Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám, szombat

EgO hét a nagyvilágban Szeptember 3-tól 9-ig Szombat: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa összeült a határsértő dél-koreai gép ügyében • A TASZSZ kommentárban ítélte el a szovjetellenes provokációt Vasárnap: Megkezdődött az izraeli erők átcsoportosítása Liba­nonban, majd a kiürített térségben heves harcok kezdődtek a drúz muzulmánok és a keresztények között Hétfő: Erich Honecker Berlinben fogadta Helmut Schmidt nyugatnémet exkancellárt • Az indiai külügyminisz­ter Moszkvában tárgyalt Kedd: Genfben felújították az európai nukleáris fegyverzet­korlátozási tárgyalásokat • Szovjet kormánynyilat­kozat a légiincidens kapcsán • Reagan elnök szov­jetellenes „megtorló“ intézkedéseket jelentett be Szerda: Panamai látogatásával Caspar Weinberger, az Egye­sült Államok hadügyminisztere megkezdte latin- amerikai körútját Csütörtök: Megnyílt a madridi találkozó külügyminiszteri záróü­lése • Chilében újabb diktatúraellenes tiltakozó napot tartottak Péntek: A záródokomentum aláírásával befejeződött a mad­ridi találkozó • Andrej Gromiko Párizsba érkezett Időzített provokáció A diplomáciai naptár szerint a genfi szovjet-amerikai tárgyalá­sok folytatása jelentette volna az első számú világpolitikai ese­ményt a héten, ám egy váratlan múlt heti szándékos, időzített pro­vokáció a sorsdöntő szakaszba lépett rakétacsökkentési tárgyalá­sokat szinte háttérbe szorította. Az elmúlt hét végén közölték a hír- ügynökségek, hogy nyoma ve­szett a New York és Szöul között közlekedő dél-koreai repülőgép­nek, melynek eredeti útvonala tá­vol esik a szovjet légtértől. Az esetet az Egyesült Államok kez­dettől fogva úgy próbálta beállíta­ni, hogy az eltűnt Boeing 747-es utasszállító repülőgép a Kamcsat- ka-félsziget és a Szahalin-sziget fölötti térségben „eltévedt“, szov­jet terület fölé repült és szovjet elfogó vadászgépek lelőtték. A Szovjetunió a TASZSZ útján közzétett nyilatkozatban a legha­tározottabban visszautasította azokat a vádakat, hogy ót terheli a felelősség a dél-koreai gép tra­gédiájáért. Számos, a katonai lég­elhárítás, illetve a polgári repülés nemzetközi jogi normáinak kérdé­sében jártas szakembert kérdez­ték meg, akiknek véleménye egy­behangzóan megerősítette; a mai korszerű légi navigációs berendezések korában elképzel­hetetlen, hogy egy repülőgép 500 kilométernyire eltérjen eredeti út­irányától anélkül, hogy a pilóta ne észlelné. A héten fokozatosan köz­ismertté vált körülmények kétsé­get kizárólag arra utalnak, hogy a repülőgép az éjszaka leple alatt előre kitervelt durva provokációt hajtott végre felderítési célokkal. Az eset a világsajtó e heti veze­tő témája lett. Az alábbiakban több olyan véleményt ismertetünk, amelyek azt támasztják alá, hogy nem véletlen eltévedésről, hanem szándékos akcióról volt szó, mely­nek forgatókönyvét az amerikai titkosszolgálat és a Fehér Ház készítette. Elsőként idézzük Larry Speakest, a Fehér Ház sajtóügy­nökét, aki egészen más szellem­ben nyilatkozott, amikor kijelentet­te, hogy a Szovjetuniónak akkor sem állt volna jogában megszakí­tani a gép útját, ha történetesen a Boeing-747 kémrepülőgép lett volna. A TASZSZ szemleírója a ki­jelentésre válaszolva leszögezte: „Speakes úr mondatai arra utal­nak, mintha tudomása sem lenne egy olyan fogalom létezéséről, mint az állami szuverenitás. Úgy tűnik, mintha sejtelme sem lenne arról, hogy az államhatárok védel­me, tehát a légtér védelme is, minden ország szuverén joga, a nemzetközi jog általánosan elis­mert egyik legalapvetőbb normája, melyre az államközi kapcsolatok épülnek. Mi annyit válaszolhatunk a szóvivőnek, hogy országunk to­vábbra is a szovjet törvények ér­telmében fog cselekedni, melyek összhangban vannak a nemzetkö­zi kapcsolatok elveivel, tekintet nélkül arra, hogy ez Speakes úr­nak és a hozzá hasonlóknak tet­szik-e, avagy nem.“ A Teleasahi japán tévétársaság kerekasztal- beszélgetést rendezett az eset kapcsán, melynek résztvevői egyetértettek abban, hogy a dél­koreai repülőgép amerikai és ja­pán katonai körök provokációs szándékainak az áldozata lett, mert ezek mindenáron adatokat próbálnak szerezni a Szovjetunió stratégiai szempontból fontos te­rületeiről. A japán titkosszolgálat volt vezetője' kijelentette, hogy a japán és az amerikai fél az első perctől tudta: a dél-koreai gép megsértette a szovjet légteret. Az egyik ismert kommentátor hang­súlyozta: sem az USA, sem pedig Japán nem intézkedett, hogy a gép elhagyja a szovjet légteret, viszont a szovjet pilóták pontosan úgy cselekedtek, ahogy az állam­határokat védő katonai repülők kötelessége. A Hanoiban megjele­nő Nhan-dan úgy vélte, hogy a Fehér Ház most krokodilkönnye­ket hullat a dél-koreai repülőgép tragédiája kapcsán, melyet Wa­shingtonban idéztek elő, tehát az esetért az amerikai vezetést ter­heli a felelősség. A nyugatnémet kommunisták lapja, az Unsere Zeit kommentárjában azt írta, hogy az incidens kapcsán elrendelt ameri­kai megtorló intézkedések egyet­len célt szolgálnak: a nemzetközi feszültség növelését, a Szovjet­unió lejáratását és újabb ürügy keresését az amerikai fegyverke­zési politika indoklásához. A Bé- ke-világtanács Helsinkiben kiadott nyilatkozata leszögezte, hogy je­lenleg, amikor a történelemben soha nem volt olyan nagy az atomháború veszélye, mint most, esztelen hazárdjáték az, amit Wa­shingtonban müveinek. Nem en­gedhető meg, hogy az incidenst szándékosan a most felújított gen­fi tárgyalások hátráltatására hasz­nálják fel. Folytatás Genfben A nyári szünet után kedden fel­újított genfi tárgyalások mostani fordulója döntő jelentőségű lesz, hiszen az elkövetkező hónapok­ban eldől, sikerül-e megegyezést elérni és elejét venni a nukleáris szembenállás kiéleződésének, vagy Európában új amerikai raké­ták jelennek meg, s ez maga után vonja a Szovjetunió és szövetsé­gesei ellenlépéseit. Ezt szögezte le a tárgyalások folytatódása előtt Julij Kvicinszkij, a szovjet tárgyaló- küldöttség vezetője. A legnagyobb kérdés az, hogy az USA milyen választ ad az augusztus 27-én ismertetett legutóbbi szovjet raké­tacsökkentési javaslatokra. A genfi fórum felújításának kap­csán Moszkvában különösen ve­szélyesnek minősítik, hogy az amerikai kormányzat a Szovjet­unió légterét megsértő dél-koreai repülőgép ügyében indított szov­jetellenes kampányt a tárgyalások szabotálására, a rakétatelepítésre akarja felhasználni. Washington szándékai szerint ennek a provo­kációnak elő kellene segítenie a nemzetközi légkör további éle­ződését, a fegyverzetkorlátozási tárgyalások akadályozását. Az enyhülés eddigi vívmányai­ért őszintén aggódó politikusok a héten viszont arra hívták fel a figyelmet: az eset ürügyén nem szabad megengedni, hogy elakad­janak a leszerelési tárgyalások. Szovjet részről úgy vélik, hogy eljött a felelősségteljes és komoly döntések végső ideje, amikor az amerikai félnek egyértelmű választ kell adnia arra, akar-e tisztes­Julij Kvicinszkij (jobbról) és Paul Nitze kézfogása a genfi folytatás előtt. séges megegyezést. A moszkvai Pravda a genfi tárgyalásokkal fog­lalkozó kommentárjában úgy vél­te, még nem késő megállítani a helyzet veszélyes kiéleződését. A lehetőséget ki kell használni addig, amíg adva van, mert amíg a nyugat-európai rakétatelepítés nem kezdődik meg, van lehetőség a megegyezésre. Közmegegyezés Madridban Csaknem három éven át tartó, több kényszerszünettel megszakí­tott eszmecserék után a héten Madridban befejeződött a helsinki Záróokmányt aláírt 35 ország kép­viselőinek az európai biztonság és együttmüködés kérdéseiről ta­nácskozó értekezlete. A külügymi­niszteri szintű záróülés tegnapi időpontját már hetekkel ezelőtt ki­tűzték, szerda estig azonban úgy látszott, hogy hiába ülnek össze a külügyminiszterek, a találkozót nem lehet hivatalosan befejezett­nek nyilvánítani, hiszen a záródo­kumentum elfogadásához köz- megegyezés (konszenzus) létre­jöttére van szükség, Málta pedig egészen a hét derekáig korábbi feltételeit hangoztatta. Szerda este hárult el ez a veszély, amikor a mál­tai küldött is támogatásáról biztosí­totta a záróokmányt. A madridi találkozó sikeres, ne­héz munka, kompromisszumok árán történő befejezése kétségte­lenül pozitív eredményt jelent a je­lenlegi feszült helyzetben. A ki­munkált záróokmány értéke meg­sokszorozódik, ha figyelembe vesszük, hogy a második világhá­ború utáni felfeszültebb nemzet­közi helyzetben jött létre. Andrej Gromiko a madridi talál­kozó szerdai ülésén elhangzott beszédében is arra hívta fel a fi­gyelmet: Madridban felülkereke­dett az a megfontolás, hogy a Hel­sinkiben kijelölt útról való letérésre tett kísérletek a konfrontáció zsák­utcáiba vezetnek. A madridi talál­kozó eredményei igazolják a résztvevők egyetértettek abban, hogy ki kell tartani a Helsinkiben megkezdett úton. Ennek a közös szándéknak pedig a jelenlegi fe­szültségekkel terhes nemzetközi helyzetben rendkívül nagy jelentő­sége van. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET KIS _______ NYELVŐR Bi ztos, ami biztos? Sokan úgy okoskodnak, hogy mondandójuk elhangzó vagy leírt formája csak akkor felel meg félreérthetetlen fogalmazási követelményeinek, akkor küszöbölnek ki a megértés útjából minden zavaró tényezőt, ha azonos vagy hasonló jelentésű szavak ismételgetésével alaposan megmagyarázzák a hallgató­nak, olvasónak, mit is kívánnak közölni. „Nem törünk mások törvényes, legitim érdekeire, de mi sem adjuk fel a magunkét“ - olvashattuk egyik lapunkban. A köznyelvi és mindenki által jól érthető magyar törvényes melletti legitim nem tájékoztatja alaposabban az olvasót, hiszen az idegen szó jelentése is jogos, törvényes, illetőleg: jogszerű, törvényszerű. - Ugyanebből a lapból értesülhettünk a következő eseményről is: „Az amerikai gépkocsigyár súlyos anyagi csődbe került. “ Hát van más anyagi csőd, mint súlyos? Olvasóink is bizonyára érzik a kérdés képtelenségét, hiszen ha egy cég, vállalat vagy bármi­lyen más intézmény csődbe jut, ez azt jelenti, hogy fizetésképte­lenné válik, azaz: megbukik, és fel kell számolni. Ha már a képtelenségeknél tartunk, hadd idézzek egy hirde­tésszöveget: „Ipari vállalat irodák takarítására női takarítóasszo­nyokat keres!“ Nem tudom, hogy erre a hirdetésre kik és hányán jelentkeztek, de egy bizonyos: férfi takaritóasszony egy se volt közöttük! Az alábbi mondat talán nem oly mértékben ingerel nevetésre, mint az előbbi, de szófecsérlése ennek is nyilvánvaló: „Mivel a pusztító hatás gyakorlatilag korlátlan lehet, tulajdonképpen létrehozta a globális önpusztítás potenciális lehetőségét.“ Milyen lehetőségről is van szó? Lehető vagy lehetséges lehetőségről? Vagy: lehetőségként létező lehetőségről? Ennek a mondatnak így nincs sok értelme, de ha a potenciális melléknevet kiiktatjuk belőle, megkönnyítjük a mondatfejtó dolgát. S végül még egy mulatságos idézet: „Kedélytelenné teheti a várható tárgyalásokat a közelmúltban véget ért kellemetlen_ incidens.“ Az incidenseknek az a tulajdonságuk, hogy kedélyte­lenné, kellemetlenné teszik a légkört és mindazokat, akik bekö­vetkeztét érzékelik. Az incidens ugyanis zavaró, nyugtalanító, váratlanul bekövetkező kellemetlen eseményt jelent. A kellemet­len incidens tehát éppen olyan szószaporitás, mint a már említett súlyos anyagi csőd vagy a női takaritóasszony. Szép számmal találhatunk nyomtatott szövegekben ilyesmit: koncentrált összpontosítás, mechanikus gépiesség, elemző ana­lízis, emberi humánum (!), kegyetlen bestialitás. Láthatjuk a fentebbi példákból is, hogy - a női takaritóasszony és a súlyos anyagi csőd kivételével - az egyik szó mindig idegen eredetű. Használója vagy nem ismeri, vagy attól tart, hogy olvasója, hallgatója nem ismeri az idegen szó pontos értelmét, s ezért mondja, írja együtt magyar megfelelőjével. El lehet kerülni az ilyen hibát, ha az ismeretlen idegen helyett a magyar szavakat használjuk. A tanulság mindenképpen az: bár a biztosítás a fogal­mazásban sem árt, a túlbiztosítás azonban mindenképpen káros! T. URBÁN ILONA Mellérendelt szerkezetek zavarai A különböző sajtótermékekben még mindig aránylag sok hibás szerkezetű mondat lát napvilágot. Ezeket a hibákat nehéz rend­szerezni, típusok szerint osztályozni, mivel első benyomásra mind egyedi esetként tűnik föl. Az nyilvánvaló csupán, hogy a mondatrészek, illetve a szerkezettagok kapcsolatában fordul elő legtöbbször zavar, a szórendben ritkábban. A kapcsolási hibák gyakori oka a mondatrészek vagy a szerkezettagok nem körültekintő halmozása. Hogy ez milyen logikátlan kapcsolásokat okozhat, azt jól mutatja ez a mondat: „Népünk... a szocialista társadalom építése folyamatában hozzáfogott elképzeléseinek, vágyainak és szükségleteinek megvalósításához. “ A kiemelt birtokos jelzők közül az elképzelés és a vágyai még megvalósít­ható, a szükséglet azonban nem. Ez utóbbit tehát nem rendelhet­jük alá a megvalósítás-nak. A logikusabb kapcsolat a gondolat részletezőbb kifejezését követeli meg: „Népünk... a szocialista társadalom építése folyamatában hozzáfogott elképzeléseinek, vágyainak megvalósításához és szükségleteinek kielégíté­séhez.“ Csaknem azonos hibát követ el ennek fogalmazója: „A kom­munisták következetesen harcoljanak a pán politikájáért, hazánk­ban a nép érdekeiértés szükségleteiért, boldog életéért...“ A halmozott célhatározók közül a harcoljanak állítmánynak alárendelt politikájáért még csak kissé pontatlan, elnagyolt: azon­ban a harcoljanak a szükségleteiért már logikátlan. Ezt is csak részletezőbb fogalmazással tehetjük logikusabbá: „A kommunis­ták ... következetesen harcoljanak a párt politikájának megvalósí­tásáért, hazánkban a nép érdekeiértés szükségleteinek kielégíté­séért...“ Mondatrészek vagy szerkezettagok halmozásakor ügyelnünk kell tehát arra, hogy az alaptaghoz mindegyik tag logikusan kapcsolódjék, együttesük ne alkosson illogikus vagy képtelen értelmű kapcsolatot. MORVAY GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents