Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-02 / 207. szám, péntek
MINDEN ERŐNKKEL A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS ÜTEMÉNEK MEGTARTÁSÁÉRT (Folytatás a 3. oldalról) Ide tartoznak az általános gépipar, az elektrotechnikai ipar és a könnyűipar egyes szakágazatai. f A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége és a szövetségi kormány megtárgyalta ezt a kérdést, és feladatul adta a Külkereskedelmi Minisztériumnak és a termelési reszortoknak: határozottan növeljék a kivitelt, kutassák fel, milyen új termékek iránt van kereslet, és operatívan mérjék fel az exportalapok módosításának lehetőségeit. Szigorúbban kell és fogjuk érvényre juttatni az export által létrehozott deviza- források és az importszükségletek kapcsolatát, figyelmesebben fogjuk követni az import felhasználását úgy, hogy azokat a kereslet biztosításával a hatékony termelésre fordítsuk. Meg kell erősíteni az import megtérülésének szempontját is, és célszerűen kell bővíteni a törlesztendő devizahiteleket. A külgazdasági egyensúly felújításáért A párt gazdaságpolitikai céljainak teljesítését befolyásoló egyik legfontosabb tényező a hetedik ötéves tervidőszakban a külgazdasági egyensúly helyreállítása és az eladósodottság csökkentése konvertibilis valutákban. Ami a nem szocialista országokat illeti, a nemzetközi viszonyokban bekövetkezett gyors változások következtében ( a kapitalista gazdaság válsága, a szocialista országokkal szembeni diszkriminációs intézkedések, beleértve a hiteleket is) szükséges volt, hogy az ötéves tervidőszak első két évében meggyorsítsuk a külföldi eladósodottság csökkentésének ütemét a hetedik ötéves tervidőszak eredeti mutatóival szemben. A már említett bonyolult feltételek ellenére is sikerült teljesíteni a tervezett feladatot az állam eladósodottságának csökkentésében, végrehajtani a devizahelyzet struktúrájának elengedhetetlenül szükséges változását, s ami a legfontosabb, megerősíteni a csehszlovák bankok fizetőképességét, s pontosan és időben teljesíteni devizakötelezettségünket a külfölddel szemben. Abból indulunk ki, hogy a nyugati országok diszkriminációs politikája nem rövid ideig tartó ügy, hanem hosszú lejáratú, és a KGST-országokkal szemben stratégiai célokat követ. Annak ellenére, hogy ez év első felében bizonyos jelek mutatkoztak a diszkrimináció korlátozására, céljai nem változnak, csak formáik. Figyelembe vesszük természetesen néhány bank realisztikus álláspontját is, amit a külcsönösen előnyös együttműködéshez használunk fel és fogunk felhasználni. E bonyolult problémával kapcsolatban végezetül szeretném megállapítani, hogy a CSKP XVI. kongresszusának irányvonalától, amely a külső egyensúly felújítására irányul, nem állhatunk el, s azt az önelszámolású szférának és a központi szerveknek is figyelembe kell venniük és aktívan meg kell valósítanunk. Tartósan nem lehet többet követelni, mint adni. Ahogyan dolgozunk, úgy élünk A CSKP XVI. kongresszusa a gazdaságfejlődés belső és külső feltételeinek elemzése alapján meghatározta az elért életszínvonal megőrzésének és további javításának irányvonalát. Mindig abból indultunk és indulunk ki, hogy ahogyan fogunk dolgozni, úgy fogunk élni. A lehetőségek és a szükségletek egyensúlyát egyszerűen nem kerülhetjük meg. Az ötéves tervidőszak első két évében a források növekedésének üteme mellett az vezérelt bennünket, hogy lényegében megőrizzük mindazt, amit ezen a téren elértünk. Ebben az évben bizonyos javulás következik be az erőforrások létrehozásában, ami lehetővé teszi, hogy 1,4 százalékkal emeljük a lakosság személyi fogyasztását. A személyi fogyasztás az elmúlt évben 233 milliárd koronát tett ki. Ebben az évben el kell érnie a 236 milliárd koronát. Az ilyen növekmény elérésének lehetőségeiről az év első felében meggyőződhettünk. x Az életszínvonal emelése fő forrásának a nemzeti jövedelem, a munka társadalmi hatékonyságának és a tőlük függő pénzbevételek növekedését kell tekinteni. A lakosság pénzbevételeinek eddigi alakulása bizonyos mértékig eltér tervezett céljainktól. 1981-ben ezek a bevételek 366 milliárd koronát tettek ki, és 1980- hoz viszonyítva 2,6 százalékkal növekedtek. 1982-ben, amikor egész sor ár- és kompenzációs intézkedés látott napvilágot, ez az összeg 382 milliárd korona volt. Ez év első felében a lakosság pénzbevételei 3,9 százalékkal nőttek. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az említett években emelkedtek a megélhetési költségek is. Az első félévben a bérek gyors emelkedését a termelés és a teljesítmények magasabb dinamikája váltotta,ki. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a múlt év április elsejétől a fogyasztói árak módosításával kapcsolatban néhány bér-, politikai és szociális intézkedést hajtottunk végre. A bérek emelkedését befolyásolja továbbá az energia- és anyagmegtakarításra és a műszakilag progresszív, az első osztályú termékek gyártásának támogatására és az export ösztönzésére hozott intézkedések. A tervezett mutatókkal szemben a bérek tényleges alakulása körülbelül 18 százalékos emelkedést mutat, ami több mint 2 milliárd koronát jelent. Az említett irányzat folytatódása mellett ebben az évben a tervvel szemben a bérek 4 milliárd koronával emelkednének. Ennek következtében a mezőgazdaság szocialista szektorában dolgozók (az efsz-ek nélkül) átlagos bére az év első felében 2732 korona volt, ami 2,3 százalékos növekedést jelent, és 61 koronát tesz ki, az iparban 2,9 százalékot, ami 82 koronát jelent. A mezőgazdaság állami és szövetkezeti szektorában dolgozók átlagos bére az első félévben jelentősen emelkedett, ami a mezőgazdasági termelés hatékony fejlesztésének támogatására hozott intézkedésekkel függ össze. összegezésképpen elmondhatjuk, hogy a terv és a gazdasági eszközök segítségével eddig nem sikerült megteremteni a szükséges gazdasági nyomást, ezért a béreszközök megteremtésének feltételei kevésbé igényesek, és lehetővé teszik a létrehozott társadalmi erőforrásoktól, főleg a nemzeti jövedelem létrehozásától való eltéréseket. Nem lehetünk elégedettek azzal sem, ahogyan a bérösszegeket az egyéni anyagi érdekeltségre felhasználjuk. Pozitív jelenség, hogy a prémiumok és a jutalmak a fejlődés minőségi szempontjaira irányulnak: a gazdaságosságra, a minőségre és a hatékonyságra, hogy konkrétabbak lettek a prémiummutatók, és megszigorították az eljárást nem teljesítésük esetén, szaporodnak a jó tapasztalatok a munkaszervezés és javadalmazás brigádszerú formáinak bevezetése során. A javadalmazás hatékonyságában azonban eddig még nem sikerült döntő fordulatot elérni. Csak lassan érvényesül az az elv, hogy az érdemek szerint jutalmazzunk. Lassan változik a társadalom- politikai légkör és a jutalmazáshoz döntően szükséges összes gazdasági feltétel, elsősorban a közvetlen irányítás színvonala, a munkaszervezés; következetlenül tökéletesedik és bővül a műszaki-gazdasági normák bázisa. Továbbra is érvényben van a káros középszerűség; béremelésben rendszerint minden dolgozó részesül, pedig csupán egy részük érdemei a jobb munkaeredmények. Még nem sikerült leküzdeni a bérekkel kapcsolatos szociális megközelítést - az elért fizetési szintet tartósnak tekintik, még az eredmények romlása és a feladatok nem teljesítésekor is. A vezető dolgozók nagy része nem érvényesíti azt az elvet, miszerint csak a minőség és a hatékonyság növelésével nagyobb teljesítményt elért dolgozók bérét lehet emelni. Ezért nem mélyül el a bérek differenciálódása. Komolyan kell gondolkodnunk arról, milyen mértékben játszanak szerepet ebben a szervező és a politikai-nevelő munkában mutatkozó hiányosságok. A gazdasági fejlődés arányosságának megőrzése érdekében meg kell szigorítani a béreszközök létrehozásának feltételeit úgy, hogy a tervben és a gazdasági eszközökben biztosítsuk a kívánt kapcsolatot a nemzeti jövedelem képzése és a bérfejlesztés között. A jövő évre szóló tervben ezért el kell mélyítenünk a béreknek a munkaered- ményektól, a munka társadalmi hasznosságától való normatív függőségét, és korlátozni kell néhány indokolatlan kedvezményt. Nyomatékosan emlékeztetek azonban arra: nem arról van szó, hogy bármiféle adminisztratív gátakat vessünk a jutalmazásban ott, ahol növekszik a termelékenység, a minőség és a hatékonyság. Valaki megjegyezheti, hogy az egész rendszerbe való beavatkozásról van szó. Bizonyos értelemben jogos ez a megjegyzés. Másrészt viszont figyelembe kell venni, hogy a bérek és a teljesítmények kapcsolatának normáit akkor határoztuk meg, amikor megkezdtük számos komoly probléma megoldását, azokét, melyeknek kölcsönös összefüggéseit nem tudtuk pontosan és objektív módon felfedni. Értsük meg, hogy a pénzbevételek aránya a nemzeti jövedelemhez viszonyítva az elmúlt két év során négy ponttal emelkedett. S ez, elvtársak, egyik fejlett gazdaság számára sem megfelelő irányvonal. A CSKP KB 8. ülése határozataival összhangban rendkívüli figyelmet kell fordítanunk arra, hogy megerősítsük a tudományos-műszaki fejlődés feladataiban való érdekeltséget. Abból kell kiindulnunk, hogy a termelést megelőző szakaszban dolgozók döntő mértékben befolyásolják nemcsak a műszaki megoldásokat, hanem egész termelésünk gazdasági hatékonyságát. Javítsuk a belkereskedelmi ellátást Szüntelenül érvényes követelmény, amelyet sokkal következetesebben kell a termelési szférának a kereskedelemmel együtt megoldania - a belkereskedelem szükségleteinek, a szükségletek mennyiségének, de főleg struktúrájának, választékának és minőségének biztosítása. Igaz, ebben az évben a kínálat megnövekedése következtében a kereslet kissé stabilizálódott. Ez elsősorban az élelmiszerpiacra érvényes, ahol már az elmúlt évben sikerült - az árintézkedések következtében is - visszafogni a magas húsfogyasztást és az év végén felszámolni a szubsztitúciós termékekkel, elsősorban a zsírral, a tejtermékekkel, a cukorral és a cukorkészítményekkel való ellátásban mutatkozó zavarokat. Ebben az évben az állattenyésztési termékek felvásárlásának teljesítése és a nagyobb élei miszer-száll ítmányok következtében tovább szilárdul az élelmiszerellátás. Igaz, kedvező volt a kisállattenyésztők lehetőségei tökéletesebb felhasználására elfogadott intézkedések hatása, és azoké az intézkedéseké, amelyeket az önellátás növelésére és arra hoztak, hogy a felesleges termékeik egy részét a felvásárló szervezeteknek vagy a lakosságnak adják el. Sem a közeljövőben, sem pedig a jövőben nem akarunk az élelmiszerfogyasztás mennyiségi növekedésének útján haladni. Az állami tervnek, a termelési és a kereskedelmi szervezetek terveinek és a szállító-megrendelői tárgyalásoknak a kínálat további javítására - a hozzáférhető hazai nyersanyagforrások kihasználásával - az élelmiszergyártásban az önellátás megszilárdítására s az élelmi- szeripari termékek ésszerűbb importjára kell irányulniuk. Ezzel párhuzamosan meg kell kezdeni, illetve fejleszteni a biológiai szempontból értékes élelmiszerek termelését, főleg tejtermékekről, zöldségről, gyümölcsről, burgonyáról s az ezekből készült termékekről van szó, csökkenteni kell a zsiradékok, a cukor és a gabonafélék felhasználásának arányát. A lakosság élelmezésében az eddiginél nagyobb szerepet kell játszaniuk a vendéglátóipari egységeknek, az üzemi, valamint az iskolai étkezdéknek, emelniük kell kínálatuk, a kiszolgálás és a higiénia színvonalát. Ezért a közétkeztetési központok központi ellátásán kívül ki kell használni az ipari és más vállalatok segédgazdaságait. Ha el akarjuk érni, hogy a belkereskedelemben egyensúlyban legyen a kínálat és a kereslet, a megoldás kulcsa az ipari, pontosabban a nem élelmiszeripari áruk területén található meg. Csakis így állíthatjuk meg az élelmiszer és az élelmiszeripari termékek eladása részarányának növekedését. Az első félév tapasztalatai azt mutatják, hogy sikerül elérnünk ezt a pozitív fordulatot. Ennek ellenére az elért eredményekkel nem lehetünk elégedettek. A nem élelmiszeripari termékek között még mindig vannak olyan hiánycikkek, amelyekről már régen tudunk. így például hiányoznak bizonyos textilipari termékek - cipó, bútor, tisztálkodási szerek. A gépipari és elektrotechnikai áruk közül hiánycikknek számít a kerékpár, a hűtőszekrény, a kisebb szerszámok, a színes televíziós készülékek és a száraz elemek. Egyes esetekben a megoldás a külgazdasági kapcsolatoktól függ, de a piacon sokszor hiány keletkezik a termelés és a kereskedelem előrelátásának hiánya miatt. A CSKP KB Elnökségében a múlt héten ismételten kiemeltük azokat az intézkedéseket, amelyek révén már tavaly feladatul adtuk a termelőknek és a kereskedelemnek, hogy a 7. ötéves tervidőszak egyes éveiben növeljék a hiánycikknek számító termékek szállítását. A termelő reszortok egyelőre csak két harmadában tudnak eleget tenni a kereskedelem igényeinek. További feladat a korszerű, innovált közszükségleti cikkek termelésének fejlesztése, illetve szállításuk növelése. Ezt a feladatot is csak lassan teljesítik, és az egyes reszortokban eddig még nem fejezték be az ilyen árufajták gyártása programjának kidolgozását a 7. ötéves tervidőszakra. Egyelőre az ilyen termékek szállítmányai alacsonyak, ebben az évben a kiskereskedelmi forgalomnak csak egy százalékát képezik. A fogyasztók hajlandók arányosan magasabb árat fizetni a korszerű, jobb minőségű, jobb műszaki mutatókkal rendelkező árukért. A keresletet azonban eddig nem sikerült kielégíteni, az ilyen áruból többre lenne szükség. Azokban a szervezetekben, amelyekben eddig nem gyártottak közszükségleti cikkeket, még csak előkészületek folynak a termelés megkezdésére és az idén a hazai piacon ez még gyakorlatilag nem mutatkozik meg. Az általános gépipari és elektrotechnikai reszort üzemei az idén a megállapodások értelmében kiskereskedelmi árakban számítva csak 133,8 millió korona értékű árut termelnek a piacra, 1984-ben pedig 200 millió korona értékűt. Az ipari cikkek árusításának gyorsabb növekedése megköveteli, hogy az eddiginél igényesebben mélyítsük el a kereskedelem és a termelés együttműködését, a szállítói-megrendelői szerződések megkötése során növeljük a kiváló minőségű áru részarányát, gyorsítsuk a termékszerkezet átalakítását és rugalmasabban reagáljunk a keresletre. Közelebb a lakossághoz A lakosság szükségleteinek kielégítésében fontos szerepük van a lakossági szolgáltatásoknak, elsősorban a helyi gazdálkodási vállalatok és az ipari szövetkezetek által nyújtott szolgáltatásoknak. A CSKP KB 6. ülése után az irányító szervek és a nemzeti bizottságok munkája ezen a téren lényegesen javult. Már megteremtettük az alapvető jogi és gazdasági feltételeket, s egyszerűsítettük az irányítási rendszert. Az új mutatók és gazdasági eszközök fokozzák a helyi gazdálkodás és az ipari szövetkezetek érdekeltségét a lakossági szolgáltatások fejlesztésében. Az egyes üzemegységeket és a szerelőket arra ösztönzik, hogy az elhasznált vagy megrongált alkatrészeket javítsák ki, ne cseréljék ki mindenáron, gyakran fölöslegesen. Érvényesítik a javadalmazás új, hatékonyabb módszereit. így a pénzügyi eszközök, például a jövedelemadó kedvezményei, a javítás és korszerűsítési alap felhasználása hatékonyabban érvényesül. Mindennek jelentősége van abban, hogy a nemzeti bizottságok közvetlenül irányítják a szolgáltató vállalatokat, s a nemzeti bizottságok a lakossági szolgáltatásokat illetően a központilag irányított gazdasági és más szervezetek tevékenységét is egybehangolhatják és ellenőrizhetik. 1983 első félévében kedvezően teljesítették a tervet a helyi gazdálkodásban és az ipari szövetkezetekben. Az egyes járások és kerületek között azonban jelentős eltérések mutatkoznak. Ez azt bizonyítja, hogy a CSKP KB 6. ülése által foganatosított intézkedéseket nem valósítják meg mindenütt elég határozottan. Az összes kerületben az elmúlt időszakban több száz üzemegységet létesítettek, illetve bővítettek. Az ipari szövetkezetek főleg a központi községekben bővítik szolgáltatásaikat. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szolgáltatások közelebb kerüljenek a lakossághoz azáltal, hogy fokozatosan megszüntetjük a szolgáltatásoknak a múltban megvalósított helytelen járási összpontosítását. Bővítik az éjszakai, szombati illetve vasárnapi rendkívüli szolgáltatásokat, például az autószervizekben. Az ipari szövetkezetek, a helyi gazdálkodás és a szolgáltató vállalatok kihelyezett szolgáltató egységeket létesítenek, például fodrászatokat, kozmetikát, szabóságokat stb. Annak ellenére, hogy sok minden javult, nem lehetünk elégedettek. Ezt tanúsítja az állampolgárok nagy számú panasza és észrevétele, általában a szolgálta(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1983. ix: Z.
