Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-02 / 207. szám, péntek
Három évtized eredményei Harmincéves a prágai Julius Fučík művelődési és pihenöpark A festészet forradalmára Száz éve született Czóbel Béla A prágai Julius Fučík művelődési és pihenöpark - a maga nemében a legnagyobb ilyen intézmény hazánkban - e napokban jubilál. 1953. szeptember 5-én, Julius Fučík halála tizedik évfordulójának előestéjén nyitották meg ünnepélyes keretek között. Az első ilyen intézmény volt Csehszlovákiában, s az idén már harmincéves. S mivel ma is változatlanul kedvelt, az idegenek és a prágaiak egyaránt szívesen keresik fel - azonkívül a hetedik városkerület körzeti művelődési otthonának a szerepét is betölti -, nem lehet figyelmen kívül hagyni a park érdekes történetét. A régi kiállítási csarnok helyén létesült - amelyet eredetileg Antonín Wiehl építész tervei alapján emeltek az 1891 -es jubileumi kiállításra s az 1895-ös néprajzi kiállításra - 300 ezer négyzetméteren. Három évvel később már a világ közvéleményének figyelmét is magára vonta: ugyanis itt rendezték meg az építészek és mérnökök híres világkiállítását; 1918-tól pedig itt tartották a prágai árumintavásárokat, s végül 1948-ban ezen a helyen került sor a szlovákiai mezőgazdasági kiállításra is. A régi kiállítási csarnokot - ahol a fent említett rendezvényekre sor került - a Királyi Vadaskert (népies elnevezése; Stromovka) területén létesítették. Már 1804 óta amikor Chotek gróf indítványára végleg megnyitották a nyilvánosság számára - mind a mai napig kedvelt pihenőhelye a prágaiaknak. Harmincöt hektárnyi kiterjedésű területen különleges fák, díszbokrok, tarka virágszónyeg fogadja az ide látogatókat. A park építészeti remeke a kongresszusi palota - jelentős kongresszusok és összejövetelek, több országos és világkiállítás színhelye. A jubileumi kiállításra épült 1891-ben, s akkor iparművészeti palotának nevezték el. A Munkás Tomaegyletek Szövetségének kiállítását is itt tartották 1923-ban, amelyet Klement Gott- wakj készített elő és Bohumil Šmeral nyitott meg; 1948 februárjában az üzemi tanácsok kongA lakás dísze a kép, a szőnyeg, a függöny, a lámpa, a váza, a kisebb-nagyobb használható vagy semmire sem használható tárgyak sokasága. Fölösleges luxus mindez, vagy nélkülözhetetlen kellék? Ahogy vesszük. Ha úgy telerakjuk a lakást térítőkké!, hogy nemcsak az asztalra jut belőlük, hanem a fotelek karfájára, sót fejtámlájára is, ha az asztalon állandó kirakodóvásár van, ha a mindenféle színű és formájú hamutálak, porce- lánkutyusok, kancsók, ibrikek, gyümölcsöstálak, muzsikáló dobozok, és más mütyürkék úgy elfoglalnak minden helyet, hogy nincs hová letenni a kristálypoharakat (ha vendég érkezik), vagy a mustárospoharat (ha csak magunk isszuk a kávét) - akkor már beszélhetünk felesleges haszon- talanságokról, sőt ízléstelenségről is. De képzeljük el ennek az ellenkezőjét is: ha a lakást mindentől megfosztjuk. Ha kidobnánk a szőnyeget, a függönyöket, térítőkét, vázákat, lámpákat - s csupán a villanykörte szórná sápadt fényét, a hatás még nyomasztóbb volna. Az arany középutat - és a szép lakáskiegészitó tárgyak sokaságát - mutatta be a Cseh Képzőművészek Szövetségének rendezésében a Kerámia, textil, üveg ’83 a lakáskultúrában című prágai kiállítás. Száznál több képzőművész ötszázhúsz kisebb-nagyobb lakásdíszt állított ki, egyszerű kerámiákat, kézzel szőtt szőnyegeket, térítőkét, faliképeket, tálakat, poharakat, vázákat (a legnagyobb sikert alighanem az ananász formáresszusán Antonín Zápotocký itt tartotta történelmi nevezetességű beszédét a munkásosztály győzelméről. 1953. szeptember 5-én, amikor a prágaiak segítségével befejeződtek az átépítési munkálatok (P. Smetana tervei alapján), a rendbe hozott kongresszusi palotát ünnepélyes keretek között átadták a közönségnek. 1976-ban ismét renoválták, s abban az évben a CSKP XV. kongresszusának küldötteit fogadta. Forgassunk vissza harminc évet! Térjünk vissza a park működésének kezdeteihez, amely nemzeti hősünk, Julius Fučík nevét viseli. Már az első nyári idény kezdetén, 1954. május elsején tízezrek özönlötték el a parkot - a felvonulók és a népmulatság részvevői. Az első években a szovjet művelődési parkok gazdag tapasztalataiból merített, hiszen azokban az években a Szovjetunióban már hagyományuk volt az ilyen intézményeknek. A program népmulatságokkal kezdődött, később legkülönbözőbb témákról szerveztek vitákat és előadásokat, a Vadaskertben pedig népszerű kamara- hangversenyeket is tartottak. A prágai park már a kezdet kezdetén nagy figyelmet fordított a gyerekekkel és az ifjúsággal való munkára; számos szakkört szerveztek. Kapcsolatot teremtett a baráti országok művelődési parkjaival, hasznos tapasztalat- cserékre került sor. Évek hosszú során keresztül megrendezték a magyar, az NDK, a lengyel vasárnapot, amikor a baráti országok neves művészei és híres együttesei mutatkoztak be a prágaiaknak. A látogatók a fejlődő országok kulturális hagyományaival is megismerkedhettek: Afrika, a Bali-szigetek, Indonézia dalai- val-táncaival, lelkesen tapsoltak Szergej Obrazcov művészetének, a leningrádi balettnek vagy az amerikai népdalénekesnek, Peter Seegemek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népi együttesének s még sok külföldi együttesnek és művésznek. jú üvegváza, a különböző porcelán és üveg kombinációjú falidíszek, a porcelánbúrájú magas állólámpa aratta). A kiállított lakásdíszekre (kevés kivétellel) ráillik a szép és egyszerű jelző, de azért itt is felfedezett a látogató olyan tárgyat, amelynek - divatos kifejezéssel élve - rendeltetésszerű céljára fejtörés után sem jött rá, s ez nem lett volna baj, ha a szóban forgó tárgy legalább ízléses. (De ilyen kakukkfióka csak egy- kettő akadt.) Ismert művészek (Ludvika Smrčková, Otto Eckert) és fiatalabbak (Ivan Jelinek, akiknek metszett pohárkészlete tavaly elnyerte a formatervezés díját) azt A Fučík-park jelenleg is, a jövőben is ezekhez a hagyományokhoz igazodik. Kulturális-népműve- lö munkájában hosszú távú együttműködési egyezményt kötött a moszkvai Gorkij-parkkal. Barátaink hazájával, életével, és munkájával kiállítások és más rendezvények segítségével ismerteti meg a látogatókat. A nyári idény hagyományos rendezvényei a májusi napok, május elseje és a felszabadulás napja; a gyermeknap és az ifjúság napja, valamint a rádió, a televízió és a sajtó napja, amikor egész napos músor keretében neves csehszlovák és külföldi művészek, valamint együttesek lépnek fel. A Mátyás-napi vásárnak is hagyománya van már. 1964-ben rendezték meg először a Fučík- park területén, s azóta ezzel nyitják a tavaszi idényt. Nem kevésbé népszerű azonban a prágai őszi vásár sem. Sok mindent kínál a park a látogatóknak tavasztól őszig - hétfő kivételével. Rendszeres mesemú- sorokat a legkisebbeknek, színházi előadásokat, country-délutáno- kat, popénekesek és -együttesek hangversenyeit, szabadtéri tánc- mulatságokat ... Ide tartozik a ma már népszerű fiatal képzőművészek szalonja, amelyet az idén kilencedszer rendeztek meg, azonkívül a prágai kulturális nyár számos koncertje. Érdekes műsort ajánl a panoráma körmozi is, s megtekinthető Ludék Marold körképe, van modern úszómedence és játékterem - benne a legmodernebb szovjet játék automaták - és esetleg minigolfot is játszhat a látogató. A prágaiak nagy érdeklődést tanúsítanak a nyelvtanulás iránt, s a különböző tanfolyamok oly sok érdeklődőt vonzanak, hogy a jelentkezési lapokkal valóban sietni kell. A prágai Julius Fučík művelődési és pihenöpark - amely már harminc éves -, szórakozást és megérdemelt pihenést egyaránt nyújtó kulturális és művelődési központ. VLASTA HEJZLAROVÁ akarták bizonyítani, hogy a vázáknak, lámpáknak, képeknek, helyük van a lakásban, de egyúttal arra is felhívták a figyelmet, hogy a bennünket körülvevő tárgyaink használati és dísztárgyak is egyszerre, tehát nem mindegy, hogy miből isszuk például a kávét. ötletadó is volt egyúttal a kiállítás, s a vásárláshoz is kedvet csinált. Ám ha valaki az üzletekben akarná keresni egyik-másik kávéskészletet (például azt, amely 1976-ban aranyérmet kapott), ne tegye: feleslegesen pazarolná az idejét. Úgy látszik, a tervezés és a gyártás között még hosszú az út. K. Cs. Czóbel Béla első legsikeresebb művét, az Ülő parasztot a nagybányai iskola bármelyik kiváló mestere a magáénak vaühatta volna. Az 1904-ben keletkezett kép üde színeivel, keresetlen természetességével, a fény és árnyék mesteri alkalmazásával jellegzetesen nagybányai szemléletű alkotás. A stílus még nem egyéni, de az a szuggesztivitás, ami súlyt és tartalmat ad a figurának, nagy formátumú művészt sejttet. Ugyancsak kertben ülő, bajszos-kalapos alakot ábrázol egyik kétéwel későbbi festménye, a Szalmakalapos férfi, ám ez már nem téveszthető össze egyetlen nagybányai festő alkotásával sem. Eltűnt a plaszticitás, a fények és árnyékok vibráló játéka, a részletek nagyvonalú, ám ugyanakkor gondos kidolgozása Czóbel a figurát teljesen sikszerúen, minden felesleges részletet mellőzve festette meg, erős kontúrvonalakat és a valóságosaknál élénkebb, tiszta színeket alkalmazva. Ez a merész új stílus már párizsi tapasztalatainak eredménye. Egy évi nagybányai tartózkodás és a müncheni akadémián eltöltött két év után Czóbel a párizsi Juli- an-Akadémiára iratkozott be. A képzőművészek Mekkájában megismerkedett a kor haladó festői törekvéseivel, kapcsolatba került Picassóval, Braque-kal, Mo- diglianival és a fauveok csoportjához tartozó több festővel. 1905- ben már az utóbbiakkal - kora legforradalmibb képzőművészeti csoportjával — együtt szerepelt a Salon D’Automne tárlatán, ahol főleg portréi keltettek nagy feltűnést. 1906-ban visszatért Nagybányára. A századforduló leghaladóbb magyar festőiskolája tízéves fennállása során már kialakította saját akadémizmusát, alapítói kizárólag csak a látványfestészetet ismerték el, s így nem csoda, hogy Czóbel párizsi képei valóságos forradalmat idéztek elő az újra áhítozó nagybányai fiatalok körében. Az első világháború kitörésének éveiben Párizsból a hollandiai Bergenbe költözött, ahol akkoriban számos festő élt. A Le Fau- connier francia festő vezetésével megalakult bergeni iskolának Czóbel is tagja volt. A fauve-ok társasága még 1908-ban felbomlott, s legtöbb tagja a kubizmus hatása alá került. Czóbel nem ezt az utat választotta. Az egymásnak ellentmondó, legkülönbözőbb művészi törekvések forgatagában kitartóan kereste az egyéniségének leginkább megfelelő kifejezési módot. Hollandiában festett képei a nagyfokú stilizáliság, a markáns vonalvezetés és a kompozíció szigorú, zárt rendje jellemzi. Hiányzik az első párizsi korszak spontán frissesége, változatos színvilága, sodró dinamikája. A gondos mérlegelés, a túlzott racionalizmus alapjában véve távol állt egyéniségétől, ezért gyakran eróltetettnek hat a Bergenben festett képek stílusa. Művészi alkatának, temperamentumának inkább a berlini fau- veisták törekvései feleltek meg, amelyek eltértek a Matisse-féle racionális képszerkesztés elveitől, ugyanakkor sikeresen egyesítették a képfelület dekoratív elrendezésére irányuló francia törekvéseket és a németek nyersebb, exp- resszívebb látásmódjával. A fau- vizmusnak ezzel a robosztus változatával Berlinben találkozott, ahol 1919-től élt huzamosabb ideig. Ebből a sokféle impulzusból alakult ki a sajátos czóbeli stílus, amely a további évek folyamán már számottevően nem változott. 1926-ban visszaköltözött Párizsba, ahol a következő évben gyűjteményes kiállítást rendezett legjobb alkotásaiból. A kiállítás katalógusának előszavában így jellemezte művészetét Claude-Roger Marx: „A csend és a nyugalom - és ezt túlfűtött korunk túlságosan is elfelejti - gyakran az erő legbiztosabb jele.“ Noha a mester életének minden szakaszában szoros kapcsolatban állt a magyar művészeti élettel, ez a kötődés 1939-ben vált különösen erőssé, amikor Szentendrén találta meg második otthonát. Felváltva élt Párizsban és a hangulatos festői kisvárosban, ahol töretlen munkakedvvel dolgozott még 90 éves korában is. Gazdag életművének csak egy töredéke található Magyarországon. Legkiemelkedőbb alkotásait európai és amerikai múzeumok, magángyűjtemények őrzik. Czóbel hazájában és külföldön egyaránt számos hivatalos elismerésben részesült. Hogy mennyire megbecsülték Francia- országban is, bizonyítja, hogy az 1948-ban megrendezett wroclawi nemzetközi béketalálkozón, amelyen a kor tudományos és művészeti életének legkimagaslóbb személyiségei vettek részt, Czóbel a francia küldöttség tagjai között foglalt helyet. Ismert tény, hogy az egyes nemzedékek különböző módon viszonyulnak az elmúlt korok mestereinek alkotásaihoz. Nem tudhatjuk, hogyan tekintenek majd unokáink, dédunokáink Czóbel képeire. Egy azonban bizonyos; avantgarde törekvései, forradalmi képalkotó módszerei óriási hatást gyakoroltak művésztársaira, az egész új festő nemzedékre, és ez a körülmény kivételes helyet biztosít számára a magyar művészettörténetben. VOJTEK KATALIN Hét évvel ezelőtt a Jabloneci Üveg- és Porcé- lántriennálén aranyéremmel jutalmazták ezt a kávéskészletet (a tervező Václav Dolejš, a díszítés Véra Dmková-Zárec- ká érdemes művész munkája) Tárgyak — körülöttünk LAKÁSDÍSZEK BEMUTATÓJA PRÁGÁBAN ÚJ SZÚ 6 1983. IX 2. Czóbel Béla: Fiatal lány félaktja. Szén
