Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)

1983-08-15 / 191. szám, hétfő

J szú 3 VIII. 15. A felelősség mértéke Hasznosnak lenni PÁRTOKTATÓ - HIVATÁSTUDATBÓL Tany (Toň) közel ezer lakosával a komáromi (Komárno) járás ki­sebb falvai közé tartozik. Rende­zett község, a rajta átutazókban kellemes benyomást kelt. A helyi nemzeti bizottság és a falu lakosai közt szoros a kap­csolat. A rendszeres tájékoztatást, a helyi hangosanbeszélón és a hnb épületében elhelyezett fali­újságokon keresztül biztosítják.-A hnb épületének földszinti részében van a posta. A falu lako­sai közül naponta sokan megfor­dulnak itt, így a bejárati folyosó falán elhelyezett faliújságok érté­kes információkat nyújthatnak a lakosságnak. Júliusban például a tömegszervezetek munkájával foglalkoztunk és természetesen az aratás menetéről is tájékoztat­tunk. Elsősorban az utóbbira összpontosítottuk a figyelmet. Persze más időszakokban sem hallgatunk. A tavaszi nagytakarí­tás, a biztonságos munka hónapja vagy a tűzvédelmi hónap heteiben is időszerű, oktató-nevelő s egy­ben ösztönző híradásokat állítunk össze. Máskor beszámolunk a já­rás termelési eredményeiről, vagy, mint például a közelmúltban, a va­káció kezdetén a gyerekek felü­gyeletével foglalkoztunk, figyel­meztetve a szülőket, hogy a gyer­mekek nem kószálhatnak szaba­don a határban. A helybeli lengyár hangszórós körének tagjaival is készítettünk már közös műsort, hogy a falu lakossága is ismerje az ott folyó munkát. Auszten Ilona, a hnb dolgozója foglalta össze így a tájékoztatás lényegét, mint az erre egyik leghi- vatottabb. Már a tizenhetedik éve dolgozik a jelenlegi munkahelyén, mint önálló előadó. Jói ismeri a fa­lut, annak problémáit, s tudja, azt is, hogy mikor s mire kell felhívni a lakosság figyelmét. Vezeti, irá­nyítja a helyi hangszórós és tájé­koztató csoportot, s amint hangsú­lyozta, hivatásának érzi a nevelést és az oktatást. Tizenhatodik éve tagja a pártnak, és az évek során lényeges eszmei s ideológiai is­meretekkel gazdagodott, így a pártalapszervezetben is vállal­hatott már előadást.- A falusi alapszervezet pártbi­zottsága, melynek én is tagja va­gyok, az 1981-82-es pártoktatási évben megkért, hogy tartsak elő­adást. A kérésnek örömmel tettem eleget. Ügy látszik, hogy a pártbi­zottság és a hallgatók is elégedet­tek voltak előadásommal, mert az elmúlt pártoktatási évben újra megbíztak. A feladatot elvállaltam, és a korábbihoz hasonló alapos­sággal készültem fel. Úgy éržem, hogy ezúttal is sikerült hasznos gondolatokat és ismereteket átad­nom hallgatóimnak. A falusi alapszervezetben a szocialista társadalom építésé­nek időszerű kérdéseit tanulmá­nyozták, s ennek keretében, az önelszámolás alapelveiről, a gaz­daságosság és hatékonyság felté­teleiről adott elő. Az alapszerve­zethez tartoznak a szövetkezet, a Jednota dolgozói, a tanítók, a hnb alkalmazottjai és a falu nyugdíjas kommunistái is.- Úgy állítom össze az előadást, hogy mindenki számára érthető legyen. így mindenki odafigyel. A traktoros azért, mert érinti az üzemanyaggal való takarékos­kodás, az elárusító, mert anyagi­lag is érdekelt az áruforgalomban, de a nyugdíjas is, akit elsősorban a háztartással kapcsolatos takaré­koskodás érdekel. Ez csak a kér­dés egyik oldala - hangsúlyozta, mert legalább ennyire fontos volt számára, hogy megtalálja a he­lyes munkamódszert is. Ha az elő­adó nem képes lekötni a figyelmet, akkor a felkészülése kárba vész. Elmondta, úgy érzi, hogy ilyen szempontból is megállta a helyét. Ebben nagy érdeme van férjének is, aki régi pártoktató, és számta­lan értékes tanáccsal látta el. Megbeszélték, hogy előadásának melyik részeit olvassa, s mit mondjon saját szavaival. Ez utóbbi forma ugyanis meggyőzőbb, job­ban leköti a hallgatók figyelmét. Sokat segített, hogy rendszeres újságolvasó, és ha csak egy mód van rá a TV-híradókat is megnézi, így a napi bel- és külpolitikai ese­ményekben is tájékozott, s ilyen jellegű kérdések sem érik várat­lanul. Mindez természetesen többlet- munka, de ez már együtt jár hiva­tásával. Évente ötven-hatvan a polgári rendezvények száma, s ezek csaknem teljes egészében szombaton és vasárnap bonyo­lódnak le. Ezt vállalni kell, csak így lehet bizalmat szerezni az embe­rek körében. S valahogy hasonló a pártoktatói szerepkör is. Aki elő­ad, oktat, az hasznosnak tudhatja magát, jót tesz a lakosság, az emberek számára. EGRI FERENC Az aratásról is tájékoztattak a faliújságok (A szerző felvétele) SZEPTEMBER TIZEDIKÉN, ESTE HÉTKOR Évadnyitás előtti munkaláz a bratislavai Hviezdoslav Színházban Ha most válaki azt kérdezné tőlem, milyen darabot -próbálnak a bratislavai Hviezdoslav Színház­ban, könnyen megtréfálhatnám. Azt mondanám, hogy a Nem min­dennapi zűrzavart. Nincs, persze hogy nem született még színmű ezen a címen, viszont a látvány, amely bent fogadná a kérdezőt, nem hiszen, hogy kétséget éb­resztene benne állításom igaza felől. A színpadon ugyanis díszle­tek helyett létrák és állványok so­rakoznak; szokatlan elrendezés­ben, rendhagyó felállításban. De ha véget ér az átépítési munkák hosszú sora, akkor szeptember tizedikén, este hétkor ismét fel­gördülhet a függöny és a nézők újra gazdagabbak lehetnek érzel­mekben, élményekben, tapaszta­latokban. Kerek egy hónap van még addig hátra.- Sok vagy kevés ez a négy hét- kérdezem Anton Mikuláštól, a Szlovák Nemzeti Színház mű­szaki részlegének dolgozójától, akivel a pincétől a zsinórpadlásig mindent bejárunk a színházban. Még a tetőre is felvisz, hogy job­ban elmagyarázhassa az új lég­kondicionáló berendezés műkö­dési elvét.- Éppen ennyi időre van szük­ségünk ahhoz, hogy mindent be­fejezhessünk. Mert van ám még itt tennivaló éppen elég... - mondja.- A színpadi gépezet már olajo­zottan működik, de a gépházban, a nézőtéren és az emeleteken nagy még a nyüzsgés. Nézzük hát, mi az ami megvál­tozott, mi az ami más lett 1980 április elseje óta, amikor bezárták a színházat. Szebbek és kényelmesebbek lettek a nézőtéri zsöllyék. Kicse­rélték a szőnyeget és körös-körül új faburkolattal vonták be a fala­kat. A ruhatár mellett hatalmas tükrök, fenn az emeleten új búto­rok. Úgy tűnik, egészen új látvány fogadja majd a nézőket. A színpadon festők, kőműve­sek. Az utolsó simításokat végzik a vasfüggönyön, és először nyom­ják meg a színpadi emelőszerke­zet gombját. Minden rendben, ki­áltja fel valaki ,,a világot jelentő deszkák“ alól. Új bútorok lesznek majd az öltö­zőkben is. Mert a székek, asztalok nagy része egyelőre a folyosón található. Üres még a próbaterem is; a berendezés majd az elkövet­kező napokban kerül a helyére. A sminkszobában már bent áll­nak a faliszekrények: annyi van belőlük, hogy nem is nagyon mo­zoghatunk a helyiségben.- Húsz éve dolgozom a szín­házban, én már megszoktam a ré­gi berendezést - sajnálkozik Hele­na Neradovičová -, és most itt az új, amely nem is olyan praktikus, mint ahogy azt hiszi. Nehéz lesz itt sminkesnek lenni... A szekrények felső polcait csak létráról érem ol, s ami még ennél is jobban ag­gaszt: kevés fényt kapunk a tükör előtt. És azt szeretném tudni, hova rakom majd a sok copfot, ame­lyeknek lógniuk kell. Mert itt, ezek­ben a szekrényekben aligha lesz helyük. Ide csak a parókát tehe­tem be.- Számoltak-e azzal, hogy az első napokban, az első előadáso­kon műszaki hibák nehezíthetik majd a dolgukat, hiszen az új szín­padi berendezések, az új gépek nem működhetnek olyan megbíz­hatóan, mint a ,, be futtatott“ szer­kezetek.- Igen, erre is gondoltunk - vá­laszolja Anton Mikuláš. - Említet­tem már, hogy minden olajozottan működik, hiszen a próbaüzeme­lést már megkezdtük. Hogy hiba csúcshat a számításunkba? Meg­történhet. De csak a fűtőberende­zéseknél. Szerencsére a tél még messze van, addig a fűtőtestek működését is ellenőrizhetjük.- Mennyibe jött az a felújítás az országnak?- ötvenmillió koronába. Ebből nyolcmilliót az új légkondicionáló berendezésre fordítottunk. Eddig ugyanis elég mostoha körülmé­nyek között játszottak a színé­szek. Ha kint hideg volt, a színpa­don is fáztak. Ha pedig tűzött a nap, akkor meg a kulisszák mö­gött is hőség volt. Ennek most már vége.- Tulajdonképpen milyen okból zárták be a színházat három évvel ezelőtt?- Elsősorban a villanyvezeté­kek megrongálódása miatt, de az is közrejátszott a belső felújítás­ban, hogy újjá kellett építeni a víz­vezeték-hálózatot, a gépházat és át kellett helyezni a színpadi vilá­gítás műszaki blokkját is. Aztán új liftekre és új öltözőkre volt szük­ség, hiszen 1955 májusában, ami­kor átadták a színházat, mind­össze huszonöt színészre épült a repertoár. Ma csaknem három­szorosára emelkedett ez a szám A felújítás első szakaszára 1968- ban került sor, de a munkák nagy része végül is mostanra maradt. Több mint tíz vállalat szakmunká­sai dolgoztak itt az elmúlt hóna­pokban; ma már csak azok van­nak itt, akik a végső munkálatokat végzik. Remélem, mindent idejé­ben befejeznek és az új évadot már nyugodt körülmények között kezdhetjük meg. SZABÓ G. LÁSZLÓ „Nem. nem, a világért sem! Nem is tudnék mit mondani“ - szabadkozik, aztán mégis be­szélgetni kezdünk; szóba kerül ez is, az is, a korábbi munkahely szűkössége, a megértő férj és a nagymama, akik segítenek a két gyerek gondját viselni, s már nem úgy ülünk egymással szemben, mint kérdező és válaszoló, hanem mint két nő. Az egyik éppen most lépett be az irodájába (amely nemcsak azért szép, mert vado­natúj, hanem mert érezni rajta a fi­nom női ízlést: kép a falon, egy karcsú üvegpohárban parányi kaktuszok, vázában virág), s ar­cán megkönnyebbülés mosolya fut át, amikor megemlíti, hogy az imént véget ért előadásra a vártnál is többen jöttek el, s a másik nő, aki viszont nem áll el abbeli szán­dékától, hogy ezt a megnyerő ked­ves asszonyt kivallassa. De a ri­portalany kemény diónak bizo­nyul. „Meggyőződésem, hogy a publicitás nem használ a mun­kámnak. Hiszen még semmit sem bizonyítottam! Mindössze az írha­tó a javamra, hogy a munkámat szívesen és meggyőződéssel végzem. De a lelkesítő eredmény kevesebb, mint a munka... Akár­hány olyan elvtársat tudok ajánla­ni. aki sokkal jobb eredményt tud felmutatni, mint én. S ha története­sen olyan nő érdekli, aki funkciót tölt be, nos olyat is tudok mondani, nem egyet. Alkalmasabbat, mint én. Ráadásul rövid ideje töltöm be ezt a tisztséget, s nemsokára a Bratislavai Politikai Főiskola utolsó évfolyamába lépek, s az utolsó év bentlakásos. Ki tudja, hogy miután végzek, ugyanazt a funkciót töltöm-e be, vagy más helyre kerülök? Egy járás Politikai Nevelés Háza igazgatójának lenni szerintem mindössze munkahelyi beosztást jelent. Politikai dolgozó vagyok, akárcsak a lektorok. Csu­pán a felelősség mértékében lehet különbség...“ Az önvallomásból kiderül né­hány adat: először is, hogy a riport­alany nő. Azon kevesek egyike, akik járási viszonylatban is jelen­tős tisztséget töltenek be. Jelen esetben Ludmila Vychodilováról, a hodoníni járási Politikai Nevelés Háza igazgatójáról van szó. Kitű­nik az is, hogy a riportalany sze­rény, érdemeit nem felnagyító em­ber. Szerénysége már-már túlzott. Mert ha nem volna tisztességes, munkaszerető, munkáját hozzáér­téssel végző ember, aligha nevez­ték volna ki ez év elején a hodoní­ni járási Politikai Nevelés Háza igazgatójává. Alig negyed éve költöztek be az új épületbe. Itt már megfelelő kö­rülmények között dolgoznak. Most, hogy ilyen szép környe­zetben, jó körülmények között dol­goznak, semmi akadálya a még színvonalasabb politikai nevelő Ludmila Vychodilova munkának - gondolhatná a ripor­ter. Ám a helyzet mégsem ennyire egyszerű. Kevesen vannak-mind­össze öten (két lektor, egy szak­előadó, adminisztrációs erő és az igazgató), a munka pedig egyálta­lán nem kevés. Nemcsak a Mar- xizmus-Leninizmus Esti Egyete­me három évfolyamának 100-100 hallgatója jár ide hetente, hanem a párttagjelöltek, a fiatal párttagok „iskoláját“ is ők szervezik. Termé­szetesen figyelembe veszik, hogy amennyiben a fiatal párttag elvé­gezte az esti egyetemet, vagy fő­iskolai végzettsége van, úgy nem ragaszkodnak mereven a tanfo­lyam elvégzéséhez, hiszen főisko­láinkon az utóbbi években magas színvonalon oktatják a marxiz- must-leninizmust, mondja Vycho- dilová elvtársnő. Felmerül a kérdés hogyan győ­zik a munkát? Úgy, hogy jó és nagyszámú lektorcsoport, (1026) valamint pro­pagandista (627) vállalja az elő­adások, szemináriumok megtartá­sát. S bár a lektorok nincsenek kevesen, egy pici zökkenő van. Mégpedig a nemzedékváltásból eredően. Az új, fiatal lektorok elő­adásai esetenként még nem olyan kidolgozottak, de ezt csak a ta­pasztalat hiánya okozza, mondja Ludmila Vychodilová, s hozzáte­szi, nem keserűséggel, csak szá­raz tényként: nehéz a mi mun­kánk. Nyár van, a pihenés időszaka. Ludmila Vychodilová talán több időt tud szakítani ötéves kislányá­ra és két és fél éves kisfiára, s talán eszébe jut, amit találkozá­sunkkor mondott: Az embernek ahhoz, hogy éljen és dolgozzon, szüksége van a biztonságérzetre. Biztonságot pedig csak a béke ad. S béke kell ahhoz is, hogy a gye­rekeinknek emlékük se legyen a háborúról, mint neki, s béke kell hozzá, hogy a lányát meg a fiát felnevelje és hogy ugyanúgy örül­jenek az életnek, mint ő. Talán ez túlságosan fennkölten hangzik, mondta szerénykedve, de így érzem. KOPASZ CSILLA Hazánkban a természetes gyógyforrások és fürdők immár harmincöt esztendeje társadal­mi tulajdonban vannak. Sta­tisztikai adatok szerint a Cseh Szocialista Köztársaságból a különböző fürdőhelyekre be­utaltak 75 százaléka produktív életkorú állampolgár, tehát ha csupán a gazdasági érdekelt­séget tartjuk is szem előtt, nyil­vánvaló, hogy gyógyfürdőink korszerűsítése, az egészség- ügyi szolgáltatások színvona­lának emelése mindannyiunk érdeke. A CSSZK területén napja­inkban 37 gyógyfürdő van. Ezek mindegyike az egész év folyamán üzemel. A cseh­országi fürdőhelyeken jelenleg az emésztő-, a vérkeringési rendszer, a mozgásszervek és a légzőutak zavarait gyó­gyítják. Ezek mellett említésre méltó az is, hogy a heveny szívinfarktust szenvedett be­tegek utókezelésére és reha­bilitációjára Františkovy Láz- né és Konstantinovy Láz- né, valamint Podébrady és Teplice nad Bečvou fürdőhe­lyeken 1978-1981 között 610 férőhelyet biztosítottak. Ez utóbbi kettő befogadóképessé­ge a nyolcvanas évek folya­mán további háromszáz ágy- gyal bővül. A gyermekek és serdülő korú fiatalok gyógyke­zelése terén is fejlődés tapasz­talható. Jelenleg évente kb. ti­zenegyezer gyermek és két­ezer-ötszáz serdülőkorú fiatal kap beutalót. A tervek szerint az utóbbiak száma 1985-re meg-* kétszereződik. A hatodik ötéves tervidő­szakban évente átlagosan a CSSZK 278 ezer lakosa vet­te igénybe a különböző fürdő­helyeket. Kilencven százalé­kuk „X-es“ beutalót kapott, ami azt jelenti, hogy a gyógy­kezelési kültségeket a társada­lom fedezte. A fürdőhelyeinken alkalma­zott komplex gyógymód fontos összetevője a kellemes, egészséges és esztétikus kör­nyezet, valamint a kulturális élet is. Ennek megteremtéséről a fürdőigazgatóságok és a nemzeti bizottságok együtte­sen gondoskodnak. A cseh fürdőket évente mintegy harmincezer külföldi veszi igénybe. A külföldi ven­dégek hatvan százaléka a szo­cialista országokból érkezik. (gj) Bővülő gyógyfürdői ellátás a CSSZK-ban

Next

/
Thumbnails
Contents