Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-05 / 209. szám, hétfő
ÚJ szú 4 1983. IX. 5. A _ idén kék ajtók nyílnak í\£m egy olyan világba, amelyet gyermekeinknek teremtünk, nemzedékről nemzedékre őrizve a világ egyetemes mesekincsét. Szeptember 9-én a bratislavai Művészetek Házában nyitják meg a gyermekkönyv- illusztrációk 9. nemzetközi bien- náléját. Egy olyan világban, amelyben egyesek veszélyes konfrontációt terveznek, ez a világméretű kiállítás egy nemes, a gyermekeket és a békét híven szolgáló művészi konfrontáció terepe lesz. ragasztva fel is használunk. Ehhez nyomtattunk egy színes lapot, amelyen nagy össze-visszaság- ban elhelyeztük ezeket azzal a céllal, hogy majd innen vágjuk ki az egyes darabokat. Később derült ki, hogy ezek nagyszerűen megfelelnek a propagálás céljaira. Ha nem is mint plakát, de a feketefehér kivitelben kifestőnek.- Ön nemcsak kiállítás-tervezőként ismert. Évek óta illusztrál és tervez könyveket a legkülönbözőbb kiadók felkérésére.- 1965-től sok könyvet, plakátot, grafikai formatervet készítettem. Dolgoztam a Slovenský spisovateľ, Tatran, Pravda, Práca, Obzor, Smená, Madách könyvkiadóknak. Mindig azt a gyakorlatot követtem, mely szerint a könyvet, annak formáját, az esetleg bele kerülő illusztrációkat a tartalom, az írott szó natározza meg. Persze nem a felszínes ábrázolás, a téma sugallta közhelyek a fontosak, hanem a könyv elolvasása után bennem felgyülemlő gondolatokat kell a grafika formáiba sűríteni.- Feltűnő, hogy a BIB-bel fogAjtók a mesék világába Beszélgetés Salamon Zoltán grafikussal- A gyermek- könyv-illusztráció véleményem szerint elválaszthatatlan a mesétől, a verstől, vagyis magától a könyv egészétől. Salamon Zoltán grafikusművészt egy olyan nemzetközi kiállítás tárgyi és emberi környezetének megtervezésével bízták meg, amelynek az elsődleges művészi eredmények mellett az ide érkező gyermekeket is szolgálnia kell. Mi jelentette ebben a munkában a legbonyolultabb feladatot?- Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy nem egyedül foglalkoztam ezzel a feladattal. Társam volt Jozef Kaliský építészmérnök, aki elsősorban a, térszervezésben végzett számomra fontos munkát. Természetesen ez a munkatársi kapcsolat minden tekintetben az egészséges arányok megteremtését szolgálta. Nem kerülhetett előtérbe a belső építészet a grafikai formákkal szemben, sem megfordítva. A feladatban a legnehezebb az volt, hogy egy többé-kevésbé hagyományos épületben, bizonyos szervezők előírta megkötöttségekkel olyan kiállítási teret kellett terveznünk, amelyben a szakemberek is megtalálják azt amit keresnek - az illusztrációkat s az ideérkező gyerekek számára is bizonyos ideig, mértékig érdekes legyen az általunk teremtett mesevilág.- Az előkészületi munkálatokat látva feltűnt, hogy domináns tárgy az ajtó, s vele együtt egy szín: a kék. Miért?- A szín a rendezők által meg- •határozott volt. Minden esztendőben más-más szín folyt át a bien- nálé minden kiadványán, plakátján. Idén a kék következett, s mivel köztudott erről a színről, hogy nem éppen a legmelegebb érzeteket kelti az emberben, olyan szimbólumot kellett keresnünk, amely melegséggel egészíti ki. A levegő, a víz: kék színűek, s az embernek otthon is kell lennie a Földön. Az otthonok pedig a házak, amelyekbe ajtók nyílnak. így nyílnak ki az ajtók a BIB-en is. S hogy az ajtók mögött egy mesevilág tárul a szemünk elé, az a kiállító művészek és töredékében a mi meglepetésünk.- Idén másodszor kaptak lehetőséget, hogy a biennáléval kapcsolatban a városban megjelenő valamennyi hirdetőtáblát, oszlopot, mesefigurát megtervezzék. Mégis, mi volt ebben az új?- Egyáltalán az, hogy a pályázatot ismét megnyertük. Megőriztük a kiállításon tavaly már ismertté vált leporelló-elvet, s a többit újraterveztük.- Kezembe került egy plakát, pontosabban két plakát. Az egyiken kifestett mesefigurák, a másikon fekete-fehérben jelentek meg. Ez a kiállítás hivatalos plakátja?- Nem. Annak idején a grafikai formához terveztünk több tucat figurát, amelyeket itt-ott kivágva és lalkozó grafikusművész az egyetlen szlovákiai gyermekkönyvkiadónak, a Mladé letának nem dolgozott...- Elkerültük egymást. Részben mert régebben más gyakorlat érvényesült, mint amit én a gyer- mekkönyvillusztrációról vallók, s később nem is nagyon tolakodtam. Annál több lehetőségem volt a gyermeklapokban publikálni, a Včieľkában, Zorničkában...- És a Kis Építőben?- Nem kenyerem a kilincselés, s ha nem hívnak nem megyek. A csehszlovákiai magyar könyvkiadással alapjában véve jó a kapcsolatom, hiszen együttműködtem a Madách kiadóval.- Mi a véleménye az ott megjelenő gyermekkönyvekről?- Mivel félig-meddig beavatott vagyok a műhelymunkába, több dolgot tudok az alkotói küzdelmekről is. Sok tekintetben javult a könyvek minősége. Néhány esetben azonban még mindig megjelennek olyan munkák, amelyek elárulják, hogy a tervező grafikus nem állt feladata magaslatán. Bonyolult együtthatók között születik egy-egy terv. A munkát befolyásolja az is, hogy a Madách tekintélyes mennyiségű könyvet exportál Magyarországra is, ahol sok tekintetben mások a gyermek- könyv-illusztrálás gyakorlati összetevői. Tény azonban, hogy a jó illusztrációk mindenütt a világon megfelelnek. Ezt igazolja a biennálé, s egyben olyan mércét is jelent, amely igényességet kellene, hogy sugározzon a Madách kiadóban és a csehszlovákiai magyar lapokban dolgozó illusztrátorok munkájába.- Befejezésül szeretném, ha röviden összefoglalná mindazt, amit a gyermekkönyvről, az illusztrálásról gondol.- Sokat vitatkozunk ezen. Úgy vélem meghatározó tény a gyermek és világa. Vannak akik úgy közelítenek ehhez, hogy megpróbálják utánozni a gyermekrajzokat. Ez addig rendben is van, amíg azok szemléletét igyekeznek átvenni. Azt a gyermekien realista látásmódot, aminek nyomán a rajzokon megjelenő személyeket, dolgokat a gyermek saját értékrendje szerint minősíti, s rajtuk keresztül vágyait is megrajzolja. A baj akkor kezdődik, ha technikailag utánozzák a gyermekrajzokat. Végeredményben minden gyermek másképpen rajzolna - technikailag érettebben ha megtanulta volna azt. Ezért is kell, hogy a gyermekeinket ne a felnőttes látásmódra tanítsuk meg, hanem őrizzük meg bennük azt az őszinte, igazságos értékrendet, látásmódot, amellyel a felnőtteket, a világot ábrázolják. A hivatásos művészek esetében már más összetevők is megjelennek. A BIB-en idén is láthatunk majd olyan illusztrátorok készítette munkákat, akikben a művészi teljesítmény mindent elhomályosít. Pedig a hangsúly a gyermeken van. Véleményem szerint az a jó illusztrátor, aki a kimondva vagy kimondatlanul, de mégis meghatározó nevelésbeli manipulációt olyan formai, művészi eszközökkel (szín, kontúrok, figurák, kompozíció, technikák stb.) végzi, amelyek tartalmukban a gyermeki világból indulnak ki. Tisztában van a gyermeklélektan empirikus kutatási eredményeivel. Figyelembe veszi a gyermekek életkori sajátosságait, elvonatkoztató képességét, de mindenekelőtt az illusztrálandó szöveget.- Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN Hazai magyar gyermekkönyvekból Érzékenyebb lesz A könyvek kalandjaiban elmerülő gyerek nem is elsősorban ismeretekkel gyarapszik, nemcsak „műveltsége“ lesz nagyobb. Olvasás közben jól szórakozik, szókincse bővül, képzelete fürgébbé válik, különféle nehéz helyzetekkel, emberi gondokkal, nyomorúságokkal és nagy örömökkel találkozik - a sok-sok hatás eredményeképpen érzékenyebb lesz, a megértés és a szeretet képessége fejlődik benne. József Attila Flórának című, 1937-es gyönyörű versében olvashatjuk: Hajóinas koromban, nyáron, a zörgő, vontató Tatáron, egy szép napon munkátlanul, mint aki örömet tanul, bámultam a Dunát... Milyen furcsa gondolatnak tűnik, hogy az ember az örömet tanulja! Az öröm, hihetjük, pillanatnyi fel- lobbanás? akkor és annak örülünk, amikor és ami módot ad erre. Az öröm, az örülni tudás is képesség, a pillanatnyi öröm elképzelhetetlen a hosszú folyamat, az öröm fölfogásának gyakorlása nélkül. Az ember tanulja az örömöt és a szeretetet is - figyel a világ apró rebbenéseire és nagy eseményeire, a maga szűk kisvilágára és a csillagok vonulására, ellesi a rendező elveket és fölfedezi - keserűen és boldogan - a kiszámíthatatlanságot. Amikor ott a könyvtárban beszélgettünk, szenvedélyesen ismételgettem ezt az örömtanulást, és azért kapaszkodtam a „szeretet“ szóba, mert úgy sejtettem, s azóta csak egyre jobban, egyre súlyosabb tapasztalatokkal érzem, hogy hiánycikk ma - gyerekek és felnőttek körében egyaránt -ma szemlélődő figyelmesség, az elmélyült azonosulás és a meghittség. Csupa olyan érték, ami elengedhetetlenül fontosnak tűnik az emberhez méltó élet kialakításához. Nem hiszem, hogy a tíz- tizenkét éves gyerek, ha magafe- ledten olvas, ha bújja a könyveket, elszigetelődik a hétköznapi élettől. Nem hiszem, hogy a „könyvmoly“ gyerekek később emberkerülő ..szobakukacok“ lesznek. Akik megtanulnak regényhősökért izgulni, jobban „izgulnak“ később embertársaikért, nagyobb gyengédséggel, érdeklődéssel fordulnak minden emberi gond felé és nagyobb lehetőségük van a jó emberi kapcsolatok megteremtésére LEVENDEL JÚLIA Štefunkóné Szabó Erzsébet illusztrációja Jaksics Ferenc illusztrációja A Grand Prix melyet a BIB ’81-en Roald Als dán illusztrátor nyert meg. Jobbra a győztes művész alkotásainak egyike. (Anna Červená felvételei)
