Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-30 / 231. szám, péntek

[J szú 5 3. IX. 30. A jó javaslatok közösségi haszna Évnyitó előtt Napirenden a pártoktatás új tanulmányi időszakának előkészítése A Ml ALAPSZERVEZETÜNK­BEN jóformán sohasem volt pa­nasz a tagság vitázó kedvére... Az utóbbi néhány taggyűlésen azonban mintha mérsékeltebb lett volna a tagság vitakészsége, a szokottnál kevesebben szólaltak fel, és nem is olyan sarkítottan, mint azt korábban megszoktuk... - említette a minap kissé gondter­helten az egyik pártszervezet el­nöke, amikor a szervezet munká­járól esett szó. E beszélgetés után belelapoz­tam az alapszervezet pártbizottsá­gi üléseiről és taggyűléseiről ké­szült jegyzőkönyvekbe. Nem is kellett sokáig kutatni az említett .mérsékeltség“ okát: három-négy hónappal korábban elhangzott vi­tafelszólalások, javaslatok, bírála­tok (mert ilyenek is voltak) elinté­zésének sorsáról alig, vagy egyál­talán nem tesznek említést a jegy­zőkönyvek.- Mi történt ezekkel a vitafel­szólalásokkal, javaslatokkal és bí­rálatokkal?-Hát... egy részüket a gyűlé­sen azonnal megválaszoltuk, már azokat, amelyekre a jelenlevő he­lyi tisztségviselők válaszolni tud­tak - felelte az elnök.- S azokkal mi történt, ame­lyekre a helyi funkcionáriusok nem adhattak választ?- Megkértük a gyűlésen jelen­levő járási kiküldöttet, hogy az ille­tékes szerveknél, intézményeknél tegyenek lépéseket a felvetett problémák elintézésére.- S a felvetett kérdésekkel mi­kor, hogyan, milyen módon foglal­kozott az alapszervezet bizottsá­ga? "Milyen állásfoglalással kerül­tek ezek a' vitafelszólalások az illetékes felettes szervekhez elin­tézés végett? Mit javasoltak a bi­zottság tagjai? _ ? Ez az a pont, amikor a pártszer­vezet elnöke előtt is megvilágoso­dott a felemlített passzivitás oka, amely tulajdonképpen a tagság önkéntelen vagy tudatos állásfog­lalása volt a bizottság helytelen munkastílusával szemben. EZEKKEL s hasonló szervezé­si kérdésekkel rendszeresen fog­lalkozik a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járási pártbizottság is. Elemzi az alapszervezetek tevékenységét, elsősorban annak szem előtt tar­tásával, hogyan kerülnek elinté­zésre a taggyűlések vitájában el­hangzott bírálatok és javaslatok. Mert mindjárt az elején le kell szögezni: azt a párttagot, aki azt tapasztalja, hogy viltafelszóla- lása, javaslata meghallgatásra, megértésre talál, sót mi több, látja, hogy javaslata hozzájárul a prob­lémák megoldásához - nem kell vitára, javaslattételre, bírálatra ösztönözni. A príbeli (Príbelce) alapszerve­zet tagsága nagyon sok taggyűlé­sen - nem egy esetben meglehe­tősen ingerült hangnemben - bí­rálta a község vízellátásában ural­kodó tarthatatlan helyzetet. A je­lenlevő helyi és járási vezetők többször próbáltak elfogadható megoldásokat keresni, de egyik sem vezetett ahhoz, hogy például az efsz gazdasági központja, vagy a kezelésében lévő lakóház vízel­látása rendeződjön. Az alapszervezeti pártbizottság azonban néhány héttel ezelőtt fo­kozott igényességgel vitatta meg ezt a kérdést. A vitába bekapcso­lódott az efsz elnöke, Samson Já­nos elvtárs, és „színt vallottak“ a járásiak is. Az eredmény nem váratott magára: a szövetkezetnek már van egy tartalék vízforrása a telep közelében, egy kis össze­fogással meg lehetne oldani a szövetkezeti telep és a lakóház vízellátását. A javaslatokat tettek követték. A taggyűlések paprikás hangulatú vitaprogramjáról lekerült a „víz­kérdés“, bár igaz, hogy továbbra is megoldatlan az egész község vízellátása. De az eddigi eredmé­nyek is bizonyítják, hogy a taggyű­léseken elhangzott javaslatok vagy bírálatok alapos, a pártbizott­sági üléseken történő igényes megtárgyalása sok esetben ösz­tönzően hat a felettes szervek ál­lásfoglalására is, akik ugyan tud­ják, mit, hogyan, milyen mérték­ben lehet megvalósítani (mert ál­lami költségvetés is létezik), de a helyi lehetőségeket a helyieknek kell feltárni! Pôtor-Žihľava egyesített köz­ségek lakossága számára például komoly aggodalmat okozott az a kósza hír, hogy a járás a község körzeti egészségügyi központját és cipóboltját megszünteti. Ez a hír bekerült a falusi pártszerve­zet taggyűlésének vitaanyagába is, így az elvtársak igyekeztek megtudakolni a járási és a helyi vezetőktől, mi az igazság. Az üggyel az alapszervezeti pártbizottság és az illetékes felet­tes szervek is behatóan foglalkoz­tak. A választ Emília Vredíková, a helyi nemzeti bizottság elnöke közölhette a tagsággal az egyik gyűlésen: ilyesmit nem terveznek sem a helyi, sem járási szervek, a rendelő is, a cipőbolt is marad. Egyetlen változás, amit népgaz­dasági szempontok indokolnak, a fogászati rendelő jobb kihaszná­lása oly módon, hogy hetente csak bizonyos napokon állna a lakos­ság rendelkezésére. Sürgős ese­tekben a mindössze 10 kilométer­re levő járási székhely fogászati rendelője elégíti ki a lakosság igé­nyeit. Ez az elintézési mód teljes mér­tékben megfelelt a vitába kapcso­lódott párttagok elképzeléseinek, megnyugtatta a kedélyeket és nagy mértékben emelte a pártbi­zottság tekintélyét. A TAGGYŰLÉSEKEN termé­szetesen olyan javaslatok is el­hangzanak, amelyek meghaladják az adott alapszervezet jogkörét, és elintézésük legalábbis járási, esetleg még magasabb szinten iehetséges. Ilyen javaslattal lépett fel a Doli­na Szénbánya 3. számú fejtési szakaszán tevékenykedő párt- alapszervezet taggyűlésén az egyik szocialista munkabrigád tagja, Buús Sándor bányász. Min­den bizonnyal nemcsak a saját elképzelésének adott hangot ak­kor, amikor felszólalásában a nagykürtösi járási könyvesbolt­ban szovjet könyvrészleg létreho­zását javasolta. A vitafelszólalás sokak tetszé­sével találkozott. Ezért az alap­szervezeti pártbizottság úgy dön­tött, hogy a javaslatot elintézés végett a járási pártbizottságra to­vábbítja. így került a javaslat a já­rási pártbizottság elnöksége elé, ahol alapos megfontolás után to­vábbi, illetékes gazdasági szervek hatáskörébe került. Egy ilyen részleg létrehozása minden bi­zonnyal nem kis szervezési, sze­mélyi és anyagi problémákat is jelent, de a javaslattal a lehető legkomolyabban foglalkoznak az illetékesek. Előre megmondani, hogy a kö­zeljövőben létrejöhet-e vagy sem egy ilyen részleg a járási könyves­bolt keretében, csaknem lehetet­len. Arra azonban mindenképpen ügyelni kell, hogy a javaslatot tevő bányász, Buús elvtárs - az alap­szervezet bizottságán keresztül- a tényleges helyzetnek megfele­lő, kielégítő választ kapjon okos javaslatára. Az viszont már most bizonyos: a javaslat a jövőben sem kerül le a járási pártbizottság teendőinek programjáról. Az elmúlt években úgyszólván íratlan törvény volt, hogy az alap­szervezet gyűlésein elsősorban gazdasági és politikai-szervezési kérdések szerepeltek. A változó idők - úgy látszik ezen a "téren is változást hoznak. A Pőtori és a Nagykürtösi Dolina Szénbánya I. számú fejtési részlegének pártbi­zottsága Laco Ondrej illetve Ján Lekén felszólalását továbbította az illetékes járási szervekhez r a környezet szennyezésének ügyében. S nem holmi vegyi kom­binátok pusztító munkáját ha­nem az egyes községekben létre- lövő (a lakosság által létrehozott) lesújtó látványt nyújtó szeméttele­peket bírálták. Azokat az állampol­gárokat, akik szeméttel dobálják tele a falukat átszelő patakokat (Pőtoron, Csábon, Nagykürtösön stb.) s akik ellen - a jelek szerint- a nemzeti bizottságok tehetetle­nek. Mivel egyre inkább elharapó­zó jelenségről van szó s a környe­zet tisztaságának sorsa nem lehet egyes fegyelmezetlen emberek szeszélyének függvénye, a járási pártbizottság elnökségében Ján Lacko elvtárs, a jnb elnöke kapta feladatul, hogy a nemzeti bizottsá­gok a fegyelmezetlenekkel szem­ben a törvényeknek megfelelő módon járjanak el. A járási párt- és állami szervek­nek igen komoly segítséget jelent az egyes vitafelszólalások elinté­zésében, ha az alapszervezeti pártbizottság állást foglal a felve­tett problémákkal kapcsolatban. A járási pártbizottság ebben a szellemben tájékoztatja saját utasításairól az alapszervezetek elnökeit. Tény, hogy a taggyűlések sava- borsa a jó, tárgyilagos és konst­ruktív vita, amelynek tükröznie kell- oly sokszor elhangzott követel­mény ez! - a valós életet, a tagság és a dolgozók hangulatát, a társa­dalmi feladatokat és az emberek­nek e feladatokhoz való viszonyát. ÉPPEN EZÉRT minden egyes vitafelszólalást úgy kell kezelni, mint a kommunisták segítségnyúj­tását a társadalmi problémák megoldásában. Elmondható, hogy a nagykürtösi járásban ez az elv egyre inkább előtérbe kerül. AGÓCS VILMOS, a nagykürtösi járási pártbizottság titkára A közelmúltban megtartott ideo­lógiai konferencián a galántai já­rásban is összegezték a pártokta­tás 1982/83. évi tapasztalatait s egyben meghatározták az új ta­nulmányi időszak megkezdésével, majd a soron következő előadá­sok és szemináriumok szervezé­sével kapcsolatos feladatokat. Ján Ôipickývel, a Járási Politikai Nevelés Háza igazgatójával a leg­fontosabb irányelveket s azokat a tapasztalatokat, tanulságokat vettük sorra, amelyeket az elkö­vetkező időszakban is érvényesí­teni kell.-Tartalmi orientációjában, szervezési módjában, is így ter­mészetesen eredményességében is a korábbinál egyaránt jobb volt az elmúlt tanulmányi időszak. Po­zitívumai között említhetem, hogy a gondos és körültekintő szerve­zésnek s beosztásnak köszönhe­tően a párttagok közel 98 százalé­ka vett részt az oktatásban. Ki­használva a tökéletesített oktatási rendszer adta lehetőségeket, az alapszervezetekben a korábbiak­nál több témából választottak az egyes alakulatok, tehát differenci­áltabb volt a hallgatók beosztása. A kommunisták mintegy kéthar­mada gazdaságpolitikai kérdése­ket tanulmányozott, elsősorban A fejlett szocialista társadalom építésének időszerű kérdései, il­letve A párt gazdaságpolitikája alakulatok keretében. Az előadók és a propagandisták ügyeltek arra, hogy a pártalapszervezeti alakula­tokban az általános kérdéseken kívül a helyi és a munkahelyi prob­lémákat is megvitassák. így a párt­oktatás ösztönzően hatott a mun­kakezdeményezésre, elősegítette a termelési feladatok teljesítését. Az igazgató szavait konkrét adatok, tények igazolják. A járási pártbizottság és a politikai nevelés háza dolgozói az esti egyetem harmadéves hallgatóival rendsze­resen ellenőrizték az aíapszerve- zetekben folyó oktatást és segítet­tek a felmerülő problémák megol­dásában. Elsősorban azt figyelték és értékelték, hogy a hallgatók miként hasznosítják ismereteiket, milyen befolyást gyakorolnak a munkakollektívákban társaikra, fokozódik-e a munkakezdemé­nyezés. így például bizonyítható­an része volt a pártoktatásnak az évzáró taggyűléseken tapasztal­ható élénk vitában. Az elhangzott javaslatok nyomán a dolgozók újabb felajánlásokat fogadtak el. A Duslóban például ezer tonna kombinált műtrágyát készítettek a gondosabb termeléssel megta­karított alapanyagból. A Nitrai Ma­gasépítő Vállalat galántai üzemé­ben a dolgozók elhatározták, hogy a járási székhelyen a határidő előtt tizenöt hónappal átadják az épülő huszonkét tantermes iskolaépüle­tet, a Nikkelkohó dolgozói pedig vállalták, hogy az idén közel négy­millió korona társadalmi hasznot hozó újítást vezetnek be a terme­lésben.- Azt akarjuk, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemekben, szol­gáltató vállalatoknál, s lényegében minden munkahelyen a pártokta­tás eszmei-politikai nevelő céljai mellett az 1983/84-es időszakban is hasonló erővel hasson a munka­kezdeményezésre - hangsúlyozta az igazgató. - A cél érdekében a jó tapasztalatok hasznosítása mel­lett természetesen újdonságokat, szervezési és egyéb változásokat is alkalmazunk az új időszakban A politikailag és eszmeileg legfej­lettebb pedagógusoknak lehetővé tesszük, hogy ne hallgatóként, ha­nem előadóként kapcsolódjanak be a pártoktatásba. A városi párt- bizottságok lektorcsoportjaiban fejtik majd ki tevékenységüket, s elsősorban az utcai és a kisebb létszámú falusi alapszervezetek­ben vállalnak majd előadásokat. A lehetőségekkel összhangban új témaköröket tanulmányozó alaku­latokban tanulhatnak a hallgatók. A járás városi pártbizottságai mel­lett tevékenykedő alakulatokban a tudományos ateizmus kérdései­vel ismerkednek majd, iskolánk mellett pedig az időszerű nemzet­közi kapcsolatokkal foglalkozó csoport kezdi meg tanulmányait. Természetesen más tanulságo- , kát is hozott az elmúlt időszak. Jókat, hasznosakat, amelyeket a lehetőségekhez mérten általá­nosítani kell. így például az esz­meileg és politikailag fejlettebb s kellő iskolai végzettséggel ren­delkező tagjelölteket a jövőben is igényesebb alakulatokba fogják besorolni. A nagyobb igények jobb munkára ösztönzik a fiatalokat. Több helyen az^-üzemi munkaisko­lák tantermét már a korábbiakban is felhasználták pártoktatási célok­ra. Jó lenne, ha mindenütt követ­nék e gyakorlatot, méltó helyet, környezetet biztosítva ezzel az ok­tató-nevelő munka számára. A legnagyobb változást, mond­juk úgy, hogy minőségi javulást a mezőgazdaság szakaszán vár­ják. Elsősorban az oktatás szerve­zésében kell változtatni az eddigi gyakorlaton. A Galántai, Hidaskürti (Mostová) és a Vágsellyei (Šaľa) Egységes Földművesszövetkeze­tekben már az elmúlt tanulmányi időszakban is messzemenően be­tartották az időrendi terveket, s nem szűkítették le az oktatást a decemberi és januári hónapok­ra. így konkrét gyakorlatukkal bi­zonyították be, hogy az időrendi tervek betartása mellett is lehet teljesíteni a feladatokat, betartható a mezei munkák agrotechnikai ha­tárideje. Az előadásokat általában a taggyűlés előtt tartották meg, de a szemináriumi beszélgetéseket már függetlenül a gyűlésektől, és legtöbbször részlegek szerint. így a munkák végzésében nem volt fennakadás és az oktatás is teljes egészében eleget tett feladatának.- Szeretnénk elérni, hogy már az idén más mezőgazdasági üze­mekben is hasznosítsák e tapasz­talatokat, persze a saját feltétele­ikre és körülményeikre méretezve - mondta az igazgató. - A haté­kony és eredményes pártoktatás feltételei ugyanis minden tekintet­ben adottak, de az, hogy valóban ilyen lesz-e adott helyen az okta­tás, már elsősorban az alapszer­vezettől, a pártbizottság pártokta­tást irányító, szervező, de főleg segítő és ellenőrző tevékenységé­től függ. Ahol a tanulmányi idő­szak folyamán problémák merül­nek fel, gyenge az oktatás haté­konysága, ott elsősorban az utób- # biakban vannak hiányosságok. Ezért tartjuk elsődleges felada­tunknak a pártbizottságokkal való együttműködést, munkájuk segí­A zerdaheli heti vásártól a Csallóközi Vásárig Elődeink egyik szórakozása le­hetett, hogy ne­hezen megszer­zett javaikat vá­sáron próbálták eladni, s a vétel­áron biztosítani a legszüksége­sebbeket a kö­vetkező év ter­méséig. Hogy mi volt ebben a szó­rakozás? Lénye­gében az, ami ma, csak hatvá­nyozottabban: kikapcsolódás, a gondok pilla­natnyi feledése, a vásárok mindig derűs hangulata, az alku jóleső izgalma és valljuk be, az alkuban kiszáradt torkok leöblítése a jó üzletkötés után. Vidékünk a vásári mozgás kö­zéppontjában állt emberemlékezet óta. A középkorral foglalkozó tör­ténelemtudomány kimutatja, hogy a hét valamennyi napjával jelölt település vásárhely volt, ahol a vá­sárt az adott napon is tartották. A nagyobb gazdasággal rendelke­ző földművesek, a földesurak is­pánjai hétről-hétre járták ezeket a környező vásárhelyeket. Tar- doskeddról Dunaszerdahelyre, Látni- és vennivaló akadt bőven a tavalyi vásáron is (D. Majda felvétele) onnan Csallóközcsütörtökre, majd Nagyszombatba vezetett az útjuk. A vásárok múltja belenyúlik egészen századunk második felé­be és még máig is élő fogalmat takar a halpiac, fapiac, gabona­piac említése. Élő fogalmat, de nem élő valóságot. Ma már nincs szük­ségünk az ilyen vásárokra, leg­alábbis az akkori küldetés szerinti­ekre. Meg lehet belőlük tartani a hangulatot, de mindenképpen maivá kell tenni a kínálatot. Ez az elgondolás vezette Duna- szerdahely (Dunajská Streda) ve- zstőit, amikor 1981-ben a telepü­lésről megjelent első írásbeli em­lék 800. évfordulója alkalmából az ünnepségsorozat fényének eme­lésére megrendezték a hagyo­mányt felelevenítő vásárt. Látványosság volt. Elkelt a ha­gyományt bemutatni kívánó és eladásra egyáltalán nem szánt öl­fa és rözserakás, sokan alkudtak a szövetkezet kiállított állataira. Kiürültek az üzletesek sátrai, hosszú sorok álltak a pecsenyét, gulyást, murcit árusító sátrak előtt. Parasztzenekar muzsikált, kikiál­tók csalogatták a vásárlókat. Hagyományt akart bemutatni és hagyományt teremtett az a vásár. Oly nagy lett a visszhangja, hogy a közhangulat szinte kikényszerí­tette a rendszeres évi vásárt. Ta­valy már 17 üzlet, szövetkezet és állami gazdaság vett részt a szep­temberi vásáron, több mint 1 800 000 korona forgalommal. A saját termékeiket áruló magán- személyek száma is meghaladta a hatvanat. Idén ezen a hét végén, pénte­ken és szombaton lesz a III. Csal­lóközi Vásár. A tavalyit messze meghaladó árukészlettel jelent­keznek az üzletek, szövetkezetek és az állami gazdaságok. Lesz • ismét gulyás, disznótoros termé­kek, lesz murci is, meg parasztze­nekar népi tánccsoporttal. Remél­hetőleg vásárló is lesz bőven. MOLNÁR JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents