Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-07 / 211. szám, szerda
ÚJ szú 5 iMK«. IX. 7. Az antifasiszta kiállás fényes példája K legyvenöt éve, 1938. szep- l\l tember 4-én Tornócon (Trnovec nad Váhom); akkor a vágsellyei (Šaľa nad Váhom), most a galántai járásban került sor Nyugat- és Délnyugat-Szlovákia népének legtömegesebb felvonulására a fasizmus ellen és a köztársaság védelmére. Csaknem 10 ezer ember vett rajta részt: többnyire falusi szegények, munkanélküliek és kisiparosok Dél-Szlová- kia kilenc akkori járásából, a vágsellyei, a galántai, az érsekújvári (Nové Zámky), a komáromi (Komárno), a,bratislavai, a szenei (Senec), a lévai (Levice), a trnavai és a hlohoveci járásból. A felvonulásra még Hronec nad Hronomból is érkezett egy csoport. A tornóci felvonulás az 1938. július 31-én húszezer ember részvételével tartott kassai (Košice) után a legtömegesebb és politikailag legfontosabb ilyen akció volt Szlovákiában. Zömmel magyarok lakta vidéken zajlott le. A kassaihoz hasonlóan ezt a felvonulást is a CSKP rendezte más politikai pártok segítsége nélkül. De nem egy pártnak, a kommunista pártnak a megmozdulása volt csupán, hanem Dél-Szlovákia népének minden haladó rétegéé, politikai és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Tehát nemcsak a kommunisták és pártonkívüliek, hanem az úgynevezett szocialista pártok tagjai is felvonultak. Nemcsak politikai rendezvény, hanem népi ünnepség is volt - persze a felvonulás és a politikai beszéd volt a fő napirendi pontja. A tornóci felvonulás programjáról és tartalmairól sokat elárul a tüntetésre felhívó röplapnak az az első változata, amelyet az érsekújvári járási hivatal elkobozott: „Reggel a vendégek fogadása az állomáson, fél tízkor gyülekezés a sportpályán - a résztvevők innen indulnak a felvonulásra. Délután két órakor a pályán népünnepély. A magyarokkal együtt jöjjenek önök is kinyilvánítani, hogy a köztársaságot védelmezve Szlovákiát védelmezzük! Csehszlovákia védelme egyúttal Magyarország védelme is. Ha elesik Prága, elesik Budapest is! Négy nemzet fiai, gyertek kinyilvánítani: a pángermaniz- mus mindig kihasználta a kö- zép-európai kis népeket! Hitler és Henlein, el a kezekkel Szlovákiától! Mindenki tartson a testvéri cseh nemzettel, amely Kó- zép-Európát becsülettel védelmezi a fasizmus ellen! Dél-Szlovákia Csehszlovákia egységéért, szilárdságáért és önállóságáért tüntet itt! Az engedmények és a belső felforgatók ellen! Csehszlovákia szuverenitásának külföldről jövő elnyomása ellen! Az, hogy a Szovjetunióval és Franciaországgal vállvetve meg- védjük Csehszlovákiát, valamint a fasizmus veresége megnyitja a népek boldog jövője felé vezető utat - a kenyér, a föld, a szabadság és a béke felé! Dél-Szlovákia hangját figyelemmel kíséri az egész köztársaság. Budapest, Bécs és Berlin dolgozó népe is meghallja. Olyan egységes figyelmeztetés lesz, amelyet a nép május 21 -én kinyilvánított. „Az előkészítő bizottság.“ A felvonulást eredetileg 1938. augusztus 17-én akarták megtartani, aratóünnepség formájában. A vágsellyei járási hivatal azonban betiltotta, és csak szeptember 4- ére engedélyezte. A hatóságok már a plakátok kinyomtatása és ki ragasztása elé is akadályokat gördítettek. Az érsekújvári járási hivatal közölte a nyitrai állam- ügyészséggel, hogy abban a nyomdában, amely a röplapokat kinyomtatta, a köztársaság védelméről szóló törvény értelmében elkobozta ,,A fasiszta horogkereszt támadása ellen“ és a ,,4. septembra manifestácia južného Slovenska...“ című röpiratok összes kinyomtatott példányát. A nyitrai államügyészség augusztus 20-án közölte a vágsellyei és az érsekújvári járási hivatallal, hogy engedélyezi a röplapok második, jelentősen cenzúrázott kiadását. A vágsellyei járási hivatal tudatta a járás minden közjegyző- ségével és csendőr-őrsével, hogy a két röplap engedélyezett, a csendőrök ennek ellenére még néhány nappal később is letépték a plakátokat és nyomoztak terjesztőik után. Az államapparátusnak ez a fokozott aktivitása szemléltetően mutatja, ki viselte szívén a köztársaság ügyét. A vágsellyei járási hivatal a felvonulást nem tilthatta be, de igyekezett korlátozni jelentőségét. ď É rdemes megemlíteni, hogyan jutott el a felvonulás számos résztvevője Tornócra. Bratislavából például személyvonattal utaztak. A vonatra minden megállóhelyen további résztvevők szálltak fel. Gútáról (Kolárovo) a Vágón hajóval jutottak el Tornócra. Ami a résztvevők nemzetiségi összetételét illeti, voltak köztük szlovákok, magyarok és németek (az utóbbiak Bratislavából). Többségük magyar nemzetiségű volt, ami lényegesen befolyásolta a felvonulás célját. A tüntetés főként a Magyar Keresztényszocialista Egységpárt és a Magyar Nemzeti Párt által képviselt magyar irredentizmus ellen irányult. Az utóbbi pártot Esterházy János gróf vezette, s a pártnak erős pozíciói voltak, főként Dél-Szlovákia tehetősebb parasztsága körében. Esterházy pártja kihasználta a magyar lakosság nyomorát és nemzetiségi elnyomását. Igyekezett létrehozni mészeti kincseit, hogy azután megtámadhassa a Szovjetuniót. A továbbiakban Csehszlovákia szerepéről és belpolitikai helyzetéről szólt. Beszédének legfontosabb részében azzal a feladattal foglalkozott, amely a csehszlovákiai magyar lakosságra a köztársaság védelme terén hárul: „Az itt a kérdés, hogyan viselkedjék a magyarság, amikor Csehszlovákiát Németország támadással fenyegeti. Az itteni magyarok nem akarnak a fasizmus segítői lenni, és nem is szabad azzá válniuk. Magyarországnak is fel kell tudnia ismerni ellenségét, és nem ott kell a barátságot keresnie, ahol hitszegés van. Sajnos, egyes itteni politikusok, nem látva a veszélyt, a német pángermán politika közvetlen segítői. Nem ezek a magyar hagyomány hordozói és örökösei, amely hagyomány oly sok nemes forradalmárt nevelt... Mi a béke katonái akarunk lenni, de ha szükséges, fegyverrel is harcolunk. Nem szabad megengedni, hogy az állam ellenségei hatalomra kerüljenek, és így tegyenek kísérleteket a külföldi szerződések felmondására. Sztálin nem hagy el bennünket. Ezzel a jelszóval kell munkálkodni a magyar egységért. A köztársaság jövője és jóléte azt parancsolja, hogy éberek legyünk, és ha kell, védjük a köztársaságot, mert ez korparancs.“ Major István valóságos kommunista néptribunként, a dolgozók jogainak képviselőjeként és harcosaként beszédét a konkrét helyzetre alkalmazta. A köztársaság védelmének kérdését egybekapcsolta a dolgozó tömegek demokratikus jogainak és követeléseinek védelmével. Konkrét javaslatokat tett gazdasági, szociális és nemzetiségi követelésekre vonatkozóan, amelyek megvalósítása biztosította volna a csehszlovákiai magyar lakosság még fokozottabb részvételét Csehszlovákia védelmében. A felvonulás végén felolvastak egy táviratot, amelyet a résztvevők egyhangúan jóváhagytak, és elküldtek dr. Eduard Beneš közA transzparensen és a felvonuló tüntetők szívében: „Nem adjuk ki Szlovenszkót a fasisztáknak!“ (Archív-felvétel) a csehszlovákiai magyar nemzetiség irredenta frontját, s a henlei- n istákkal és a l’udákokkal együttműködve igyekezett a magyarlakta vidéket elszakítani és a Horthy- Magyarországhoz csatolni. A nagygyűlésen az akkor ötvenéves Major István, nemzetgyűlési kommunista képviselő mondott beszédet. A cseh kommunisták nevében Mikulíček szenátor, a német dolgozók nevében Kari Krei- bich kommunista szenátor, a szlovák és a magyar értelmiség nevében Ján Poničan és Lórincz Gyula szólalt fel. A vezérszónok Major István volt. Beszédét a CSKP szlovákiai területi vezetősége megbízásából mondta el. Elemezte benne a nemzetközi helyzetet, és hangsúlyozta: a fasiszta Németország fő célja, hogy megszerezze Magyarország termékeny földjét, Románia kőolaját és Jugoszlávia tertársasági elnöknek. Ebben kinyilvánították Dél-Szlovákia dolgozó népének azt az eltökélt szándékát, hogy nem hátrál meg a köztársaság belső és külső ellenségei elől, Nyomatékkai hangsúlyozták: „Nem engedünk, és követeljük, hogy kormányunk ne adja az ellenség kezébe azokat a pozíciókat, amelyekből fel lehet bomlasztani a köztársaságot. Minden jogot a népnek, semmilyen jogot az ellenségeinknek!“ A felvonulás befejeztével a Vág partján műsoros délutánt tartottak. Színművet, szlovák és magyar népi táncokat, verseket, népi játékokat adtak elő. A tornóci felvonulás megmutatta, hogy Dél- és Délnyugat-Szlo- vákia népe kész védelmezni a Csehszlovák Köztársaság függetlenségét és területi egységet Dr. E. KARABA, kandidátus Az Agrokomplex 83 országos mezőgazdasági kiállításon több mezőgazdasági üzem mutat be műhelyében készült kis traktort. A Liptovský Mikuláš-i Állami Gazdaság kistraktora mindennap az érdeklődés központjában áll. (Mikuláš Gál felvétele) A jót még jobban csinálni NEM TITKOLJÁK VÉLEMÉNYÜKET, ELMONDJÁK JAVASLATAIKAT A Tábor-nagydüri részgazdaság az Agrokomplex nagymegyeri (Galovo) üzeméhez tartozik. Szabó Ernő részlegvezető összegezte a gondjaira bízott gazdaság feladatait és az elért eredményeket.- Sertéshizlalással foglalkozunk. A zártkörű rendszerben a tizenháromezer, különböző korú sertést kilencvenen látjuk el. A dolgozók nagy része tíz-tizenöt éve van nálunk, így ismeri az állattartás minden részletét, azt is mondhatnám, hogy mestere szakmájának. A szakszerű, gondos és fegyelmezett munka az eredményeken is meglátszik. Az év első félévében a tervezettnek megfelelően hizlaltuk fel a sertést, miközben nem léptük túl a takarmányfogyasztást sem. Az előhizlalóban és a hizlaldában is elértük a tervezett napi súlygyarapodást, túlteljesítettük a malacelválasztást, az elhullás lényegesen a norma alatt volt. Kucsora István, a tábori farm egyik vezetője, a huszonhárom tagú pártalapszervezet elnöke, a termelést segítő pártmunka szemszögéből közelítette meg a kérdést. Elsősorban azt igyekezett érzékeltetni, hogy a dolgozókat miként sikerül bevonni a problémák megoldásába, milyen mértékben éreznek egyénileg is felelősséget a termelési eredményekért, s mindez hogyan tükröződik a párttaggyűlések vitájában.-Az eredmények mögött komoly és nehéz munka van, hogy csak mást ne mondjak, nálunk az év minden napja egyformán munkanap. A helytállás, a példás munka az embereket dicséri, s úgy természetes, ha nagy családhoz illően mindent közösen beszélünk meg. Legfőbb fórum a pártgyűlés, ahol az állattartás valamelyik része mindig napirendi pont. Konkrétan, csoportokhoz és egyénekhez címezve beszélünk az adott helyzetről, s ez vitára készteti a párttagokat. Sokan mondják el véleményüket, problémáikat, s tesznek javaslatokat. Ugyanis az eredmények után kapjuk a fizetést, s mindannyiunk közös érdeke, hogy a lehető leggyorsabban megoldjuk a problémákat. Nálunk mindenki tudja, hogy szava nem falrahányt borsó. Meghallgatjuk és megszívleljük a javaslatot, még a címünkre szóló kritikát is. A nehézséget igyekszünk megoldani, a kérést pedig, ha lehet teljesíteni. Kis statisztikát is készítettek, majd néhány példát említettek az elmondottak igazolására. A termeléssel kapcsolatos kérdésekről a gyűléseken általában hárman- négyen mondják el véleményüket. Az évi tizenkét gyűlésen úgyszólván egyetlen tag sincs, aki egy- szer-kétszer ne kérne szót a vitában.-Aki úgy érzi, hogy van mit mondania az adott tárgykörről, vagy azon kívül, az okvetlenül felszólal - mondta Fabula Gýórgy farmvezetó. Majd így folytatta: - Kilencedik éve dolgozom itt és ötödik éve vagyok párttag. Ez idő alatj termelési értekezleten és pártgyűlésen egyaránt azt tapasztaltam, hogy az emberek nyíltan megmondják véleményüket. Ugyanezt teszem én is. Konkrétan, mindig személyek és csoportok címére mondom el véleményemet, de emiatt még sosem volt nézeteltérésem senkivel. Sőt, éppen fordítva, minden egyes esetben sikerült megtalálni a megoldást. Mind például a vásárolt malacok elhelyezésével, pontosabban szétosztásával kapcsolatosan is. A vett malacok gondozása, etetése ugyanis több figyelmet igényel a gondozótól, s ez többlet- munka. Lényeges sajátossága a felszólalásoknak, hogy a dolgozók nemcsak a napirendi témával kapcsolatosan fejtik ki nézeteiket és javaslataikat, hanem idejében figyelmeztetnek bizonyos feladatok elvégzésének időszerűségére is. így például egészen biztos, hogy már a fűtési idény megkezdése előtt felhívják a figyelmet a nem jól záró ajtókra és kitört ablakokra. Ez helyes és sokat segit, hiszen az tarthatja legpontosabban számon az ilyen és hasonló hibákat, aki naponta ott van az istállóban. Az egyik karbantartó javaslatára és figyelmeztetésére így szerezték be idejében a szükséges anyagot a ketreces malacneveldében esedékes nagyjavításhoz. Annak lényegét, hogy miért nem várnak csendben a dolgozók, amíg mások is észreveszik a hibát, javítanivalót, a nagydüri telepen Molnár József állatgondozó és Lubinszky János karbantartó mondta el.- Huszonkét éve vagyok párttag, tizenötödik éve dolgozom itt, jelenleg az elletöben, tehát sokéves tapasztalat alapján mondhatom, hogy nálunk nincs formális gyűlés. Akinek van mondanivalója, az felszólal. Egyszerűen azért, mert úgy érzi, hogy a még jobb eredmények érdekében el kell mondania véleményét, javaslatát, másrészt azért, mert tudja, hogy szavát megszívlelik, s a bírálatáért sincs harag, neheztelés. Még akkor sem, ha szavai a gazdasági vezetők címére szólnak. Májusban például, amikor a malacelhullás volt napirenden, én is felszólaltam. És senki sem haragudott meg rám. Pedig arról beszéltem - és meglehetősen konkrétan, persze magamat is beleértve -, hogy hol, kiknek és milyen szempontból kell még jobban odafigyelnie a munkára. Itt társa közbe szólt:- Én legutóbb a már betelepített ketrecek javításával kapcsolatosan szólaltam fel. Karbantartók és vezetők egyaránt elmondták nézeteiket, így közösen megtaláltuk annak módját, hogy miként végezhetjük el a hegesztéssel együtt járó javítást. Persze egyben azt is megvitattuk, hogy miért késtünk a javítással, ki és hol követte el a hibát, s mit kell tenni, hogy a jövőben ne forduljon elő hasonló eset. A szavak, vélemények és elmondott gondolatok lényegét, tanulságát Lengyel Ernő, az üzemi pártbizottság elnöke összegezte.- Hadd kezdjem egy kis statisztikával. Tizenegy alapszervezetünk évzáróján az akkori 360 tagból hetvennyolcán szólaltak fel. Konkrétan és tárgyilagosan beszéltek. Rengeteg volt a kritikai észrevétel, de egyetlen esetben sem támadó szándékkal, hanem a célból, miként lehetne a jót még jobban csinálni. Miért van ez így? Egyrészt azért, mert mindig ügyelünk arra, hogy a gyűlésen alapot adjunk a felszólaláshoz. Ne apró- cseprő dolgokkal húzzuk az időt. Ami olyan jellegű, azt a személyes kapcsolatok, beszélgetések alkalmával oldjuk meg, a közösség elé csak a nagyobb horderejű, mindenkit érdeklő dolgokat visszük. És amint többen is hangsúlyozták, nemhogy megsértődünk a személyünket, pontosabban a gazdasági vezetést ért kritika hallatán, hanem éppen fordítva, figyelmesen és gondosan mérlegelünk minden észrevételt, s ha az jogos, igenis megszívleljük a szavakat. S ez ösztönzi az embereket, hogy nyíltak és őszinték legyenek, s valóban akarják a jót is még jobban csinálni. EGRI FERENC
