Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)

1983-08-08 / 185. szám, hétfő

ÚJ szú 5 183. VIII. 8. Elkezdődött az atlétikai főpróba A sportvilág tekintete e héten Helsinki felé irá­nyul, az év legje­lentősebb sport- eseményének, színhelye felé. A finn főváros­ban tegnap el­kezdődött a sportok királynőjének világbaj­noki ősbemutatója. A Nemzetközi Atlétikai Szövet­ség (IAAF) 1980. március 9-én Párizsban tartott ülésén határozta el, hogy az I. atlétikai világbajnok­ság rendezési jogát Finnország­nak, e nagy atlétikai hagyomá­nyokkal rendelkező országnak ítéli oda. Felejthetetlen érdemeket szereztek a finnek a hosszútávfu­tás fejlesztésében, gondoljunk csak Nurmi, Kolehmainen, Ritola, Iso-Hollo és mások pályafutására, akiknek neve örökre beiródott az atlétika történetébe. A VB színhe­lyének kijelölésekor Stuttgart is számba jött, de Helsinkivel szem­ben nem volt esélye. Az NSZK városa az 1986-os EB rendezési jogának megszerzésével vigasz­talódott. A legfőbb olimpiai sportágnak végre megadatott az, ami után az atléták hosszú idő óta áhítoztak: küzdeni a világbajnoki címekért. Ráadásul a VB bevezetésével rendszeresítették a nagyverse­nyek rendezését: 1983-VB, 1984 - olimpia, 1985 - Világ Kupa, 1986 - EB. Igaz, hogy a sportág­ban már avattak világbajnokokat, első ízben a szovjet Szoldatyen- kót, aki 1976-ban megnyerte a gyalogló VB 50 km-es távját. A további VB-t a női 3000 méteres és a 400 méteres gátfutásban a hollandiai Sittardban rendezték három évvel ezelőtt. Tette ezt a szövetség azért, mivel az emlí­tett versenyszámok akkor nem szerepeltek az olimpia műsorán. Az Olimpiai Stadion A világverseny fő színhelye az Olimpiai Stadion, amely a felújítás 3. A VB jelképe, Lasse, ezúttal gerelyhajítóként (Archív-felv.) után (a harmincas évek 2. felében épült) megfiatalítva várja a részve­vőket. Egyébként itt rendezték vol­na az 1940-es olimpiát, ha a II. világháború ezt nem hiúsította vol­na meg. így aztán Helsinkinek 1952-ig várnia kellett, míg otthont adhatott a játékoknak. A létesítmény vasbeton-konst­rukcióból készült, fa kombináció­val. 31 évvel ezelőtt 45 ezerről 75 ezerre növelték a nézőtér kapaci­tását, de a VB előtt újabb teljes átépítést hajtottak végre. A befo­gadóképesség ezáltal ugyan 51 ezerre csökkent, de minden láto­gató kényelmesen, ülve figyelheti a versenyeket. A stadion főbejára­ta előtt Nurmi életnagyságú szob­ra fogadja az érkezőt, a legendás hosszútávfutót Suomiban minden idők lenagyobb sportolójaként tisztelik. A finneknél nagyon nép­szerű a gerelyhajítás is, ezt a szá­mot szimbolizálja a 72,71 m ma­gas fehér torony. Ennyi volt ugyanis Matti Järvinen győztes dobása az 1932-es Los Angeles-i olimpián. Az óriási kolosszumban található dicsőségszobában nyo­mon követhetjük a finn atlétika sikereinek legjelentősebb állomá­sát. A futó Maki portréját, aki első ízben tette meg a 10 km-t 30 percen belül, vagy az utóbbi évek hosszútávfutó nagyságait, Lasse Virent és Juha Väätäinent. Az idén tavasszal új novitán borítással látták el a futópályát és a magasugró szektort. A nyár fo­lyamán az Airam cég hatalmas eredményjelző táblát helyezett el a nyugati lelátó fölött. Tulajdon­képpen stadionszerte mindenütt van valami új. A stadion az Urheiluskus sport- komplexum része, amelyet az 1952-es olimpiára építettek a fin­nek. A súlyemelés, ökölvívás, tor­na számára új csarnok épült, majd nyitott uszoda, s fokozatosan to­vábbi létesítmények. A VB színhe­lyétől néhány tíz méterre fekszik az Eláintarha stadion, Kolehmai­nen és Nurmi világcsúcsainak né­Az időjárás Helsinki az északi szélesség 61. fokán fekszik. Már ez az adat elárulja, hogy az éghajlata nem hasonlítható Közép-Európáéhoz. Annál kevésbé a kontinens déli részéhez, például Athénéhoz, ahol tavaly szeptemberben az Eu- rópabajnokság zajlott. Az emlí­tett tényt vették figyelembe a ren­dezők, amikor a VB időpontját egy hónappal előbbre hozták az EB- vel szemben. Finnországban augusztus má­1. Reijo Paavilainen az általa tervezett emlékérmékkel 2. A részvevők között kiosztandó érem két oldala ma tanúja, amely ezúttal edzőpá­lyaként szolgál. Otaniemi Otaniemi - az 1952-es olimpiai falu hat kilométerre nyugatra fek­szik az Olimpiai Stadiontól. A VB alatt itt laknak majd az atléták és kísérőik, mintegy 2000 ember. A faluban eredetileg 1500 férőhely volt, de a Dipoli komplexum- a Sesside szállodával, diákszál­lókkal és az Otahalli sportcsarnok­kal, futópályával, uszodával - hoz­zácsatolása után 500-zal több at­létát tudnak fogadni. Az atlétikai falut - a tengerpart kivételével- körülkerítették, és augusztus 1- je óta gondosan őrzik. Az atléták két- és háromágyas kényelmes szobákban laknak. A csapat vezetésnek ráadásul dol­gozó szoba és nappali áll rendel­kezésére. A részvevők egészség- ügyi ellátásáról a szünet nélkül működő központ gondoskodik. sodik felében sem várhatnak az at­léták nagy hőséget, a Helsinki sok­éves átlaghőmérséklete alapján az esti órákban 20 Celsius fok alatti meleget mutat a hőmérő hi­ganyszála. Az elmúlt években a maximum nem lépte túl a 23 fokot, s 50-90 százalékos levegő­nedvesség mellett elég valószínű­nek tarthatók az esők. Érmek, emléktárgyak Reijo Paavilainen szobrász az alkotója a győzteseknek járó ér­meknek, amelyek egyik oldalán a VB hivatalos szimbóluma és két vágtázó futása, a másikon Nurmi szobra, háttérben pedig a stadion sziluettje látható. Az érem kerüle­tén a következő felirat olvasható: Helsinki, 1983, Suomi - Finland. Paavilainen javaslata alapján ké­szült el az az emlékérem, amelyet korlátolt mennyiségben, sorszám­mal ellátva vertek. A finn posta júniusban két különbélyeget adott ki, a pénzverde pedig 450 ezer ezüst emlékérmet. A VB emblé­máját Pekka Kukkonen, jelképét, Lasset, Marika Lehestő javasla­ta alapján készítették. (ČSTK) 2 x Loch Ness A skóciai Loch Ness tavat pihenő nélkül oda-vissza átúszta az angol Da­vid Morgan. A 72,64 kilométeres távot 24:04 óra alatt tette meg, ami ebben a „műfajban“ új csúcs. Nehezítette feladatát, hogy a víz nagyon hideg, 9-13 C°-os volt. Augusztus 25-28 között Tam­pere rendezi a jégkorong Bajnok- csapatok Európa Kupájának né­gyes döntőjét, amelyben ezúttal a serleget védő CSZKA Moszkva, a csehszlovák rangelső Dukla Jihlava, a finn bajnok Tappara Tampere és a nyugatnémet első helyezett Sportbund Rosenheim szerepel. Nem kis meglepetésre, a svéd bajnok ezúttal sem lesz a küzdő felek között, mert az elő­döntőbe jutásért vívott mérkőzé­seken az NSZK bajnokságának első helyezettje jobbnak bizonyult nála. Az nem vitás, hogy e torna kimagasló esélyese a CSZKA Moszkva csapata, amelynek sorai­ban csupa olyan játékost találunk, akik a világbajnok szovjet váloga­tottban szerepelnek, szerepeltek, vagy szerepelni fognak. Nem túl­zunk, ha azt állítjuk, hogy a CSZKA csapata a világ bárme­lyik országos jégkorong-váloga- tottjával szemben a siker remé­nyében vehetné fel a küzdelmet. A jégkorong BEK hagyománya, hogy közvetlenül a szupercsapat­nak, a világ legjobb klubjának szá­mító moszkvai együttes mögé job­bára a csehszlovák színek képvi­selője sorol. A Dukla Jihlava jel­legzetesen olyan együttes, amely folyamatosan oldja meg a generá­ciós problémát. A fiatalítás ebben a csapatban következetes és helyzeti adottságból is ered. Rá­adásul ez a csapat nagyon sokat tesz a válogatott távlata szem­pontjából is, mert azok a tehetsé­gek, akik egyéb klubcsapatokban bontogatják szárnyukat, a Dukla Jihlava együttesébe jutva, tényle­ges szolgálatuk alatt megszokják a nagyobb fegyelmet, az alapo­sabb edzéseket, igazi csapatjáté­kosokká válnak. Nemzetközi rutin­jukat pedig méginkább úgy gyara­píthatják, ha a jihlavai mezben részt vehetnek a többi között a BEK küzdelmeiben is. A BEK négyes döntőjében a kö­vetkező mérkőzésekre kerül sor: augusztus 25-én: Dukla Jihlava- Tappara Tampere és DJK Ro­senheim - CSZKA Moszkva. Augusztás 16-án: CSZKA Moszk­va - Dukla Jihlava és Tappara Tampere - DJK Rosenheim. Augusztus 28-án: Dukla Jihlava- DJK Rosenheim és Tappara Tampere - CSZKA Moszkva. Játékereje és házigazda szere­pe következtében ajánlatos felfi­gyelni a tamperei együttesre, amelyet lelkes, a jégkoronghoz ér­tő, tehát tárgyilagos közönsége nagyon tud biztatni. ZALA JÓZSEF Sikerre várva, bizakodón Reményteljes őszi szereplés után tavasszal a várakozásnál ke­vesebbet nyújtott a közép-szlová­kiai kerület egyik legrangosabb együttese, a losonciak labdarúgó- csapata. A felemás szereplés okai összetettebbek annál, mintsem hogy egy rövid írás keretében részletekbe bocsátkozhatnánk. A szakoszátály vezetése alaposan elemezte a dolgokat és jelezte, hogyan szándékszik megjavítani a szakmai munkát. Július 1-től Milan Benčok I. osz­tály edzői képesítéssel rendelkező szakember váltotta föl elődjét, Krista Norbertet, aki továbbra is az egyesületnél marad, az utánpót­lás nevelésével bízták meg. Az új vezető edző korábban Verebélyen (Vráble), Nyitrán, Párkányban (Štúrovo) és Nagykürtösön (V. Krtíš) tevékenykedett. így látja a helyzetet az idényre való felké­szülés után: „Mivel a hónap első feléhen a játékosok zöme szabad­ságon volt, a tervezettnél egy hét­tel később, július 19-én kezdhet­tük meg a teljes értékű alapozást. A felkészülés első szakaszában a 21 tagú játékoskerettel naponta foglalkoztunk és az előkészületi mérkőzések is a felkészülést szol­gálták. Különböző játékerejű csa­patokkal találkozunk, alkalom nyílik az erőfelmérésre, a taktikai KUPAELLENFELEK: A LEGNÉPSZERŰBB TÖRÖK CSAPAT Mint ismeretes, a labdarúgó BEK újabb kiírásában a Bohe­mians Praha ellenfele az első for­dulóban a török bajnok Fenerbah- cse. A kétmillió lakosú Isztambul egyik városnegyedének nevét vi­selő együttes a legnépszerűbb, legismertebb és legsikeresebb klubcsapat a mintegy harmincmil­liós Törökországban. 1907-ben alakult, az országos bajnokság bevezetése óta (1960) tízszer szerzett elsőséget. Legutóbb két­pontos előnnyel lett bajnok; 34 mérkőzése közül 18-at megnyert, 13-szor döntetlenül játszott és csak háromszor kapott ki, gólará­nya 43:20. Az utóbbiból nyilvánva­ló, mi az erőssége a Fenerbah- csénak... Már a második világháború előtt foglalkoztattak külföldi edzőket a török csapatok. A Fenerbahcse a 70-es esztendőken szerződtette az első külföldi szakvezetőt, az angol Allisont. Egyébként többnyi­re jugoszláv és magyar edzők igyekeztek fellendíteni a török lab­darúgást, amely legnagyobb sike­rét 1954-ben érte el: ekkor kihar­colta a svájci világbajnokságon való részvétel jogát. Azóta csak meglepetésekre képesek, tartó- sabb sikerre nem. A Fenerbahcse például 1964-ben bekerült a BEK negyeddöntőjébe, miután jobbnak bizonyult az ír és a román bajnok­nál, de a nyolc között nem bírt az MTK-val, három találkozón dőlt el a kiesése (2:0, 1:3, 0:1). 1967-ben a török csapat balkán bajnokságot nyert, egy évvel később „kiejtette“ a BEK-ből a Manchaster Cityt; rendszerint azonban már a nem­zetközi kupaküzdelmek elején szokott búcsúzni... Törökországban sem könnyű az edzők élete. A legcsekényebb sikertelenség után, idény közben is útilaput kötnek a mester talpa alá. Erre a sorsra jutott például az angol Birch; annak ellenére is el­bocsátották, hogy még hosszú ideig kellett folyósítani a szerző­désben foglalt fizetését, „csekély“ 30 ezer fontot! A Fenerbahcsét jelenleg a jugoszláv Sztajkovics edzi. A csapat állítólag technikás labdarúgást játszik, erőssége a kemény, bátor védekezés, kapu­ra azonban nem veszélyesek fut­ballistái. Úgy tűnik azonban, hogy a fenti megállapítás nem fedi telje­sen valóságot. Ugyanis a Fener­bahcse csatárainál csak két együttes lőtt több gólt a bajnok­ságban; védekezésben viszont valóban magasan felülmúlta többi vetélytársát: 34 meccsen csak 20 gólt kapott! Mondják még, hogy a törökök a mezőnyben sokat cse­leznek, átadás helyett az egyéni megoldásokat választják... A Fenerbahcse legjobb játéko­sai közé tartozik a hátvéd Erdogan (26 esztendős, kilencszeres válo­gatott), a középpályás Mujdat (20 éves) és a csatár Selcuk (23 éves, hatszoros válogatott). A nyár ele­jén visszatért a klubhoz a jelenleg két legjobb török futballista, a kö­zéppályás Erdal és a csatár Tü- fekci. A 21 éves, kétszeres válo­gatott Erdal Kesser néven a Bo­russia Dortmundban szerepelt és kétszer húzta magára a címeres mezt, Tüfekci (23 éves, négysze­res válogatott) pedig a VfB Stutt­gart és a Schalke 04 játékosa volt. Egyébként a Fenerbahcse labda­rúgóinak többsége legalább az utánpótlás-válogatottban szere­pelt. .. Viszonylag könnyű ellenfélnek tűnik a Fenerbahcse. Ám nem szabad elfelednünk: a törökök ott­honukban lelkesen, keményen, szinte minden eszközt latba vetve futballoznak. Állítólag nyugodt, technikás játékkal „megfogha­tók“. A Bohemians sokféleképpen tud játszani... (T. V.) elképzelések begyakorlására. Nagykürtösön 2:2 arányú döntet­lent értünk el, a következő ellenfe­lek Csáb, Tornaija és Csákány há­za lesznek, mindegyikkel vendég­ként és vendéglátóként is megmér­kőzünk. Nálunk fogadjuk a Salgó­tarjáni BTC-t, valamint a hazai 1. liga újoncát, a Banská Bystrica csapatát.“ • Ki segíti munkájában, van­nak-e új játékosok csapata kere­tében?- Segítőtársam Marian Mózer lesz, aki az edzések irányításánál velem egyenértékű munkát végez. Az én pluszfeladatom a későbbiek során a pályára lépő csapat kijelö­lése és a taktika kidolgozása lesz. Ezekben a kérdésekben is kikérem társam véleményét. Jelenlegi játé­koskeretünk a következő: Végh és Petrík kapusok, Mázik, Prepelica, Gonda, Blažek, Jánov és Urban hátvédek, Simon, Varjú, Knoška, Zvarík, Laurik, Višňa, Stanko, Ma- saryk, Budoš, Liška St., Liška M., Baran és Kališ középpályások és csatárok. A kéjétben egyetlen újoncot találunk Urban személyé­ben, aki Lovinobaňáról jött, oda viszont Varšo távozott. A bővebb keretnek négy sajátnevelésű tehet­séges fiatal tagja is van, ugyanak­kor abból fegyelmi okokból kima­radt az utóbbi évtized egyik leg­eredményesebb hazai csatára, M. Lukáč. • Milyen célkitűzéssel kezdett munkához az új színhelyen?- Eddig nem esett sok szó a konkrét célokról, hiszen a szak­vezetők többsége is szabadságol. Annak mindenki tudatában van, hogy ilyen nagy futballmúlttal ren­delkező városhoz nem méltó falusi csapatokkal egy osztályban szere­pelni. Nem titok, hogy a szakveze­tés is többre vágyik ennél és ta­pasztalatom szerint a játékosok is. A közvéleményt talán nem is kell említenem. Ami a föltételeket ille­ti, azokat megfelelőnek tartom. Az viszont igaz, hogy a városi pályán, ahol a jövőben a bajnoki mérkőzé­seket akarják rendezni, egyelőre hiányzanak a megfelelő szociális létesítmények. (Eddig Apátfalván volt házigazda a csapat.) A kerüle­ti bajnokság déli csoportja erősebb az északinál, de mi hízunk erőnk­ben és képességünkben. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Brezno, Fülek és Podbrezová szándékai is hasonlóak. Sorsolá­sunkat kedvezőnek tartom, hiszen idehaza Žarnovicával, idegenben Látkyval kezdünk, mindkettő újonc. Tavasszal egy mérkőzéssel többet játszunk majd hazai kör­nyezetben. A kemény alapozás után bizakodunk. A többi majd a zöld gyepen oldódik meg. HACSI ATTILA Ismét Tampere

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents