Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-08 / 212. szám, csütörtök

HATÉKONYABB MUNKÁVAL KÖZÖS CÉLJAINK ELÉRÉSÉÉRT ÚJ szú 5 1983. IX. 8. EREDMÉNYEK Három szerepben Amikor az iskolai könyvtár ve­zetőjeként és magyar-szlovák szakos pedagógusként olykor a gyermekek olvasási szokásairól gondolkodom, elsősorban önma­gam (önmagunk) nevelőmunkájá­nak eredményességét helyezem nagyító alá. Ebben háromféle for­mában kap jelentős szerepet az olvasás, a könyv és az iskolai könyvtár. Az iskolai könyvtárról általában mindenkinek a kötelező olvasmá­nyok jutnak eszébe. Nem véletlen tehát, hogy az egyes tantárgyak kötelező és ajánlott olvasmányai­nak kilencven százaléka megtalál­ható a polcain, (gy a tanulóknak nem kell a városi könyvtárban ke­resniük ezeket a müveket. Ráadá­sul az iskolában több kötet áll rendelkezésükre egy-egy alap­műből. A könyv más, nem kevésbé fon­tos megjelenési formája a nevelés­ben az, amikor mint az emberiség történelme során felhalmozódott ismeretek hordozóját kezeljük. Egyszerűbben megfogalmazva: a tudás segédeszköze. Általános célunk, hogy alkotó módon gon­dolkodó, szocialista típusú fiatalo­kat neveljünk. Számukra a min­dennapi munkát segítő eszköz kell, hogy legyen a könyv. A kor­szerűsített oktatási rendszer ezt az egyik legfontosabb feladatként szabta meg. A logikus és kreatív gondolkodáshoz nélkülözhetetlen az az általános érvényű ismeret­halmaz, amely a lexikonokban, enciklopédiákban, kézikönyvek­ben mindenki számára hozzáfér­hető. így az első ilyen alapmű az Ablak-Zsiráf gyermeklexikon, vala­mint a különböző gyermekenciklo­pédiák. Fontos, hogy a tanulók megismerkedjenek a könyvtárral is, ahol a katalógusok, a szolgálta­tások fajtáit be is mutatják. Minden esztendőben a városi könyvtárral közösen szervezünk rendhagyó irodalmi órákat. Ezen kívül az is­kolai tantárgybizottságok irányítá­sával beszélgetéseket is rende­zünk egy-egy könyvről. A harmadik, a harmonikusan fejlett egyéniség kialakítását célzó nevelést leginkább segítő szerep a szépirodalomnak jut. A mesék, versek, ifjúsági történetek, klasszi­kus regények fejlesztik a gyerekek gondolatvilágát, gyarapítják szó­kincsét, s mindenekelőtt a pozitív és negatív hősök szembeállításá­val magatartáspéldákat, olykor példaképeket is adnak. Nem mel­lékes az sem, hogy az olvas­mányélmény érzelmekben, erkölcsi dolgokban is gyarapítja a tanulók egyéniségét. Természetesen nevelő mun­kánkban nem lehet pontosan szét­választani a könyv e három funkci­óját. Sok szempontból összemo­sódnak, kiegészítik, gazdagítják egymást. Könyvtárosként komplex módon igyekszem segítséget, ta­nácsot adni. Olykor a gyermekek szólnak az olvasás közben felme­rült problémákról, s olyankor igénylik az eligazítást. Az iskolai könyvtárunkat látogató gyermekek szívesen, kényszer nélkül jönnek. Közöttük olyanok is, akiknek csa­ládi könyvtáruk nincs. Nekik a könyv megóvásáról, kezeléséről is szólunk, hiszen nem sajátíthat­tak el otthon ilyen szokásokat. Az olvasási kedvet, s azt, hogy kiből lesz rendszeres olvasó, a tanul­mányi előmenetel befolyásolja a leginkább. A nehezen, lassan olvasó gyermeknek szenvedés az olvasás, de fordítva is igaz, hogy a rendszeresen olvasó tanuló könnyebben tanul, talpraesettebb, gazdag a szókincse. Ebből is látni mennyire összefügg az olvasás, a könyv szeretete a neveléssel. Nem lehet elkülöníteni az egyiket a másiktól. Éppen ezért az alsó tagozatos évfolyamokban közvet- lelül a tanteremben tartjuk ezeket a könyveket, mintegy sugallva ez­zel is az olvasás fontosságát. Ezek a kötetek naponta lekerülnek a polcokról, használják, olvassák őket. Ilyen elgondolások miatt ve­szünk részt évente a Madách Kia­dó indította akcióban, s minden elsősünk megkapja a felkínált könyvet. Bár volt olyan esztendő, amikor a tanév kezdetéig nem kaptuk meg a rendelt mennyisé­get, idén ezzel sem volt gon­dunk. MOLNÁR GYULÁNÉ, a Losonci (Lučenec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola könyvtárosa Könyvközeiben Napjainkban az iskolának nél­külözhetetlen tartozéka a korszerű iskolai könyvtár, ahol pedagógu­sok és tanulók egyaránt hozzáfér­hetnek a keresett könyvhöz. Egy- egy ilyen iskolai könyvtár értékét a polcokon sorakozó könyvek faj­tája és mennyisége határozza meg. Milyen a könyvtár és maga a könyvtári élet egy iskolában, amelyet több mint 1100 tanuló látogat, s ahol 67 pedagógus mű­ködik? Nos, a Párkányi (Štúrovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapisko­lában három hozzáértő és ezen a téren is szakképzett tanár irá­nyítja a pedagógus- és diákkönyv­tárat. A pedagógusok és nevelők naponta igénybe vehetik a 6000 kötetes pedagógus-könyvtárat. A könyvtár ezen részlegén min­denki megtalálhatja a szakjának, érdeklődési körének és ízlésének megfelelő jobbnál jobb könyveket. Egy-egy szakkönyv, módszertani könyv, szótár, lexikon, verseskötet stb. több példányszámban is meg­található a nem túlságosan nagyra méretezett helyiség áttekinthető és rendezett polcain. Belelapozva a kölcsönzési naplóba megállapít­ható, hogy az iskola pedagógusai, nevelői élnek a kölcsönzési lehe­tőségekkel, s gyakran kopogtat­nak a könyvtár ajtaján. Egyikük sem mondja hangosan, de tekin­tetük elárulja, hogy hivatásuk mi­nél tökéletesebb betöltése végett sokoldalúságra törekszenek. Min­den téren kihasználják a könyvtár nyújtotta lehetőségeket. Nemcsak ők látogatják a könyvek birodal­mát, hanem tanulóikat is gyakran elviszik, elküldik a könyvtárba. A párkányi alapiskolában a ma­gyar szakosokon kívül a szlovák és orosz nyelvet, a természettudo­mányi tárgyakat stb. tanító kollé­gák is ajánlanak könyveket a tanu­lóknak. Az iskola diákkönyvtárában 5000 kötet könyv közül válogat­hatnak az olvasni vágyó tanulók. Az alsó tagozatosok leginkább ver­ses- és meséskönyveket kölcsö­nöznek. A felső tagozatosok már sokkal igényesebb, mondhatnám tartalmasabb műveket keresnek. A könyvtárosok és a többi peda­gógus is állandó vásárlója a városi könyvesboltoknak. Szabadon vá­laszthatnak könyveket, ki-ki a sa­ját osztályának, szakjának és be­látásának megfelelően. Az így ösz­szegyűlt könyvekre negyedéven­ként kérhetnek megrendelő la­pot az iskola igazgatójától. Ezáltal az iskola könyvtára választékosán bővül, s ez hasznára válik mind az iskolának, mind pedig a könyvtár látogatóinak. Továbbá ezáltal biz­tosított, hogy a különböző házi és ajánlott olvasmányok a lehető leg­nagyobb példányszámban állnak a tanulók rendelkezésére. Ha mégis kevésnek bizonyulná­nak az iskolai könyvtár könyvei, ott a városi könyvtár, amely ugyan­csak bő választékot kínál az olva­sóknak. Osztályokkal leginkább a magyar szakos tanárok és neve­lők látogatnak el a városi könyv­tárba, ahol kellemes környezetben irodalmi órákat, író-olvasó találko­zókat, vetélkedőket tarthatnak. A tanulókban ezáltal kifejlődik az érzés, hogy az iskola és a könyvtár mint a kultúra két műhelye el nem választható. A városi köny­vesbolttal és könyvtárral való jó együttműködés legfőképpen már­ciusban, a könyvhónapban csú­csosodik ki. Ilyenkor a pionírszer­vezet keretén belül könyvkiállítást, könyvárusítással egybekötött iro­dalmi délutánokat szerveznek a tanulók részére. Az iskolai könyvárusítás nem­csak márciusban, évente egyszer, hanem kb. kéthónaponként törté­nik. Ilyenkor több tucat könyv talál gazdára. A fentiekből látható, milyen sok tényező és talán még több sze­mély járulhat hozzá az iskola tanu­lóinak olvasóvá neveléséhez. A párkányi iskolában a legna­gyobb szerep mégis a pedagógu­soknak jut. Az irodalom és olvasás meg­szerettetése, az olvasókedv foko­zása komoly feladat. Közös erő­vel, céltudatos irányítással elérhe­tő, hogy a tanulók már kisiskolás korban megszeressék a könyvet, eljárjanak könyvtárba. Hisz aki szeret olvasni, nem elégszik meg a tankönyv nyújtotta ismeretekkel, hanem többre vágyik. Az irodalmat és olvasást szere­tő párkányi tanulók és pedagógu­saik az ismeretgyarapítás, művé­szi élmény, kellemes időtöltés re­ményében továbbra is figyelem­mel kísérik iskolájuk és városuk könyvtárainak gyarapodását. Kí­vánságuk csupán az, hogy az egyre gazdagodó iskolai könyvtá­rukat nagyobb helyiségben tudnák elhelyezni. SZÁSZ ÉVA A Peredi (Tešedíkovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában immár hat éve Németh Erzsébet vezeti az iskolai könyvtárat. Jelenleg több mint 1600 könyvük van, s állományukat rendszeresen gyarapítják. Havonta körülbelül kétszázan kölcsönöznek könyveket, különösen a napközisek járnak gyakran ide. Felvételünkön a könyvtárt vezető pedagógus lát­ható. (Gyökeres György felvétele) Gondolatok a (diák)könyvtárban Ha a Nagymegyeri (Čalovo) Közgazdasági Szakközépiskolá ról esik szó, általában azt szokták mondani, hogy aránylag fiatal in­tézmény. S valóban, egy iskola történetében öt év nem nagy idő, különösen ha arra gondolunk, hogy vannak évtizedes, évszáza­dos hagyományokra visszatekintő alma materek, gazdag könyv­tárral. Hogy ezek sorában milyen he­lyet foglal el szakközépiskolánk diákkönyvtára? Közel 8000 köte­tével talán nem is az utolsó, s nem csupán a könyvek számát tekint­ve, hanem az értéküket is. Hiszen nem egy író százéves oldalakról szól a diákokhoz. Vörösmarty, Köl­csey, Arany, Vajda s folytathatnám a sort a világirodalomból vett pél­dákkal is. Az idők folyamán nem kopott meg a szép kötések díszí­tése, de a könyvek mondanivalója sem. Értékes kötetek is találhatók tehát szép számmal ebben a lát­szólag fiatal diákkönyvtárban. Hogy miért látszólag? Mert a könyvállománynak több mint a fele még a negyedszázados mű­ködés után megszűnt gimnázium tanárai gondos gyűjtőmunkájá­nak az eredménye. Nekik köszön­hető, hogy ritka könyvpéldányok is sorakoznak a polcokon, s hogy az állományt tulajdonképpen már csak a mai irodalom legújabb al­kotásaival kell kiegészíteni. A könyvtár iskolánk kollégiumá­ban kapott helyet. Kettős célt szol­gál: (1) segíteni a szlovák és ma­gyar szakos tanárok munkáját, biztosítani számukra a legújabb szakkönyveket, (2) lehetővé tenni a diákok számára, hogy hozzájus­sanak azokhoz a művekhez, me­lyeknek az ismerete nélkül művelt­ségről, irodalmi tájékozottságról nem beszélhetünk. Felvetődik itt a kötelező olvasmányok kérdése, melyet sokan és sokszor vitattak már. Szükség van-e rá, megfele- lő-e a művek kiválasztása? Tény, az irodalom óra feladata (is) meg­szerettetni a könyvet, elősegíteni az olvasóvá nevelést, hogy az írott szó mindennapi szükségletévé váljék azoknak a diákoknak a szá­mára, akik tizennégy éves ka­maszként ülnek be az iskola pad­jaiba, s akikből néhány év múltán társadalmunk építői lesznek. Eb­ben a folyamatban rendkívül fon­tos szerepe van a diákkönyvtár­nak. Segítenie kell a tanár munká­ját, barátként kell fogadnia a diá­kot, hogy egy bizonyos idő eltelte után otthon érezze magát a köny­vekkel teli teremben, s tudatosan keressen egy-egy müvet, ismerve már annak szerzőjét, értékét. Töb­bek között megtanulja itt tisztelni és szeretni a különböző nemzetek irodalmát, s tanulja ezáltal az in­ternacionalizmust, az igazi emberi eszményeket. Ezek a gondolatok is a diák- könyvtárban fogalmazódnak, ahol a könyv, a diák és tanár közt az irodalom szeretetétől áthatott kap­csolat alakult ki. Olyan, mely hasz­nára van a diáknak, a tanárnak, és hasznára lehet, közvetve vagy közvetlenül nagyobb közösségek­nek, az egész társadalomnak. Természetesen, magáról a fo­lyamatról alkotott kép nem mindig ilyen idilli, a könyvvel való munka és a könyv megszerettetése ugyanis nem könnyű, különösen, ha hiába keresünk műveket a kor­társ irodalom gyöngyszemeiből. Hiszünk azonban abban, hogy az elődökhöz méltó, gondos munká­val ezt a hiányt pótoljuk. NAGY VIOLA, a diákkönyvtár vezetője Előtérben - az öntevékenység A Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban és Alapis­kolában együttesen hat különféle könyvtár működik: politikai, tan-, tanári, szlovák és magyar diák- és idegen nyelvű könyvtár. Vala­mennyi szervesen beleépül az is­kola életébe és munkájába. A tan- és a diákkönyvtár tevé­kenységével igen jelentősen segíti a pedagógusok oktató-nevelő munkáját, tanulóink esztétikai ér­zékének fejlesztését, valamint az önálló munkára való nevelést. A diákkönyvtár állománya megha­ladja a 7300 kötetet, pénzben kife­jezett értéke körülbelül 110 ezer korona. A könyvtár állományát rendszeresen felfrissítjük és gya­rapítjuk. Minden évben két alka­lommal vásárolunk nagyobb tétel­ben könyveket. (Megjegyzem: is­kolánk igazgatósága megkülön­böztetett figyelmet fordít rá, hogy mindig elegendő pénzeszköz áll­jon rendelkezésre az állomány bő­vítésére.) Könyvtárunk méltán le­het rá büszke, hogy a magyar és a világirodalom klasszikusainak minden alapvető alkotása - kellő példányszámban - megtalálható a polcokon. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a modern korok és a ma irodalmát kirekesz­tettük volna a könyvtárból, modern vers, próza és dráma is van bő választékban, de egyik legfonto­sabb feladatunknak tekintjük, hogy még körültekintőbben tovább növeljük az állományba a 20. szá­zad irodalmának részarányát. Szem előtt tartva a könyvtár egyik fő feladatát, minden évben figye­lemmel kísérjük a magyarul meg­jelenő szépirodalmat és igyek­szünk pótolni azt, ami az ajánlott és a házi olvasmányok tárából hiányzik. Számottevő mértékben gyarapszik a diákkönyvtár állomá­nya az SZSZK Oktatási Minisztéri­umának, a Budapesti Széchenyi Könyvtár és idős magyar nemzeti­ségű helybeli értelmiségiek könyv­adományai által is. Úgy véljük, hogy diákkönyvtá­runk fő célját - az olvasás meg­szerettetését, a könyvtárosi mun­kával való megismerkedést stb. - jól teljesíti. Hetenként kétszer egy óra a „hivatalos“ kölcsönzési idő, de a gyakorlat az, hogy az érdeklődök bármikor beléphetnek a könyvtárba, szabadon böngész­gethetik a könyveket, ismerked­hetnek a könyvtárosi munkával, melyben aktívan részt is vesznek. A pedagógus-könyvtáros mellett két (egy felsőbb és egy alsóbb osztályos) gimnazista is dolgozik a könyvtárban, akiknek az a fela­datuk, hogy a diákolvasókat felvi­lágosítsák a könyvtár használatá­ról, következésképpen az elsős gimnazista - az öntevékenység­nek köszönhetően - negyedikes korára tisztában lesz a fontosabb könyvtárosi teendőkkel. Ami az ön­tevékenységi munkaformát illeti, bízvást elmondható: amellett, hogy önállóságra nevel, jelentő­sen aktivizálja is a diákokat. A beszerzett új kiadványokra és periodikákra úgy hívjuk fel a figyel­met, hogy egy osztályban kiállítjuk őket az e célt szolgáló vitrinekben (egyikben a könyveket, másikban az irodalmi folyóiratokat - a Kor- társt, Új írást -; ez utóbbiakkal itt találkoznak először a diákok). Megemlítjük még, hogy bár nem a diákkönyvtár része - e könyvtárteremben működik a politikai könyvtár is, mely - gon­dos felépítettségével - az 1981/82-es tanévben elnyerte A város legjobb iskolai politikai könyvtára címet. Végezetül elmondhatjuk: tanu­lóink körében igen népszerű a diák- könyvtár, amit az is jól tanúsít, hogy még főiskolás korukban is visszajárnak ide, mert tudják, hogy itt megtalálják, amit keresnek. KULCSÁR ZSUZSA a diákkönyvtár vezetője PROBLÉMÁK TAPASZTALATOK JAVASLATOK

Next

/
Thumbnails
Contents