Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-22 / 224. szám, csütörtök

[ VILÁGGAZDASÁG @ VILÁGGAZDASÁG ® VILÁGGAZDASÁG | Sikertelen próbálkozások Munkanélküliség a nyugat-európai országokban kommentáljuk A cukorról van szó Természetesnek vesszük, hogy napi kávénkat, teánkat és más italunkat, ételünket cukorral ízesítjük, édesítjük. Nélküle el se tudnánk képzelni étrendünket. Megszoktuk, hogy van belőle elég, de arra kevesebbet gondolunk, hogy mennyi verejtékes munkába, törődésbe kerül, amíg asztalunkon láthatjuk a csillogó kristályokat. Pedig a földművesek hosszú ideig figyelik, hogyan növekedik a cukorrépa a határban és hogyan alakul a cukortartalma. Mert elsősorban a cukorért termeljük, bár a mezőgazdasági üzemek az állatállomány számára nagy mennyiségű répakaréjt és -szeletet is nyernek belőle. Most, amikor már beindult az első cukorgyár és készül az új cukor, elsősorban tehát arról kell beszélnünk, mennyi lesz a mindannyiunk számára fontos táplálékból és kiviteli cikk­ből. Kell, hogy sok szó essen azokról a szervezési, betakarí­tási, szállítási, tárolási és gyártási módszerekről, amelyek alkalmazása hozzájárul ahhoz, hogy a termésből minél több cukrot gyárthassanak a feldolgozó üzemek. Olyan intézkedé­sek foganatosításáról kell beszélni, amelyek elejét veszik annak, hogy a gyökerek a földön szétszórva vagy a földben maradjanak, vagy pedig a tárolóhelyen befülledve megrot­hadjanak. Ha ebből a szemszögből értékeljük a kampány előtti helyzetet, azt mondhatjuk, hogy nagy erőfeszítéseket kell tennünk a tervek teljesítéséért. A cukorrépa általában sűrűbb, mint a múlt év hasonló időszakában, de a gyökerek súlya kisebb. Bár például a Nádszegi (Trstice) Efsz-ben és még számos mezőgazdasági üzemben 40-50 tonna cukorré­pát termeltek hektáronként, a mezőgazdasági üzemek jelen­tős részében a hosszan tartó szárazság kedvezőtlenül hatott a termés alakulására. Az Édesipari tröszt vezérigazgatóság dolgozóinak értékelése szerint a cukorrépa-felvásárlás ter­vének teljesítésére a jelenlegi becslések szerint nincs meg a lehetőség. Kevesebb tehát a répa, de hozzá kell fűznünk, hogy jóval édesebb, mint más években. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának növénytermesztési osztá­lyára beérkezett jelentések szerint a kampány elején a cukor- tartalom 14-15 százalék, sőt még ennél nagyobb is. A napos időjárásban a gyökerekben tovább képződik a cukor. Lehet­séges, hogy számos mezőgazdasági üzemben elérik a szak­emberek által lehetségesnek tartott 18 százalékos cukortar­talmat. Ha így alakulna a helyzet, akkor a cukorgyártás terve teljesítéséhez jobbak lennének a feltételek. Ebben az aszályos évben is van tehát tartalék, amit ki kellene használni. Okulva a múlt hibáiból, kevesebb veszte­séggel kellene betakarítani, tárolni és feldolgozni a cukorré­pát. Nem úgy, mint tavaly, amikor a veszteségek elérték a 30 százalékot; ezer meg ezer tonna cukorrépa romlott meg a befülledt prizmákban, és ami megmaradt, annak is napról napra csökkent a cukortartalma. Ezért helyesen teszik a galántai (Galanta), az érsekújvári (Nové Zámky) és a duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) járásban, hogy versenyt hir­dettek a veszteség csökkentésére. Csoportok szedik össze a gépek után maradt répát, és légfolyosós prizmákban tárolják a sok cukrot tartalmazó gyökereket, ily módon akadályozva meg a befülledést. Verseny indult a szállítási ütemtervek betartására is, amiért a cukorgyárak prémiumot fizetnek a mezőgazdasági üzemeknek. Ügyelnek arra, hogy 4-5 napos tartaléknál ne legyen több a cukorgyárak udvarán, s még számos más intézkedés történt a veszteségek csök­kentésére. Ha mindennek sikerül eleget tenni, akkor mérsé­kelhetik az időjárás okozta kieséseket. BALLA JÓZSEF Ésszerű takarmánygazdálkodással A munkanélküliség állandóan nagy arányából eredő nehézsé­gek nyomására a nyugat-európai közgazdászok és politikusok a munkaidő különböző „átszerve­zési“ programjairól vitáznak. Szóba kerül a munkaidő rövidíté­sével párhuzamban a bérek ará­nyos csökkentése és sok egyéb formája a munkanélküliség lehet­séges enyhítésének. A megoldást keresők véleménye megegyezik abban, hogy a munkanélküliség elleni harcban az említett intézke­dések nagyon kis hatékonysággal és csak nagy nehézségek árán érvényesíthetők a gyakorlatban, mégis - mint mondják - több a semminél. E programok megvitatását az tette még sürgetőbbé és fontosab­bá, hogy Nyugat-Európában a gazdasági válságból való kilába­lás korántsem megy olyan ütem­ben, mint azt remélték, és a köz­gazdászok a munkanélküliség to­vábbi növekedésével számolnak az idén és a jövő évben is. A Kö­zös Piac 10 nyugat-európai or­szágában jelenleg 11,6 millió em­ber van munka nélkül, az összes munkaerő 10,3 százaléka. Ezért az Európai Gazdasági Közösség brüsszeli bizottsága is érvényt próbál szerezni annak az egysé­ges ajánlásnak, hogy miként te­remtsenek új munkaalkalmat Szabadulni a vendégmunkásoktól Ősszel kerül a Bundestag elé a nyugatnémet kormánynak az a tervezete, amellyel - 960 millió márka ráfordításával, - hazatérés­re kívánják ösztönözni az állásta­lan vendégmunkásokat. Az NSZK-ban jelenleg kereken 4,6 millió külföldi állampolgár él (csa­ládtagokkal együtt), s a munkaké­pes korúak körében jóval nagyobb a munkanélküliek aránya - 13,5 a foglalkoztatottak százalékában - az országos átlagnál, számuk pedig eléri a 300 ezret. A vendégmunkások helyzetét nehezíti, hogy a közülük az állás­sal rendelkezők túlnyomó többsé­ge is olyan ágazatokban foglal­koztatott, amelyeket leginkább érintenek a meglevő, s a közeljö­vőben számottevően aligha válto­zó gazdasági nehézségek. Ez a kép a szövetségi statisztikai hi­vatal március 31-i adatai szerint a következő (zárójelben az egyes ágazatokban összesen foglalkoz­tatottakra jutó vendégmunkások a munkaidő „átszervezésével“ a meglévő munkahelyeken. A tag­országok azonban nagyon elté­rően viszonyulnak ezekhez a ja­vaslatokhoz. Néhány ország eddigi tapaszta­lataiból az szűrhető le, hogy ezek a programok nagyon nehezen eredményezhetik a munkanélküli­ség csökkentését. Bizonyos „eny­hülést“ hozhatnak abban az eset­ben, hogy olyannyira csökkenné­nek a bérköltségek, hogy közben nemcsak a vállalatok nyeresége növekedne jelentősen, hanem az új munkahelyek létesítésére irá­nyuló beruházása is. Ez azt jelenti, hogy e programok bevezetésének a bérek és a munkaerőre fordított költségek, jelentős csökkentésé­vel kell kezdődnie. Lépjenek fel például az NSZK- ban az elbocsátások és a növek­vő munkanélküliség nyomására a szakszervezetek olyan követe­léssel, hogy a heti munkaidőt 36 órára csökkentsék néhány száz vagy ezer munkahely megmenté­se érdekében, akkor a munkaadó társulások arra intenek, hogy ez az intézkedés a fentivel ellentét­ben ezer meg ezer munkahely felszámolását eredményezné, ha előtte nem szabályozzák a bére­ket. A belga kormány már rávette a társaságok nagyobb részét arra, hogy a megfelelő arányú bércsök­kentéssel átlagosan 5 százalékkal csökkentsék a munkaidőt, s ezzel járuljanak hozzá, hogy a követke­ző években 2-3 százalékkal növe­kedjék a foglalkoztatottság, amitől 50 ezer munkahely megmentését várják. A holland kormány is ha­sonló intézkedéseket fogadott el. Nagy-Britanniában a kormány különböző intézkedésekkel pró­bálkozik csökkenteni a munkanél­küli segélyért folyamodók számát több mint 300 ezerrel. Tanfolya­mokat szervez a munkanélküli ifjú­ság részére, hogy azok ideiglene­sen vállalhassanak munkát, a nyugdíjkorhatár felé közeledőket arra próbálja ösztönözni, hogy ko­rábban vonuljanak nyugdíjba stb. A francia kormány tavaly január­ban egy órával csökkentette a heti munkaidőt, így az 39 óra lett, de ennek sem lett nagy hatása újabb munkaalkalmak létesítésére. A munkaidő-módosítás csök­kentésében szerzett néhány nyu- gat-európai tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy a munkanélküliség csökkentésére irányuló kísérletek az eddig még foglalkoztatottak ro­vására valósulnak meg, miközben a vállalati nyereségek növekednek és nem szavatolják, hogy a társa­dalmi beruházások valóban a munkahelyek számának haté­kony növekedését eredményez­nék. (SH) vállalat rekonstrukciójára, illetve bezárása miatti térítésre. A tervek szerint az említett 5,8 millió tonnás csökkentésből össze­sen egymillió tonna érinti a ma­gánkézben levő öntödéket. Azok az acélipari vállalatok azonban, amelyek a megállapítottnál na­gyobb mértékben állítják' le kapa­citásaikat, külön térítésben része­sülnek annak érdekében, hogy az EGK által megállapított termelési kvótából nagyobb hányad jusson az állami vállalatoknak. Olajexport és japán hitel Az Iránnal kirört háború szá­mottevően visszavetette Irak kő­olajkivitelét, mert egyrészt nem tud­ja használni az Arab-öböl menti víziutat, másrészt Szíria lezárta a területén keresztül vezető olaj­vezetéket. Ennek következtében Irak olajexportja, amely a háború előtt napi 3,8 millió hordót (mint­egy 540 ezer tonnát) tett ki, jelen­leg csak napi 650 ezer hordó, alig több mint a fele az Opec által részére megállapított 1,2 milliós plafonnak. Mivel az olajexport visszaesése csökkentette Irak hitelfelvételi le­hetőségeit, nagy jelentőségű az a hitelmegállapítás, amelyet a kö­zelmúltban írt alá Japánnal. E szerint Japán további öt évvel meghosszabbította annak a ko­rábban jóváhagyott, összesen mintegy 2 milliárd összegű két hitelkeretnek az érvényességét, amelyek igénybevételi lehetősége augusztus 15-én járt volna le, de 70 százalékuk erejéig még nem kerültek folyósításra. A hitelkere­teket yenben állapították meg, fő­leg japán berendezések vásárlá­sára. Eredményes egy üttm ű ködés Eredményesen fejlődik a ma- gyar-NDK egészségügyi műsza­ki-tudományos együttműködés. A Medicor például annak idején NDK-partnereivel együtt kidolgoz­ta egy olyan hematológiai készü­lék konstrukcióját, amely egyszer­re 8 szempontból tudja elemezni a vért. A készülék egy óra alatt 120 elemzést végez. • A közösen szerkesztett beren­dezést az 1980-as lipcsei vásáron aranyéremmel tüntették ki. Az NDK-ban ma 20 ilyen készülék működik. Magyarországon 12. A hematológiai készüléket jól is­merik Peruban, Irakban és Irán­ban is. (F) A Bátorkeszi (Vojnice) Efsz dol­gozóinak az idei szélsőséges idő­járás következtében minden eddi­ginél jobban kellett küzdeni az elfogadható gazdasági eredmé­nyek érdekében. A trópusi hőség és a hosszan tartó aszály kedve­zőtlen hatását a növénytermesz­tésben az idejében végzett mun­kával, a szocialista vállalások pél­dás teljesítésével is csak részben sikerült ellensúlyozni, viszont az állattenyésztésben szép eredmé­nyek születtek. J Katus József mérnök, a szövet­kezet zootechnikusa elégedetten beszélt az állatgondozók kezde­ményezőkészségéről, s örömmel nyugtázta, hogy a termelési és takarékossági felajánlások zöme az ágazat megsegítésére, a hasz­nosság ütemének a meggyorsítá­sára irányul. A tökéletesített irá­nyító-szervező munkával és haté­konyabb zootechnikai ismeretek kamatoztatásával, illetve a kor­szerűsített technológiai eljárások eredményeként a gyengébb takar­mányellátás ellenére növelhették az állati termékek mennyiségét és javították minőségét. A múlt évhez képest tovább növekedett a tehe­nek tejelékenysége. Különösen az új 560 férőhelyes körfejóvel ellá­tott tehénistállóban érnek el jó eredményeket, ahol nemcsak a fi­zikai munkát mérsékelték, hanem jelentősen csökkentették az egy liter tej termelési költségét is. Je­lenleg a naponkénti és tehenenkén- ti tejhozam 12 liter, de az új istálló­ban egyes állatgondozók ennél is többet fejnek. Jó eredményeket értek el az állatállomány napi súlygyarapo­dásában is. A hízó szarvasmarhák súlygyarapodása meghaladja a 93 dekagrammot, de a sertések eseté­ben sem kell szégyenkezni az elért eredményekért. Július végéig marhahúsból a termelési és el­adási tervet 182 százalékra teljesí­tették. Ezzel szemben sertéshús­ból az eladási tervet nem teljesít­hették, mivel több száz vágásra érett sertés felvásárlása akadozott az év első nyolc hónapjában. Ez megdrágította az 1 kg sertéshús kitermelési költségét és károsan hatott a takarékossági program teljesítésére. A szövetkezet vezetősége messzemenő intézkedéseket fo­ganatosított, hogy a növényter­mesztés a kedvezőtlen feltételek ellenére viszonylag jól kielégítse a nagy állatállomány szükséglete­it. A legmegfelelőbb technológiát alkalmazzák a kukoricaszár szilá- zsolására, s tudatosították, hogy az igen magas szárazanyag-tar- talmú kukoricaszár sajátos tartósí­tási módszert igényel. A jó takar­mányalap megteremtéséért a ta­karmánynövények betakarítási és tárolási veszteségeit a minimumra csökkentik és a tartósítási techno­lógia szigorú megtartásával a le­hető legjobb minőségű tömegta­karmányt kívánnak készíteni a téli időszakra. A tömeg- és erőtakar­mányok hiányát a melléktermékek hasznosításával egészítik ki. KRASCSENICS GÉZA A 11. ötéves tervidőszakban a Szovjetunióban 160 tudományos­műszaki programot valósítanak meg. Ebben jelentős részt vállalnak magukra a különböző szakágazatok tudósai is. E programok teljesítése például az energetikában, az ásványi anyagok feltárásában stb. jelentő­sen hozzájárul a szovjet gazdaság fejlődéséhez. A felvételen a lenin­grádi V. I. Lenin Atomerőmű központi reaktorterme látható. (ČSTK-felvétel) ÚJ SZÚ 4 1983. IX. X Innen-onnan százalékos aránya): öntödék (26,6), vendéglátóipar (21,4), tex­tilipar (19,1), műanyagipar (18,6), vas- és acélipar (15,0), szénbá­nyászat (14,4), köztisztaság (12,0), építőipar (11,8), élelmi­szeripar (8,8), mezőgazdaság (8,8), egészségügy (6,8), kereske­delem (4,2). Az acéltermelés csökkentése Az EGK Bizottság határozata értelmében a tagországok közül Olaszországnak kell a legnagyobb mértékben korlátoznia acélterme­lését: 1985-ig 5,8 millió tonnával, ami 16 százalékos csökkentést je­lent az 1980. évi szinthez viszo­nyítva. Az olasz kormány most, első lépésként 45 milliárd lírát (mintegy 29 millió dollárt) juttat négy acélműnek, amelyek közül négyet bezárnak, a többinek pedig csökkenti a termelését. A tárcakö­zi tervezési bizottság összesen 413 milliárd lírát (226 millió dol­lár) hagyott jóvá kereken 40 ma­gántulajdonban levő kohászati

Next

/
Thumbnails
Contents