzést kapjanak. Hiszen az amatőr versenyek legjobbjai világvimindig előkelő helyen végeztek (Archív-felvétel) szonylatban a tizenhét-tizennyolc évesek. A profi versenyzők viszont többnyire idősebbek, és azért az mégsem olyan, mint amikor egészen fiatalok táncolnak. Talán az időhiány is közrejátszott elhatározásukban. Hiszen ahhoz, hogy jó formában legyenek, háromszor annyit kellene edzeniük, mint amennyire futja az idejükből - állítják. Annyi idő meg nincs. Heti három-négy alkalommal két-három (vagy több) órás edzés mellett kedvtelésre, pihenésre nem futotta; s a vonalakra is erősen kell ügyelni, a legkisebb súlygyarapodás miatt is már jóval többet kellett ugrálni az edzéseken. A szép ruhák is sokba kerülnek, a csillogó pazar toalettek soksok órás munkával készülnek. Dana maga varrta a ruháit, (egy-egy tüllcsoda három és fél, négyezer koronába is belekerült, ezt részben a versenyző, részben a társastánc-klub fizette). Nehéz a versenyzéstől búcsút venni, Dana és Miloš mégis megtették, ám edzőként, illetve ruhatervezőként kapcsolatban maradhatnak a társastánccal, amelynek nálunk nincsenek nagy hagyományai, alig negyedszázada tartanak hazánkban versenyeket. Egy szakember véleménye szerint a nemzetközi mezőnyben jó közepesek vagyunk. A Dana Pašteko- vá-Miloslav Dekánek páros- amely pályafutása alatt kétszázötven hazai és külföldi versenyen vett részt - 64 arany, 44 ezüst és 28 bronzérme cáfolja a szakember véleményét... K. Cs. Szakmai segítséget - időben Gyökeres György felvétele Mondatfoszlányok, többször ismétlődő helyzetek jutnak eszembe az idei, a tavalyi és a korábbi Jókai-napokról, pontosabban az előadások értékeléséről. Ezen a fórumon évről évre - méghozzá rendszerint nem is egyszer - elhangzik a megállapítás: az együttes nem gondolta át alaposan a darabválasztást, nem végzett elmélyüt dramaturgiai munkát, következésképpen a rendezői koncepció nem kristályosodott ki, s mindez természetesen rányomta bélyegét az előadásra. Az ilyen és ehhez hasonló alapvető kifogások után felállt a csoport vezetője, így vagy úgy reagált a bírálatra, de egyet kihangsúlyozott: pedig kértünk és kaptunk is szakmai segítséget; az utóbbi hetekben nálunk járt az ismert rendező, a színész vagy más szakember, többször is részt vett a próbákon; hát lehetséges, hogy rossz legyen az előadás? Később rendszerint belátták, hogy bizony lehetséges, mert a már csaknem teljesen kész, olykor téves rendezői vagy színészi szemléletet tükröző játékon senki sem tud alapvetően változtatni. Ezért kellene végre megváltoztatni a szakmai segítségnyújtás gyakorlatát, mondogattuk. Ugyanis a szakmai segítség nem elsősorban néhány héttel az országos fesztiválok előtt fontos, hanem ilyenkor ősszel a darabválasztás s a színmű színpadra állításának időszakában. Ezekben a hetekben amatőr színjátszó együtteseink rendezői, vezetői mind gyakrabban teszik föl önmaguknak a mit?, miért? kérdéseket, s igyekeznek körültekintően dönteni. Ilyenkor is nagyon jól jön a baráti szó, a szakmai segítség, jó, ha van kivel, kikkel megvitatni a különböző szempontokat, érveket, kételyeket. S aztán rövidesen eljön az az idő, amikor már a talán legfontosabb kérdésen - hogyan? - kell töprengeni, mert a legfontosabb fázis következik, melynek során rendező, színész, kiérleli, kivajúd- ja az előadást, tartalmat, formát ad gondolatoknak, érzéseknek, elképzeléseknek. Természetes, hogy ekkor kell a legtöbb szakmai segítség, ekkor igényeltetik leginkább a baráti s a bíráló szó, amely bátorít, ösztönöz, eligazít a kételyek, kérdések tömkelegében. Mindez természetes, szinte magától értetődő, ám a gyakorlat mégis más. Tegyük hozzá: csak a mi mozgalmunkban, mert a szlovák vagy a cseh amatőr színjátszóknál már régen az a szokás, hogy egy-egy szakember szinte az egész évadot végigdolgozza a csoporttal. A darabválasztástól a rendelkező próbákon át egészen a bemutatóig. Nálunk kevesebb a szakember, a tájolás sok időt rabol el főleg a színészektől, ám ennek ellenére van lehetőség és anyagi fedezet is a hatékonyabb, a csoportok - s az egész mozgalom - követelményeihez jobban igazodó szakmai segítségnyújtásra. Az együtteseken a sor, hogy most igényeljenek szakembereket: s a járási, a kerületi népművelési központok, valamint a Népművelési Intézet színházi osztályának feladata, hogy eleget tegyen ezeknek a kéréseknek. Nyilvánvaló, nem könnyű munka ez, de megéri a fáradozást. Ugyanis jórészt most ezekben a hetekben, hónapokban dől el, milyen lesz az idei amatőr évad, javul-e a járási, a kerületi fesztiválok, s a következő Jókai-napok színvonala, lá- tunk-e - itt és most - művészi élményt nyújtó, gondolatokat, érzelmeket felkavaró színjátékokat. S ezért nemcsak érdemes, hanem kell is dolgozni. Korszerűbb módszereket keresni és - találni SZILVÁSSY JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1983. X. 3.